Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

i A sebes foíyón .. (Vilém Heckel felvétele) BIZALOM h é r d oj e 1\ e i Beszédek és biztató nyilatkozatok sokaságát közlik a lapok, sugározza a rádió, a televízió. Az alany, a dolgozó ember, - függetlenül attól, hogy munkás avagy értelmiségi - olvas, hallgat, szemlél s véleményt tormái. A logika azt diktálja, hogy a fenti hatás alapján. Csakhogy az élet elég gyakran a feje tetejére állítja a logikát, s a véleményalakítasnál nem az írott betű vagy a kimondott szó a legnagyobb hatóerő, hanem a személyes tapasztalat. Ez viszont helyenként és időnként mindig azt jelzi, nincsen összhang a szavak és a tettek között. Legalábbis ezt az összhangot az életben gyakran alig érezzük. A májusi plénum után megtartott pártgyűlések helyeslik az irányelveket, támogatásukról biztosítják a legfelsőbb vezetést. Ugyanakkor nagyon hatarozottan figyelmeztetnek, és biztosítékot követelnek a határozatok teljesítésére. Munkásokkal beszélgetve hallottam: amilyen logikus, hogy az egység kialakítását fent kellet elkezdeni, ugyanolyan természetes, hogy innen várjuk a gazdasági helyzetünk megszilárdítását célzó intézkedéseket is. Eddig egyetértek ezzel a véleménnyel, de hiányolom, hogy a gondolatmenetet csak elvétve fűzik tovább és szólnak arról: mit tesznek ők a határozatok megvalósítása érdekében a munkahelyükön. Mert bírni az új vezetésben és helyeselni az irányelveket —, ez csupán egyik része lehet a kommunisták állásfoglalásának. Munkások mondták el azt is, hogy ma már azok a párttagok sem lépnek fel nyíltan a határozat ellen, akik egy éve még kételkedtek a párt vezető szerepének helyességében. Most nem azt akarom vizsgálgatni, hogy akkor milyen indítóokok vezették őket a fenti állásfoglaláshoz - ez a feladat az alapszervezetükre tartozik —, csupán bizonyítani szeretném, hogy a párttagság még a legkisebb szervezetben is megoszlik: az események csendes szemlélőire és a határozatokat valóban helyeslőkre. Azt kell megértenünk, hogy e ponton még nem látható minőségbeli különbség a fent említett két csoport között. A hallgatás - takarhat kételyeket vagy bizalmat - bizonyos értelemben mindig kérdőjel. A párttagok állásfoglalásában a bizalom és a helyeslés csak kiindulási pont, amely akkor kezd értékké válni, ha a cselekvésben ölt konkrét formát, méghozzá minden munkaszakaszon. Ez a cselekvés vagy ennek eredménye o pártonkívüliek körében bizalmat ébreszt, vagy kételyeket támaszt céljaink, pártpolitikánk iránt. Cselekedeteinkkel az elmúlt másfél évben - kezdve a legfelsőbb pártszervtől —, bőven szolgáltattunk okot, a bizalomra és a kételyekre egyaránt. S függetlenül attól, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem, a dolgozó ember — munkás, szövetkezeti tag vagy akár pedagógus-, nem a határozatok száma, hanem az életszínvonalának alakulása nyomón formál véleményt a fenti időszakról. Az emberek tudják, hogy a gazdasági válság még a régi vezetés hibáinak következményi, megértik, hogy az áremelés az első szükségszerű lépés volt a gazdaság megszilárdításának útján. De azt mondják: nemcsak lépni, de legalább is lépegetni kellene, ha megfelelő létbiztonságot akarunk teremtetni. Hiányolják az új törvényeket,' a közgazdasági szabályozókat. Az utóbbi hetekben többször is figyelmeztettek egy bosszantó jelenségre. „Mit gondoljak akkor - mondotta egy kommunista vízvezetékszerelő - amikor felelős vezetők nyilatkozataiban ezt olvasom: ha nem sikerül csökkenteni az elfekvő készleteinket akkor, ... ha nem tudjuk megakadályozni az újabb, hosszú idő alatt megtérülő beruházások megkezdését akkor... ha nem sikerül összhangot teremteni a munkatermelékenység és a keresetek növekedése között, akkor tovább romlik gazdasági helyzetünk. Ezt mi is tudjuk, de egészen másra volnánk kíváncsiak. Mert mit szólna, mint tulajdonos, ha megállnák a fürdőszobájában az elromlott vízcsap mellett és kijelenteném: ha nekem ezt nem sikerül megjavítanom, akkor. .. Vagyis a lakást elönti a víz. Talán nagyon leegyszerűsítettem a hasonlatot, de ez a tényeken nem változtat, számomra nem bizalomkeltő a sok „akkor". Ha én használnám, - a fenti értelemben - akkor rövidesen elbúcsúzhatnék a szakmától, pedig a mesterem az osztálytársam volt." A munkások, a termelésben dolgozók ilyen szemszögből tekintenek az irányító szervek munkájára. Ez is a realitáshoz tartozik. Az általános elvet: mindenki felelős a saját munkájáért, következetesebben kell érvényesíteni, a termelésben és az irányító szervekben egyaránt. Ez is egy út a sok közül, a bizalom körüli kérdőjelek eltörléséhez. CSETŐ JÁNOS