Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-03 / 128. szám, kedd

A CSKP KB májusi plenáris ülésének határozata 1

A CSKP KB plenáris ülése 1969. május 29. és 30-i tanácskozá' sán a KB elnöksége Hnsák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszámolója alapján felmérte a jelenlegi politikai helyzetet és kitűzte a párt legközelebbi feladatait, amelyeket a XIV. pártkongresszusig a jelenlegi válságos helyzet megszűntetése s a társadalmunkban fennálló állapotok rendezése érdekében kell teljesítenie. A központi bizottság a párt további munkájának s minden kommunista tevékenységének irányelveként jóváhagyta Husák elvtárs beszámolóját. A CSKP KB plénuma határozatokat hozott, amelyek kitűzik pártunk jelenlegi konkrét feladatait. Feltétlenül szükséges, hogy pártunk szervezetei s tagjai következetes teljesítésükre összpontosítsák törekvésüket. PÁRTUNK JELENLEGI Fű CÉLKITŰZÉSEI A KŐVETKEZŐK: A marxi—lenini tanítás elvi alap° jain, a pártépítés és a pártélet lenini elvei értelmében fel kell újítani a párt egységét s növelni kell egész pártunk akcióképességét és forradalmi harckészségét; L fel kell újítani a kommunista ® párt vezető szerepét a társadalomban, de különösen a társadalmi szervezetekben, a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, valamint gazdasági és kulturális téren; haladéktalanul hozzá kell látni a C súlyos gazdasági problémák megoldását célzó, hatékony intézkedések végrehajtásához; J meg kell szilárdítani a szocialis^ ta állam — a munkásosztály és a dolgozó nép szerve — minden láncszemének működését; a szilárd barátság szellemében elvileg rendeznünk kell kapcsolatainkat a Szovjetunió s a szocialista országok testvéri kommunista pártjával, s ennek alapján kialakulnak államunk külpolitikájának alapelvei. 2

Pártunknak a jelenlegi helyzetben egyelőre nincs lehetősége * arra, hogy a több éve folyö s a közelmúltban végbement események részletes elemzését a nyilvánosság elő terjessze. Ezt a feladatot, amelynek előkészítésében az egész párt részt vesz, a XIV. kongresszuson kell megoldani. Pártunkat és népünket azonban már most félreérthetetlenül tájékoztatnunk kell feladatainkról, valamint a múltban és nemrég végbement fejlemények következményeiről, mert azok alapján kell tovább haladnunk s eleve meghatároznunk az adott időszakaszban szükséges intézkedéseink jellegét. A múltban végbement fejlődés fő irányzatait az 1968 novemberében hozott határozat és Husák elvtársnak a CSKP KB májusi plenáris ülésén mondott beszéde elemezte. 3

Az áprilisi plénum levonta az elvi jellegű politikai és szemé* lyi következtetéseket az említett válságos helyzetből. Megállapította, hogy nem kell módosítanunk az 1968 januárjában és a novemberi határozatban kitűzött politikai irányvonalunkat, amelynek érvényességét a párt központi bizottsága jelenlegi tevékenységére vonatkoztatva megerősíti, hanem valóra váltásában kell fordnlatot elérnünk. Az áprilisi plenáris ülés óta eltelt hat hét után megállapíthatjuk, hogy pártunk s társadalmunk többsége megértette s egyetértéssel fogadta e plenáris ülés határozatait. A központi bizottság meggyőződött arról, hogy elnökségének az áprilisi plenáris ülésen hozott határozatok teljesítésére vonatkozó intézkedései megszilárdították társadalmunkban a párt tekintélyét és befolyását, megszilárdították a közrendet, hangsúlyozták pártunk s politikája marxi—lenini jellegét, lehetővé tették az ellenzéki erők politikai elszigeteltségét, úgyhogy kétségbevonhatatlanul megváltozott hazánk politikai légköre, s társadalmunkban szembeötlőn a szocialista irányzatok Javára változtak meg az erőarányok és az érdekek is. Ezt az eltolódást, amelyet nem becsülünk túl, úgy értelmezzük, hogy fokozatosan új teret nyerünk pártunk további politikájának érvényesítésére. Bebizonyosodott, hogy a tömegtájékoztatási eszközökre gyakorolt befolyásuktól megfosztott szocialistaellenes erőknek nincs széles körű tömegalapjuk társadalmunkban. A politikai légkör pozitív megváltozásához az is hozzájárul, hogy megerősödött pártunk befolyása a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységére. Ezentúl is folytatjuk az erre irányuló törekvéseinket, s ügyelni fogunk arra, hogy a sajtó, a rádiú és a televízió ne a nép s az állam érdekei ellen, hanem azok védelmében s biztosítására törekedve működjön. A központi bizottság a politikai befolyásolás leghatásosabb módszerének azt tekinti, hogy mind nagyobb legyen a tömegtájékoztatási eszközök dolgozóinak, különösen pedig a kommunisták felelőssége; ezért arra törekszik, hogy az újságírók politikai munkánkban meggyőződéses segítőtársaink legyenek; ennek érdekében a szükséges tájékoztatások rendelkezésre bocsátásával létrehozza a számukra szükséges feltételeket. A központi bizottság helyesli azokat az intézkedéseket, amelyeknek céljuk a felelősség, a fegyelem, a rend megszilárdítása s a törvényesség tiszteletben tartása hazánkban, továbbá a demokratikus centralizmus szilárdítása s a párt akcióképességének, valamint a társadalmunkban betöltött vezető szerepének növelése. A végrehajtott intézkedések s az eredmények azt bizonyítják, hogy reálisak a súlyos társadalmi válság megszüntetésének feltételei; hogy szorosan összefüggnek azzal a politikai küzdelemmel, amelynek során meg akarjuk nyerni népünk bizalmát s támogatását, meg akarjuk győzni az ingadozókat is, hogy az az út, amelyre az áprilisi plenáris ülés után léptünk, az egyetlen lehetséges út, mert csak így válthatjuk valóra a január utáni politikánk pozitív elgondolásait. 4

A társadalmunk válságos helyzetéből kivezető alapvető út a * párt belső válságának megszüntetése. A KB novemberi határozatát tekinti annak a politikai alapnak, amelyen egyesítenünk kell a párttagok túlnyomó többségét. Az adott válságos helyzetben e határozat következetes teljesítése néhány népszerűtlen, de feltétlenül szükséges intézkedés foganatosítását igényli, amelyekről a szocialistaellenes és opportunista erők — arra törekedve, hogy eltérítsék a figyelmet a társadalmi válságért viselt felelősségükről — azt állítják, hogy visszatérünk a január előtti állapotokhoz. A központi bizottság újfent kijelenti, hogy folytatni akarja január utáni politikánkat és elutasítja azt a rémlátást, mely szerint vissza akarunk térni a január előtti torzításokhoz, a törvénysértésekhez, pártunk és társadalmunk irányításának bürokratikus módszereihez. Határozottan elhatároljuk magunkat a múlt minden negatív jelenségétől s demokratikusan, a lakosság teljes közreműködésével, valamint nemzeteink érdekeivel s hagyományaival összhangban akarjuk keresni szocialista társadalmunk progresszív felvirágoztatásának útját-módját. Ugyanakkor teljes határozottsággal akarjuk alkalmazni a szocializmus alapvető érdekeinek védelmében felhasználható törvényes eszközöket. 5

A párt minden tevékenységének alapjául a marxizmus—leniniz* mus elveit kell tekinteni, amelyeket pártunk alkotó módon érvényesít és tovább fejleszt, továbbá a pártépítés s a párton belüli élet lenini elvein; politikánk s ideológiánk szerves része, és szervesen összefüggésben van a nemzetközi eszmeközösség, a kommunista mozgalommal és a szocialista országokkal. Csak ezeken az alapokon válhat lehetővé pártunk minden egészséges erejének valós, tehát nem formális összefogása. Tekintettel a jelenlegi nézeteltérésekre ez az egyesítés hatékony politikai s ideológiai munkát, valamint arra iráynulá törekvést igényel, hogy megnyerjük a tájékozatlan embereket s mentesítsük őket a helytelen nézetektől és állásfoglalásoktól, hogy elszigetelhessük a jobboldali opportunista erőket és politikai vereséget mérjünk rájuk. A központi bizottság tudatában van annak, hogy bár a párttagok nagy többsége támogatja az áprilisi plenáris ülés határozatait, még mindig akadnak tájékozatlan kommunisták, akiknek bizonyos kikötéseik vannak, vagy várakozó álláspontra helyezkedtek. Ezért lenini elvi szilárdsággal kell harcolnunk a helytelen nézetek és irányzatok ellen. Egyidejűleg azonban nagyon tapintatosaknak kell lennünk az emberekkel, s elvileg meg kell különböztetnünk a párt tájékozatlan tagjait a jobboldali opportunizmus kezdeményezőitől, megtestesítőitői. Minden türelmetlenség és szektás elzárkózottság csak megnehezítené pártunk politikai munkáját, nem segften abban, hogy megnyerjük a széles népi rétegek bizalmát. A szocialistaellenes és jobboldali erők elleni küzdelmet a társadalmunkban égető problémák progresszív, szocialista megoldása alapján kell folytatnánk. 6

Hogy pártunk eleget tehessen küldetésének, a központi bízott* ság múlhatatlan feltételnek tekinti, hogy egész pártunk tevékenységében következetesen érvényesüljenek az élet és a munka lenini normái, s elsősorban a demokratikus centralizmus. A párt nem engedheti, hogy meggyöngítsék, hogy ténylegesen, sőt programszerűen tagadják a párthatározatok kötelező voltának elvét, a párt alapszabályzata tiszteletben tartásának múlhatatlan szükségességét stb. Meg kell védenünk a párttagok jogait, de ugyanakkor meg kell szilárdítanunk a fegyelmet s növelnünk felelősségüket. Lehetetlen ugyanis, hogy a kötelező határozatok jóváhagyása után ellenük akciókat szervezzenek, de nem engedhető meg önkényes vagy egyoldalú magyarázat sem. Pártunk politikája csak egyféle ás olyan lehet, ahogyan a központi bizottság jóváhagyta. Pártunk önkéntes szervezet. Meg akarunk győzni minden párttagot arról, hogy támogassa s megértse a párt politikai programját. Elveinktől azonban nem térhetünk el. Ahol már kimerítettük a vita és a meggyőzés adta lehetőségeket, ahol elvi jellegű kérdésekben elvi ellentétekre kerül sor a párt egyes tagjai vagy egyes szervezetei között, ott a párt alapszabályai értelmében kell eljárnunk. A központi bizottság tagjainak és póttagjainak példát kell mutatniuk a pártnak a lenini elvek megszilárdításában. A párt eszmei és akcióegységének kieszközlését és megszilárdítását a központi bizottságban, a kerületi s Járási pártbizottságokban és a pártalapszervezetek bizottságaiban kell megkezdeni. 7

Helyzetünk megköveteli a párt politikai-szervező, politikai-esz* inéi tevékenysége s kádermunkája színvonalának gyors ütemű emelését. A szervező munka pártirányításának január előtti rendszere úgyszólván szétbomlott, és eddig nem pótoltuk mással. Ezért fokoznunk kell a határozatok valóra váltását, s ennek ellenőrzését célzó politikai és szervező munka hatékonyságát, tökéletesítenünk keli a tájékoztatást és az összeköttetést fentről le és lentről fel, emelnünk kell a pártapparátus munkájának színvonalát, s növelnünk a felelősségét. El kell utasítanunk a pártmunkások általános elbírálását, fel kell ébresztenünk bennük a bizalom és a biztonság érzését, hogy amennyiben becsületesen végzik munkájukat és síkra szállnak pártunk politikájáért, a párt megvédi őket és számit reájuk. Sok esetben előfordult, hogy hátrányosan megkülönböztetett helyzetbe jutottak s megbotránkoztató Eiódon megbélyegeztek pártfnnkcionáriusokat és kommunistákat csupán azért, mert következetesen pártos magatartást tanúsítottak, mert ragaszkodtak a párt internacionális programjához, mert nem törte meg őket a szocialistaellenes és jobboldali erők lélekölő terrorja sem. A központi bizottság szükségesnek tartja, hogy a párt szervei és szervezetei megvitassák az ilyen eseteket, hozzák helyre az elkövetett hibákat és tévedéseket, s állítsák helyre a sérelmezett emberek beszennyezett becsületét. Káderpolitikánkban az elvi állás- és nézőpontokhoz kell ragaszkodnunk. Nem szándékozunk a párttagokat leigazolni. Ezt az emberek önmaguk hajtják majd végre a párt politikájával szemben tanúsított magatartásukkal és meg valósításában való részvételükkel. Káderpolitikánk jelenleg legfontosabb politikai szempontjainak azt tekintjük, hogy e nehéz időkben ki mennyire kötelezi el magát és ki milyen felelősséggel s áldozatkészséggel hajlandó viselni azt a terhet, amelyet a kommunista mozgalom s a szocializmus ügyének érdekében vállalni kell. A káderintézkedések foganatosítása során semmi esetre sem lehet szó visszavágásról, egyéni szempontokról és öncélú módosításokról, hanem arról, hogy felelősségteljes helyeken rátermett, a pártunk politikájának helyességéről meggyőzött emberek legyenek, akik elhatározták annak következetes érvényre juttatását, s hogy ennek megnyerik az embereket is. Ha pedig a múltban meginogtak, becsületes szándékkal kell megszabadulniuk a korábban elkövetett hibáktól, tévedésektől. Az ilyen párttagoknak alkalmat kell adnnnk a becsületes kiút megtalálására. Az is lehetséges, hogy azoktól az emberektől, akiket nem sikerül meggyőznünk — talán ideiglenesen —, el kell válnunk. Ha nincs más lehetőség, ez is hozzájárni a párt belső eszmei együvétartozásának és akcióképességének megszilárdításához. A továbbiakban az emberek körében az elvi szilárdsággal, de ugyanakkor a rendkívül tapintatosan végzett politikai munkában kell látnunk a leghatásosabb módszerünket. Mi ugyanis nem akarunk nemzeteink kiváltságos szektája lenni, hanem — mint pártunk történetének dicső napjaiban — harcos politikai erő, amelyben dolgozó népünk széles rétegei megbíznak és támogatják. Kádermunkánkban következetesen kell ragaszkodnunk a XIII. kongresszuson kitűzött elvekhez, de ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk a politikai szempontokat s teljes mértékben értékelnünk kell a szakmai rátermettség szempontját is. A párt egyesítésére törekedve elsősorban meg kell akadályoznunk azoknak a jobboldali, opportunista nézeteknek az érvényesülését, amelyek célja a párt vezető szerepének gyöngítése, a káderpolitikára gyakorolt párthatás megszüntetése, a marxi—lenini tanítás alapelveinek és osztálylényegének revíziója, a szabadság és a demokrácia burzsoá értelmezése, a párttevékenység s a párt szervezési felépítése lenini elveinek meggyöngítése. Szükséges továbbá, hogy távol tartsuk magunkat a január előtti idők módszereitől és torzításaitól, nemkülönben a szektás, dogmatikus és konzervatív nézetektől, mert ezek figyelmen kívül hagyják a társadalmunkban végbement változásokat, nincsenek tekintettel arra, mi minden újat hozott s hoz állandóan társadalmunk fejlődése, a társadalom szociális összetételének megváltozása, a politikai irányításra ható tudományos-műszaki forradalomnak, a párt vezető szerepe érvényre juttatásának, politikai rendszerünk működésének s annak a követelménye, hogy feltétlenül el kell mélyítenünk társadalmunkban a szocialista demokráciát. Küzdelmünk legfontosabb módszere ez esetben is a meggyőzés és a politikai magatartás. Dogmatikus-szektás nézetekkel azonban nem lehet az elvtársakat csak azért megvádolni, mert a január utáni fejlemények bonyolult feltételei között állást foglaltak a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség, a Szovjetunióhoz, s a testvéri szocialista országokhoz fűződő barátságunk s szövetségünk elvei mellett. 8

A CSKP Központi Bizottsága megállapította, hogy a legutóbbi * 15 hűnap alatt igen csökkont az a felelősség, amelyet a pártszerveknek és szervezeteknek kell viselniük a helyi politikáért a községekben, az üzemekben, a kerületekben akkor, amikor gazdasági és egyéb problémák megoldásáról van szó. Ezért hangsúlyoznunk kell a pártszervek kötelességát, hogy foglalkozzanak a felmerülő problémákkal s oldják meg őket. El kell érniük, hogy minden párttag elkötelezetten járuljon hozzá pártunk politikájának kialakításához, megvalósításához, éspedig nemcsak az országos Jellegű nagyon fontos társadalmi kérdések megoldása során, hanem akkor is, amikor az adott üzem vagy helység konkrét problémáinak megoldásáról van sző. Ennek érdekében elsősorban a kerületi, a járási és az üzemi pártbizottságoknak kell jobb munkát végezni s minden pártszervezetet fokozott felelősségre kell kötelezni. 9

A pártunkban s társadalmunkban uralkodó állapotok rendezé* sével elválaszthatatlanul összefügg s a rendezésre irányuló törekvéseket kifejezésre juttatja egyrészt a CSKP XIV. kongresszusának, másrészt a csehés morvaországi, valamint a szlovákiai kommunisták kongresszusának előkészítése. A CSKP Központi Bizottsága ezért meghagyja a CSKP KB elnökségének és a CSKP KB cseh Irodájának, valamint az SZLKP Központi Bizottságának, haladéktalanul lássanak hozzá a rendes kongresszus előkészítéséhez, hogy a Jövő évben ezeket a kongreszsznsokat megtarthassuk. Az előkészítő munkálatok szerves része lesz a XIII. és XIV. kongresszus közötti fejlődés elemzése. A CSKP KB legközelebbi plenáris ülésén elő kell terjeszteni a kongresszusok előkészítő bizottságainak öszszetételére vonatkozó Javaslatokat. in A pártmunka hatékonyságának IjJ növelése a társadalom s az állam politikai megszilárdulásának legfőbb feltétele. Politikai téren életünk alapvető fontosságú politikai szervezete ezentúl is a Nemzeti Front, amelynek alapja a munkások, a parasztok s az értelmiségiek szövetsége és amelyet úgy értelmezünk, hogy megalapozta a kommunisták, más pártok tagjai s a pártonkívüliek szövetségét. A Nemzeti Fronton kívül nem létezhet egyetlen olyan szervezet sem, amely (Folytatás az 5. oldalon)