Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-26 / 148. szám, csütörtök

Waterlooi csata Helyszíni tudósítás a szovjet—olasz koprodukciós film forgatásáról r Cgg -X- N ff. 2 •í-. ä SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA JUTALMAZÁS ÉS BÜNTETÉS imwmmm Napóleon hadserege folyón kel át Egy nappal azután, hogy Szergej Bondarcsuk szovjet filmrendezővel a Waterlooi csata szovjet—olasz koprodukciós filmről beszélgettem, az Ungvár—Munkács közti úton, a Waterloo feliratú útjelző táblánál autónk letért az országútról, és hepehupás dűlőúton folytatta útját. Az első, ami szemembe ötlött, egy hatalmas vörös sátor. Ez Napóleon sátra —, világosítanak fel. Arrébb egy korabeli szélmalom, kocsik meg sátrak, majd több helyen is francia gárdisták glédában állva. Bár az első pillantásra az élő ember benyomását keltik, — nem azok, hanem műanyagból készült figurák. Hanem pár száz lépéssel tovább valóban úgy érzem, mintha egy korabeli hatalmas katonai táborba kerültem volna. A dombokon, a hajlatokban és lent a völgyben Napóleon hadserege, gyalogos és lovas katonák sokasága. Egyesek kényelmesen hevernek a letaposott füvön, úgy látszik pihenőben vannak, míg mások csapatokat alkotva „háborúra" készülnek. Itt folynak a Waterlooi csata című film felvételei. Többe kerül, mint a Kleopátra Ismét találkoztam Szergej Bondarcsukkal. A völgyből, Napóleon csapataitól jön fölfelé a domboldalon. Zakóját ujjára akasztva a vállán hozza. Emberek veszik körül. Rövid tőmondatokban utasításokat ad. Másoknak valamit magyaráz. E<?y magas rangú szovjet katonatiszt lép hozzá. Bondarcsuk •éhány szót szól, valamit mutat, r a tiszt XVI11. Lajos király csapatai felé fordulva, hangszórón parancsokat ad. Másoknál rádióadó és vevőkészülék, melyeken kapják és adják a jelentéseket és utasításokat. Tegnapi ismerősöm (6 hozta létre a beszélgetést Bondarcsukkal), a film szovjet főigazgatója, P/otr Szvirin elmondja, milyen jelenetek forgatására kerJl most sor. A csata egyik legdrámaibb jelenetét veszik filmre. Arról a mozzanatról van szó, amikor XVIII. I.ajos csapatai Napóleont stratégiailag olyan helyre csalják —, jobbolaalt hegyek, baloldalt patak —, ahol egérfogóba kerül. Mikor Napóleon ulánusai megfutamodtak, Napóleon csapatai élére áll, majd egyedül elindul az ellenséges csapatok felé. Pjotr Szvirin azt is elmondja, hogy a film rekordidő alatt készül el. Október 10-én már befejezik a forgatást, és 1970-ben kerül bemutatásra. Arra a kérdésemre,-mi igaz abból, hogy a Waterlooi csata többe kerül, mint a Kleopátra című amerikai film, Pjotr Szvirin így felel: — Ez a hír igaz, megfelel a valóságnak. Köztudomású, hogy a Kleopátra 25 millió doilarba került, és a világ legdrágább filmje volt. A Waterlooi csata többe jog kerülni. Elmondja még, hogy a film készítésében sokat segit a szovjet hadsereg. Nemcsak a statisztákkal, hanem katonai szakértőkkel is. Mint szakértők, a film forgatásában tevékenyen részt vesznek M. Kazakov, és A. Lucsinszkij hadseregtábornokok, valamint Ny. Oszlikovszkij altábornagy, aki most éppen a megfigyelő helyen ül. és távcsővel figyeli Napóleon ulánusalnak hadmozdulatait. Közben néhány lépésnyire tőlünk megáll egy fekete Volga, nyílik az ajtaja, és a sofőr mellől kiszáll — Napóleon. — Ez Rod Steiger, amerikai filmszínész — mondja Pjotr Szvirin, majd előzékenyen hozzáteszi: „Igaz, hogy nincs sok időnk, de Ismerkedjenek meg", — és Rod Steiger után megyünk. Udvarias kézfogás, néhány szívélyes mondat. A csehszlovák filmművészet számos alkotását nagyra becsüli. Ürül, hogy ismét díjat nyertünk Cannes-ban —, de máris elnézést kér, várja a munka. Egy villáminterjú Megismerkedem Aljredo de Laurentiis olasz gyártásvezetővel, és megkérem, válaszoljon néhány kérdésre. • Mi keltette fel érdeklödésüket a film iránt? — Nagyon sok filmet készítettek már Napóleonról, de Waterlooról még egyet sem. És az késztetett bennünket arra, hogy ezt a témát filmre vigyük. Tíz éve foglalkozunk már a gondolattal, négy éve kezdtük meg az előkészületeket, bár egyáltalán nem tudtuk, hogy a filmet forgatni fogjuk e, vagy sem. • Hogyan került sor a koprodukcióra, a szovjet filmművészekkel való együttműködés re? — Mielőtt egy film forgatásához kezdenének, számba veszik a lehetőségeket, az ismert rendezőket, és fgy esett a választás Bondarcsukra, mint a kérdés egyik legszakavatottabb ismerőjére, aki az egészet egybe ötvözi. • Miért szerződtettek fran Cia és angol színészeket? — A történelmi hitelességre törekszünk, a megfelelő szerepekre ezért szerződtettünk francia és angol színészeket. A jelenet újra kezdődik A szemben lévő hegyoldalon és a völgyben Napóleon csapatai harci rendbe fejlődnek fel. A hangszórókon és rádióadóvevőkön rövid utasítások hangzanak el. Kezdődnek a felvételek. A hegyoldalon egyszeriben felbomlik a harci rend, az ulánusok megfordítják lovaikat és vad vágtába kezdenek, a gyalogság szétrebben, s a patakon katonák úsznak át. Arcukra a szenvedés ül ki. Néhány perc múlva az innenső oldalon feltűnik Napóleon. Sáros csizmában és köpenyben, mögötte a régi gárda, fáradtan vonszolják magukat föl a hegyoldalon. Szemben velük XVIII. Lajos csapatai. Napóleon fölnéz a szemben levő csapatokra, bal kezével megálljt int katonáinak. Ám úgy látszik, hogy ez a megállj mozdulat nem sikerült, mert ott terem Bondarcsuk, valamit magyaráz Rod Steigernek, s mutatja, hogyan képzeli a jelenetet. Az egész kezdődik elölről... Mintegy három órát voltam ott a forgatásnál és ez alatt négyszer Ismételték meg az egész jelenetet, míg végre Bondarcsuk a felvevőgép mögött lépésről lépésre hátrálva int: jó, jó, Jó... felvétel kész] Közvetlen közelről láttam az embereket: Bondarcsukot és Rod Steigert, a statisztákat és műszakiakat. A felvétel végén patakokban folyt róluk a veríték. Pedig csupán néhány tíz méternyit vettek fel a filmből... Kulacs a Waterlooi csatából A felvételek forgatása közben ismerkedtem meg Anatolif Csemodurov szovjet filmrendezővel, aki a Háború és béke rendezésében ls társa volt Szergej Bondarcsuknak. Készséggel egészíti ki információimat a Waterlooi csatáról. Elmondja, hogy a filmet angol nyelven veszik fel. Érdekességként em líti, hogy a filmben használt fegyverek eredetiek. A kosztümöket viszont a Szovjetunió tizenkilenc városában készítet ték, az egyéb kellékeket pedig 71 üzem állította elő. 1100 lo vat vásároltak, sok gondba és pénzbe került, míg az egész országban néhány száz egyforma fehér lovat sikerült felkutatni. Figyelemre méltónak tartja, hogy a filmet az időjá rástól függetlenül — tehát esőben is — forgatják. Nem utolsósorban ennek köszönhetik, hogy a felvételeket nagyon rövid idő alatt, október 10-ig befejezik. A felvételek jelentős részét viszont mesterséges esőben végzik, és ehhez a vizet egy most fúrt, 110 méter mély artézi kút szolgáltatja. Anatolij Csemodurov végül egy derűs epizódot említ a film eddigi történetéből: Mint katonai szakértő itt van egy volt angol ezredes is, aki az első forgatási napon odament Bondarcsukhoz, egy whiskyvel tel kulacsból kínálta, mondva, hogy ez a kulacs a dédapjáé volt, aki részt vett a Waterlooi csatában. Ungvár, 1969. június BÁTKY LÁSZLÓ A JÖT A ROSSZTÓL ítélet alapján tudja megkülönböztetni az ember. A gyermek érzékei útján választja el a jót a rossztól, később a felnőttek helyesléséből vagy rosszallásából következtet erre. A tűz mindig megégeti, a szülök pirongatása elkedvetleníti őt. A külső és belső hatások érzéki- és idegsejtjei útján va lamilyen érzést váltanak ki benne. Ezek a központi idegrendszerben tudatossá válnak és képzetet alkotnak. Az érzés mindig a tudatban jut kifejezésre. Mivel ennek állapota változó (különösen a gyermeknél), változik az egyén erkölcsi szemlélete és felfogása is. A gyermekeknek jó, vagy rossz az, ami neki jól vagy roszszul esik, vagy amit a felnőttek annak tartanak. A gyermeket az utánzás és a bizalom vezeti. A nevelés folyamán a gyermeket késztetni, ösztönözni kell a jóra. A késztetés és az ösztönzés olyan tényező, amely mozgósítja erőforrásait. A gyermek bármilyen képességekkel is rendelkezzék, nevelhető a jóra. Az ösztönző tényezők lehetnek pozitívak és negatívak. Ezeket tulajdonképpen a nevelő, a szülő szabja meg. Megfigyelésekből tudnia kell, mi szolgái serkentőleg vagy gátlólag. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés: mikor jutalmazzunk és mikor büntessünk? A kérdés rendkívül bonyolult, mert ami érvényes az egyik gyermek esetében, nem mindig ugyanolyan érvényű a másik esetében. Ez különösen az iskolában a legszembeötlőbb. A családban ugyanis könnyebben kialakul a szabály, hogy mi használ és mi árt. Ezért nagyon fontos, hogy — tudatosan és következetesen — megfelelő jutalmazási és büntetési rendszert alkalmazzunk. Az örökös „szövegelés", intés, példázgatás, nem igen használ. A legjobb ösztönző tényező a példamutatás. VIZSGÁLJUK MEG először ju talmazási rendszerünket. Ennek három fokozata ismeretes: az elismerés, dicséret, és jutalom. Az elismerés: nagyon jó ösztönző. Ha a gyermek cselekedeteiért sohasem részesül elismerésben és soha nem hall helyeslő szavakat, akkor még a legjobb és legérdekesebb cselekedet is elveszti számára a vonzerejét. Ne feledjük: a gyermek érzékeny és önérzetes lényl A dicséretet, mivel az ösztönzés magasabb fokozata, nem ajánlatos lépten nyomon alkalmazni. A kötelesség teljesítéséért nem Jár dicséret. Átn, ha a gyermek helyesen cselekszik, s ez nem határozott kérésünkre, kívánságunkra történi, akkor dicséretet érdemel. A jutalom szerepe rendkívüli, ennél fogva egészen különleges eszköz a nevelő kezében. Csak ritka esetekben alkalmazható. Az iskolában ez kitüntetés formájában történik, nem adható könnyen, csak az elért eredmény vagy érdemjegyek alapján. Ügyeljünk arra, hogy a jutalom nemcsak a tehetség elismerése, hanem a magatartás értékelése is legyen. A családban könnyebb megtalálni a jutalmazás módját. A következetességet azonban be kell tartani. Ne ígérgessünk jutalmat — gondolván, hogy ezzel ösztönözzük gyermekünket —, ha nincs módszerünkben ennek eleget tenni. Viszont feltétlenül érdemesítsünk jutalomra minden rendkívüli jó cselekedetet. Kellő óvatossággal pénzt is adhatunk jutalmul, hiszen előbb vagy utóbb meg kell tanítani a gyermeket a pénz kezelésére ls. A jutalom nagysága, értéke, jelentősége legyen arányban a cselekedettel, ellenkező esetben többet ártunk, mint használunk. A büntetési rendszer kialakítását megelőzően ajánlatos fontolóra venni a kísérleti pszichológia néhány kutatójának álláspontját. Maier figyelmeztet bennünket: „A sztereotippé vált reakciót, vagyis a szokást, nem építi le sem a jutalmazás, sem a büntetés". B. F. Estes kísérletek alapján állítja: „A büntetéssel való fenyegetés félelmet, az ellenállással való fenyegetés pedig a harag emocionális állapotát váltja ki. Ugyanakkor az ismételt büntetés valamilyen aktusért nem fosztja meg ezt az aktust a benne rejlő vonzerőtől." Ezek a tények arra késztetnek bennünket, hogy büntetési rendszerünket kellő óvatossággal építsük kl. Egyesek még így ls kételkednek a büntetés alkalmazásának hasznosságában. X kételkedés jogos, hiszen tudjuk jól, hogy a büntetések kiváltotta testi-lelki folyamatok gátolhatják az egyén egészséges fejlődését. A PROBLÉMA MEGOLDÁSA során ismét a pszichológusokhoz fordulunk feleletért. Warden és Aylesorth patkányokat tanítottak arra, hogy külöbséget tegyenek egy megvilágított és egy sötét tárcsa között. A tanítás folyamán csak a büntetést alkalmazták. Kísérletük alapján a tanulságot Így összegezték: „A büntetés nem iktatja ki a reakciót, mégis kedvezhet a tanulásnak kétféle módon: 1.) azonnali áttérést okoz egy másik reakcióra, 2.) várakozásra késztet a választási ponton." Ha a büntetések hatását, Pavlov értelmezésében, az ember magatartását kedvező irányba terelő feltételes reflexeknek tekintjük, akkor kívánatos is a büntetés alkalmazása. Az egyénileg és társadalmilag előnyös büntetési rendszer kiépítése akkor ls indokolt, ha közben egyesek reaktív lelki jelenségekkel reagálnak. A büntetés lehet természetes, vagy mesterséges. A természetes büntetést (a gyermek ujját megégeti a kályha, fürdés közben fulladozik stb.) nem kell még tetőznünk is. A gyermek tudatában úgyis olyan változás történik, mely feleslegessé tesz minden szót, illetve testi bántalmazást. A mesterséges büntetés enyhébb fokozatai: az intés, illetve figyelmeztetés, a megrovás és a fenyítés. Ha jól meggondoljuk, akkor más büntetési formát nem is volna szabad alkalmazni. Az intés illetve figyelmeztetés olyan büntetési forma, melyet baráti hangulatú beszélgetés keretében, megfelelő hangsúlyozással, eredményesen alkalmazhatunk. Célja, hogy a gyermek érezze a figyelmeztetés lényét és súlyát. A megrovás és a fenyítés erősebb hatású. Különösen akkor hatásos, ha a közösség, a család jelenlétében történik. Lényegében ez különbözteti meg az intéstől. Ügyeljünk arra, hogy a megrovás ne párosuljon szidással. A szitkozódás később utánzásra késztetheti a gyereket. A fenyítéssel sose tegyük nevetségessé a gyermeket. Megrovás esetén alkalmazható a gúnyolódó hangnem, de vigyázzunk arra, hogy ne fajuljon maró gúnnyá, tehát ne vigyük túlzásba. A tulajdonképpeni büntetés lehet erkölcsi és testi. Nem zárjuk ki egyik forma alkalmazásának lehetőségét sem, de figyelmeztetünk mindenkit: egyik is, másik is rendkívüli állapotot idéz elő a gyermek Idegrendszerében, szívműködésében és vérkeringésében. Gátolhatja a lelki folyamatokat, elnyomja az érzékenységet, álmatlanságot okozhat, félelmet kelt, agreszszív cselekedetekre késztethet és felboríthatja a kialakult társadalmi, közösségi és családi viszonyokat. Különösen hangsúlyozzuk: minél idősebb a gyermek, annál inkább kerülendő a testi fenyítés alkalmazása. A serdülőkortól kezdve pedig egyszerűen kizárt. A büntetést illetően minden pedagógus és szülő szívlelje meg Kerschenstelner német pedagógus utasítását: „Ügy büntess, ahogy azt a szeretet kívánjál" JUTALMAZÁSI ÉS BÜNTETÉSI rendszerünket úgy alakítjuk ki, hogy azt a gyermek ismerje, kellően tisztelje és méltányolja. Kötelességünk tettekkel bizonyítani rendszerünk helyességét és kerülni kell a „magyarázatot". Szavak helyett minden esetben közvetlenül érzékelhető valósághoz kell folyamodni. A tanév befejezése, a bizonyítványosztás ideje, a nyári szünet jó alkalom arra, hogy megfontoltan és következetesein alkalmazzuk jutalmazási és büntetési rendszerünket. HAJDO ANDRÁS