Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Aktuól is kérdés: (Tavaszi) párhuzamosok ... (Foto: Tóthpál) Villáminterjú. Megérdemelt jutalom A csehszlovákiai magyar táncdalénekesek fülek! országos döntőjén szép teljesítményé­vel a második helyet foglalta el P e h a r c z Erzsébet, A Zselfzi Általános Középiskola tanulója. Felkerestük hát őt, hogy röviden el­beszélgessünk vele sikereiről. S talán mon­dani sem kell, szívesen emlékezett vissza a vetélkedő Izgalmas perceire. — Mit énekelt az országos döntőn? — A „Cseresnyeáruslány" című dalt. Ügy érzem, ez a száin felelt meg legjobban egyé­niségemnek. — Hogyan készült a versenyre? — Körülbelül két hónappal a verseny előtt kezdtem el a felkészülést. Egyedül gyakorol­tam, saját harmonika kíséretem mellett. - Gondolta, hogy ilyen előkelő helyezést ér el az országos döntőn? — Nem. Tudtam, hogy nehéz lesz a ver­seny. Szerettem volna a legjobb tíz között vé­gezni. Jobban sikerült. Nagyon örülök a má­sodik helynek. Az erkölcsi siker mellett ju­talmul kéthetes külföldi üdülésen vehetek részt. A közönség díját is — -egy porszívót — én nyertem. — Árulja el, ki a kedvenc táncdalénekese? — Elsősorban Zalatnay Sarolta, Szörényi . Levente és Tom Jones. Erzsike elmondta még, hogy helyesli a cseh­szlovákiai magyar táncdalénekesek országos versenyének megrendezését, mert ez jó áíka­lom a fiatal tehetségek bemutatkozására. Tény: a siker mindenkit lelkesít. Legyen hát a néhány fenti elismerő sor további buzdí­tás a modern tánczene kedvelőinek és műve­lőinek. Feljegyezte: NYUSTYIN FERENC Klubhelyiségek, terembérek Az ifjúsági szervezetek több­sége az utóbbi időben egyre gyakrabban panaszolja: nem Jut megfelelő klubhelyiséghez, s ha igen, akkor csak ritkán veszik hasznát, mert olyan ma­gas terembért követelnek az illetékesek. Sőt, megtörténik az is, hogy vidéken egyes nem­zeti bizottságok olyannyira fe­emelik a klubhelyiségek bérét, hogy a fiatalok egyszerűen nem kéjesek azt megfizetni. Ogy tűnik, ezek a nemzeti bizottságok nyilván csak na­gyon hiányosan vagy egyálta­lán nem ismerik a Belügymi­nisztérium 1967. október 10-én hozott rendeletét, amellyel a nem lakócélokra szolgáló helyi­ségek bérét szabályozza. E ren­delet első paragrafusa harma­dik bekezdése például kimond­ja, hogy a szabályozás nem vo­natkozik azokra az esetekre, amikor az érdekelt szervezetés közületek a helységek bérében individuálisan megegyeznek.. M;ir ez a megfogalmazás is lehetővé teszi a nemzeti bizott­ságoknak, hogy a klubhelyisé­gek használatért járó adó meg­szabásánál tekintettel legye­nek arra, hogy fiatalságról van szó. így ahelyett, hogy megne­hezítenék, inkább megkönnyít­hetnék az anyagi gondjait. A Belügyminisztérium dolgozói­nak véleménye szerint a klub­helyiségek használatának bérét négyzetméterenként 110—120 koronába kellene meghatározni évente. Az elmondottakból kitűnik, hogy a nemzeti bizottságoknak önhatalmúlag nem kell, azaz, az igazság szerint nem kel­lene emelniük a klubhelyisé­gek terembérét, hiszen nem utasítja őket erre semmiféle rendelet. Sőt! A tavaly augusz­tusi kormányrendelet arra uta­sítja a nemzeti bizottsőgokat, hogy mindenütt teremtsék meg a megfelelő feltételeket a gyer­mek- és ifjúsági szervezetek te­vékenységéhez. Ez pedig azt Je­lenti, hogy gondoskodniuk kel­lene megfeleli, klubhelyiségek­ről és tevékenyen hozzájárulni azeknek kielégítő berendezésé­hez! Ám, mi leyyen ha az illeté­kes nemzeti bizottság nem vi­seltetik megértéssel a fiatal Jogos kérelmei vagy problémái Iránt? Ilyenkor nem marad egyéb hátra, mint hogy a hely­telen bánásmódot érte szerve­zet a járási nemzeti bizottság­hoz forduljon. Amennyiben ott is csak pusztába kiáltott szó lenne a kérelme, akkor pedig forduljon bizalommal a Belügy­minisztérium illetékes ügyosz­tályához ... : G Y E R M E K V I L Á G ] A lusta fiú meg a cinege NÉPMESE Volt egyszer egy lusta fiú, olyan lusta, hogy naphosszat a kisujj át sem mozdította. Kinn heverészett egyszer a folyópqrton. Forró nyári nap sütött. A fiú megfürdött vol­na a folyóban, de még arra is lusta volt. — De melegem vanI — só­hajtott. — Milyen jó hűvös le­het a víz! Meghallotta a cinege, ott ül­dögélt fölötte az ágon. Le­kiáltott a fiúnak: — Hát fürödj meg! Vetkőzz le gyorsan, ugorj a folyóba! — Fürödj meg, fürödj meg! — csúfolódott mérgesen a fiú. — Könnyen adsz tanácsot! S ha elmerülök? — Fogódzkodj meg a parti sásban — tanácsolta a cinege, és lejjebb röppent egy ággal. — Akkor nem merülsz el. — Nem merülsz el, nem me­rülsz el! Es ha a sás elvágja a kezem? — Hát húzzál kesztyűit — felelte a cinege. — Kesztyűt, kesztyűt — mérgelődött a lusta fiú. Hiszen az átázik! — Megszárítod a napon. — Megszárítod, megszárítod! Akkor meg elszakad. — Hát ha elszakad, megfol­tozod! De most aztán igazán meg­haragudott a fiú. Ilyen pöttöm madár, és öt akarja tanítgatni! Fölkapott egy kavicsot, meg­célozta a cinegét. — Majd megtanítalak mind­járt! Abban a pillanatban megcsú­szott és beleesett a folyóba. A cinege meg elröppent. A lusta jiú kivergődött a partra, elhevert a fűben, to­vább lustálkodott. Heverészett és szidta a cinegét, mint a bokrot. A cinege meg ágról ágra szállt, és elbeszélte madárpaj­tásainak, hogyan fürdette meg a lusta fiút. ÜGYESKEDJ Egy csomó, más semmi a „varázslat" ennyi... Egy másfél méter hosszú zsinórt fordított U. alakban leteszek magam elé. A bal ke­zemmel megfogom a zsinór jobb szárát, kissé megemelem és a jobb kezemmel átnyúlva alatta, a két zsinór közé Qtök egyet. (1. sz. ábra.) Utána egy második ütést mérek a jobb tenyeremmel a zsinór jobb szára felett jobbra, kí­vülre (2. sz. ábra). Majd meg­fogom a Jobb kezemmel a bal oldali zsinórszálat (3. sz. ábra), a két kezemet szét­húzom és egy csomó látható a zsinóron. (4. sz. ábra.). Hogyan csináltam ezt? Meg­mondom: Amikor a második ütésnél a Jobb kezemmel a Jobb zsinó­ron kívíllre ütöttem, a bal kezem elhúzta a jobb zsinór végét a fekvő bal zsinór fe­lett. Az így keletkezett hurok­ból kinyúlva fogom meg a bal zsinór végét. Ha ezt meg­húzom, egy csomó képződik. Mondanom sem kell, hogy a zsinórra ,,varázsolt" csomó be­mutatását ,,egy csomó" gya­korlásnak kell megelőznie. Sl­lkerre csak így számíthatunk. VÍZSZINTES: 2. TÖRD A Idézet Arany János verséből. (A nyíl Irányában folytat-, va). 13. Zoli fele. 15. Gyorsan párol­gó folyadék, alta­tásra is használ­ják. 16. Tó a Szov­jetunióban. 17. A késnek is van. 18. A gyengének kevés van belőle. 20. III. 22. Argon vegyje­le. 24. Tova. 25. Redőny. 27. Vízt­sportot űz. 30. ... dong. 32. Gyil­kol. 33. Görög be­tű. 35. Szolnok része. 37. Enekl 38. Ver. 39. Gőz. 41. Férfi név. 43. Asztal része! 45. Francia név­elő. 47. Négyes! 49. Fogyatékos Antal! 51. Terebes magánhang­zói. 52. Mezőgazdasági szer­szám. 54. Oki 56. K-val mező­gazdasági szerszámok. 58. Nád peremei. 59. Négyenl 61. KRKI. 63. F-fel a végén gyakori fér­finév. 64. Kálcium. 65. Rang­Jelzés. 67. Szlovák sók. 69. Alu­mínium. 70. Pékl 71. Az egyik szülő becézve. 73. Iskola diák­nyelven. 75. Végtelen oltás! 77. Nem áll. 79. Kettős betű. 81. Inga része. 83. Ilyen gép ts van. 85. Vezető erő, élcsapat. 87. Kutyafajta. 89. TY. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 2. folytatása [a nyíl Irányában folytatva). 3. Folyadék. 4. Hiá­nyosan köti! 5. Kugli. 6. Köze­petlen tér. 7. Igen Moszkvában. 8. Menyasszony. 9. Régi fegy­ver. 10. F-fel hallószerv. 11. Mássalhangzó kiejtve. 12. Visz­sza: nem mögé. 14. Sas szlová­FEJED * TÖRD A FEJED kul. 19. A vadász teszi (vlsz­sza). 21. Végtagja. 23. Női név. 26. Finommüszerész. 28. Vas mássalhangzói. 29. Klasszikus francia regényíró. 31. Izomkötő. 34. Erre tekerik a cérnát. 38. Szlovák leánynév. 38. Nem sze­mélyesen értesít. 40. Főidet forgatok (ek. hiba). 42. Kerti szerszám. 44. Tagadószó. 8. Robbanóeszköz. 48. A végzet. 50. Hatalmas doboz. 53. K-val mázol. 55. Esze van. 57. Kerék, forduló szlovákul. 60. Zola-re­gény. 62. Leánynév. 66. Ly. 68. Kiló közepe. 70. Péter, Tibor. 72. Urán és carbonium vegyjo le és nem fel. 82. Végtelenül gágog! 84. Zoltán, Dénes. 35. Mutatószó. 86. A növény része. 87. Vissza: Nem tegnap. 88. Fö­léje. 89. Tej peremet Beküldte: Diószegi Lajos, Lelesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom