Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-03 / 154. szám, csütörtök

SZU LÖK, NEVELŐK FÓRUMA Gyermekeink szünideje VÉGE A TANÉVNEK. A bizonyítványosztás visszavonhatatlanul a vakáció, a gyermekek szabadságának a kezdetét Jelzi. A nyári szünetnek a tanulók azonban csak akkor örülnek igazán és emlékeznek rá viszsza szívesen, ha az szép, és főleg érdekesen telt el. A vakáció megfelelő eltöltésében legyünk segítségére gyermekeinknek. A segítséget és útmutatást elsősorban a szülőknek kell megadniuk, mivel a nyár folyamán nagyrészt az ő körükben tartózkodik a gyermek. Lássuk, melyek azok a legfontosabb elvek, amelyek be1 irtására gondolni kell, és milyen lehetői gek kínálkoznak a nyári szünidő eltöltésére. Ügyeljünk arra, hogy gyermekünk feleslegesen ne csavarogjon, ne unatkozzon és ne szokjon rá a lustálkodásra. Ne hagyjuk üresen lézengeni, ez nem üdít, nem pihentet, és főleg nem szórakoztat. Fogjuk be és szoktassuk a házi munkára már a kisiskolás kortól. Vigyük el magunkkal bevásárolni, segítsen mosogatni, törölgetni, rendbehozni a lakást, elvégezni a ház körüli munkákat. Lehetőleg, főleg kezdetben, dolgozzunk mindig velük. Hallgassuk meg véleményüket, komolyan okoljuk meg helytelen nézeteiket, fogadjuk el elfogadható ötleteiket. Ez utóbbi nagyon fontos. Ugyanis ha gyermek3inkhez csak a szülői erő és hatalom pozíciójából közeledünk, ha esetleg balgaságaikért, számunkra magától értetődő kérdéseikért kinevetjük, munkájukat — legyen az akármilyen csekély jelentőségű — nem értékeljük kellőképpen, akkor gyermekeink elhúzódnak tőlünk, kerülni fogják a munkát. Ellenben ha betartjuk a fentebbi tanácsokat, akkor minden esetben szívesen fognak velünk dolgozni. A MUNKA MELLETT gyermekeink szórakozási vágyáról se feledkezzünk meg. Ha már se gítettek — de ne ezértl — engedjük el őket barátaikhoz, fürdeni vagy moziba. A „de ne azért" megjegyzésnél azonban álljunk meg egy pillanatra. Erre külön szeretném felhívni a szülők figyelmét. Más az, ha azt mondjuk gyermekünknek: „segíts, és majd elmehetsz játszani", vagy azt, „segítettél, most már menj játszani". Az első esetben fokozatosan megszokja a valamiért (munkáért) valamit (játszást) helytelen elvet. Ez aztán odafajul, hogy gyermekünk előzetes ígéret nélkül húzódni fog a munkától, sőt bizonyos idő elteltével a munka feltételeként •először az ígéret teljesítését fogja kérni. Ellenben ha a másik módszert alkalmazzuk, vagyis az elvégzett munkáért, kisebb segítségért bizonyos idő elteltével még egyszer megdicsérjük vagy jutalmazzuk, akkor ezt gyermekünk elismerésnek tekinti, és sohasem gondol arra, hogy a jutalmat feltételként szabja meg. Ma már szinte valamennyi üzem, hivatal és iskola szakszervezete létesít pionírtáborokat, így minden gyermek számára lehetővé válik, hogy szünidejének egy részét táborban töltse. Mégis vannak tanulók, akik még egyszer sem jártak ilyen helyen. Mi ennek az oka? Miért idegenkednek egyes szülők a táboroktól? Sokan csak azért, mert az előző évben XY. fia vagy lánya elkeseredett hangú levelet küldött haza, és kérte szüleit, menjenek érte vagy hazajövetele után sírt, s kijelentette, ő többet nem megy oda. Valóban ilyen rossz a gyermek sorsa a nyári táborban? Hiszen pedagógiai és orvosi felügyelet alatt nyaral, megfelelő szórakozási lehetőségek közt válogathat. Kirándulni Jár a közeli erdőbe, fürödni a tóba, patakba. Autóbusszal bejárja a kornyéket, megtekinti a nevezetességeket, múzeumokat és várakat. Filmeket vetítenek számukra, ügyességi és tudásvetélkedőkön, sportversenyeken vehetnek részt. Hol tehát a hiba? Ott, hogy a táborokban bevezették a nevelő hatású öngondoskodást. Reggel, felkelés után a tábor lakója maga hozza rendbe az ágyát, gondoskodik ruházatának és cipőjének a tisztaságáról, ezeket használat után el kell raknia, étkezés után visszaviszi az evőeszközöket, és ha ügyeletes, a szoba tisztaságára is vigyáznia kell. Ez az, ami „kellemetlen" sok gyermek számára, főleg azoknak, akik odahaza ilyet nem szoktak meg, és még csak véletlenül sem csináltak. Persze, ezt az igazi okot nem mondja a gyermek, helyette kitalál sok más valótlanságot, amit a szülők gyakran elhisznek. NAGYOBB TANULOK számára hasznos néhány hetes brigádmunka a szövetkezetben, állami gazdaságban, a kertészetben vagy valamilyen ipari, szolgáltatási üzemben. A tanulók dolgozatai, amelyekben beszámolnak a nyári élményekről, bizonyítják, milyen kellemes és maradandó élményt jelent számukra az építőtáborban vagy brigádmunkán való részvétel. A szünidő, illetve egy részének eltöltési módja lehet, hogy gyermekünket szlovák környezetbe visszük. E célt követi részben a pionírtábor. A táborban azonban majdnem minden esetben talál a gyermek magyar társat, és így a nap legnagyobb részében magyarul beszél. Pedig ez esetben épp az a cél, hogy gyermekünk szlovák beszédkészségét fejlessze, felhasználva az iskolában tanultakat. Főleg azon gyermekeknek ajánlatos, akik majdnem tiszta magyar környezetben élnek, s csak a szlovák nyelvi és konverzációs órákon hallanak szlovák szót. Megfelelő eredményt azonban csak akkor érünk el, ha módunkban áll gyermekünket szlovák környezetbe küldeni, rokonokhoz vagy ismerősökhöz. Ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor cseregyerekként próbálkozhatunk. Ha a nyaralásnak ezt a módját választjuk, főleg két dologra kell ügyelnünk: lehetőleg csak nagyobb, hetedik-nyolcadik osztályba járó gyermekeket küldjünk el, fiatalabbakat csak akkor, ha van valaki az új környezetben, aki részben magyarul is tud. Ugyanis ha a gyermek teljes mértékben és nehézségek nélkül nem értetheti meg magát senkivel és ő sem ért meg senkit — illetve e megmásíthatatlan helyzet tudatában van —, az idegen nyelvi környezet a fiatalabb, negyedik-ötödik osztályba járó gyermek lelki életében negatív hatást eredményezhet. A NYÁRI szünidőben az olvasásról sem szabad megfeledkezni. Nem kampányszerűen, hanem naponta egy-két órán át rendszeresen olvasson a gyermek. A könyvvel kapcsolatos megjegyzéseit az olvasónaplóba is jegyezze fel. Fontos, különösen az alsó osztályos tanulóknál, hogy a nyár folyamán rendszeresen hangosan olvassanak, számoljanak és gyakorolják az egyszeregyet. Persze, nem iskolaszerű és főleg nem lecke jellegű feladatok megoldásának formájában. Ne szabjuk meg az olvasnivalót, hanem tanácsoljunk könyveket, említsük meg azok érdekességeit. A hangos olvasást, számolást és az egyszeregyet rossz idő esetén gyakoroljuk, és semmi esetre sem olyankor, amikor arra nekünk pont kedvünk van, és gyermekünket várják a játszótársak. A javában futballozó fiunkat se szólítsuk ezért haza. Az ilyen szülői eljárás negatív következményekkel járhat. Előfordulhat, hogy a vakáció eltöltésére kínálkozó számos lehetőség közül egyet sem sikerül megvalósítanunk. Ilyenkor vigyük el fiunkat, lányunkat legalább a távolabbi faluban, városban lakó nagymamához, rokonhoz. A VAKÁCIÖ helyes és célszerű eltöltése érdekében fordítsunk az elmondottakra gondot, mert csak így válhat lehetővé, hogy gyermekeink kipihenhessék tíz hónap fáradalmait. Csak így lesznek képesek testben és lélekben felfrissülve kezdeni az új tanévet. EGRI FERENC E

cím alatt dolgozta fel Vadász Ferenc Školník József emlékeit. A mű Budapesten, a „Kozmosz könyvek" ez évi sorozatában jelent meg; számunkra kétszeresen örvendetes tény, mert a szerző is és hőse is a mi szűkebb hazánkból származott el Magyarországra. Szerzőt és hőst mondtam. v Nos, a szerző szerepe ebben az esetben a pontos adatfeljegyzésre és megfogalmazásra korlátozódik, a hős pedig nem a képzelet szülte regény, hanem a kommunista mozgalom hétköznapjainak hőse, aiki minden pátosztól mentesen vall önmagáról, de inkább koráról. Élete, személyes élményei annyira összefonódnak az elmúlt fél évszázad harcaival, hogy a kettőt alig lehet egymástól^ elválasztani. A könyv lapjairól egy rendkívül rokonszenves ember profilja bontakozik ki előttünk. Školník József Léván született, s eredetileg a cipészszakinát tanulta ki. Visszaemlékezéseiben érdekes epizódokban villantja fel gyermekkora és ifjúsága élményeit. Nem öncélúan, hanem úgy, hogy azok a lehető leghívebben tükrözzék szülővárosának és környékének társadalmi viszonyait. Mély nyomot hagytak tudatában az orosz hadifoglyokkal és később, az északi hadjárat idején a vöröskatonákkal esett találkozásai. Tanonckodása első évében egy Pénzes Jóska nevezetű barátjával együtt fellázadt a vasárnapi iskolába járás ellen, s megszervezték háromszáz Inasgyerek tüntetését a pihenő idő betartásáért. A szakszervezet felkarolta követeléseiket, és az akció sikerrel járt. A következmények természetesen nem maradtak el: kénytelen volt más mestert keresni. Ettől a pillanattól kezdve a tanoncok körében ő lett a felnőtt kommunisták bizalmasa. Édesapja és bátyja ebben az időben kapták meg a kommunista párt tagsági könyvét. A fiú egy nap betévedt a lévai munkásotthonba. Egy idősebb kommunista megszólította: — Te vagy a Školník gyerek? Még aznap egy csomag röpiratot és plakátot bíztak rá, hogy vigye ki Sándorhalmára a béreseknek. Sándorhalma ió tíz kilométerre esett Lévától. Sikeresen elvégezte a rábízott feladatot. Ettől kezdve egyre sűrűbben vesz részt a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség és a kommunista párt által szervezett akciókban, mint a Vörös Napok szervezése, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja bányászkonferenciájának előkészítése, mely nagy titokban Losoncon, Herz Sándor fogorvosi rendelőjében zajlott le, s amelyen részt vett maga Kun Béla is. Vörös Napok Zselízen, majd tüntetés Léván Kun Béla szabadonbocsátásáért, a zólyomi Vörös Nap, illegális tanfolyamszerű pártoktatás Besztercebányán, mely végül is fogházzal végződik, a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben végzett munka (egy ideig titkára is volt a szövetségnek) a Sarlóban tömörült forradalmi ifjúsággal való találkozásai, ezek az epizódszerűen egymást követő mozzanatok érlelték kommunistává. Végül is egyéves pártiskolára Moszkvába küldik. Visszatérése után megélte a kosúti sortüzet. fővárosba, s attól a pillanattól kezdve a kommunisták szervezte magyar antifasiszta ellenállás részese lett. Az illegális pártmunkában Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán voltak legközelebbi munkatársai. Mindketten életükkel fizettek bátorságukért. Ö maga sem kerülte el a lebukást: 1943 tavaszán sok kínzás után fizikailag és idegileg megviselve került bíróság elé. Tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélték. Hosszú hónapokat a váci fegyházban töltött, majd büntető századba sorolták. Egy légiriadó alkalmával sikerült megszöknie. Budán az Istenhegyi út 16. számú házában húzódott meg a házfelügyelői lakásA föld alól a fénybe Még abban az esztendőben ősszel Lévára küldte a párt, körzeti titkárnak. K

özben a világban nyugtalanító események zajlottak le. Spanyolországban Franco tábornok lázadása, Németországban Hitler hatalomrajutása jelenti a fasizmus felvonulását, mely Csehszlovákiát létében fenyegeti. A csehszlovákiai kommunisták, és köztük a magyar kommunisták is, a népfront kialakításával igyekeznek gátat állítani az áradatnak. Országszerte, de főleg Dél-Szlovákiában hatalmas fasisztaellenes tüntetések zajlanak le. Az utolsót Tornócon, 1938 szeptemberében, alig néhány héttel Horthy csapatainak bevonulása előtt szervezték meg. Ezek után a legjobban exponált kommunistáknak menekülniök kell. Egy évig a sztálingrádi traktorgyárban dolgozott. Az év elteltével felhívták Moszkvába, ahol a Komintern székházában találkozott Klement Gottwalddal, aki a Kommunista Internacionálé kelet-európai szekcióját vezette akkoriban, s találkozott a magyar szekció vezetőjével is. Alapos előkészület után illegális munkára szóló megbízatással Magyarországra indult, gyalog át a Kárpátokon, majd Munkácsra, onnan vonattal Miskolcra és Kassára, majd tovább Budapestre. Negyvenegyben, nyár végén érkezett meg a magyar ban. Ugyanabban az épületben, ahol letartóztatták. A Papp Géza névre kiállított személyazonossági igazolvány tanúsította, hogy tulajdonosa a Weiss Manfréd gyár lőszerüzemi munkása* Ki gyanította volna benne az illegális Kommunista Párt funkcionáriusát, az 1940—42-es központi bizottság titkárát? Mikor a főváros felszabadult, csónakon ment át Pestre. A föld alól a fénybe. Ennyit mond el a könyv Školník József életéből; a csehszlovákiai magyar olvasót az utolsó lapok után nagyon jóleső érzés tölti el. Nemcsak azért, mert egy rendkívül rokonszenves és tiszta ember életével Ismerkedett meg, hanem azért is, mert idősebb testvéreink és apáink teljesítették saját jelszavukat, amelyet annak idején a tornóci nagygyűlésen hirdettek meg: „Védjük a köztársaságot, védjük a magyar nép jövőjét, védjük Magyarország függetlenségét." Valósítása az internacionalizmus elvének konkrét és gyakorlati alkalmazása volt. A z idősebbek életüket tet** ték fel erre a programra. Azok is, akik elpusztultak, azok is, akik apró, mindennapi munkában töltötték el éveiket. Sújtott nemzedék, és mégis azt mondom, boldog nemzedék. BÁBI TIBOR yí hiPUSSA PALOTÁBAN CSAKÉGYVALAKI MERÉSZEL SZÓT EMELNI UEHRlETTE VÉDELMÉBEN, UNGAINÉ, DEMETER ÚR ÖZVEGY UÍNYA. H^RIETTEL MI TÖRTÉNIK I , ÉKJHELMEQYÍ PUNKTUM L C S. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE # SEBŐK IMRE RAJZA