Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-29 / 176. szám, kedd

JOGI TANÁCSADÓ Hz állami szervek törvényellenes döntésével vagy helytelen hivatali eljárásával okozott károk megtérítéséről szóló törvény A Törvénytár 1969/58, íenti elnevezésű törvénye 1969. július 1-én lépett hatályba. Ez a törvény már időszerű volt és jogrendünk érezhető hiányát szüntette meg. A törvényt több évi előkészület után fogadta el a Nemzetgyűlés. A törvénynek nincs visszamenő hatálya, csak az 1969. július l-e utáni esetekre vonatkozik. (A közgazdasági téren a múltban keletkezett sérelmeket előreláthatólag a készülő, bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény fogja rendezni). Az új törvény jelentős biztosítéka lesz a szocialista törvényesség nek. TÖRVÉNYELLENES DÖNTÉSSEL OKOZOTT KÁRÉRT VAU: FELELŐSSÉG Az állam felel az olyan törvényellenes döntéssel okozott kárért, amelyet polgári bírósági, állami jegyzőségi, közigaz gatási, helyi népbírósági és büntető eljárás során (kivéve a Vizsgálati fogságot és büntetést, amelyekről később lesz szó} hoztak. Az állam felel a társa dalmi szervek olyan törvényellenes döntéséért Is, amelyet az állam által reájuk ruházott, egyébként azonban az állami szervekre tartozó ügykörben hoztak (pl. az üzemi bizottsá gok döntőbíráskodási és beteg biztosítási hatáskörébe). Ezen törvényes felelősség alól tárgyi felelőssége folytán az állam nem mentesülhet. Az olyan gazdasági jogviszonyoknál, ahol a döntés joga a gazdasági döntőbíráskodást (arbitrázs ) illeti meg, az államnak nincs kártalanítási kötelezettsége. A törvényellenes döntésből származó kártérítési igényt az eljárás olyan résztvevői érvényesítik, akik a törvényellenes döntéssel kárt szenvedtek. Ez a kártérítési igény a károsultat azonban csak akkor illeti meg, ha kimerítette a törvény által nyújtott jogorvoslati lehetőségeket (fellebbezés, kifogások, ellenmondás, felfolya modás). Kivételt csak a rendkívüli méltánylást érdemlő ese tek képeznek. A kártérítési igény érvényest tésének további feltétele, hogy a törvényellenes döntést az arra illetékes szerv hatályon kívül helyezze (pl. a polgári bí rósági eljárás esetében a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás alapján hozott döntésével ). Kivételt képeznek az «rtyan esetek, ahol a kár az azonnal végrehajtható, törvényellenes, első fokú döntés alapján keletkezett és ezt a döntést a rendes jogorvoslat következtében a fellebbezésről döntő szerv részben vagy egészben megváltoztatta. Az ilyen esetben a kárigény érvényesítéséhez elegendő az ilyen döntés ís. KÁRTÉRÍTÉS A VIZSGÁLATI FOGSÁGÉRT ÉS BÜNTETÉSÉRT A vizsgálati fogságért akkor keletkezik igény kártérítésre, ha az államoplgár elleni eljárást beszüntették, vagy ha a vád alól felmentették. Nincs azonban kártérítésre igénye az állampolgárnak, ha a vizsgálati fogság elrendelését, ill. annak meghosszabbítását saját maga okozta (pl. szökési kísérlet vagy más olyan magatartással, amely okot adhat a vizsgálati fogság elrendelésére), fovábbá abban az esetben, ha a vád alól csupán azért mentették fel, mivel nem volt büntetőjogilag felelős, ha kegyelemben részesült, vagy ha bűncselekményére közkegyelem vonatkozik. A büntetés letöltéséért akkor Illeti meg az állampolgárt az állammal szemben kártérítési igény, ha részben vagy egészben letöltötte büntetését és a későbbi eljárás során (pl. perújítás vagy törvényességi óvás következtében) részben vagy egészben felmentették a vád alól, vagy ellene az eljárást megszüntették, illetve, ha a későbbi eljárás során enyhébb büntetésben részesült, mint a már kitöltött büntetése volt. Ez a kártérítési igény nem illeti meg azt, aki elítélését szándékosan, saját maga idézte elő (pl. más helyett magára vállalt valamilyen bűncselekményt ), vagy ha büntetését kegyelem, ill. közkegyelem következtében engedték el. A KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNY ELŐZETES MEGTÁRGYALÁSA A törvény előírja, hogy az említett kártérítési igényeket először a központi hivatalnál kell érvényesíteni. Bírósági, állami jegyzőségi, helyi népbírósági döntés esetében ez a központi szerv az Igazságügyi Minisztérium. A többi esetben a központi szerv a megfelelő szövetségi vagy- nemzeti központi hivatal. Ha a központ

j hivatal a kártérítési kérelmet hat hónapon belül nem intézi el érdemlegesen, a károsult igényét az állammal szemben per útján érvényesítheti, éspedig hároméves elévülési határidőn belül. Az elévülési határidőbe nem számít bele a központi hivatalnál való előzetes megtárgyalás ideje, legfeljebb azonban hat hónapi időtartalommal. Az elévülési határidő azokban az esetekben, ahol az igény érvényesítésének feltétele a törvényellenes döntés hatályon kívül helyezése, a határidő a döntés kézbesítésének napjával kezdődik. Az igényt azonban legkésőbb a törvényellenes döntés kézbesítésétől számítót! 10 éves ún. objektív határidőn belül lehet csak érvényesíteni. Az utóbbi határidő nem vonat kőzik azokra az esetekre, ha egészségben okozott károsodásról van szó. VISSZKERESETI (REGRESSZÍV) IGÉNY Az állam, ha a fentiek értelmében a károsultaknak kártérítést fizetett, jogosult azoktól az állami szervektől, amelyek saját nevükben jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, teljes megtérítést követelni. A társadalmi szervek esetében ezt az igényt a központi szervvel szemben lehel érvényesítem. Több szerv egyenlő arányban felelős. Az állami szerv viszont megtérítést követelhet attól a személytől, aki részt vett a törvényellenes döntés meghozatalában, ha felelősségét fegyelmi eljárásokban megállalpították. Több felelős személy felróható vétkességük arányában felelős. A munkaviszonyban levő személyek felelősségének mértékét a munkajogi előírások szerint kell elbírálni. Más esetben az állam által fizetett kártérítés Vs-át, de legfeljebb 1000 koronát lehet megtérítés címén követelni. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozik a szándékos károkozás eseteire, mert az ilyen esetekben teljes kártérítést lehet érvényesíteni, a szándékos károkozás esetét kivéve a bíróság a kártérítést különleges méltánylást érdemlő esetekben, — figyelembe véve a kár társadalmi jelentőségét —, csökkentheti. Hasonló mértékű visszkereseti igény illeti meg közvetlenül az államot a döntést hozó személyekkel szemben, ha oly szervről van sző, amely saját nevében nem szerezhet jogokat, ill. nem kötelezheti magát. A HELYTELEN HIVATALOS ELJÁRÁSSAL OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE Ugyancsak az állam felelős azokért a károkért, amelyeket az állami szervek és a társadalmi szervek — az állam által reájuk bízott hivatalos hatáskörben — feladatuk teljesítése során helytelen hivatalos eljárással okoztak. Az állam tárgyi felelőssége folytán felelőssége alól nem mentesülhet. Az állam, ha a kárt már megtérítette, a felelős szervekkel, személyekkel szemben visszkereseti követelést érvényesíthet. Dr. FÖLDES JÓZSEF A legfantasztikusabb utazás margójára Július 24-én véget ért az ember eddigi legfantasztikusabb útja. Három bátor férfi, Armstrong, Aldrin és Collins indult el messzire a Földtől, a barátságtalan és puszta kozmikus térbe. Céljuk 384 000 kilométernyire a Földtől egy idegen világ, a Hold elérése volt. Az emberiség a legtökéletesebb eszközökkel szerelte fel a három űrhajóst: a világ eddig legerősebb rakétája indította őket útjukra, űrhajójuk úgyszólván telis-tele volt a mai technika csodáival. A holdkomp, amely leszállt égi kísérőnk felszínén, külsőleg inkább amolyan özönvíz előtti monstrumra emlékeztetett, a valóságban szintén igen célszerű és megbízható berendezésnek bizonyult. Űrhajójuk útját az egész világ speciális állomásai követték. Persze nem csupán az élettelen űrhajó mozgását, hanem sok mást is, egyebek között az űrhajósok szívverését is szüntelenül regisztrálta a földi irányító állomás. Az a sok száz specialista, aki életét annak szentelte, hogy előkészítse és ellenőrizze a kozmikus utakat, az a sok százezer munkás, akik hosszú éveken át sok millió legkülönfélébb alkatrészt gyártott a rakéta és az űrhajók számára, az a mintegy fél milliárd ember is a földgömb rádió- és televízió készülékeinél egy egész héten át izgalmat, csodálatot és örömet élt át. Közben a három kozmikus utas az Apollo parancsnoki fülke szűk térségébe volt zárva, sőt kettő közülük a holdkomp még szorosabb fülkéjében töltötte idejét, ahol csupán egymás mellett állhattak, még csak le sem ülhettek, így is „pihentek". A három űrhajós nem saját akaratából végezte ezt a fantasztikus utat, ugyanakkor senki nem is kényszerítette őket elvégzésére. Mint a megbízhatók közül a legmegbízhatóbbakat, mint a legjobbak közül is a legjobbakat választották ki őket. Éveken át begyakorolták az összes fordulatot, minden mozdulatot és valamennyi műveletet. Megismerkedtek sok száz készülékkel, a parancsnoki fülke műszerfalán levő sok tucatnyi kapcsolóval és indikátorral, alávetették magukat a repülők, ejtőernyősök, hegymászók kiképzésének. Elsajátították a mérnöki, fizikai és csillagászati ismereteket és ugyanúgy kellett ismerniük a geológiát, mint a rádiótechnikát. Az orvosok szüntelen felügyelete alatt álltak és még az indulás előtti utolsó pillanatban is más jelölt helyettesíthette volna őket, amennyiben olyan hiányosságokat észleltek volna rajtuk, amelyek veszélyeztették volna a feladat elvégzését. A szakemberek munkaasztaluk mellett ülve egyik kezükben ceruzát tartva, a másikkal pedig a számítógép billentyűivel dolgozva biztosították őket, hogy küldetésük teljesíthető: nincs akadálya annak, hogy 13 percen belül megállítható az óránként több mint 6000 kilométeres sebességgel száguldó 16 tonnás holdkomp úgy, hogy az óvatosan — a benne levő műszereknek és úgyszintén az első holdutasoknak veszélyeztetése nélkül — simán leszálljon rendeltetési helyén. Jó, jó, talán lehetséges, amenynyiben ezt a tudósok kiszámították. Ámde hogyan reagál majd erre a holdtalaj? Nem süpped-e be majd egy ily nagy súlyú holdkomp súlya alatt? Nem kavarja-e fel a leszállást szabályozó rakétahajtómű a Hold felszínén levő port oly mértékben, hogy az utolsó pillanatban lehetetlenné válik a leszállás és a holdhódítóknak „kézközelből" vissza kell térniük a Földre? Ezekre a kérdésekre a legjobb matematikusok sem tudtak választ adni. Emellett fennállt az esetleges üzemzavar veszélye is, amelyre az űrhajósok — a rendelkezésükre álló oxigénkészletek keretében — csupán „önsegéllyel" reagálhattak. A számtalan veszély ellenére mégis emberi láb érintette a holdfelszínt. Mi több: mindjárt az első kísérlet alkalmából s oly tökéletesen, ahogyan ezt a legderűlátóbbak sem feltételezték. Az első holdutasok tevékenységét a televízió közvetítésével, illetve a napisajtó és a rádió útján valamennyien figyelemmel kísérhettük. Tudjuk, hogy egyebek között holdkőzeteket gyűjtöttek és ezenfelül a holdrengések észlelésére szolgáló szeizmográfokat, valamint a Földről küldött lézersugarak visszaverésére szolgáló reflektorokat helyeztek el a Holdon. Bebizonyították, hogy az ember nehézség nélkül mozoghat a földitől eltérő gravitációs térben és teljes vákuum feltételei között is kifejtheti tevékenységét, amennyiben hermetikus védőöltözet áll rendelkezésére. A Columbia parancsnoki kabinja az Apollo 11. torzójaként a földi légkört átrepülve „tüzes gömb" formájában tért viszsza a Földre. Itt három utazójának — az égi világ látogatójának — meg kell tisztulnia azoktól az esetleges hatásoktól, amelyeket a Holdon való tartózkodásuk rajtuk hagyhatott. Még most is elszigetelten élnek a földi világtól, nehogy az utóbbit esetleg megfertőzzék a Holdról idehurcolt veszélyes mikrobákkal. Az USA csaknem- 24 milliárd dollárt fordított a Hold-utazás megvalósítására. Nem ez volt az Egyesült Államok egyedüli ez irányú kiadása. Az Apollo-terv valóra váltása ugyanis igénybe vette az USA „agykapacitásának" nagy részét, bizonyos irányba orientálta az emberek gondolatait, vágyait és nem utolsósorban gazdasági lehetőségeit is. Az Apollo-program bírálói kitartóan hangsúlyozták, hogy a nemzeti jövedelem 2 százalékát képező holdelérési kiadások fölöslegesen kidobottak és a holdséta — amennyiben egyáltalán megvalósul (mondották akkoriban) — értéktelen „show"! Ez már persze a múlté... Az Apollo 11. sikere után ezeknek a bírálóknak persze lényegesen óvatosabbaknak kell lenniük, ha nem akarják elveszteni a talajt a lábuk alól. Márcsak azért is, mert a „levegőbe dobott pénz" ma már négyszeres nyereséggel visszatérül! Az Egyesült Államokban minden dollárból, amelyet tíz évvel ezelőtt az ún. elméleti kutatásra fordítottak, a technika és a technológiai alkalmazás révén négy dollár térül vissza. Az pedig, amit eredetileg „kozmikus show"-nak terveztek, ma nagy kihatású tudományos üggyé változik. Már csupán az a néhány kilogrammnyi kő, amelyet az űrhajósok a Holdon összegyűjtöttek, összehasonlíthatatlanul többet elárul kozmikus szomszédunkról, mint sok tucatnyi műszerszonda. Ezeket pedig — természetesen nem" ingyen — ugyancsak az embereknek kell a Holdra küldeniük. Az Apollo 11. útja véget ért, az ember valódi kozmikus utazásai most veszik kezdetüket... Dr. ZÁVlS BOCHNÍČEK 1969 VII. 29. C S. HORVÁTH TIBOK SZÖVEGE 0 SEB0K IMRE RAJZA