Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

vezetőnek ls. Meg kell mondani — s ezt a Nemzeti Frontról szóló törvény ls leszögezi —, hogy zárt politi­kai rendszerről van sző, hogy egyetlen szervezetnek, mely ki akarja venni részét a politikai életből, nem le­het legális bázisa a Nemzeti Front keretein kívül. Cé­lunk ma a Nemzeti Front és szervezetei szocialista jel­legének, szocialista arculatának a megerősítése. Az elmúlt másfél év folyamán a Nemzeti Front egyes társszervezeteire e beszámolóban már említett szélső­séges erők gyakoroltak hatást, és ez a befolyás bizo­nyos mértékben politikailag deformálta a Nemzeti Front egyes szervezeteinek politikai tevékenységét. Bizonyos nyugtalansággal figyeltük a Cseh Szocialista Párt és a Néppárt különböző szervezeteinek tevékenységét, vala­mint bizonyos elemeket a Szlovák Megújhódás Pártjá­ban és a Szabadságpártban. E pártok számos személyi­sége kezdett visszatérni az 1948. februárjában vereséget szenvedett polgári pártok február előtti eszméihez, prog­ramjához és koncepcióihoz, úgy érezve, hogy utódaik vagy folytatóik ezeknek. Felvettek tagjaik közé komp­romittált egyéneket a február előtti polgári politikai pártok soraiból, akik kimondottan negatív értelemben hatottak e pártok tagságának és szervezeteinek egy részére, felvettek tagjaik sorába kompromittált egyé­neket a K—231-ből, a KAN-ból s a reakciós, antiszocia­lísta, szovjetellenes elemek különböző más képviselőit, akik igyekeztek deformálni e pártok politikáját a Nem­zeti Front koncepciójával szemben. E pártok sajtójá­ban is nem egyszer mutatkoztak antiszocialista, bur­zsoá és opportunista tendenciák, melyek politikai éle­tünk viharos felszínét offenzív, hatalmi-politikai küzde­lemre, támadásra, pozícióik megszilárdítására akarták fel­használni a választások előtt. Egyes helyeken ezek a politikai pártok az ilyen radikalizált elemeknek, antiszo­cialista, szovjetellenes hangulatoknak, reményeknek gyűjtőhelyei lettek. Véleményünk az, hogy e pártok ve­zetőségének lesz erejük arra hogy megtisztítsák sorai­kat ezektől az elemektől és igen kritikusan értékeljék saját tevékenységüket az utolsó másfél év folyamán és következetesen biztosítsák a párt belső életében és köz­életi tevékenységében mozgalmuk szocialista jellegét és következetesen alkalmazkodjanak a Nemzeti Front programjához. Pártunk vezetősége tárgyalni fog vala­mennyi többi párt vezetőségével ezekről a kérdésekről. Ügy, mint ahogy a mi pártunk megtisztul a szocialista fejlődésünkre káros minden ilyen tendencia nyomásá­tól, elvárjuk, hogy a Cseh Szocialista Párt, a Néppárt és a többi politikai párt is sürgősen elhatárolja magát ezektől a jelenségektől, megtisztítja sorait, és szilárd láncszeme lesz a Nemzeti Front politikájának és szocia­lista programjának. Az egész Nemzeti Frontnak szilárd szabályokat kell majd adni, amelyek gátat vetnek az anarchista és jobb­oldali erők kísérleteinek, behatolásuknak, a Nemzeti Front legális szervezeteibe és azon kísérleteiknek, hogy visszaéljenek a Nemzeti Frontnak ezekkel a társszer­vezeteivel és hatalmukba kerítsék őket. Pártunk már többször megmondotta, hogy visszautasítja politikai rendszerünk felfogásának a „pluralista" teóriáját, a „po­litikai erők szabad játékának" teóriáját és a hasonló szociáldemokrata és kispolgári elképzeléseket a politi­kai életről a szocialista államban. A Nemzeti Front nem koalíciója a politikai pártoknak és a tömegszervezetek­nek, és nem jelenthet úgynevezett „partneri viszonyt" a politikai versengés értelmében. E kispolgári, anarchista tendenciákból származtak azok az elméletek és gyakor­lati kísérletek is, melyek folyamán a Nemzeti Front több társszervezete programszerűen kiemelte, hogy úgyneve­zett „önálló politikai erő" kíván lenni, vagyis függet­leníteni akarja magát Csehszlovákia Kommunista Párt­jának befolyásától, politikánk és a Nemzeti Front poli­tikai koncepciójától. Kísérletek történtek különböző el­lenzéki tömörülések kialakítására a Nemzeti Fronttal szemben és nélküle Ilyen volt például a „munkások és diákok" tömbje ,az „értelmiségiek, munkások és diákok tömbje." Egyes szervezetek különböző egyezményeket és megállapodásokat kötöttek a Nemzeti Front tudta nélkül politikai Irányvonalával ellentétben. Elvetjük az ilyen koncepciókat és az ilyen akciókat, s ezeket illegális po­litikai tevékenységnek, az ilyen megállapodásokat pedig a Nemzeti Front politikája szempontjából érvénytelen­nek tartjuk. Az értelmiség egyes alkotó szövetségeiben, melynek rendes társszervezetei a Nemzeti Frontnak, bi zonyos csoportok úgynevezett „koordinációs bizottságo­kat" szerveztek országos és kerületi méretekben, s ezek törvényeink értelmében sem bejegyzett szervezetek. Nem alakultak meg a Nemzeti Front jóváhagyásával, és működésük lényegében ellentétes a Nemzeti Front po­litikájával. Ezek a „koordinációs bizottságok" a múlt év folyamán kezdtek politikai jellegű — és meg kell mon­dani — ellenzéki jellegű politikai feladatok betöltésére vállalkozni. Politikai platformjukat a CSKP KB politiká­jával ellentétben kezdték kialakítani, s noha jelentős mértékben saját pártunk tagjairól van szó, különböző akciókat kezdtek szervezni, amelyek nagy mértékben hozzájárultak válságjelenségek kialakulásához államunk­ban, különösen ha fontolóra vesszük e csoportok befolyá­sát a tömegtájékoztatási eszközökre. Ezen a helyen is nyíltan meg akarjuk mondani, hogy semmiféle ilyen „koordinációs bizottságokat" nem Ismerünk el, sem az államilag elismert szervezetek szempontjából, sem a Nemzeti Front szempontjából a politikai életben, s eze­ket illegális politikai ellenzéki központoknak minősít­jük, amelyek gyakran visszaéltek az emberek jóhiszemű­ségével és a kulturális dolgozók egy részének tájéko­zatlanságával, vagy dezorientációjával. A párt- és állami szervek, valamint a Nemzeti Front szervei politikai kér­désekben csak a Nemzeti Front rendes társszervezeteivel a Nemzeti Front talaján és a Nemzeti Front koncepció­jának keretében tárgyalhatnak. Egyes szervezetek — például a főiskolások egy része — megpróbáltak politikai tevékenységet kifejteni a Nemzeti Fronton kívül, sőt tüntetőleg kijelentették, hogy nem lépnek be a Nemzeti Frontba, mert önálló, senkitől sem függő politikai erőt képviselnek. Egyes időszakok­ban felelőtlen és éretlen fiatalok demagógiával és anar­chista jelszavakkal befolyást gyakoroltak a diákság és az ifjúság egy részére. Világosan meg akarom mondani, hogy ilyen tevékenységet a Nemzeti Front keretein kí­vül nem fogunk tűrni, nem tűrjük el, hogy ily módon visszaéljenek a politikában tapasztalatlan, felelőtlen fia­talokkal. Lehetővé tesszük a fiataloknak és a főiskolá­soknak, hogy a Nemzeti Front politikájának talaján szervezkedjenek, politikai tevékenységet fejtsenek ki, részt vegyenek a közéletben és együttműködjenek. De az említett csoportok valamennyi destruktív tendenciáját politikai eszközökkel, s ha kell törvényeink keretén be­lül rendszabályokkal is meggátoljuk. Egyes kulturális dolgozók az elmúlt másfél év folya­mán nagyfokú politikai aktivitásra és — mint mondot­tuk — ellenzéki álláspontjuk erőszakos érvényesítésére összpontosították erőiket. Ebben a politikailag ellen­zéki és gyakran egyenesen felforgató tevékenységben visszaéltek a véleménynyilvánítás szabadságával és külö­nösen a tömegtájékoztatási eszközökkel és az alkotó szövetségek sajtójával. Amikor politikai állásfoglalásukat bíráljuk vagy elkerülhetetlen intézkedéseket hozunk a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben, ezeket az in­tézkedéseket a kultúra, a tudomány és a művészetek elleni támadásnak minősítik. Ez egyszerűen zsonglőr­ködés a fogalmakkal. Nem hoztunk és nem hozunk ad­minisztratív intézkedéseket a tudomány, a művészet és a kultúra területén. Ellenkezőleg a novemberi határozat­ban igen világosan leszögeztük a párt pozitív maga­tartását és támogatását a tudományokkal, művészeti és kulturális munkával kapcsolatban. De ha valaki aktív és destruktív tevékenységet kezd kifejteni a politikái élet területén, ha ellentétbe kerül pártunk és a Nemzeti Front politikai irányvonalával, annak a politikai küzde­lem kockázatát is viselnie kell, és nem bújhat meg a kultúra, a tudomány vagy a művészet védelmének jel­szava mögött. Igen pontos különbségeket fogunk tenni a tudomány, a művészetek és a kultúra terén végzett érdemes munka és az ezekkel a területekkel pártelle­10 I bomlasztó tevékenység további tényelről s a válságos fejlődésért viselt felelősségükről tájékoztassuk. A becsü­letes emberek is kételkednek, s kérdik, vajon nem tervünk-e visszatérni a torzításokhoz, a törvénysérté­sekhez, s a január előtti vezetőség bürokratikus módsze­reihez? Ezeknek újfent azt válaszoljuk, hogy a szó szo ros értelmében távol tartjuk magunkat a múlt mindezen negatív jelenségeitől, s a marxizmus—leninizmus tanítá­sával összhangban demokratikusan, kellő kulturális színvonalon akarjuk keresni pártunk s népünk számára azt az utat, amely fejlett, korszerű államunk érdekeinek megfelel. Pártunk politikai feladataira gondolva ismét idéznünk kell néhány alapvető fogalmat, például azt, hogy a munkásosztály s a dolgozó nép pártja vagyunk, hogy pártunk marxi—lenini típusú párt, hogy a magunké­nak valljuk a pártépítés és a pártélet lenini elveit, hogy ézekhez az elvekhez Igazodunk, hogy ideológiánk s politikánk szerves része — most s a jövőben is — a mélyen gyökerező nemzetközi eszmeközösség a többi munkás- és kommunista párttal s qrszággal, hogy a szo­cialista társadalom alapvetően fontos jellegzetessége a párt vezető szerepe az egész társadalomban, nemkülön­ben a szocialista hatalomnak, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmának a megvédése. Ezeket a fogal­makat, amelyek pártunknak megalakítása óta, s évek hosszú során át kifejtett tevékenysége minden dicső s nehéz szakaszában alapkövei voltak, s minden elvi jellegű dokumentumban is rájuk hivatkozunk, e fogal­makat ismét hangsúlyoznunk kell, ismét fel kell idéz­nünk őket a párttagok tudatában, mert a közelmúltban kételkedéssel beszéltek róluk, s az opportunista propa­ganda hullámverésében elpárologtak sok párttag tudatá­ból. Ennek a központi bizottságnak teljes nyíltsággal, félreérthetetlen politikai platformmal, félremagyaráz­hatatlan programmal kell a párt s társadalom elé lép­nie, hogy minden párttag, minden becsületes polgártár­sunk értsen s megértsen bennünket. A pártmunka rea­lizálható Irányelveinek előterjesztett javaslata ls hang­súlyozza ezeket az alapvető fontosságú vezető szem­pontokat. A központi bizottság által elfogadott és jóváhagyott politikai platform köré fel kell zárkóztatnunk pártunk minden egészséges erejét. Azt már megmondottuk, hogy a csupán formális egység nem lehet a célunk. Először el kell határolódnunk a helytelen nézetektől, elgondo­lásoktól s álláspontoktól, hogy azután az ellenük foly­tatott küzdelemben új bázison, politikai programunk s a lenini elvek tiszteletben tartása bázisán egyesül­hessünk. Csak ezen az úton haladva újíthatjuk fel pár­tunk eszmei s akcióegységét, akcióképességét, csak így újíthatjuk fel a társadalomra gyakorolt irányító befo­lyását. A pártunkban megnyilvánuló különböző nézetek s eszmei meghasonlottság következtében rendkívül fo­kozott politikai s ideológiai tevékenységet kell a párt­tagok soraiban s a társadalomban kifejtenünk. Olyan folyamatról s küzdelemről lesz szó, amely a helytelen állásfoglalások s magatartások ellen irányul, olyan küzdelemről, amely a pártban a jobboldali-opportunista erők elszigetelését, politikai vereségét eredményezi. Ebben a küzdelemben tisztázni akarjuk a problémák elvi értelmezését, meg akarjuk nyerni a megtévesztett és tájékozatlan embereket, fokozni akarjuk azok akti­vitását és gyarapítani azok sorait, akik meggyőződésből, tettekkel kívánják támogatni pártunk politikai program­ját, elkötelezetten síkra akarnak szállni érte, s valóra akarják váltani mindennapi mukájukban. Ez a politikai küzdelem egyrészt lenini elvi szilárdságot, másrészt nagyfokú tapintatot igényel pártunk tagjaival, s minden polgártársunkkal szemben. Azonban türelmet is, amikor magyarázatot kell adnunk, érvelnünk kell, s meg kell nyernünk az embereket. Hiszen végső fokon ez a célunk, meg akarjuk nyerni az embereket, a kommunistákat s pártonkívülieket programunknak, a szocialista társada­lom építésének, nemzeteink s népünk konkrét feladatai megoldásának, meg kell tehát nyernünk tudatos támo­gatásukat s el kell nyernünk bizalmukat. Számítóba kell vennünk, fiogy bár az áprilisi plenáris ülés után a párttagok s a pártszervezetek óriási több­sége Ígéretet tett az új pártvezetőségnek s politikai cél­kitűzéseinek támogatására, mégis szép számmal akad­nak olyan párttagok, akik sok kérdésben még mindig tájékozatlanok, zavaros nézeteik, bizonyos fenntartásaik vannak, vagy kl akarják várni a párt központi bizottsá­ga további lépéseit. Ezért egyrészt elvi jellegű küzdelmet kell folytatnunk a pártban és a társadalomban megnyil­vánuló helytelen nézetek s Irányzatok ellen, másrészt minderi türelmetlenség, minden szektás elhamarkodott­ság s elzárkózottság csak megnehezítené politikai mun­kánkat, s nem járulna hozzá ahhoz, hogy elnyerjük a széles néprétegek bizalmát. A pártnak s minden dolgozó embernek látnia kell az adott problémák progresszív szocialista megoldásának, nemzeteink legégetőbb prob­lémái megoldásának távlati lehetőségét, és saját tapasz­talataik alapján kell meggyőződniük utunk és becsüle­tes szándékaink helyességéről. Mindaz után, amit átél­tünk, ez nem lehet csupán egy nap feladata. Embertö­megek csak az események folyamán, a fejlődés folyama­tában szerezhetnek tapasztalatokat. Ha el akarjuk érni az említett célokat, akkor a párt­munkában következetesen kell érvényesítenünk a párt­élet s a pártmunka lenini normálnak, elsősorban a de­mokratikus centralizmus elveinek a tiszteletben tartását. Ha pártunk a jelenlegi nehéz helyzetben eleget akar tenni társadalmi küldetésének — amit helyette senki sem vállalhat —, úgy nem békélhet meg az olyan gya­korlattal, amely odavezetett, hogy lehetővé vált több alapelv megsértése. Például az, hogy a párthatározatok teljesítése kötelező, az alapszabályok érvényesek, a fel­sőbb pártszervek határozatai kötelezők az alsóbb fokú pártszervekre és a párt tagjaira. Aggasztóan elhomályo­sultak, sőt gyakran ténylegesen vagy programszerűen tagadták is ezeket az elveket. Csaknem fél évig meg­tűrték s ténylegesen törvényesítették is a lenini normák s az alapszabályzat ilyen durva megsértését. Ez sodorta pártunkat a jelenlegi helyzetébe. Védelmünkbe kell ven­nünk a párttagok jogait, de egyben meg kell szilárdíta­ni a kommunisták fegyelmét, növelnünk kell felelőssé­güket, tekintet nélkül arra, hogy milyen beosztásban dolgoznak a pártapparátusban, a párt szerveiben, a vá­lasztott szervekben v&gy állami, gazdasági s társadalmi tisztségeket töltenek be. Ki van zárva, s összeegyeztet­hetetlen a pártmunka lenini normáival és pártunk alap­szabályzatával, hogy a kötelező határozatok jóváhagyása után az alsóbb fokú pártszervek szembehelyezkedjenek a felsőbb fokú pártszervek határozataival, bírálják s el­utasítsák őket, harcra készen akciókat szervezzenek el­lenük, vagy önkényesen magyarázzák őket, úgy, mint ahogyan ez a múltban megtörtént. Mindez hatástalanná tette a párt minden tevékenységét s a kételkedés tárgyá­vá tette egész politikánkat. Nagyon egyértelműen meg kell mondanunk, hogyha ki akarunk lábalni ebből a helyzetből, úgy hazánkban a kommunista párt politikája — elvi jellegű kérdésekben — csak egy, és olyan lehet, amelyet a kongresszusok közötti Időben a párt legfel­sőbb szerve — a központi bizottság ülése — jóváhagy, s hogy ez kötelező minden pártszervezetre s minden tagjára. Ezt az elvet ezentúl következetesen betartjuk. Önkéntes politikai szervezet vagyunk, tehát nem kény­szerítünk senkit sem arra, hogy sorainkban maradjon, és senkinek sem lesz bántódása azért, ha távozik so­' rainkból Természetesen arra törekszünk, hogy pártunk minden becsületes tagját meggyőzzük, s elérjük, hogy megértse és támogassa a párt politikai programját. Abból azonban nem engedhetünk s nem is engedünk, amit az előbb említett elvről mondottunk, hogy a párttag szá­mára kötelező a párt programja, s kötelezők a pártélet elvei. Alapszabályzatunk szellemében s következetesen fellépve állapítjuk majd meg, hogy hol ér véget a viták folytatásának és a meggyőzésnek a lehetősége, elvileg mikor kell elválnunk egyes párttagoktól. E téren pártunk központi bizottságának, minden tag­jának s póttagjának az egész párt előtt példát kell mutatnia. A közelmúltban a központi bizottságon belül 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom