Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-19 / 142. szám, csütörtök

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma (Folytatás a a. oldalról) A szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, valamennyi, békeszerető állam, társadalmi szervezet és tömegmozgalom egyesült erőfeszítéseivel elejét lehet venni a világháborúnak. A béke védelmének elengedhetetlen feltétele a harc azért, hogy rákényszerítsék az imperialistákra a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését. Ez megköveteli minden — kis vagy nagy — állam szuverenitásának, egyenjogúságának, területi sérthetetlensége elveinek tiszteletben tartását, a más államok belügyeibe való be nem avatkozást, minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy szabadon válaszsza meg saját társadalmi-gazdasági és politikai rendszerét, valamint a megoldatlan nemzetközi kérdések politikai úton, tárgyalások útján történő megoldását. A békés egymás mellett élés politikája segíti a fejlődő országok gazdasági és társadalmi problémáinak pozitív megoldását. A békés egymás mellett élés politikája nincsen ellentétben az elnyomott népek azon jogával, hogv a felszabadulásukért vívott harcban azt az utat válasszák, amelyet szükségesnek tartanak — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —, és semmilyen mértékben sem jelenti a reakciós rendszerek támogatását. Hasonlóképpen kétségtelen, hogy minden népnek vitathatatlan joga van a fegyveres védelemre az imperialista agresszorok merényleteivel szemben és a más népek részéről jövő támogatásra ebben az igazságos ügyben. Ez a népek közös imperialistaellenes harcának szerves része. A békés egymás mellett élés politikája megakadályozza az imperializmus azon kísérleteit, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszításának útján küzdje le. Ez a politika nem jelenti sem a társadalmi és politikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését. E politika segíti az osztályharc kifejlődését az imperializmus ellen nemzeti és világméretekben. A kapitalista országokban a dolgozók és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen, vitathatatlan joga és kötelessége a határozott osztályharc a monopóliumoknak és hatalmuknak felszámolásáért, a valóban demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocialista hatalom létrehozásáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. A világ kommunistái szolidárisak e jogos harcokkal. Az imperializmus elleni tömegakciók a békés egymás mellett élés politikája megvalósításának feltételei közé tartoznak. Ez a politika a háborús uszítók, a reakciósok, a monopolista fegyvergyárosok ellen irányul, s megfelel az elnyomás és a kizsákmányolás valamennyi formája ellen vívott forradalmi harc közös érdekeinek, segíti valamennyi nép barátságának erősödését, a gyümölcsöző gazdasági, műszaki-iudományos és %gyéb együttműködés kifejlődését a különböző társadalmi rendszerű országok között, a társadalmi haladás érdekében. A kommunisták kötelességüknek tekintik, hogy harcoljanak az imperialista köröknek a nemzetközi feszültség fokozására irányuló politikája ellen, ezen körök mindazon kísérletei ellen, hogy visszatérjenek a hidegháborús időkhöz. A kommunisták a feszültség enyhülése mellett vannak, ami egyike a népek legsürgetőbb és legidőszerűbb követeléseinek. A béke megőrzése szempontjából a leghalaszthatatlanabb jeladat, hogy elejét vegyék az atomfegyver elterjedésének. hatályba léptessék az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. E szerződés ratifikálása mellett síkraszállva, a kommunista pártok e szerződést azon intézkedések egyik láncszemének tekintik, amelyek rendeltetése a nukleáris leszerelés létrehozása, az atomfegyverkészletek megsemmisítése. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy törvényen kívül helyezzék a nukleáris fegyvert, eltiltsák gyártását és mindennemű nukleáris fegyverkísérletet. A nemzetközi légkör megjavítása és az államok közötti bizalom erősítése szempontjából nagy gyakorlati jelentősége lenne atomfegyvermentes övezetek létrehozásának a világ különböző részein. A fő erőfeszítéseknek a nukleáris fegyver eltiltására kell irányulniuk. Az atomenergiát kizárólag békés célokra kell felhasználni. Fokozni kell a harcot a bakteriológiai és vegyi fegyver hatékony eltiltásáért; e fegyvert az amerikai haderők nagymértékben alkalmazták Vietnamban. A népek alapvető érdekel megkövetelik az imperializmus elleni harc fokozását minden formában, kiváltképpen az Egyesült Államok és más imperialista államok hadiipari komplexuma ellen. Felhívunk minden békeszerető erőt, folytassanak harcot a háborús költségvetések gyökeres megnyirbálásáért, a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésért abból a célból, hogy azokat az eszközöket, amelyeket jelenleg a fegyverkezési verseny emészt fel, a dolgozók életének megjavítására, az egészségügy és a közoktatás fejlesztésére, a fejlődő országoknak nyújtandó segítségre fordítsák. A békeharcban az általános jellegű feladatok mellett vannak sajátosabb vagy regionálisabb jellegű, igen fontos feladatok, amelyek a biztonság fenntartását érintik az egyes kontinenseken és földrajzi övezetekben. Ezeknek az egymással szorosan összefüggő kérdéseknek a megoldása megfelel valamennyi kommunista, valamennyi imperialistaellenes erő, a világ minden népe érdekeinek és törekvéseinek. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik a katonai tömbök felszámolását. A kommunista és munkáspártok úgy vélték és úgy vélik, hogy a katonai tömböknek az imperialista erők által kikényszerített létezése és a más államok területén levő katonai támaszpontok akadályt jelentenek az államok közötti együttműködés útjában. A biztonságot ténylegesen az szavatolná és minden egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna. A szocialista országok ebből kiindulva már állást foglaltak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatása mellett. Az értekezlet erélyesen elítéli az imperialista hatalmaknak — mindenekelőtt az Egyesült Államoknak, az NSZK-nak és Nagy-Britanniának — arra irányuló provokációs kísérleteit, hogy még inkább aktivizálják a NATO tevékenységet. Éppen a NATO feloszlatása lenne döntő lépés azon az úton, amely élvezet valamennyi tömb, minden idegen területen levő külföldi katonai támaszpont megszűnéséhez, a megbízható kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A népek, a béke érdekeivel összhangban, azt követelik az imperialista államoktól, hogy vessenek véget atomfegyvert hordozó bombázógépeik külföldi területek fölött végrehajtott repüléseinek, tiltsák meg atomfegyverrel felszerelt hadihajók és tengeralattjárók befutását külföldi kikötőkbe, mondjanak le minden erőszakos akcióról és az erő alkalmazásával való fenyegetőzésről. Az európai népek gondjaiban és vágyaiban elsőrendű helyet foglal el a kontinens tartós biztonsága megteremtésének problémája. A Varsói Szerződés tagállamainak 1966-ban Bukarestben és 1969-ben Budapesten megtartott tanácskozása, valamint az 1967ben megrendezett Karlovy Vary-i értekezlet felvázolta azoknak az akcióknak és intézkedéseknek a konkrét programját, amelyeknek célja az európai biztonsági rendszer megteremtése. Küzdeni kell az Európában fennálló határok, köztük az Odera—Neisse-határ és az NDK és az NSZK között húzódó határ megmásíthatatlanságáért, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismeréséért, annak megakadályozásáért, hogy Nyugat-Németország bármilyen formában atomfegyverhez jusson, küzdeni kell azért, hogy az NSZK lemondjon egész Németország egyedüli képviseletére támasztott igényéről, Nyugat-Berlinnek különleges politikai egységként való elismeréséért, a müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének elismeréséért, valamennyi neonáci szervezet betiltásáért. Az európai béke és biztonság megköveteli a nyugat-németországi revansista erők megfékezését, az európai népek azon oszthatatlan jogának biztosítását, hogy saját kontinensükön amerikai beavatkozás nélkül ők legyenek az urak, az európai államok kölcsönös előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését, a feszültség tényleges enyhülésén és kölcsönös bizalmon alapuló államközi kapcsolatok megteremtését. Feltétel nélkül tiszteletben kell tartani a semleges államok sérthetetlenségének elvét. Ezek az államok igen nagymértékben hozzájárulhatnak a békés egymás mellett élés politikájához, ha kihasználnak minden lehetőséget, hogy a feszültség csökkentése és a béke szellemében járjanak el. A fent vázolt irányban nagyfokú aktivitásra van szükség. Az európai biztonság problémáját kezdeményező módon konkrét, gyakorlati intézkedésekre törekedve kell megközelíteni. A legfontosabb békekezdeményezés az európai népek széles körű kongresszusának megtartása. Ez előkészítené és megkönnyítené az államok összeurópai értekezletének összehívását. A tanácskozás felszólítja a nemzetközi közvéleményt, hogy lankadatlanul és aktívan vállaljon szolidaritást azokkal a népekkel és országokkal, amelyek az imperializmus agresszív merényleteinek célpontjai: A Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és az egész koreai néppel. A tanácskozás síkraszáll amellett, hogy a Kínai Népköztársaság kapja meg törvényes fogait az ENSZ-ben, és adják vissza neki Tajvan-szigetét, amelyet ez idő szerint az Egyesült Államok fegyveres erői tartanak megszállva. A Kubai Köztársaság védelmét továbbra is kötelességüknek tartják Latin-Amerika, az egész világ kommunistái és minden más forradalmi és imperialistaellenes erő. Mi, kommunisták, egységes akciókra hívunk fel mindenkit az imperialista agresszió minden cselekedete ellen, az imperializmus által kirobbantott helyi háború ellen, és az intervenció más formáinak alkalmazása ellen a világ bármilyen térségében. Az imperializmus és az izraeli vezető körök folytatódó agresszív politikája láttán kijelentjük, hogy szolidárisak vagyunk az arab népekkel, amelyek az izraeli hódítók által elfoglalt területek visszaadását követelik. E területek visszaadása halaszthatatlan és elengedhetetlen feltétele a béke létrejöttének és a közelkeleti helyzet politikai rendezésének a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának maradéktalan végrehajtása alapján. A kommunisták megerősítik szolidaritásukat a függetlenségért és a nemzeti szuverenitásért, az imperialista körök, a monopóliumok mindenfajta gazdasági és politikai hegemóniájának lerázásáért, az imperialista hatalmak által rájuk kényszerített katonai szövetségek és tömbök rendszeréből való kilépésért, a földrészeiken folytatott fegyverkezési verseny fokozásának imperialista tendenciái, s a feszülség gócainak fenntartása és újabb ilyen gócok létrehozása ellen, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért és minden nép szabad fejlődését előmozdító kapcsolatok megteremtéséért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek harcával. Maradéktalanul meg kell szabadítani földgolyónkat a gyarmatosítás szégyenétől, meg kell semmisíteni a gyarmatosítás utolsó gócait, nem szabad megengedni a kolonializmus feléledését új, álcázott formákban. Ez korunk parancsa. Az összes jóakaratú embereket, a demokrácia minden hívét felhívjuk arra, hogy közösen iparkodjanak megszüntetni a gyarmatosítás maradványait és harcolni a neokolonializmus ellen. Határozott nemzetközi intézkedéseket követelünk Angola, Mocambique, Portugál-Guinea, Zimbabwe, Namíbia és DélAfrika hazafiainak és a világ minden elnyomott népének támogatására. A kommunista és munkáspártok ráirányítják a közvélemény figyelmét a jelenkor egyik legnagyobb problémájára, amelynek megoldásáért energikusan harcolnak. Fel kell számolni sok ország és egész kontinensek elmaradottságát, amely a hosszú gyarmati és imperialista uralom következménye. Ezeknek az országoknak az alapvető feladata a jelen időszakban a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés, amely csak az imperializmustól való tényleges függetlenség kivívásának keretei között, és a mélyreható demokratikus és forradalmi átalakulások eredményeképpen valósulhat meg. E feladat megoldása céljából feltétlenül mozgósítani kell mindegyik ország haladó erőit, s fejleszteniük kell ezeknek az országoknak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, mind egymással, mind pedig a szocialista országokkal. Az a véleményünk, hogy feltétlenül erősíteni kell a harcot a fasiszta veszély ellen és kíméletlenül visszavágásban kell részesíteni a fasiszta jellegű kirohanásokat. A fasizmus fokozza aktivitását, amikor az imperializmus válsága súlyosbodik, s a reakció fokozottan igyekszik a durva elnyomás módszereit alkalmazni a demokratikus és forradalmi erőkkel szemben. Görögországban az újfasizmus megkaparintotta a hatalmat. Spanyolországban az „ultrák" megkísérlik a visszatérést az elnyomás fasiszta módszereihez és nagyszabású erőfeszítéseket tesznek a hatalmas tömegmozgalom megállítása éredkében. Portugáliában a fasizmus, amely a növekvő népi mozgalom nyomása alatt válságos helyzetbe jutott, terrorista politikájának tényleges folytatását liberális demagógiával igyekszik leplezni. Nyugat-Németországban az újfasiszták nyíltan kijelentették, hogy igényt tartanak a hatalomra. Aktivizálódnak az újfasiszta erők más országokban is. A neofasizmus összefonódik a reakciós államcsínyeket szervező imperialista hírszerző szervek tevékenységével. A fasizmus e megnyilatkozásai a néptömegek növekvő ellenállásába ütköznek. Ennek az ellenállásnak a sikeréhez feltétlenül szükség van minden antifasiszta erő egységes fellépésére. Nemzetközi támogatásban kell részesíteniük ezt az ellenállást a kommunista és munkáspártoknak, s minden ország demokratikus és haladó mozgalmának. A fasiszta rendszerek, ellen folytatott harc lényeges része az imperializmus ellen, a demokratikus szabadságjogokért indított akcióknak. Minden demokratának és a szabadság minden hívének tekintet nélkül politikai felfogására, világnézetére, vagy vallásos meggyőződésére — közös feladata, hogy reális támogatást nyújtson a reakciós és a fasiszta gőcok, például a spanyol és a portugál kormányzat, a görög ezredesek reakciós juntája, a latin-amerikai katonai oligarchikus klikkek és minden, az amerikai imperializmus szolgálatába szegődött zsarnoki rendszer ellen harcoló haladó nemzeti - erőknek. Mi, kommunisták, újra felszólítjuk a világ minden becsületes emberét, hogy egyesült erővel harcoljon a fajüldözés embergyűlölő ideológiája és gyakorlata ellen. A legszélesebbkörű tiltakozó mozgalom kibontakoztatása érdekében felszólítunk mindenkit, hogy tiltakozzék a jelenkor legszégyenletesebb jelensége, az Egyesült Államok 25 milliós néger lakosságának barbár üldözése, a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző terror, a megszállt területek és Izrael arab lakosságának üldözése, a faji és nemzetiségi megkülönböztetés, a cionizmus és az antiszemitizmus ellen. Mindezeket a jelenségeket a reakciós kapitalista erők szítják és használják fel a tömegek politikai megtévesztése céljából. Az Imperializmus a fajgyűlöletet a népek egységének megbontása és saját uralmának konzerválása érdekében használja fel. A széles néptömegek elutasítják, a fajüldözést és bevonhatók az ellene folytatott aktív harcba. Eközben megérthetik, hogy a rasszizmus kiirtása szoros kapcsolatban áll az általános antiimperialista harccal és az imperializmus ideológiai bástyái ellen folytatott küzdelemmel. Az alapvető emberi szabadságjogok ejtiprására törekvő imperializmus ellen folytatott harc érdekei lankadatlan harcot követelnek a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tüntetési és a szervezkedési szabadságjogok védelme, Illetve kivívása érdekében, minden állampolgár egyenjogúságáért és a társadalmi élet minden oldalának demokratizálásáért. Szilárdan szembe kell szállni a reakció minden olyan kísérletével, amely — a többi között népellenes törvények segítségével — meg akarja semmisíteni az osztályharcokban kivívott demokratikus jogokat és szabadságjogokat. Rendszeresen fel kell lépni mind belföldön, mind nemzetközi téren a halálos veszélybe került hazafiak és demokraták megmentéséért, a kommunistákkal és más hazafiakkal szemben alkalmazott bírói önkény ellen; harcolni kell a börtönökben sínylődő hazafiak és demokraták kiszabadításáért és védelmezni kell a politikai menedékjogot. Mi, kommunisták, ellenezzük a népek és a nemzeti kisebbségek elnyomásának minden formáját, állást fogfalunk amellett, hogy minden nemzet és nemzetiség fejlessze saját kultúráját és- nyelvét; szilárdan védelmezzük minden nép önrendelkezési jogát. Nekünk, kommunistáknak, meggyőződésünk, hogy nem lehet véget vetni az imperialista agresszió politikájának, nem lehet mindörökre felszámolni a gyarmatosítást és a neokolonlalizmust, nem lehet kiirtani a fasizmus és a faji elnyomás gyökereit, ha nem harcolunk a monopoltőke hatalma ellen és az olyan demokratikus követelésekért, amelyeknek megvalósítása egészében meggyengíti az Imperializmus hadállásalt és alapjaiban megrendíti annak uralmát. Ezáltal kedvező feltételek teremtődnek meg a munkásmozgalom végső céljainak eléréséhez. A jelenlegi helyzet megkövetelt a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom minden osztaga között az antiimperialista harci szolidaritás megerősítését. A kommunisták rendkívül aktuális feladatnak tekintik az imperializmus bűnös politikájának leleplezését és a közvélemény éberségének fokozását az (Folytatás a 10. oldalon)