Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

mai ott észlelhetők mondatairban. 1 RIPORTER: Van-e valami lényeges különbség a hazai és a külföldi munkálatok között? SZABADOS: Van. Ott sokkal élénkebb a munkatempó. Képzeld el, hogy kezdetben hét óra hosszat játszottunk, és csupán kétóránként tíz perc szünetet engedélyeztek. Aki valaha is zenélt, tudja, mit jelentett ez. Aztán gyakran változtattuk helyünket egyik városból a másikba. Tegyük fel, hogy a francia —olasz határ közelében fekvő svájci városban szerepeltünk hajnali kettőig. Onnan aznap estére már Nyugat-Berlinbe kellett érnünk! Tehát a műsor után, hajnali kettőkor beültünk az autóba, egész nap utaztunk, felváltva vezetve a gépkocsikat az autósztrádákon, ahol a vezetés maga is külön energiát követel meg, s estére Berlinben kellett lennünk, méghozzá a pódiumon. Az első előadásnak mindig van pszichológiai jelentősége is. Bár a közönség általában megértő, mégis, fáradtság ellenére is, ki kellett vágnunk a rezet. Megpróbáltunk „előre" aludni, hogy pihenték legyünk, de ez nem járt sikerrel, inkább csak nyugtatólag hatott. RIPORTER: Ezek szerint szabadnapotok nincs is? SZABADOS: Nincs bizony. Vasárnap meg tíz óra a munkaidőnk. Emellett állandóan figyeljük a legújabb slágereket, hogy meg tudjuk tanulni, és sokat gyakorolunk. Még szeszes italt is alig fogyasztunk, mert nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy fáradtak, kimerültek legyünk. Hacsak tehetjük, megnézzük a közelben vendégszereplő kiváló zenekarokat is, mert azoktól mindig tanul az ember, és műsoraink összeállításában is hasznos segítseget nyújtanak így szerzett tapasztalataink. RIPORTER: Milyen műsorokat adtok? SZABADOS: Szerepelünk ún. tánc-műsorokban, ahol a tánczenén van a hangsúly, pontosabban azon, hogy a vendégek minél többet táncolhassanak. Bizonyos ideig játszunk, aztán különböző fényhatásokkal elvakítják a közönséget, és a műsor vezetője lemezeket tesz fel, anélkül ,hogy azt a közönség észrevenné. Mi addig pihenünk. Visszatérésünk szintén úgy történik, hogy a közönség mitsem vesz észre. De ez számunkra a legnehezebb, mert fokozatosan mi helyettesítjük a lemezt, azaz legalább olyan jól kell játszanunk, mint a lemezen szereplő kiváló zenekarok. Ez persze nem mindig sikerül. A hangerő az Itthoni ötszöröse, különleges erősítők garantálják, hogy a vendég maximális hangerejű zenét kap. Másik műsorfajtánk a showműsor. Ebben aztán mindnyájan aktívan részt veszünk, játszunk, mint a színészek. Egy példa: az ismert melódia dallamára lesétálok a nők közé, és ott udvarolni kezdek a nőknek. Aki reagál, annak szerelmet vallok, majd visszatérek a színpadra. Különféle zenei kifejezőeszközökkel megértetjük a közönséggel, hogy ezzel még nem fejeződött be a móka, mert a pódiumon hatalmasat ugrom, s mire földet érek, lehull rólam a szmoking. Alatta csipkés, térdig érő női alsónemű van. A siker általában nagy. Elképzelheted, miképp festek 110 kilómmal Ilyen csipkés nőt alsóneműben? RIPORTER: „ízlik" neked ez a show-müfaj? SZABADOS: Igen. De rettenetesen kimerítő valami. Állandóan ugrálni, játszani, énekelni, figyelői m technika berendezésre! Az ember a műsorszám vége felé úgy megizzad, hogy az Izzadság sósfüggönyt von szemei köré, szinte nem is lát. Á szemeket és, az idegrendszert amúgy is nagyon megviseli a műsor, mert a reflektorok és fényhatások zavaróan hatnak és kimerítenek, dehát a show elképesztő hatása tagadhatatlan. Ruháinkat havonta kell tisztíttatnunk, az izzadság ki kristályosodik a szöveten! RIPORTER: Milyenek a svájci és nyugatnémet kávéházak és bárok? Technikai szempontból értem a kérdést. SZABADOS: Általában nagyszerűek. Berlinben legutóbb egy építészeti szempontból is kiváló bárban szerepeltünk, amely afféle gyárnak tetszett, szórakoztató ipar egyik centrumának. Szerkezete a brüsszeli világkiállítás atomiumára emlékeztet, belülről csupa négyszögre tagolódik, de úgy, hogy az ember nem érzi magát elszigeteltnek. A zenekar tagjai nem láthatták egymást, mert háttal álltak egymásnak. Még igényesebb munkát kellett tehát végeznünk. Előző este még egy világhírű angol zenekar szerepelt, nekünk tehát alaposan fel kellett kötnünk azt a bizonyos ruhaneműt. JeanClaude Pascallal szerepeltünk egy show-műsorban. m Szó esett még a svájci és nyugatnémet emberekről, a közeli tervekről, gondokról, örömökről. Szabados György tetőtől talpig zenész, annyi bizonyos. És egy „showmannak" is kiváló, ahhoz sem fér kétség. Időnként — sajnos eléggé ritkán — zenét ls szerez. Meggyőződésem, hogy. ezen a téren is egészen kiváló, a szokványostól jóval eltérőt hozhatna létre. Reméljük, életritmusa kialakítja ehhez a megfelelő körülményeket, és akkor számos Szabados-dalt hall majd a közönség. BATTA GYÖRGY KOLÁR PÉTER felvétele Q Szabados György a legnépszerűbb és legtehetségesebb kassal zenészek egyike. Amikor először Írtam rőla, 1968-ban, Így kezdtem a cikkem: „Azt mondják, Szabados György, az egykori ipariskolás, már a tanítási órákon ls zenélt. Amíg a tanár a fizikai titkait magyarázta, azalatt ő a fogsorán, mint valami élő xilofonon — mert más hangszer nem volt kezeügyében — kikopogtatta a magaszerezte dallamot." Azóta sok vlz lefolyt a Hernádon, és most, 1969 nyarán azt állapíthatom meg, hogy ez a nagyszerű zenész többet szerepel az utóbbi Időben külföldön, mint itthon, öccsével és Launa KlCová énekesnővel a Peter Scher-együttes tagjaként bejárta Svájcot ős Nyugat-Németországot, Hamburg, München, Montreaux, Zürich, Bern és Genf után néhány napra hazalátogatott, hogy aztán újból visszautazzék. A beszélgetés „hajnali" kilenckor folyik, a riportalany atlétatrikóban nyilatkozik. Apró szobájában őppenhogy elfér a gyönyörű, Nyugat-Németországban vásárolt stereo-magnetofon, a hangszórók, meg a riporter. Változott-e külsőleg Szabados György? Nagyonl Hosszú bajusz díszlik orra alatt, a menedzser kívánságára növesztette, hogy „érdekesebb" legyen. Hatalmas termete nem tört meg, úgy látom, tartja régi alakját és feltételezem, hogy 110 kilogrammos testsúlyához mérten ebédel és tízóraizik ma is. Készséges, szívélyes, baráti, mint évekkel ezelőtt. Érettebb, mérlegelőbb, megfontoltabb. Világot látott és lát, s ennek nyo-