Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. június A NAP kel: 3.47, nyug­szik: 19.39 órakor. A HOLD kel: 0.35, nyugszik: 13.00 Órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MEDÁRD — KAROLINA nevű kedves olvasóinkat • 1724-ben született FRANZ ANTON MAOL­BERTSCH osztrák festő, a 18. sz. egyik legjelentősebb mestere (+179B) • 1889­ben született FRANK LLOYD WRIGHT amerikai építész és szakíró, a modern épí­tészet egyik legterméke­nyebb és legnagyobb hatá­sú alakja (+1959) • 1894­ben született ERWIN SCHULHOFF prágai zene­szerző és zongoraművész (mártírhalált halt 1942-ben) B 1919-ben halt meg THÉK ENDRE, az első legkiválóbb magyar műiparos (szül. 1842). Frisseség és • i" ** * icfoszeruseg Már vaskos kötetnyit kitesznek a Vasárnapi Oj Szó (VOSZ) eddig megjelent számai, de a posta még mindig hoz eüy-egy levelet, amely­ben olvasóink szemünkre vetik, hogy vasárnapi számainkból hiány­zik a híranyag, és ezért nem elég aktnális. Ogy gondoljuk, nem árt, ha még egyszer elmondjuk olva­sóinknak, hogy a Vasárnapi Oj Szó nem politikai napilap, hanem hétvégi, színes, olvasmányos ki­advány, amelynek tartalma inkább' egy hetilapéhoz hasonlít. Ennek ellenére ls a lehető legnagyobb időszerűségre törekszünk. Termé­szetesen azt is tudni kell, hogy az nap, amikor a rotációs gép ontja magából a legfrissebb vasárnapi számot, már nyomdába küldjük a következő VOSZ jónéhány oldalát. A lapot csütörtökön két órakor nyomják, és hétfőn, kedden, szer­dán már csak három-négy aktuális oldal kerülhet a nyomdába. Igaz, az ls gyakran előfordul, ha vala­mi jelentős friss anyag befut, ak­kor kicserélünk egy-egy oldalt. A korai kéziratleadás ellenéré véleményünk szerint a VOSZ ból nem hiányzik az időszerű, a friss anyag. Vegyük például ezt a sza­mot, amelyet kezében tart az ol­vasó. A vezércikk a CSKP nagyje­lentőségű májusi központi bizott­sági ülésével foglalkozik. A kül­politikai kommentár a francia el­nökválasztások első fordulójának eredményeit méltatja. A harmadik oldalon Szlovákia gazdaságfejlesz­tésének nagyon időszerű kérdésé­vel foglalkozik munkatársunk. „Akinek az űrkutatás az élete" cí­mű írásunkban a világhírű tudó­sok Prágában a napokban megtar­tott értekezletének egyik cseh származású résztvevőjét szólaltat­juk meg. „Miért győznek" címmel riportban mutatjuk be a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Má­sik külpolitikai vonatkozású írá­sunkban a napi hírekben gyakran szereplő baszk népcsoport életé­vel foglalkozunk. Talán elég. is lesz a felsorolás­ból. Meggyőződésünk, hogy lapunk több más helyén is talál aktuális anyagot a figyelmes olvasó. Már elmondottuk hogy a VOSZ (és ha­sonifi jellegű szlovák laptársai) a csehszlovákiai sajtó „újszülöttei". Tartalma, arculata kialakulóban van, hétről hétre csiszolunk rajta, csinosítjuk. Ebben az igyekezetünk­ben sokat segítenek olvasóink észrevételei, javaslatai, bírálatai. A Vasárnapi 0) Szó következő számában két tudós nyilatkozik az űrkutatásról. Munkatársunk, Ozorai Katalin azokkal beszélge­tett, akik már eldöntötték: hol és hogyan töltik nyári szabadságukat. Az Irodalom kedvelői Jindfiška Smetanová: Nyakigláb kisasszony című elbeszélését, a versek kedve­lői pedig szlovák költők verseit találják meg lapunkban. A Jövő héten sem hiányzik majd a Vasár­napi Oj Szóból a rádió és a tele­ffízió egész heti műsora. Közlünk humort és rejtvényeket is. SZERKESZTŐSÉG A legfontosabb láncszem (Folytatás az 1. oldalról) leimet széthinteni a párttagok között. Képtelenség feltételezni, hogy ez a vezetés, amely saját maga tapasztalta a törvénysérté­seket, önmaga is deformációkat kövessen el. Miért? Hiszen ők tudhatják a legjobban, hogy érvekkel és nem erőszakkal kell harcolni a téves nézetek ellen. A vezetés - mint mindenki más — a munkájával bizonyít, s amit eddig tettek már azzal kiérde­melték, hogy előlegezzünk bizalmat számukra. Szólni kell arról is, hogy a párt egységét politikai eszközökkel akarjuk kialakítani. Nem célunk a formális egység megteremté­se. Ezzel nem érnénk el a kitűzött célt. Csak a meggyőződésből sarjadó eszmei egység lehet alapja a pártszervezetek akcióegy­ségének. Addig amíg ezt az alapszervezetek döntő többségében el nem érjük nem beszélhetünk pártunk vezető szerepének érvé­nyesítéséről. Nincsen más lehetőség, mint elvi harcban elszige­telni a jobboldali opportunista erőket. „Ebben a küzdelemben tisztázni akarjuk a problémák elvi értelmezését, meg akarjuk nyerni a megtévesztett és tájékozatlan embereket, fokozni akar­juk azok aktivitását és gyarapítani azok sorait, akik meggyőző­désből, tettekkel kívánják támogatni pártunk politikai program­ját, elkötelezetten síkra akarnak szállni érte, s valóra akarják váltani mindennapi mukájukban". Ez a megállapítás is bizonyítja, hogy a vezetés nem szorgal­mazza a „káderlap rendszert", az ötvenes évek értékelési formá­inak újjáélesztését, hanem a párthatározatok megvalósításáért végzett aktív munkát tartja a legmegfelelőbb értékelő mércének. Természetes, hogy a politikai küzdelemben sor kerül az álláspon­tok és nézetek további differenciálódására. Az alapszervezetek­ben az azonos elveket valló egyéneken kívül talalkozunk majd olyanokkal is, akik nem értenek egyet a párt célkitűzésével, akiket nem győznek meg az érveink. Ha a meggyőzés minden lehetősége kimerült ezeknek el kell válniuk a párttól. Kritikus időket élünk, s „ha nincs más lehetőség, úgy ez is hozzájárul a párt belső eszmei együvétartozásának s akcióképességének a megszilárdításához." Napjaink kulcskérdése a párt megszilárdítása. E feladat nem oldható meg kézfelnyújtással, a határozatok elfogadásával és parancsszóval sem. Csak az önkéntes meggyőződésen alapuló gondolati egység lehet tartós. A központi pártszerv egységének kialakulása csupán egy folyamat kezdetét jelenti. Célunk a né­zetazonosság a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig. Nem kevés azok száma, akiknek módosítaniuk kell álláspontjukat s né­zeteiket. Sok párttag várakozó álláspontra helyezkedett, figyeli az eseményeket. Elismeri, hogy számunkra egyetlen járható út a Központi Bizottság határozatainak valóra váltása, de nyilvá­nosan nem foglal állást a határozat mellett. A pártszervezetek­ben igen jól tudják, kik tartoznak a várakozók csoportjába. Ezek meggyőzése a soron következő feladat. E munka vég­telen tapintatot, de ugyanakkor következetes határozottságot is igényel. A Központi Bizottság a párt eszmei egységének kialakítására összpontosítja figyelmét, ugyanakkor figyelmeztet a szektásság, a tömegektől való elszakadás veszélyére, ami súlyos következmé­nyekkel járna. Vannak pártszervezetek amelyek elzárkóznak, nem hatnak megfelelően a környezetükre. Ez a munkaforma nem segí­ti a párt politikájának érvényesítését. Helytelen ha egy alap­szervezetben csupán azt hangsúlyozzák, hogy „egyetértünk" de nem igyekeznek munkatársaikat meggyőzni a párt politikájának helyességéről. Nem véletlenül hangsúlyozta Husák elvtárs, hogy „nem akarunk nemzeteink kiválságoS szektájává válni, hanem - éppen úgy mint pártunk történetének dicső napjaiban - is­mét harcos politikai erőként akarunk hatni, amelyben dolgozó népünk széles rétegei bíznak és ezért támogatják." CSETŐ JÁNOS Ä második fordul© előtt Aligha kétséges P o m p i d o u győzelme a francia elnökvá­lasztás második fordulójában és a világsajtó, a közvélemény nem tér napirendre a franciaországi események felett. Ennek termé­szetszerűleg több oka van, ám mindenekelőtt a Francia Kommu­nista Párt vezetőinek ügyes taktikája rajzolódik ki egyre mar­kánsabban, s ez határozottan veszélyezteti a gaulle izmus presztí­zsét, sőt súlytalanná teheti Pompidou választási győzelmét. A francia szocialisták önálló akciója, Defterre jelölése a baloldal megosztottságát okozta, és csakis így állhatott elő az a paradox helyzet, hogy két jobboldali jelölt jutott a második fordulóba. Két jelölt, de közülük az egyik — a centrista Alain Poher — a baloldali szavazatok megnyerése nélkül nem jöhet számításba. Az ideiglenes elnök határozatlan, mindeddig homályos feltevéseken alapuló politikai programja ugyanis nem nyújt tám­pontot az ország jövőjét ilfetően, nem szólva arról, hogy nem tudni, vajon merre sülnek el tapintatosan beharangozott reform­törekvései. Pompidou tehát szinte biztosra veszi az elnöki bársonyszéket, viszont a francia kommunisták döntése, mely szerint bojkottálják a választást, jelentős zavart keltett, hiszen még a gaulle-ista N a ­11 o n vezércikke is hangsúlyozza, hogy az FKP döntése, amely tartózkodásra szólít fel, nem csupán választási meggondolásokat, hanem messzire tekintő stratégiát árul el, melynek egyedüli célja a baloldal egységének helyreállítása. Az FKP vezetői tehát nem csupán az egységbontó francia szo­cialistákat állították pellengérre, hanem Alain Pohernek is meg­adták a kegyelemdöfést, s ugyanakkor olyan helyzetet teremtet­tek, amely könnyen a gaulle izmus plrruszi győzelmével végződ­het. Mindezt persze jól látja a jobboldal is, és a maga módján meg­kísérel ellenlépéseket tenni. Ezek közül a leghatásosabbnak mu­tatkozik az az „udvarias" indítvány, hogy Alain Poher mondjon le jelöltségéről. Szó se róla, az elgondolás nem rossz, értelmi szerzői ravaszdi módon szeretnék így helyrebillenteni az ország politikai egyensúlyát, amelyet minden kétséget kizáróan a jobbol­dal és a baloldal közötti erőviszony determinál. Ily módon talán részben sikerülne kifoltozni a gaulle-izmus sza­kadozó lobogóját, s Pompidout a „reális politikai erőviszonyok" alapján győztesként juttatni az Elysée-palotába. Poher azonban makacskodik, úgy látszik nem fogadja meg a „jő tanácsot", annak ellenére sem, hogy különbözö csoportok nyomást gyakorolnak rá, sőt egyes francia lapok a nemzeti többség megbontóiának bfilyeg­zlk. Tény viszont az, hogy a Francia Kommunista Párt, amely a népszavazást követően a baloldal egységes fellépésére tett télre­érthetetlen felhívást, megerősödve, jelentős politikai tökével ke­rült ki a választási küzdelemből. Az Humanite vezéreikkében Etienne Fajon Jacquos Duclos nagyszerű eredményét méltatva rá­mutat a baloldalt megosztó erők napnál is világosabb kudarcára, Defferre gyászos kimenetelű bukására, s kiemeli, hogy Duclos eredménye annál is inkább jelentős, mert döntő poliiikai sikerről van szó. „Ezúttal senki sem hihette, hogy Duclos valóban bejut­hat az Elysée-palotába — szögezi le Fajon. — Hogy ennek ellené-' re is milliók rászavaztak, ez nagy politikai öntudatra vall". Június 15-én lezárul a francia elnökválasztás. Meglepetést, lát­ványos küzdelmet senki sem vár. A „pecázők pártja", ti. azok, akik a szavazólap helyett horgászbotot vesznek a kezükbe, jól tudják, hogy tartózkodásukkal komolytalanná teszik' Pomnldou győzelmét, hiszen ígv a mögötte felsorakozó „többség" tulajdon­képpen a szavazó polgárok kisebbségét jelenti. BALOGH P. IMRE Az SZLKP KB plenáris ülését június 2-án tartotta Bratislavá­ban. A tárgyaláson részt vettek az SZLKP KB tagjai és jelölt­jei, az ellenőrző és revíziós bizottság tagjai, az SZSZK kormá­nyának tagjai, kommunistái, a kerületi és járási pártbizottsá­gok titkárai. (CSTK felvétele J * M t ocic jeno magyar miniszterelnököt, aki néhány napos látoga­tásra hazánkba érkezett a ruzynéi repülőtéren Oldfich Cerník, szövetségi miniszterelnök, valamint más közéleti személyiségek fogadták. Képünkön a két miniszterelnök ellép a díszszázad előtt. (CSTK felv.) A Nemzetközt Gyermeknap alkalmából politikai és közéleti vezetőink fogadták Szlovákia legfőbb pionírjait, hogy megün­nepeljék Szlovákia Pionírszervezete fennállásának 20. évfor­dulóját. A fogadást a bratisiavai várban tartották. (CSTK-felvétele) Sajtóértekezlet Saigonban - Jegyezzék, kérem: Dél-Vietnam 85 szá­zaléka o mi ellenőrzésünk alatt áll. (A Süddeutsche Zeitung karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom