Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1969-06-07 / 132. szám, szombat
Eredmények és kérdőjelek a Jókai-napokon A KOMAROMI Jókai-szobor ünnepélyes megkoszorúzáséval befejeződött a szép szó kedvelőinek a Thália híveinek Immár hatodik országos seregszemléje. Most a rendezőkön és a szakembereken a sor, hogy csokorba kössék az idei Jókai-napok tapasztalatait. Az egész rendezvényről nehéz egyértelmű véleményt mondani, hiszen nem lehet szem elől téveszteni, hogy műkedvelő együttesek műsorait láthattuk, s ez a tény természetszerűleg befolyásolja igényeinket, a mércét, amit felállítottunk magunkban és ezen keresztül sajátosan meghatározza értékelésünket ls. A műkedvelő együttesek sikerének fokmérője, — ha nem is teljes, de jóval nagyobb mértékben, mint a hivatásos művészeknél — a közönség reagálása. Éppen ezért majdnem Igazuk volt Komáromban azoknak, akik a szakemberek kritikai megjegyzéseire rendszerint azzal válaszoltak, hogy ők a közönségnek játszanak. Ezt senki sem vonja kétségbe, hiszen ez tevékenységük legfőbb értelme, de ugyanúgy nem lehet közömbös a számukra az sem, hogy mit és hogyan „tálalnak" a nyilvánosságnak. Különösen nálunk, ahol kisebbségi helyzetünknél fogva jóval nagyobb a népművelők, és ez által a műkedvelők feladata és felelőssége. Csak helyeselni lehet a szakemberek állásfoglalását, amikor ennek tudatában értékelték az egyes előadásokat. Az Idei rendezvény tulajdonképpen három részből állt. Éspedig a szavalók és előadók versenyéből, az irodalmi színpadok fesztiváljából, és a műkedvelő színjátszók bemutatóiból. A szavalók versenyéről rövidesen megállapíthatjuk, hogy az idén is több tehetséges előadót láthattunk és a mezőny kiegyenlítődött. A résztvevők között vagy a pillanatnyi indiszpozíció, vagy pedig árnyalatbeli különbség döntött. A LEGNAGYOBB FEJLŐDÉST és a legtöbb pozitívumot az irodalmi színpadok fesztiválja hozta. Csaknem kivétel nélkül izgalmas, érdekes összeállításokat láthattunk, melyekből nem hiányzott az újszerűségre való törekvés és a kísérletező kedv sem. Az előadások izzó légkörén érezni lehetett, a szereplők mennyire magukénak vallják és sajátuknak érzik a költők gondolatait, mondanivalóját. Figyelemre méltó, hogy több együttes igyekszik szélesebbre tágítani az adott keretet és nemcsak a csoportos szavalás lehetőségével élt, hanem tudatosan más kifejező eszközt is keresett és talált, főleg fényhatások, műszaki berendezések és más eszközök segítségével. Ügy látszik jelenleg az irodalmi színpad kerete ad legtöbb lehetőséget az időszerű mondanivaló színvonalas megjelenítésére, s ez az anyagi, valamint egyébb körülményeket figyelembe véve érthető is. Mivel itt szerintünk a további fejlődéshez csaknem valamennyi lehetőség adva van, ezek a színpadok szolgálhatnak alapul a sokat áhított zsebszínházak megalakulásához. Persze, ez nem megy máról hölnapra, de mégis érdemes ezt a gondolatot napirenden tartani, megfelelő megoldásokat keresni és főleg a tehetséges csoportokat és egyéneket támogatni. Számottevő élmény volt az irodalmi színpadok előadása, de sajnos néhány zavaró körülmény csökkentette a kedvező benyomást. Elsősorban a zsúfolt műsor. Két előadásba semmiképpen sem lehet hét irodalmi színpad műsorát belesűríteni, mert egyszerűen az igényes, aktív közönségét követelő gondolatokra képtelenség Ilyen sokáig összpontosítani. A hallgatóság kifárad, vagyis az előadás voltaképpen elveszti elsődleges értelmét. A Jövőben szükséges lesz, — bár tudjuk mennyi nehézséggel jár ez, — legalább még egy nappal meghosszabbítani az irodalmi színpadok fórumát. A másik bosszantó körülmény a gyakori műszaki zavar volt. A fény-, és magnóhibák rontották az előadások színvonalát. Ezt a hiányosságot pedig, egyszerű kiküszöbölni. Csaknem egy héten keresztül a színjátszók bemutatói szerepeltek a Jókai-napok műsorán. Az idén is érthetően a szórakoztató műfaj dominált, de ez a tény nem vezetett egyoldalúsághoz, mert a vígjáték csaknem valamennyi változatával találkoztunk. Tehát a verses, „gondolati" komédiával, a zenés vígjátékkal és a bohózattal is. Két komoly hangvételű drámát is bemutattak, s ezek az előadások vegyes érzelmeket váltottak ki belőlünk. Valahogy nem tudtunk szabadulni attól a gondolattól, hogy leginkább itt kísért még az álromantika és a túlzott pátosz szelleme. ESTÉRŐL ESTÉRE több tehetséges alakításnak tapsolhattunk, különösen a kultivált szép magyar beszéd örvendeztetett meg mindenkit és talán éppen ezért még jobban zavart a néhány szereplőtől hallott dialektus. Több kívánni valót hagyott azonban maga után a szereplők mozgása. Érdekes, e téren volt a legtöbb véglet, mert egészen kiváló és nagyon gyenge megoldásoknak is tanúi lehettünk. Eredményes munkát végeztek a rendezők is. Igyekeztek a darab mondanivalójának megfelelően vezetni a szereplőket, s ez nagyrészt sikerült is nekik. Mivel utolsó tudósításomban helyszűke miatt csak a végső értékelést ismertethettem, kívánatosnak tartom, hogy a két győztes előadásról legalább röviden megemlékezzem. Annál is inkább, mert más díjak esetében sehol sem volt annyira nyilvánvaló a győztes, mint éppen itt. A pozsonyi Forrás színjátszó csoport Heltai már klasszikus számba menő vígjátékát, A néma leventét adta elő. Kiváló beszédtechnika, jó mozgás, találó díszletek jellemezték az előadást, s ez elsősorban Kulcsár Tibor rendezőt dicséri. Nagy közönségsikert arattak a naszvadiák ís. Ök az Isten veled édes Piroskám című zenés vígjátékot mutatták be. Holubek László rendező a Sziporkázó, magabiztosan mozgó szereplők segítségével a műfajon belül hivatásos szinten mozgó előadást kreált. Ez a két bemutató magasra emelte az idei fesztivál mércéjét, és ilyen megvilágításban a többi előadás színvonala meglehetősen ingadozó volt. Egyik legfőbb tanulságként ennek kapcsán hangsúlyozni kell, hogy az egyenletes színvonal érdekében a következő években fontos lenne, ha az előkészítő bizottság nagyobb áttekintést nyerne a hazai magyar műkedvelő színjátszók bemutatóiról, s így válogatná ki a legjobb produkciókat. Természetesen, fizikai lehetetlenség azt kérni, hogy ők egyedül végezzék ezt a munkát, itt hathatós eredményt csakis a Népművelési Intézet, valamint a CSEMADOK járási és helyi szerveinek közreműködésével érhetünk el. SZÜKSÉGESNEK TARTOM röviden kitérni a Jókai-napok egész koncepciójára, mert úgy érzem a jelenlegi struktúra több szempontból is változást igényel. Mindenki érezte néhány műsornap zsúfoltságát, amelynek következtében több érdekes előadás szinte elveszett a rendezvények sokaságában. További probléma a korhatár kérdése, ami jelenleg nincs meghatározva. Szerintem a Jókai-napoknak erősíteni kell az országos, reprezentáns jellegét, tehát itt valóban csak a hazai műkedvelő színjátszásunk legjava szerepelhet. Ebből adódik, hogy ismét napirendre tűzhetnénk azt a régi javaslatot, miszerint jó lenne megszervezni a diákszínjátszók seregszemléjét és a győztes együttesek szerepelnének Komáromban. A tudósításomban említettem, hogy az idei Jókai-napokról jó benyomásokkal távoztunk, mert nagyrészt színvonalas műsorokat láttunk. Sokat javult a légkör is, hiszen az idén csaknem valamennyi előadáson telt ház volt és a közönség lelkes tapssal jutalmazta a szereplők játékát. Dicséret illeti a rendezőket is, akik mindvégig nehéz feladatuk magaslatán álltak. A JÖKAI-NAPÓKNAK rangja van országszerte. Erről tanúskodik az idei esztendő műsora is, amely égyben azt bizonyította, hogy az említett hiányosságok kiküszöbölése után a következő években még színvonalasabb műsoroknak tapsolhatunk. SZILVASSY JÓZSEF CSEMADOK SZERVEZET KASSA-ÚJVÁROSBAN Összefogtak a Vasműben dolgozó fiatalok Ma már köztudomású, hogy Jelenleg Kassa-Ojváros területén közel 50 000 ember él. Sajnos, azt már kevesen tudják, hogy milyen például az itt élő lakosságnak az összetétele. Pedig Kassán alig egy fél éve próbanépszámlálást végeztek, s ennek néhány eredményét nyilvánosságra is hozták, viszont a város lakossága nemzetiségei összetételének előzetes eredménye, érthetatleeM „hétpecsétes" titok... Az utóbbi hónapok alatt, a statisztikai adatok helyett, az önérzetes emberek — alkotmány adta jogukkal élve — saját maguk „színt vallanak" hovátartozásukról. Kassa és az Ojváros magyarságára gondolok. Az Ö városban egyre inkább érezhető a CSEMADOK városi szervezetének érdemdús tevékenysége, s a napokban az Gjvárosban is sor került a Szlovák Nemzeti Front, az államhatalmi és a társadalmi szervek körzeti intézményei megértésétől, támogatásától kísérve a CSEMADOK alakuló ülésére, melyen ezek a szervek is képviseltették magukat. A zuhogó, kiadós eső ellenére megtelt a Kassa-Gjvárost Körzeti Nemzeti Bizottság nagyterme. Többnyire fiatalokkal. A Vasműben tanuló és dolgozó magyar fiatalok itt élnek, elsősorban ők érzik szükségét az új szervezet megalakulásának. Kollár Péter népi zenekara és a Rechtorik Júlia rendezésében eMSadott kultúrműsor szórakoztatta a gyűlés résztvevőit. Gecse Mária, Majkrics Erzsébet kitűnően szavalt, Kerekes Imre pedig pattogós magyar és szlovák nótákat énekelt. Ritzko Bélának, a CSEMADOK kassai városi bizottsága elnökének bevezető szavai után Szőke József, a CSEMADOK KB főtitkára emel kedett szólásra. — Meg kell mondani — szögezte le beszéde elején —, ha nincs célunk, egy helyben topogunk, s ez a halált jelenti. Ez létkérdés: vállalja-e a magyarság, a fiatalság az indulást, a haladást s az ezzel járó felelősséget. Ezzel nem sokat tévedhetünk. Senkit sem gyűlölünk ebben az országban és Európában, de elvárjuk, ho^y bennünket se gyűlöljenek. Álljanak ki mellettünk, akik velünk együtt élnek, mi is kiállunk mellettük. Testvérek vagyunk, képletesen mondva, egy házban élünk . . . Ogy kell rendezni dolgainkat, ho^y nemzetek és nemzetiségek megértsék, segítsék egymást. .. Tolvaj Bertalan, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nemzetiségi titkárságának vezetője felszólalásában rámutatott a nemzetiségi szervek fáradhatatlan, kitartó, megalkuvást nem ismerő munkájára, a nemzetiségi hagyományok ápolásának szükségességére, fontosságára. Majd a nemzetiségi kérdés rendezése terén mutatkozó kilátásokról szólt. — Van nemzetiségi kibontakozás — mondotta Tolvaj elvtárs. — A CSKP KB lehetőséget nyújt erre. Szlovákia-szerte új folyamat indult a masyarság életében, de ne feledjük, szinte percenkénti tettre, bá torságra, kiállásra van szükség. Mi a le^messzebbmenően támogatjuk hazánk népei egységének elmélyítését, viszont azt is elvárjuk. hogy a szocialista társadalom építésének felelős posztjain ts helyet kapjanak az arra rátermett és érdemes magyarok . . . A jelenlevő társadalmi szervek nevében dr. Kavullč ügyész, a Nemzeti Front körzeti bizottságának elnöke üdvözölte a CSEMADOK-szervezet alakuló filé sét. Ezt követően megválasztották a szervezet 9 tagú vezetőségét, melynek elnöke Szakái László mérnök lett. t Kulik ) • •••••DOOOO'O'DDDD -0 J FILMEK• ••••••••••••••• JÓ FÖLDIJEIM (cseh) Vannak témák, amelyeket a szerző sok-sok évig hordoz magában, mert meg kell várnia, amíg megérnek. Vojtech Jasný rendező számára minden bizonnyal ilyen anyag volt a „Jó földijeim" témája. A Jó földijeim cfmű cseh film merészségével és felszabadult ábrázolásmódjával maradandó élményt nyújt. Mi más lenne, ha nem merészség, egyetlen film síkján tucatnyi embersorsot ábrázolni és összefogva, művészi képbe sűríteni húsz év változatait. Jasnýban ez a merészség az érett, kiforrott művész szemléletével párosult és így sikerült elkerülnie a hasonló nagyvonalú kompozíciókat fenyegető kockázatos buktatókat. A rendező ebben a jól sikerült alkotásában visszatér az elmúlt tíz évhez. Felidézi azt is, miképpen nyomta rá bélyegét a kor az emberekre, s ezt a kort az emberek miként formálták olyanná, amilyen volt.. „Igyekszem megérteni az embereket ..." — mondotta a film alkotója egy beszélgetés alkalmával. Erről tanúságot tett filmjében is, amelyben Jasný a földijeit mutatja be anélkül, hogy a történetet — amelyben igazságos mércével méri a tényeket — megfosztaná etikai értékétől. S így találkozunk Františekkel, a paraszttal (R. Brzobohaty), aki szinte eggyé vált a természettel és a szülőföld rögével, akire nem hatnak a fenyegetések, nem törik meg, akit eretneknek nyilvánítanak, s a rendőrök részvétlenül nézik haldoklását, de ő még ennek ellenére sem képes a rosszért rosszal fizetni... és Joŕekkel, ezzel a szépséges, színes lelkületű emberkével, a kis tolvajjal, akire senki sem tudott megharagudni igazán és aki MenSík alakításában oly sok emberi A MAKRANCOS HÖLGY humort visz a szerepbe... a templomszolgával (V. Brodský], aki nagy álmát éli a szocializmusról és aki annyira szereti a zenét, hogy el kell mennie a városkából, de végül mégis visszatér, mint bölcs Don Quijote, mint bölcs és megértő ... és a többiekkel, akik a filmben emberi mivoltuk teljességében, jellemük és tetteik tükrében lépnek elénk. Rövid recenzió keretében természetesen csak Jelezni lehet a film nagyságát. Jasný ezzel a filmmel minden bizonnyal eddigi tevékenységének a csúcspontját érte el. Végeredményben két előző filmje: A vágy és a Ha jön a macska már sejtetni engedte a szerző rendkívüli költői meglátását és kifejező erejét. Jasný mindenben, amihez hozzányúlt, életet tud lehelni, s ezért sikerül elkerülnie a szétforgácsolódás veszélyét, és sikerült epikus egészet alkotnia. A filmről szólva természetesen meg kell említeni Jasný munkatársait is, mindenekelőtt Jaroslav Kučerät, az operatőrt, aki pontosan beleéli magát Jasný elképzeléseibe, s annyi átérzéssel fényképezi az otthont, a természetet, a hazát, amenynylt a filmvásznon ritkán tapasztalunk. Kučera követi a film ritmusát, beleilleszkedik a történés adott légkörébe; úgy is mondhatnánk, festőművész, aki elérte a tökélynek azt a pontját, amit csak az egészen kivételes tehetség érhet el. Illene részletesen elemezni a színészi alkotásokat ls, amelyek külön-külön és együttvéve ls felejthetetlen élményt, rendkívüli élvezetet nyújtanak. És végül talán még egy tanácsot: ha lehet, ne mulasszuk el ezt a nagyszerű filmet, az alkalmat, amely megengedi, hogy tiszta forrás vizével oltsuk szomjunkat... —m/a— (amerikai—olasz) A filmrendezők és színházigazgatók már évtizedekkel ezelőtt egyaránt felismerték a Shakespeare-művekben rejlő nagy lehetőségeket, s ez a magyarázata annak, hogy a halhatatlan drámaíró alkotásai napjainkig bejárták a világot, s mindenütt osztatlan sikert arattak. A Shakespeare-tolmácsolók népes táborában nem kisebb nagyság, mint Laurence Olivier és Orsón Welles alkotott maradandót. Az utóbbi években ezekhez csatlakozott Franco Zeffirellt olasz rendező, Luchino Viscontl egykori „tanítványa" is, aki Richard Burtonnal közös vállalkozásban készítette el Shakespeare A makrancos hölgy című cígjátékának filmváltozatát. Zeffirelli Shakespeare kiváló ismerője, hiszen alkotásait évekig sikerrel alkalmazta színpadra. (Azóta filmre vitte a két veronai szerelmes, Rómeó és Júlia tragédiáját is. j. A makrancos hölgy amerikai —olasz koprodukcióban készült változata stílusos mű, rangos alkotás. A két főszereplő: Elizabeth Taylor és Richard Burlon shakespeareien formálta meg a makrancos Kata és Petruchlo alakját. A rendező gondosan ügyelt arra is, hogy a neves művészházaspárnak minél több alkalma legyen a szépség és'a tehetség csillogtatására; a féktelen, makrancos Kata hisztériával határos szertelenségének, valamint Petruchio nyers, kegyetlenül célratörő asszonyszelídítésének a kidomborítására. Zeffirelli nem a lélekrajz finomságára és a főhős asszonyidomltó ravaszságára helyezte a hangsúlyt; a fordulatok és a leckéztetés lehetőségeinek a kimunkálására törekszik, hogy teret adjon Kata makrancosságának és őrjöngő kegyetlenségének, aki számos megpróbáltatás és megaláztatás után a férfiak felsőbbrendűségének fennen hirdetője lesz. (Mai szemmel nézve a műben ez az egyetlen időszerűtlenség. J A rendezőnek színes szertelenséggel, szenvedélyes látványosságteremtéssel és dinamikusan pergő képsorokkal sikerült kibontakoztatnia a bővérű, harsányra hangolt reneszánsz komédiát. A film Zeffirelli jóvoltából megőrizte az eredeti harsány jókedvet, könnyed játékosságot, lendületes cselekményvezetést, mely magával ragadja a nézőt. Az ütemes és lendületes cselekményesség, a pergő fordulatok, Zeffirelli rendezői stílusa mindvégig lenyűgöző. —ym— szerepében. li 1969. iťíSŕ VI. 7. i K8S8 fő4