Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

t Gólya a műteremben? Hovatovább újfajta „üzemi bal esettel" kell számolni a filmfelvételeknél. Legalábbis ezt állítja Christine Noonan, Anglia leg újabb „szex-bombája", aki kijelentette, hogy ha a filmgyártásban továbbra ls ilyen fontos sze repe lesz a nemi kapcsolatok lep lezetlen ábrázolásának, akkor könnyen előfordulhat, hogy meg születik az első — filmbaby! Ugyanis megtörténhet — folytatta a művésznő —, hogy a szereplök a lámpaláz miatt megfeledkeznek a kötelező „óvatosságról", és ha a női szereplő nem használ rendszeresen antigesztet, akkor bizony kellemetlen meglepetés érheti. A művésznő konkrét példaként említette az „If" (Ha) című rend kívüli kasszasikert aratott filmet, amelynek egyik jelenetében partnerével együtt teljesen meztelenül hemperegnek egy külvárosi kocsma padlóján. Christine elmondta, hogy mindketten a „legélethfibb ábrázolásra" törekedtek és „az alkotás lázában" megfeledkeztek a környező világról. Közölte az újságírókkal azt is, hogy véleménye szerint nem történt semmi, mert ő nyugodt maradt, hár partnerén az izgalom bizonyos jelei mutatkoztak. Nyilatkozata befejező részében felhívta pályatársnőit az óvatosságra. Hangsúlyozta, hogy az antigeszt fontosabb, mint a maszkírozás, mert - a gólya immár mindig ott van a műteremben! (SIE + ER) szettek és elkeltek. A reklámvilágban tehát az érdekes, de rút manökenek komoly vetélytársai lettek a hivatásos playboyknak. Az Ugly egyik igazgatója kijelentette: Az embereknek már elegük van az Apollókból és az üres tekintetű gyári Vénuszokból, akikkel végképpen nem tudják azonosítani magukat. Az ideális arcok pöffeszkedő arisztokrata vonásai helyett inkább hisznek a lapos orroknak, a kiálló állaknak, amelyekkel bármelyik sarkon találkozhatnak. Az angol feltalálók, akikre erősen hatott a film, most sorozatban gyártják az új reklámcsillagokat, akik ha nem is éppen csúfok, de mindenesetre távol állnak a hagyományos szépségideáltól. Nem riadnak vissza attól, hogy a borotvagép-, fényképezőgép-, vagy sörreklámon elhízott 70 éves férfiakat, a kozmetikával hadilábon álló háziasszonyokat, vagy esetleg visszataszító külsejű, hatalmas fülű ficsúrokat ábrázoljanak. Franciaországban nagy figyelemmel kísérik ezt a mozgalmat, anélkül, hogy bárki is vállalni merné a kockázatot: a legtöbb vállalatigazgató szerint a reklámoknak továbbra is meg kell felelniük a görög szobrászat törvényeinek. — Minden vágyam, hogy valamelyik építkezésen vagy valamilyen üzlet előtt vállasszam ki modelljeimet — állítja Fillippe Morlighem, a Publicis ügynökség művészi tanácsadója. — Az itt látott arcok sokkal kifejezőbbek, mint azok amelyeket az ügynökségek közölnek. Claude Sardet, egy másik francia szakember így nyilatkozott: EZ kell ismerni, a televízió mindent megváltoztatott, mert lehetővé tette, hogy naponta láthatjuk a munkásokat, a házmestereket, vagy beosztottakat. Ezért a meggyőző reklám nem épülhet álomvilágra, hanem a mindennapot kell viszatükröznie. (EXPRESS) A legkegyetlenebb büntetés a kegyelem Ismét divat a tubák? ön valóban csúnya? A fenti kérdésre, melyet néhány nappal ezelőtt olvashattunk a tiszteletreméltó Times apróhirdetései között, ezer személy válaszolt. Közülük 150-et az U.G.L.Y. nevű (ugly-rút) új reklámügy-, nökség azonnal manökennek szerződtetett, 65 frankos órabérrel. Az új ügynökség négy alapítója — átlag 26 évesek — abban bízott, hogy a csúA csúfság nyaság iránt nagy lesz a kereslet. Igazuk volt. A londoni közvélemény rövid időn belül megerősítette feltevésüket: nadrágok, ingek vagy szvetterek, melyeket alaktalan csavargók, majomszerű szörnyek, vigyorgó sofőrök vagy ijedt házmesterek mutattak be azonnal megtetA dél-brazíliai Nelson Papanatti több mint 1000 kilométeren Lojesből Rio de janeiroba — hurcolt egy 30 kilós fakeresztet. Bárhová érkezett, mindenütt bizalmatlansággal fogadták, kétségeket ébresztett azzal a szokatlan és kegyetlen történettel, melylyel zarándoklatát magyarázta. Hallgatói többsége csalónak tartotta, aki Ily módon könyöradományokhoz akar jutni. 1967-ben Papanatti Santa Cecília községben szándékosan ráhajtott teherautójával a cigánytábor egyik sátrára, ahol a család egy kislány koporsójánál virrasztott. A meglepett embereknek nem volt idejük a menekülésre. Azokkal, akik sebesülten akartak menekülni, revolvergolyó végzett. A szerencsétlenek közül egy sem maradt életben. Nelson Papanatti kegyetlen tette közben bátyjára gondolt, akit ezek a cigányok öltek meg aznap délelőtt. Bátyja is tehergépkocsivezető volt és baleset nélkül vezetett. Aznap egy éles kanyarban egy cigány szaladt egyenesen kocsija kerekei alá. Amikor a gépkocsivezető óvatosan az országút szélére fektette a kislány holttestét, vadul hadonászó emberek támadták meg: az apa, az anya és egy cigány település lakói. Nem hagyták, hogy a sofőr elmagyarázza mi történt és halálra verték. Ezután levágták a fejét és a levágott fejet a kerítés egyik karójára húzták. A holttestet bedobták a gépkocsiba, így talált Nelson Papanatti bátyjára, amikor a rendőrség a szerencsétlenség helyszínére vezette. Bátyja megbosszulása után visszament a városba és feljelentette magát. Az egyéves vizsgálati fogság elteltével megkezdődött a bírósági tárgyalás. Papanatti nem védekezett, semmit sem tagadott és nem kért kegyelmet. Az esküdtek felmentetlék a vád alól, mivel borzalmas tettét szinte önkívületlen álapotban követte el. Papanattin azonban nem segítettek ezzel az ítélettel. Ellenkezőleg, egyre inkább rádöbbent cselekedete szörnyűségére. Kétségbeesésében felkereste gyóntatóját, aki azt tanácsolta, zarándokoljon Rio de Janeiróba. Itt helyezze keresztjét a Nossa Senhora da Penha templom oltárának lépcsőjére és akkor megnyugszik. Nelson Papanatti 381 nap után érkezett meg Rióba. Azonnal a templomba ment, ahol csak az éjjeliőr tartózkodott, aki nem engedte be a kimerült zarándokot. Meg sem hallgatta a bűnbánó történetét, kitépte kezéből a keresztet és a szemétdombra dobta. A kereszt eltörött. Papanatti a templom előtt összeesett és kórházba szállították. Több napi kezelésre szorult. Történetének közben híre kelt. Azt várták, hogy meggyógyulása után felkeresi a templomot. Az egyháztanács „sajnálatos tévedésnek" minősítette az őr eljárását, és a keresztet megjavíttatta. Papanatti azonban nem jött érte. Miután elbocsátották a kórházból, nyomtalanul eltűnt. (BUNTE ILLUSTRIERTE) Angliában ismét teret hódít a tübákolás. Kolumbusz Kristóf idejében az indiánok szipka segítségével hódoltak ennek a szenvedélynek, az előkelő európaiak szelen cében tartották a finomra őrölt és illatosított dohányt és két ujjuk segítségével szippantották az orrukba. A tübákolás több mint négy évszázada terjedt el, s csak a szt var megjelenése idején ment ki a divatból. Most azonban a tubákgyártók szövetsége úgy nyilat kozott, hogy ez a szinte feledésbe merült szenvedély is mét tért hódít. A régi időkben csak a parasztok doha nyúztak, az előkelő társaság tagjai tubákoltak" — jelen tette ki Vivian Rose. a Tubák Támogatói Szövetségének volt elnöke. A tübákolás népszerűsítői szerint egyre növekszik a tubák kivitele' az Egyesült Államokba, Svédországba. Hollandiába és Svájcba. Amerikában azonban a tubákot egyesek melasszal édesítik és rágják. Angliában Jelenleg mintegy félmillióra becsülik a tubákolök számát. Egy angliai orvosi szaklap szeriht a tübákolás nem annyira ártalmas az egészségre, mint a dohányzás, állítólag a tubák nem tartalmaz rákokozó anyagokat. (INTERNATIONAL HERALD TRIBÚNE) Ezekben a napokban ünnepli fennállásának 150. évfordulóját a londoni Burlington Arcade, Anglia legrégibb, legexkluzívabb és legdrágább üzletnegyede. A londoni Westend negyed szívében köti össze a Piccadillyt a Burlington Streettel, és a kisátjáró két oldalán 72 rendkívül elegáns apró és végtelenül sznob üzlet várja a vevőket. A negyedet 150 éVvel ezelőtt Lord George Cavendish megvásárolta, hogy mint a negyed lakója „megakadályozhassa az alantas tömeg bizalmaskodását és szemetelését". A finnyás lord 40 ezer font sterlinget fizetett az átjáróért, de mert fejlett üzleti érzékkel rendelkezett, 22 nagyob és 25 kisebb üzlethelyiséget bérbe adott. A nagyobbak évi bére 52, a kisebbeké pedig valamivel több mint 12 font sterling volt. Ez volt a kezdet és rövidesen az átjáró volt az angol dandyk üzletnegyede. Virágkorát 1830— 1840-ben élte, amikor Count D'Orsay volt a Westend és a klubok koronázatlan fejedelme, aki fehér selyemköpenyben, kék atlasznyakkendővel és a szivárvány minden színében csillogó selyemmellényben a Burlington Arcade-on korzózott naponta a londoni arany- . ifjúság kíséretében. De nemcsak a piperkőcök, ficsúrok adtak itt egymásnak találkát, hanem itt vásárolt Disraeli, majd később Lord Beaconsfield is. A negyednek külön őrsége van, akik 150 év óta mindig egyforma öltözékben ügyelnek az átjáró különleges szabályainak betartására. Mik ezek a szabályok? Nem szabad nyitott esernyővel sétálni az üzletek előtt, nem szabad fütyülni, vagy hangszeren játszani. A másfél évszázad alatt csupán egyetlen enyhítést engedélyeztek: ma már gyermekkocsival is áthaladhatnak az átjáró két hatalmas kapuján, amely azonban naponta csak 17.30 óráig van nyitva. Ekkor ugyanis a testőrök (Beadles)) megrázzák a rézcsengőt, az üzletek becsuknak, az utca kiürül és két nagy kapu döngve becsapódik. (TIMES) Keménykalap és rézcsengo