Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

A

közel-keleti válság megoldására b?látható időn belül nemigen lehet számítani. A „négy nagy" nézeteinek egyeztetése nem vezetett máshoz, mint a két „szuper-nagy" tárgyalásainak folytatásához, amelytől jelenleg semmit se lehet várni, mert Izrael elutasítja a rendezés szovjet tervét, az EAK pedig az amerikďi javaslatot. A diplomáciai csatában tehát nem bontakozott ki semmilyen megoldás. A katonai fronton a helyzetet az eszkaláció jellemzi: mind hevesebbek a tüzérségi párbajok, a légicsaták és a tűzszünet fikcióvá vált. Kairótól 130 kilométernyire a Szueti-csatorna teljes hosszában naDonta dörögnek az ágyuk, a >zuezi öböl fölött mind gyakrabban ütköznek meg az egyiptomi MIG-gépek az izraeli Mirageradászbombázókkal. A robbanékony helyzetért Izrael az EAK-ot hibáztatja és igyekszik rákenni a feszültség fenntartásának felelősségét; indoka az amerikai indítvány elutasítása. Vajon „merevségről" a béke elutasításáról van-e szó? Kairóban viszonylagos mérséklettel, józansággal, rugalmassággal tekintenek a válság tényezőire és elmennek az engedmények végső határáig a béke érdekében. De ez a béke nem lehet p a x israeliena — nem lehet diktátum eredménye. Igazságos, méltányos rendezést kérnek, amelynek két alapvető feltétele van: a megszálló csapatok kivonása az arab területekről és a palesztínial nép jogainak elismerése. Az EAK, mint Zaj ját kormányszóvivő mondta, azért veti el az amerikai tervet, mert az nem az igazságos rendezés vágyát, hanem Izrael; érdekeit tükrözi. Hejkál, az Ahram főszrekesztője részletesen is megindokolta az egyiptomi álláspontot. De mielőtt idézném Hejkál gondolatmenetét, összefoglalom az amerikai terv általános vonásait. Ez a 13 pontból álló amerikai javaslatnak summája — magát a szöveget a nagyhatalmak megállapodás szerint nem hozták nyilvánosságra és az EAK vezető publicistája, noha kétségtelenül ismeri a dokumentumot, nem közli csak ismerteti azt. Washington 13 pontjának lényege a következő: • Egyiptom és Izrael megszünteti a hadiállapotot és létrehozza a béke állapotát-, • eltiltják az erőszak alkalmazását és az erőszakkal való fenyegetést; • megszüntetik a palesztínial ellenállók támogatását; MIÉRT VETI EL AZ EAK az amerikai javaslatot? RUDNYÁNSZKY ISTVÁN KAIRtil LEVELE • beszüntetik Izrael arab bojkottját; • leállítják a politikai propagandakampányokat; • Izrael nem emel igényt egyiptomi területekre, de azok a területek, amelyekről a megszállók visszavonulnak, demilitarizált övezetek lesznek; • a nemzetközi vízutakat jeltétel nélkül megnyitják az izraeli hajózás előtt • a gázai övezet farring ENSZ-delegátus ellenőrzése alá kerül és az övezet későbbi sorsát az ENSZ-megbízott Egyiptommal, Jordániával és Izraellel együtt határozza meg; • a palesztinai menekültek problémáját az amerikai tervtől elválasztva külön „rendezik" olyképpen, hegy a palesztíniaiaknak csak 10 százaléka térhet haza; • a rendezés bizonyos szakaszában közvetlen egyiptomi-izraeli érintkezés jön létre és a végleges egyezményt a két fél aláírja; • a rendezést a Biztonsági Tanács garantálja és biztosítására olyan ENSZ-eróket küld a térség egyes pontjaira, amelyek csak a BT határozata alapján vonhatók viszsza; • az amerikai terv nem említi jeruzsálemet, de az Egyesült Ál lamok külön kifejtett véleménye szerint Jeruzsálemnek egyesítve — vagyis Izrael kezében — kell maradnia. Kairó az amerikai terv fő taktikai fogását abban látja, hogy csak Izraelt és Egyiptomot érinti. Eszerint megtörik az arab front Izraellel szemben és az arab országok külön-külön, elszigetelve kerülnének sorra: Egyiptommal kezdenék, mert számára a terv elfogadása nem jelentene területveszteséget és mert az EAK a legerősebb — utána már Jordánia talán amerikai nyomás nélkül is kész lenne tárgyalni és ha már az EAK megkezdte és Jordánia folytatta, akkor Szíriának nem lenne más lehetősége, mint odállni a sor végére harmadikként. A terv szerzői arra számítottak, hogy az egyiptomi érdekeltség felszámolása után már könnyű lenne Izrael javára „határkiigazításokat" elérni, vagyis Izrael bekebelezné a Jordán nyugati partvidékének jelentős részét és a szíriai G o 1 a n-m agaslatokat A Sinai-félsziget demilltarizálása azt jelentené, hogy Egyiptom keleti határai nyitva állnak minden újabb izraeli agresszió előtt: D a j a n tankjai hat óra alatt bármikor újra elérhetnék a Szuezi-csatornát! Mivel a kéksisakos ENSZ-katonák csak a Biztonsági Tanács határozata alapján vonulnának vissza a Sinairól, gyakorlatilag gyámság alá helyeznék az EAK-ot. Ami a gázai övezetre vonatkozó homályos utalást és Jeruzsálen kérdésének mellőzését Illeti, a hátsó gondolat talán az, hogy a gázai szektort hajlandók lennének Jordániának adni, ha lemond Jeruzsálemről. Mindezen felül az amerikai terv egyszerűen likvidálná a palesztíniai problémát és eltemetné a palesztíniai nép törvényes jogait. Hejkál említett cikkében rámutat arra, hogy az amerikai terv halálos csapást mérne az arab egységtörekvésekre. Lerombolnák az Arab Ligát és a közös arab védelmi chartát, mindazt, amit az arabok nagynehezen elértek és meggátolnák a jövő egységet ls, hiszen az arab nemzetben olyan nagy szakadás keletkezne, amelyet generációk sem tudnának áthidalni. Az amerikai terv az EAK véleménye szerint a régi imperialista elgondolás új változata: kísérlet az arab nemzeti és felszabadító erők megtörésére, a Közel-Kelet akadálymentes kiaknázására. Ha az arab államok külön-külön próbálnák megoldani problémáikat és sorsukra hagynák a többieket, végül is az egész térség szőröstül-bőröstül imperialista befolyás és ellenőrzés alá kerülne. így a javaslat a Szovjetunió közel-keleti érdekei ellen is irányul. Minderre, mint az Ahram írta, .az EAK népe határozott nemet mond. Elveti az amerikai javaslatot, mert meggyőződése, hogy az expanzió csak háborút szül és tartós békét csak az igazságra lehet építeni. Az igazságos, az EAK számára elfogadható bármely megoldás pedig csak az lehet, amely magában foglalja a két alapelvet: az izraeli csapatok távozását és a palesztinai nép jogainak elismerését. Hasszán El-Zajját szavaival: „A békés rendezést nem az EAK, hanem Izrael utasítja el." ARAB MENEKÜLTTÁBOR. EGY A SOK KÖZÜL. Vasárnapi kertészek H

azánknak több olyan része is van, amely „Franciaország kertje" címmel büszkélkedik. De mindenütt hozzátartozik a táj képéhez a kert, a francia életnek a szerves alkotóeleme. Minden francia emberben ott szunnyad a kertész. Honfitársaim legkedvesebb szórakozása a kertészkedés. Egy közvéleménykutatás során kitűnt, hogy száz megkérdezett személy közül szabad idejében 29 a legszívesebben kertészkedik, 25 olvas vagy tévét néz, 17 sportol, halászik, vadászik, 10 barkácsol, 7 barátait látogatja vagy látogatót fogad, 7 pedig moziba vagy színházba jár. „Mondd meg mivel szórakozol, s megmondom ki vagy! — így is megfogalmazható a közmondás. E szórakozási statisztika találóan jellemzi a franciákat. Hasznosat a kellemessel Véleményem szerint az, hogy a franciák legkedvesebb időtöltése a kertészkedés, egyrészt a hagyományokból, másrészt pedig szükségből adódik. A munkások, a falusi és a kisvárosi emberek számára a kert mindig a fő jövedelmük kiegészítését jelentette. A kertben termelt zöldség, gyümölcs napjainkban ls a szűkpénzű embereknek, a munkásoknak, a nyugdíjasoknak Igen kapóra jön. A kertészkedő Így egybeköti így tehát a kert elvesztette a „zöldséges" jelzőjét, és „virágoskertté" lépett elő. Az átlag francia A virágok közül első helyen a rózsa áll. Négy kert közül háromban rózsa virít. Delbar az egyik legnagyobb csemetekentészünk, évente másfél millió rózsatövet ad el. Az amatőr kertészkedés körül egész virágzó iparág fejlődik ki; különféle kerti gépek és szerszámok, műtrágyafélék, palánták, magvak stb. termelése. A vasárnapi kertész gyakran sokkal többet fektet be kertjébe, mint amennyi haszna származik belőle. Ugyanis a piaci gyümölcstermelés annyira fejlett, hogy a kereskedésben kapható zöldség és gyümölcs ára viszonylag alacsony. De a vasárnapi kertész büszke termékeire. Esküszik rá, hogy a saját termésű zöldség, gyümölcs sokkal ízletesebb, s minden bizonnyal sokkal frissebb, mint a piaci. Bár e kiskertek jövedelmezősége nagyon is vitatható, a kertészkedők azzal védekeznek, hogy nem a hozam miatt, hanem kedvtelésből végzik munkájukat. Ez a szenvedély, a teraszos virágoskertek kultusza, adja meg városunk sajátosan francia báját. A tipikus átlag francia polgár vasárnapi kertész. Ezért mutattam be őt olvasóinknak. kerül a város lázasan lüktető forgalmából, a betonházak börtönéből. Virágkertészet Mint minden a világon, a kert is fejlődik. Míg eredetileg a kertészkedés fő célja a zöldség és gyümölcstermelés volt, most egyre inkább, különösen a városok környékén, elsősorban az üdülés, a pihenés céljait szolgálja. Virágok foglalják el a zöldség helyét, díszfák kerülnek a gyümölcsfák helyére. A legutóbbi évek legszembeszökőbb változása azonban a gyepkultusz. Ogy látszik, lassan letromfoljuk az angolokat ezen a téren. Az üdén zöldellő, frissen nyírt, gondozott bársonyos pázsit azón városlakók ezreinek a vágyálma lett, akiknek a város peremén kis kertjük van, vagy pedig a gazdagoknak, akiknek nyári lakjuk mintegy második otthonuk a 80, 100, 150 kilométerre levő sűrűn lakott településektől. Ezek „a fűnyírógép lovagjai" állandó céltáblául szolgálnak a sanszonlróknak és a humoristáknak, akik szívesen figurázzák kl ő bennük az elkispolgárosodott franciákat. a hasznosat a kellemessel. Azonkívül, hogy talpalatnyi földjéből haszna van, örömet okoz neki „a földhöz való visszatérés" is, nem veszti el kapcsolatát a természettel, ami a gyárban, hivatalban dolgozónak és általában a városi embernek oly becses. Ojra és újra megújuló öröm, amikor földecskéjét műveli, kapálgat, gyomlál, ültet, nemesit, s azután learatja munkájának gyümölcsét. A kert a városi ember számára a nyugalom kikötője, ahol megpihenhet, álmodozhat, élvezheti a csendet a zajos gyári munka után, kl-