Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-20 / 143. szám, péntek

Magyar könyvhét Gazdátlan a művelődés hajléka E

ltérően a mi egyhónapos, tél végi könyvünnepünktől, Magyarországon a Kiadói Főigazgatóság az ország valamennyi kiadójának és könyvterjesztő vállalatának bevonásával, valamint az Írószövetség tagjainak, n könyvhét Idején megjelenő új könyvek szerzőinek személyes részvételével évente júniusban könyvhetet rendez. Idén is a Liszt Ferenc téri Ady szobornál, az Írók Könyvesboltja előtt nyílt meg a magyar könyv ünnepe, és pontosan kilenc napig tartott. Aki június első hetében Budapesten járt, azt igen kellemesen meglephette, hogy a külföldi vevőkörrel számoló, Európa-szerte híres Váci utca a könyvhét idejere „könyvutcává" változott, melynek pavilonjai előtt a tíz órai nyitástól estig az érdeklődők és vevők sokasága tolon gott. Három esztendővel ezelőtt Koppenhágában jártam egy „sétálóutcában", amely mindennemű autóforgalomtól el volt zárva, és megcsodálhattam a szinte utcára ömlő étel- és italkülönlegességek pazarlását, a kis kávézók, cukrászdák, különleges vendéglők ötletes beremdedezéseit. Merőben más és örvendetesebb meglepetés volt számomra ez a könyvutca. Nem túlzásként emlegettem tolongást: a legtöbb idősebb könyvbarát alighanem erre a hétre tartogatta forintjait, hogy az impozáns számú szépirodalmi és tudományos kiadványok, útirajzok és esszégyűjtemények között kedvére válogathasson. Sátrunk, a Madách Kiadó sátra előtt is igen népes volt a forgalom, a fiatalokat leginkább a csehből fordított útirajzok és kalandos regények érdekelték, az idősebb vevők közt a legnagyobb keletje Fábry Zoltán új könyvének, a Stószi délelőttök című esszégyűjteménynek volt. De az érdeklődés listáján, ahogy a Magyar Hírlap tudósítója cikkében megjegyzi, Dobos László, Turczel Lajos, Mács józsef és a beszámoló írójának könyvei egyformán szerepeltek. (A megnyitó napján 2200 forintot forgalmazott a sátrunk és egy napon — az esős idő ellenére — elérte csaknem az ötezer forintot.) A Váci utcában sátra volt a jugoszláviai Forum-nak is, és először állította ki könyveit a kárpát-ukrajnai Kárpát Kiadó. A Sokéves elképzelés, szándék már, hogy a különböző rendezvények sorában a csehszlovákiai magyar énekkarok fesztiválja is megérdemelt helyet kapjon. Ez az elgondolás ebben az évben végre tető alá került, s feltehetően kezdete lesz egy hagyomány megindításának. Megvalósult ugyanis a galántaiak régi álma, s 1969. június 21—22-én megrendezhetik a Kodály-napokat, melyen az énekkarok legjobbjai léphetnek fel. — A pozsonyi Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya teremtette elő az anyagiakat — mondja Záreczky László, akire a szervezés gondja nehezedik —, s a CSEMADOK Központi Bizottsága és főleg a galántai járási bizottság, valamint a járási és helyi szervek széles körű támogatása tette lehetővé, hogy a magyar énekkarok fesztiváljára sor kerülhet. Az előkészületek arra vallanak, minden remény megvan rá, hogy a galántai Kodály-napok mind művészi, mind szervezési szempontból versenyképesek lesznek a hasonló jellegű hazai rendezvényekkel. A szervező bizottság egyes szakcsoportjai — főleg a művészeti, műszaki és szociális bizottság — az elmúlt napokban teljes erővel dolgozott, hogy a rendezvény sikerét sokoldalúan biztosítsák. A Kodály-napok 1969. június 21-én, 9 Órakor a mezőgazdasági tanonciskola nagytermében rendezett Szép magyar szó 1969 Forum népes küldöttségét Tornán László és Utasi Csaba főszerkesztők vezették, s velük jött a jugoszláviai magyar irodalom négy kiválósága, köztük Bori Imre, akinek Korok néze tek, alkotások című tanulmánykötete és A mai magyar jugosz láv irodalom című munkája jelentős sikernek bizonyult. A Kárpáti Kiadó csak vezetőivel, Sz. Ivanov igazgatóval és K. Bikinov vezetőhelyettessel képviselte magát, és hiányát éreztük, hogy a romániai magyar irodalomnak nem volt sátra, és képviselői a Magyar írók Szövetsége fogadásán nem jelentek meg. Itťa fogadáson különben találkozhattunk jugoszláviai és kárpátukrajnai barátainkkal, és remélhető, hogy ez a tartalmas megbeszélés további eredményekhez vezet a jövőben. N

apjainkban a színházak és mozik látogatottsága erős visszaesést mutat, ezért oly feltűnő a könyvhét sikere. Hiba volna, ha azt állítanám, hogy elsősorban a jó könyveknek köszönhető a nagy siker. A jó könyveknek is szükségük van arra, hogy a terjesztés munkásai gondos munkát végezzenek, ötletes szervezéssel, ajándékkal, tombola- és sorsjegyekkel, egyéb kedvezményekkel vásárlókedvet ébreszszenek a kezdő olvasókban is. De példás volt az újságok tájékoztató szolgálata, gyors kritikai reagálása is. Akadtak zajosnak mondható szenzációk, mint a szociológus Konrád Györgynek A látogató című megérdemelten nagy sikerű esszéregénye, amelyről külön kell megemlékeznünk; Moldova Györgynek valamivei korábban megjelent új könyvét, Az elbocsátott légió a kritika vázlatosnak, elsietettnek tartja, és ide sorolhatjuk Berkesi András új regényét (Küszöbök) is, amelynek száznegyvenezres kiadványa aligha elégíti ki a népszerű író könyvei iránt megnyilvánuló érdeklődést. De vannak olyan könyvek, amelyeknek egyedüli szenzációja, hogy kiválóak. Ilyen például Illyés Gyula Kháron ladikján című gondolatszép, bölcs szembenézése az öregedés szorongásaival, ilyen Veres Péternek az országjárásairól és közérdekű vallomásairól szóló Űszi változatok című új könyve. Déry Tibornak sok vitát kiváltott visszaemlékezései (ítélet nincs) című nyelvi vetélkedővel kezdődik, ahol bevezető előadást dr. Deme László egyetemi tanár tart. 15 órakor a Gyermekkarok hangversenyére kerül sor (a szabadtéri színpadon), melyen fellép a galántai, felsőszeli, nádszegi, negyedi, diószegi, pozsonyi, komáromi, bátorkeszi, nagymegyeri, ipolybalogi, párkányi, szenei gyermekkar, valamint az egyesített kórus. 19,30-kor a Kodály Zoltán emlékest keretében A titán című összeállítást mutatják be, melyen közreműködik a helyi irodalmi színpad, valamint a galántai és nagymegyeri énekkar. Ezzel egyidőben a járás több községében ünnepi megemlékezésekre kerül sor, melyen a vendégénekkarok lépnek fel. Az ünnepség másnapján, június 22-én j 9 órakor) Kodály Zoltán és a zene oktatása címmel — a mezőgazdasági iskola nagytermében — K

OSÍ Lajos, Erkel-díjas karnagy tart előadást. Délután j 15 órakort a szabadtéri színpadon a felnőtt énekkarok hangversenyére kerül sor. Fellép a galántai, felsőszeli, deáki, komáromi, rimaszombati, nagykaposi, rozsnyói énekkar, továbbá a pozsonyi középiskola leánykara, a szeredi szlovák tanítóénekkar, illetve a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes vegyeskara, az Ifjú Szívek énekkara, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Maga a felsorolás is mutatja, meglehetősen népes számban szerepelnek az énekkarok, s "ugyanilyen megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Oj magyar novelláskötet több is jelent meg, köztük a legújabb jeles magyar novellákat magába foglaló gyűjtemény (Körkép 1969,) Kamondy László Feltéte les vallomás, Szakonyi Károly Francia anya című kötetei bizonyultak kelendőnek. Az új regények közül Szabó Magda Ka talin utcá ját, Maróti Lajos A kolostor című kötetét emelik ki a könyvheti beszámolók. Nagy sikernek bizonyulnak az Írók világa című életrajzsorozat első kötetei: Pók Lajos tanulmánya Thomas Mannról 8100 és Sükösd Mihály Hemingway világa című könyve 18 000 példányban került piacra. Beszámolóm szűkre szabott terjedelme miatt csak névvel említhetem Nagy László Babárfa című versfordítás gyűjteményét, Szécsi Margit A nagy virágvágó gép és Ladányi Mihály A túloldalon című új köteteit. A külföldi szépirodalom méltatása külön cikket érdemelne, a legjelentősebb kiadványokra, Laco Novomeský Válogatott verseinek magyar kiadására, Jorge Semprum A háborúnak vége című új regényére, a szovjet írók SzUlj nekem három fiút címmel megjelent gyűjteményére még vissza kell térnünk. M

eg kell még említenem, hogy a könyv ünnepe és az Olvasó népért mozgalom nem szorítkozott csupán a fővárosra. Mács Józseffel és Mayer Judittal, a Madách Kiadó szerkesztőivel Kalocsán járva tapasztalhattuk, hogy a magyar vidék is kitűnően megrendezte a könyv ünnepét. A megszokott és egyhangúvá váló író-olvasó találkozó ebben a tizenhatezer lelket számláló példásban gondozott alföldi városkában ünnepi külsőt öltött, és elmondhatjuk, hogy ezek a jól előkészített találkozások a tanórákon kívüli kulturális nevelés lehatásosabb módszerei. Végül hadd említsem meg, hogy harminckét millió 200 ezer forint forgalmat bonyolítottak le az idei könyvhéten Budapesten és vidéken a könyvterjesztő vállalatok: az AKV, a Művelt Nép és a Szövkönyv. A Kiadói Főigazgatóság közleményéből megtudhatjuk azt is, hogy a tavalyi könyvhét bevételét meghaladó forgalom túlnyomó hányada a mai magyar szerzők friss köteteinek eladásából származik. Összesen 1 millió 750 ezer példányban találtak gazdára mai magyar írók új könyvei. Olyan hatalmas számadat ez, amelyhez nem kell külön kommentárt fűzni. EGRI VIKTOR feltehetőleg a rendezvény bátorításul szolgál majd az énekkultúra fellendítésében is. Örvendetes egyébként, hogy az akció mind a városi, mind a járási szerveknél nagy megértésre talált, s a kollektív segítség éppúgy megvolt, mint az egyéni segítő szándék. — Célunk nemcsak az, hogy dalostalálkozót szervezzünk — mondja Záreczky László —. hanem az is, hogy a magyar dal nagy napjait Kodály szellemében ünnepeljük. (Hadd jegyezzem meg még azt is: titkon azt remélik, hogy az idei Kodálynapokon a nagy zeneköltő özvegye is részt vesz.) A Kodály által emlegetett „nagy Harmónia" munkálásában kiváló lehetőséget kapott most a magyar énekkultúra, s bízunk abban, hogy a bizonyításban sem lesz hiba. És ezt őszintén kívánjuk is. -dzKuíturális hírek • EGY AMERIKAI ORVOS Soinerset Maugham tizenhét eddigi kiadatlan rövid novelláját kerítette elő — 1898 és 1903 között írta őket Maugham —, s az írásokat nemrég jelentette meg egy nagy amerikai kiadóvállalat. • A MAGYAR ZENESZERZŐK SZÖVETSÉGE külön bizottságot alakított Bartók Béla halála huszonötödik évfordulójának szentelt rendezvények Irányítására. Az évforduló napja: 1970. szeptember 28. VAGY TlZ ÉVE jártam utoljára Csallóközcsütörtökön. Akkoriban épült fel a falu fő terén az üzemi klub. A több kisebb helyiségből és a 250 férőhelyes nézőtérből álló épületet a falu gép- és traktorállomásának dolgozói jó munkájukért ajándékba kapták a Szakszervezetek Központi Tanácsától. Emlékszem, akkor mindenki elégedett volt, az arcokról öröm sugárzott. — Ez a mi templomunk — mondták kísérőim — miközben töviről hegyire megmutatták az épületet és felsorolták, mi mindent készülnek tenni annak érdekében, hogy az üzemi klub betöltse hivatását és fellendüljön a falu kulturális élete. A tervre ntár nem emlékszem. Nem tudom azt sem, mi valósult meg a sok elképzelésből. Az él bennem, hogy az említett hasonlatot nagyon találónak éreztem. Az üzemi klub valóban úgy uralja a falu fő terét, mint máshol a templom. Most, hogy ismét ellátogattam Csallóközcsütörtökre feléledt bennem a régi kép, az akkori hangulat, az emberek derűs, reményteljes magatartása. Önkénytelenül viszonyítanom kellett a múltat és a mát. — Mondja — kérdeztem az épület bejárata előtt ácsorgó 20 év körüli fiatalembertől — gyakran járnak a klubba? — Ha jó műsort rendeznek benne, akkor igen. — Az érdekkörök működnek? — Egyesek. — A színjátszókról egykor sok jót hallottunk . .. — Azok ma is dolgoznak. Legutóbb a Liliomfit mutatták be. A falu mintegy 2000 lakosa közül 600 cigány származású. Az utóbbi hetekben az ő életükben is döntő fordulat állt be. Megalakították a cigányok kulturális szövetségének helyi szervezetét. A vezetőség azt tűzte ki célul, hogy rendezi a cigányok életét, és a többi társadalmi szervezethez hasonlóan rendszeresíti a tagság körében a kulturális és a politikai felvilágosító munkát. A törekvés első eredménye az említett színdarab bemutatása. — Kezdetben — kaptam a szinte egybenhangzó tájékoztatást — nem sok reményt fűztünk ahhoz, hogy sikerülni fog a cigányokat szövetségbe tömöríteni. De nemcsak a szervezeti életet sikerült megteremteni, hanem már a jól végzett munka jelei is mutatkoznak. A Liliomfi bemutatása mindenképpen olyan eredmény, aineiyért dicséret jár. A falu lakói megértéssel fogadják a cigány származású polgárok igyekezetét, munkájukat támogatják. Az említett színdarabot eddig kétszer mutatták be, és mindkét alkalomal megtelt a nézőtér. Végigjártam az épületet. Fiatalokkal és idősebbekkel váltottam szót. A szemlélődés során és a kérdéseimre kapott válaszokból azt állapítottam meg, hogy az üzemi klub — ha néha jelét is mutatja a munkának, és néha be is népesül — ma megközelítőleg sem tölti be azt a szerepet, mint egykor. Helységei többnyire üresek, az épület falai omladoznak. Hihetnők, hogy a rendezvények iránti érdeklődés másutt sem kielégítő, a kultúrát több helyen a pangás jellemzi, miért lenne Csallóközcsütörtök kivé• VAJON LEHETSÉGES-E A DÖNTÉS? Az Amerikából hazaérkező Maurice Chevalier, akiről televízió-felvételeket készítettek az óceánon túl, Párizsban kijelentette, hogy nyolcvannégy éves korára való tekintettel végleg visszavonul minden nyilvános szerepléstől. • GRAHAM GREENE a francia Becsületrend lovagja lett. Kiplingen és Weelsen kívül a XX. század egyik angol írójának a művei sem fogynak el olyan példányszámban Franciaországban, mint Greene regényei. Greene műveiből kötetenként több mint félmillió példányt vásárolnak a franciák. tel A problémának azonban itt mélyebb gyökere van. A LEGNAGYOBB GONDOT pillanatnyilag az okozza, hogy a klub elárvult, gazdátlan, senki sem érzi magáénak, nem törődnek vele úgy, mint ahogy szükséges lenne. A gép- és traktorállomás már nem a faluban üzemel, igy nem fedezi a klub fenntartási költségét. Az épületet felajánlották az állami gazdaságnak, az viszont nem hajlandó átvenni, mert úgy véli, hogy uem bírná anyagilag eltartani. A helyi nemezti bizottság vállalná a gazda szerepét, de csak akkor, ha a járási nemzeti bizottságtól megkapná a klub rendbehozásához szükséges 100—150 000 koronát. Pillanatnyilag a faluban is, és a járási székhelyen is arról folyik a vita, hogy mi legyen a klubbal, ki vegye az épületet pártfogásba, hogyan lendítsék fel a kulturális életet. Kerestem az állami gazdaság és az üzemi klub vezetőjét. Szerettem volna az ö véleményüket is hallani. Sajnos, rosszkor érkeztem, egyikükkel sem sikerült találkoznom. Puss Vincét, a helyi nemzeti bizottság elnökét hivatalában találtam. 0 a kérdéssel kapcsolatban ezeket mondta: — Tekintve, hogy községünkben nincs művelődési otthon, a kulturális élet megteremtése szinte kizárólag az üzemi klubra hárul. A múltban ezen a téren példás eredményeket értünk el. Az utóbbi időben azonban falunkban igen visszaesett mind a kulturális, mind a politikai felvilágosító munka. A hanyatlást magyarázhatnánk a televízió térhódításával és azzal, hogy községünkből számosan, mintegy 3—400-an bejárók, akik szabad idejük nagy részét utazással töltik el. Ezek nem is nagyon igénylik a helyi jellegű művelődési lehetőségek megteremtését. Ám az eredménytelenséget mégsem ez, hanem az okozza, hogy a kultúra pillanatnyilag nem kap megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást. A kérdéssel már többször foglalkozott az iskola és kulturálisügyi szakbizottság. A helyi nemzeti bizottság plenáris ülésén is napirenden volt. Egyhangúlag arra a megállapodásra jutottunk, hogy az üzemi klubnak és ezzel párhuzamosan a falu kulturális életének kérdését mielőbb rendezni kell. — A megoldás kulcsát miben látja? — Egyrészt a tatarozáshoz szükséges összegben, másrészt az összefogás erejében. Falunkban több társadalmi és tömegszervezet működik. Ha ezeket sikerül az üzemi klub keretében egyesíteni, szerintem könnyen megoldódnának mind az anyagi, mind a műsorgondok. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG vezetősége nem ringatózik illúziókban. Tudja, hogy a klub fenntartása és a kulturális munka megszervezése gonddal jár, pénzbe kerül. Az elnök ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — A szükséges anyagiakat, ha sikerül az említett szervezeteket összefogni és a közös ügy szolgálatába állítani, egyebek között azáltal is megpróbáljuk biztosítani, hogy a klub egy-két helyiségében közszolgáltatási üzemet nyitunk, amelynek bevételét kulturális rendezvényekre fordítanánk. A következő lépésnek az olyan műsorok rendezését tartjuk, amelyek nem igényelnek nagy kiadást, ugyanakkor vonzzák a közönséget. A tervben filmbemulatók, esztrádműsorok, színházi előadások, különféle vetélkedők és ismert szólisták fellépésének a megszervezése szerepel. Csallóközcsütörtök lakói ma nem annyira lelkesek és blzalkodók mint a múltban. A kultúra fellegvára szürkén, kopottan áll a falu fő terén, az elhagyatottság érzetét kelti. Ám remény van arra, hogy rendeződik a körülötte támadt huzavona, és az üzemi klub rövidesen ismét megfelően fogja szolgálni látogatóinak a művelődési igényét. BALÁZS BÉLA A Kodály-napok előtt