Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Nem te.heieJi róla, de állandóan úgy érzem. Hogy figyel bennünket a férjem .. . (Punch-Anglia) SZEGÉNY BÁRDOT Két százlábú nézegeti a mo­zireklámon Brlgitte Bárdot ké­pét. — Nézd, milyen gyönyörű lá­ba van, — mondja az egyik. Mire a másik sajnálkozva: — De milyen kevés ... Ha azt akarud, hogy szeresse­nek — szeress! (Hekaton) Ha egy lány elveszíti a fejét, rendszerint valamelyik férfi ölelő karjaiban találja meg. (Maurois) LESÁLLASBÓL Az életszomjúság még nem ok arra, hogy al­koholistákká váljunk. Az ablak monológja: nézek, csak nézek, de néha már únom az egészet. • • « Amióta az ember saját lábára állt, gyakran kell vigyáznia a fejére. A ,„gyengébb nem" definíciója: ®lya*i gyen­géden mondják, hogy „nem". • • • A nő könnyen hajlik a varázslatos szóra, de Jaj annak a férfinak, aki csak a szavaknál marad. • » • Mi az élet? A fiatalság hosszadalmas elvesz­tése. • • • iéteznek hűséges feleségek, de azok még hajadonok. • • • Néha nem elegendő megismerni ae igazsá­got, a valóságot is tudni kell. TOMI VINCB PEDAGÓGIA A tanító Pistivel bajlódik. A csoda fogalmat akarja neki megmagyarázni. Megkérdi Pistitől: — Mi az, ha leesel az első emeletről ás semmi bajod nem történik? — Véletlen — válaszolja Pisti. — És ha másodszor is leesel és megint nem tesz semmi bajod? — Az szerencse. » — És ha harmadszor? — Megszokás ... KALAND " í.'-**- "í\v'..:'"-' -' , . A társaságban a férfiak arról be­szélgetnek, kinek milyen élménye volt utazás közben. Kovács ábrán­dozva mesé !: - Néhány évvel ezelőtt történt, unalmamban a pozsonyi vasútállo­más előtt sétáltam. Egyszerre egy csodálatosan szép szőke nő rám­mosolygott s közölte velem, hogy tetszem neki. Izgatottan kérdeztem, hogy hová utazik. Azt mondta: Kassára. Én is gyorsan jegyet vál­tottam és együtt indultunk útnak. Nemsokára kiderült, hogy elég lett volna, ha Pőstyénig váltok jegyet... (Földes Vilmos karikatúrája) Ez a férjem, de még ráéri Előbb még elmosogati a konyhában ... (4ci Paris) GYANÚS Aaásztld és Tasziló találkozik. — Mit olvasol mostanában? — hér­dl Arisztid. — May Károlytól a Tőkét. — De hiszen azt Marx Károly Ir­tai — Nekem mindjár gyanús volt, mert a 25-ik lapon tartok, de eddig egyetlen Indián sem fordult elő ben­ne. MAI PÁRBESZÉD — Mondja, szép kisasszony, házasságra lépne velem? — Nagyon szívesen. De mit csinálunk, ha tartósnak bizo­nyul? TÁNC KÖZBEN — Kérem, ne szorítson annyira magához! Ez nem tánc, hanem ölelkezés! — Ha ilyen kényes, menjen a fenébe, Pista! ÉLELMES EMBER — A kartárs vállalna egy kis társadalmi munkát? — Természetesen. És mit fi­zetnek? ... NYUGTALAN TERMÉSZET — De nqjiéz kivárni, amíg a pénzes postás meghozza a nyugdíjat! — Mennyit kell még várnod? — Negyvenkét évet. A következő eset történt velem. Bementem egy üz­letbe nyakkendőt vásá­rolni, és összeszólalkoztam az eladóval. Kértem a panasz­könyvet. Az eladó egy félórát kereste a könyvet, és amikor megtalálta, a fejemhez vágta. Ezt az esetet elég jellemzőnek és humorosnak találtam arra, hogy megírjam. Persze, a mű­vészi hatás kedvéért egyet-mást megváltoztattam. A humoreszk­ben nem nyakkendőt, hanem hózenfrágert vásároltam, mert ez humorosabb ruhadarab, azonkívül a brutális kartársbői nő lett, angyali külsejű fúria, aki göcseji tájszólást beszélt, ezzel akartam növelni a humo­ros kontrasztot. Az Írásban sze­repelt még a menyasszonyom 1s, aki szakított velem, mond­visszamentem. Kiolvasta. igy szólt: — Ez közölhető. Viszont unalmas, mint a halál. A hu­mornak nyoma sincs benne. Adja oda egy napilapnak. — Nem és nem! — mondtam, és makacs tekintetemet a szer­kesztő humorérzéktől megasza­•iódott arcára függesztettem. — Megírom humorosan, ha be­ledöglök is! Mit tanácsol? — Nem könnyű feladat — mélázott, miközben nagyot szí­vott cigarettájából és ivott fe­ketéjéből. — Azt ajánlom, hogy teljesen rugaszkodjék el a va­lóságtól, azaz hogy emelkedjék a képzelet birodalmába, de mé­gis maradjon meg a realitások talaján. De hagyja a szimbólu mokat. Gondoljon Szaltikov Scsedrinre. Nehéz szatirát írni EGY KEZDŐ HUMORISTA NAPLÓJA8ÔL ván, hogy nem szerethet olyan embert, akinek nyilvánosan pa­naszkönyvet vagdosnak a fejé­hez, a végén pedig felakasztot­tam magam a hózentrágerra, amely leszakadt, mivel selejt volt. A szerkesztő fanyar arccal olvasta végig kis írásművemet, miközben egyik kezében a fe­ketéscsészét, a másikban ciga­rettáját tartotta. Majd rám emelve humortól bágyadt sze­meit, így szólt: — Remek. Csak úgy spriccel belőle a humor. Nem közölhe­tő. — Miért nem? — Mert nem konkrét. Fele igaz, fele nem. Ha ez megjele­nik, a következő helyekről fo­gunk reklamációkat kapni: a gyárakból, ahol hőzentrágert gyártanak, az üzletekből, ahol . hózentrágert árulnak, az illeté­kes hatóságoktól, akiknek ügykörébe a hózentrágergyár­tás tartozik. Ezenkívül tiltakoz­ni fognak a női szervezetek, mert az eladó nő, a férfiszer­vezetek, mert a vevő férfi és az ifjúsági szervezetek, mert mind a ketten fiatalok. Továb­bá felemelik szavukat majd a menyasszonyok is, sőt a temet­kezési szakemberek ls tiltakoz­ni fognak, mert ön a sikertelen öngyilkosság után bizonyos gú­nyos kárörömmel beszél saját elmaradt temetéséről. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy több reklamáció fog érkezni a göcseji tájszólást beszélők köré­ből is, nem beszélve azokról, akik a boltban lefolyt Incidens­ben a város és a falu szembe­állítását fogják látni. — Mi tehát a teendő? — Azt ajánlom, hogy ragasz­kodjék a valósághoz. írja meg az esetet a nyakkendővel és a férfivel úgy, ahogy történt... Hazamentem, megírtam, Három teljes napig rugasz­kodtam és emelkedtem. Magam is meg voltam lepve, amikor észrevettem, hogy egy állatme­sét írtam hexaméterekben. A me­se arról szólt, hogy egy ponty bemegy a Gilisztáért-hez, és ott szellemes és tanulságos párbe szédet folytat egy görénnyel, aki éppen pálpusztai sajtot gyárt. A szerkesztő láthatóan unta már, amikor ismét megjelentem nála. Cigarettája hamuját fá­radtan belepöccintette a feke­tés csészébe, bevett egy Ideg csillapítót, és Így szólt: — Négyezer állatmesénk van ábécé-sorrendben, állatok sze­rint csoportosítva. Búbosbanká­tól egészen a zsiráfig. De ez még nem volna baj. Az a baj, hogy a maga humoreszkje még mindig igen kényes. A sajtké­szítők biztosan tiltakozni fog­nak és a haltenyésztők is, min den bizonnyal. Maga olyan bu­tának ábrázolja a pontyot, hogy mindenkinek elmegy majd a gusztusa a halevéstől, ami nem­zetgazdasági szempontból nem közömbös. Egy hétig teljes letargiában voltam, de egy éjjel mintegy varázsütésre felébredtem, és egy óra alatt megírtam a hu­moreszket. A helyszínt a Mars bolygóra tettem át. Hatszárnyú Mars-lakók és fantasztikus szörnyetegek szerepeltek az írásomban, amelyben már csak egész halványan derengett a körúti boltban történt nyakken­dővásárlásom sajgó emléke. A cikk a múlt héten megje­lent. Egyelőre még nem érkez­tek tiltakozások oly értelem­ben, hogy a bolygók közötti vi­szonyt megrontottam volna. De azért szívszorongva várom a legközelebbi földrengést, ame­lyet biztosan nekem fognak tu­lajdonítani. GÁDOR BÉLA - Micsoda? Hogy teljesíted három kívánságomat? Én csak egyet kívánok: tűnj a fenébeI (Mladý svét)

Next

/
Oldalképek
Tartalom