Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-18 / 141. szám, szerda

Otszázéves az Academia Istropolitana A pozsonyi Komenský Egyetem ötvenéves fennállásának megünneplésével egyidőben megemlékezünk az ötszáz évvel ezelőtt Mátyás király alapította Academia Istropolitana műkö­déséről és művelődéstörténeti jelentőségéről. A 15. század hatalmas vál­** tozások születését jelen­tette Európában. Az évszázado­kig minden nagyobb megráz­kódtatásokat elkerülő feudális társadalmi rendszer felett elő­ször húzták meg fenyegetőbben a vészharangot. Itáliából az ak­kori Európa legfejlettebb terü­letéről új eszmeáramlat indult el: a humanizmus. A humaniz­mus lassan megváltoztatta az emberi magatartást és gondol­kodást. A humanista eszmék követői szembefordultak a kö­zépkori életformával és a klasszikus világra emlékeztető élet kialakítására törekedtek. Az ókori tudománynak a szép­ségnek és az életet kedvelő vi­lágszemléletnek újjászületését hirdették. A reneszánsz kor el­ső százada, a 15. század óriási meglepetéseket tartogatott a kor társadalma számára. Szerte Nyugat-Európában erős közpon­ti monarchiák keletkeztek, amelyek megfelelő anyagi bá­zist nyújtottak a tudomány és művészet forradalmi fejlődésé­hez. Megindultak a nagy föld­rajzi felfedezések, még e szá­zadban felfedezték Amerikát. Pár évtizedig Közép-Európá­ban, így nálunk is bizakodó lég­kör alakult ki. Elsősorban Ma­gyarországon, de szerte a vilá­gon a déli harangszó azt hir­dette, hogy Európa nagy veszé­lyét, a török támadást talán örökre visszaszorították. Ma­gyarország nemzeti királyt ka­pott; a nagy törökverő Hunya­di János fiát. Mátyást válasz­tották királlyá. M átyás humanista műveltsé­gű uralkodó volt. Uralko­dása idején a belső társadalmi feltételek Magyarországon ínég csak kis mértékben értek meg a humanizmus kibontakozására, Illetve befogadására, az ország mégsem maradt távol a nagy kulturális forradalomtól. Az uralkodó osztály egy része Hu­nyadi Mátyás vezetésével a tö­rök veszély árnyékában merész íépésre szánta el magát: mo­dern központosított feudális monarchia kiépítésére és a hu­manista gondolkodás mind szé­lesebb elterjesztésére. E forra­dalmi törekvés nem volt vélet­len. Mátyás és hívei világosan látták, hogy csak modern ál­lamforma képes a török ve­szély elhárítására, ezért Hunya­di Mátyás bel- és külpolitikai intézkedéseit minden esetben ez a szándék határozta meg. Ez a gondolat ösztönözte akkor is, amikor 1465-ben II. Pál pápá­hoz követséget indított azzal a kéréssel, hogy Magyarországon új egyetemet állíthasson fel. A pápa még ebben az évben bele­egyezését adta az egyetemnek bolognai mintára történő felál­lításához. Az engedély megszerzése után Mátyás király legkiválóbb humanista környezetével együtt nagy lelkesedéssel látott hozzá az egyetem megszervezéséhez. Az iskola alapítói, majd tanárai közül elsősorban Vitéz János emelkedett ki. Az ízig-vérig humanista Vitéz János bécsi egyetemen végzett, majd bekerült Zsigmond király kancelláriájába és a király kí­séretében Itáliát is megjárta. Később Hunyadi János tanács­adója, majd diplomatája lett. Mátyás uralkodása idején Vitéz János a király kancellárja és esztergomi érsek. Mint Eszter­gom érseke a pápától engedé­lyezett egyetem kiépítését ter­mészetesen Esztergomba ter­vezte. Mátyás azonban mégis Pozsonyt tartotta a humanista jellegű egyetem legalkalmasabb helyéül. Döntését részben az az elgondolás befolyásolta, hogy Bécstől az alig 60 km-re fekvő Pozsony lehetőséget nyújt majd ahhoz, hogy esetleg a már ak­kor híres bécsi egyetemről ta­nárokat szerezhessen az új fő­iskola beindításához, másrészt pedig az ország határainál és a Duna mellett fekvő várost a ta­nulni vágyó fiatalok is könyeb­ben megközelíthetik. I^iátyás és köre a főiskolát ' ' európai szintű szellemi központtá akarta fejleszteni. Ezért rögtön az engedély meg­szerzése után tekintélyes, nagy­tudású tanárokat hívtak meg a pozsonyi főiskolára. Az egye­tem vezetője, ahogy akkor ne­vezték: kancellárja, a már em­lített Vitéz János, alkancellár­ja pedig Pozsony művelt pré­postja, Schomberg György lett. Különösen ez utóbbi fáradtsá­got nem kímélve járult hozzá az egyetem megszervezéséhez. Hetenként utazott Bécsbe, hogy a bécsi egyetem tanárai közül leszerződtesse azokat, akik vállaltak a nagy missziót: az új­szellemű magyarországi egye­tem kiépítését. A szervezői munkák gyors eredménnyel jár­tak. Már 1467. július 18-án Vi­téz János értesítette Pozsony város tanácsát, hogy az alapí­tott egyetem tanárai rövidesen megérkeznek és ezért kéri „a nagytekintélyű pozsonyi taná­csot", hogy méltóan fogadják a tudós férfiakat. Az egyetem a mai Jirásek ut­ca 7-es számú épületében volt. Az egyetem alapítói ebben az épületben az előadótermek mel­lett bentlakásos részleget is szerveztek, sőt a pozsonyi vá­rostanács a Pozsonyba költözött professzoroknak az egyetem épületében külön lakosztályo­kat rendezett be. Az egyetem 1467-ben Academia Istropolita­na néven [Ister = a Duna óko­ri elnevezése, polis = görögül város, ebből: Istropolis = város a Duna mellett) megkezdte mű­ködését. Az egyetem tanárai között világhírű tudós humanisták sze­repeltek. Az előadók közé tar­tozott a Kőnigsbergi Müller Já­nos, a hírneves Regiomontánus, kora legnagyobb csillagásza, az olaszországi Gatti János domi­nikánus hittudós, Brandolini Aurél, a retorika tanára, Péter orvostudós, Ilkus Márton, a lengyel csillagász, a Mátyás király mondásairól adomákat feljegyző, Itáliában eretnekgya­núsként üldözött Galeotti Mar­zio és még sokan mások. Ga­leotti feljegyezte, hogy Vitéz János a tanári kar összeállítá­sánál jelesebbnél jelesebb taná­rok között válogathatott. A z egyetemnek három fakul­tása működött: bölcsé­szeti, jogi és teológiai fakultás. Az Académia Istropolitana tan­rendjének összeállításánál a bolognai egyetem példáját kö­vették, ahol már a modernnek számító humanista eszme dik­tálta a tanítás menetét. Az egyetem szervezői a földrajzi­lag sokkal közelebb eső bécsi egyetem szellemét maradinak tartották, ezért a szervezésnél mellőzték annak felépítési pél­dáját. (Ahogy Aeneas Sylvlus „Nevelésről" írt értekezéséből tájékozódunk, a bécsi egyete­men csak a 15. század végén kezdik elhagyni az elavult kö­zépkori módszereket és felfo­gásokat. ) Az Academia Istropolitana ta­nulmányi és fegyelmi rendszere megegyezett Itália leghaladóbb szellemű egyetemének, a bolo­gnai kulturális központnak a szervezetével. Egypár adat erre vonatkozóan: a tanév október 10-én kezdődött. A tanárok és hallgatók szigorú ellenőrzés alatt állották. A vitatkozásokra nagy súlyt fektettek, de a bot­rányos vitatkozásokat szigorúan tiltották. Az egyetemi hallgatók polgári ügyeinek bírái az egye­temi rektorok voltak. A költeke­zés elkerülésének figyelembe­vételével megszabták a ruházat minőségét stb. Tehát az egye­tem törvényei, amelyek kisebb­nagyobb változtatásokkal év­századokon keresztül az euró­pai egyetemeken is általánosan elfogadottak voltak, bizonyít­ják, hogy a rövid ideig működő pozsonyi egyetem hasonló volt az akkori fejlettebb országok főiskoláihoz. A kiváló előadókkal rendel­kező iskola egy rövid ideig lehetőséget nyújtott első­sorban a külföldi tanulmányok­hoz szükséges anyagi eszközök­kel nem rendelkező hazai sze­gényebb fiatalok tanulásához, másrészt pedig a szomszédos államok fiataljai is szívesen lá­togatták a hozzájuk aránylag közel fekvő humanista pozsonyi egyetemet. A pozsonyi főiskola szoros kapcsolatot tartott fenn az or­szág politikai és szellemi köz­pontjával, a budai királyi ud­varral. Mátyás király ugyanis különösen a nápolyi király leá­nyával, Beatrix-szel kötött há­zassága után, a hazafiak mel­lett nagyszámú olasz humanis­ta költővel, művésszel és tudós­sal vette magát köriil. A ha­zaiak közül Vitéz János mellett a legkiemelkedőbb volt Janus Pannonius, polgári nevén Csez­micei János, aiki egyike volt a török veszedelmet korán felis­merő és hirdető költőknek és azoknak, akik tudatosan hir­dették az ország művelődésé­nek szükségességét. A Budán működő olasz származású Bon­fini történetíró nevének fel­jegyzésével szintén találkozunk a pozsonyi egyetemet megláto­gató neves humanista férfiak között. Az egyetem működését segí­tette Pozsonyban a 13. század­tól állandóan gyarapodó szá­mos kódexszel és kézirattal rendelkező káptalani könyvtár, amely ugyan nem versenyezhe­tett Mátyás király budai világ­hírű Corvina elnevezésű könyv­tárával, azonban mégis nagy se­gítséget nyújtott az induló egyetem eredményes szellemi tevékenységéhez. (A káptalani könyvtárat a Dóm templom alagsorában rendezték be). A nagy lelkesedéssel, ügybuz­galommal és eredménnyel ki­épített Academia Istro[>olitana működése nagyon rövid életű volt. Mátyás király 1490-ben történő hirtelen halála után az egyetem rövidesen bezárta ka­puit. A szépen induló szellemi központ megszűnésének oka elsősorban a 15. századi Ma­gyarország társadalmi és gaz­dasági visszamaradása. Bár Má­tyásnak uralkodása idején sike­rült az állam politikai és szel­lemi modernizálása, azonban műve, viszonyítva az akkori nyugati államok jellegéhez, aránylag még olyan gyenge ta­lajra épült, hogy az erőskezű király halála után a belső poli­tikai küzdelmeknek Mátyás minden nagy eredményét sike­rült megsemmisíteniük. Mátyás utóda, II. Ulászló, aki egyben cseh király is volt, különben sem szívesen támo­gatta a prágai egyetemmel szemben egy versenyképes fő­Iskolát. Már az 1491-ből szár­mazó „szőmadókönyv" szerint az egyetem helyiségeit II. Ulászló fegyvertárnak használ­ta. A Mátyás király nevétől el­választhatatlan Academia Istropolitana rövid ideig tartó működése mégsem volt ered­ménytelen. Számos humanista tudóssal és művésszel gazdagí­totta az országot és a későbbi századok folyamán alakult egyetemek ls mindig szívesen fordultak tapasztalatért a rö­vid pár évig működő, de műve­lődéstörténeti szempontból mégis nagyjelentőségű Acade­mia Istropolítanához. KTSSLING ELEONÓRA RÉVBE JUT BINÔ ISTVÁN? Rátermettség... Szülőfalujában, Leleszen a Hegy utca egyik házában,, közös portán él. Lakása kis tárlat. Az előszoba és a többi szoba falain saját festményei, az állványo­kon, asztalokon szobrai, fából faragott figurái... Az ötvenkét éves B 1 n ó Ist­ván, a királyhelmeci ipari válla lat dolgozója több mint másfél évtizede bútorfestéssel keresi kenyerét, pedig veleszületett művészi hajlama nemesebb fog­lalkozással ke­csegtette .. . Munkából tért haza, fáradt ke­zét féltve dör­zsölgeti. A jelen­legi munka, az egésznapos bú­torfestés erősen igénybe veszi a kezet, amely már eddig is annyi szépet, szemgyönyör­ködtetőt alko­tott. Binó Pista az elemi iskolá­ban, talán har­madikos korá­ban kezdett fa rágcsálni ... Sokszor elnézegette a szomszé­dék kéményén fészkelő gólyá­kat, egyiket megmintázta, ez volt első „alkotása" .... — Sajnos, fenyőfából farag­tam, tudvalevően ez szálas fa, a vékonyra faragott csőr vége letört, rövid lett — emlékezik tréfálkozva. — Buzáth tanítónő is rövidnek vélte a csőrt, de a gólyámat mégis besorolta az is­kolai gyűjteménybe ... így kez­dődött . .. Binó István jó tanuló volt, de annál „mostohább" játszótárs. Minden szabad idejét faragással töltötte. Látott és képzeletbeli figurákat formált agyagból, fá­ból, így fejlesztette magát erős kitartással. Senki sem tudta ezt nála jobban csinálni az iskolá­ban ... Tizenhét esztendős korában fe­jezte be első komoly figurakom­pozícióját: a „Betlehemi jele­net"-et. A különböző fából fara­gott, harminc centiméter magas figurákból összeállítót! alkotás már harmincöt éve a leleszi templom egyik dísze ... A faluban felfigyeltek tehet­ségére, megcsodálták munkáját, de ennél több nem történt. Ta­nácstalan volt, nem akadt sen­ki, aki útbaigazítsa. Már jóval túl volt a huszadik életévén, amikor egyik nap a harangozó útján magához kéret­te a „vikárius úr", a leleszi rendház vezetője. — Azért hívattalak, Binó fi­am, mert látom, tehetséges vagy és szeretnélek megkérni, ké­szítsd el a premontrei rendala pító Szent Norbert szobrát. .. Binó Pista elvállalta, örült a megbízatásnak és mihamar el­készítette a hetven centiméter magas szobrot, két példányban. Egyiket átadta a rendházfőnök-, nek, a másikat pedig, ennek ta­nácsára, felküldte Budapestre, az Iparművészeti Főiskolára. — A szobor megtetszett Pes­ten, mert megidézték felvételi vizsgára, 1942-ben... Nyolcan voltunk — emlékezik. — Agyag­ból kellett mintázni... nekem Szokratesz-fejet is kellett raj­zolnom . .. Sikerült, felvettek a főiskolára, akkor már 28 éves voltam. Binó István szorgalmasan ta­nult, képezte magát, még külön esti tanfolyamokra is járt. Pro­fesszorai igen tehetségesnek tartották, mindig nehezebb fel­adatokat adtak neki, mint tár­sainak. Ezekkel is megbirkózott. — Teltek, múltak a hetek, hó­napok, már úgy véltem, teljesül a vágyam, nagyon boldog vol­tam — jegyzi meg sóhajtva .'. . — Sajnos, bekövetkezett, amire nem ís számítottam... 1943 februárjában „SAS "-behívót kap­tam, azonnal be kellett vonul­num Rahóra. Két hét múlva: irány a front... Binó István tüzér a györskl­képzés ulán nap mint nap bána­tosan üldögélt katonaládáján, míg egyik napon gondolt egy merészet, kihallgatásra jelent­kezett a századparancsnoknál. Kipanaszolta, hogy most sike­rült végre bejutnia a főiskolára, szeretne tanulni, folytatni ta­nulmányait ... — Van erről igazolás? — kér­dezte a parancsnok. — Itt van, alázatosan jelen­tem — és Binó közkatona biza­kodva mutatta fel indexét. — Menjen és szereljen le — hangzott a parancs .. . Míg ez sikerült, sok helyen kellett megindokolnia, miért, hogyan? Budapestre már nem térhetett vissza, az egész ország hadszín­térré vált.. . Igy szakadt meg először egy ifjú tehetség ígére­tes útja .. . A felszabadulást követően dolgozott, 1947-ben Csehország­ba, a Löketi Porcelángyárba ke­rült mint festő, de közben né­hány figurát is készített. A porcelángyárban öt éven át dolgozott, közben 1950-ben je­lentkezett a prágai főiskolára, nem vették fel. — Magának már szakmája van a gyárban, mit akar még? — ilyen megjegyzé­sekkel illették. Az elutasító vég­zést a mai napig sem kapta kézhez. Ezek után, bármennyire közel álltak hozzá a porcelán­figurák, nem volt kedve dolgoz­ni a gyárban, hazautazott. Tizenöt év óta dolgozik a Já­rási Ipari Vállalat perbenyiki bútoriizemében. Közben festeget, figurákat farag... Sok helyen kilincselt, meglátogatott néhány neves képzőművészt — az egyik legutóbb fából készített juhá­szát nyolcezer koronára becsül­te —, s ki tudja, hány intéz­ményt. A Magas-Tátráról és a Kelet-szlovákiai Vasműről ké­szített domborművét Kassán a múzeum megvásárolta . .. Egyéb­ként sem biztatást, sem segítsé­get nem kapott sehol. — Hiába van tehetsége, de nincs iskolá­ja — ezt a „nótát" fújták min­denütt, ilyen „segítséget" ka­pott a „befutottak" részéről. . . Pedig Binó István tanulni akart és ma, 50 éves fejjel is hajlandó lenne képezni magát, ha valaki jószándékkal lenne iránta és „révbe" kalauzolná ... KULIK GELLÉRT Kulturális hírek • Az ősember hobbyja a kagylógyűjtés volt. Erről írt az Oggi című olasz lap. Ennek bi zonyítékát megtalálták a kuta­tók a történelem előtti ember egykori lakóhelyén, főleg bar­langokban. Nincsen szó vélet­lenről, hanem igazi gyűjtőszen­vedélyről, gyűjtemények ma­radványaitól. Sokszor találtak a barlangokban olyan megkövese­dett kagylókat, amelyek jelen­létét ezeken a helyeken csakis a tudatos gyűjtés magyarázhat meg, amelyet az őskorban nem is kevesen műveltek. • Színháztörténészek megál­lapításai szerint 1968-ban Shakespeare Othellójának az előadásai körül robbant kl a legtöbb vita színikritikusok és esztéták között. A Times kom­mentálja is ezt a megállapítást, s arra utal, hogy a szenvedé lyek színpadra vitelének kérdé­se újból előtérbe került a vi* lágszínpadokon. • AZ OLASZ TELEVÍZIÓ adá­sainak népszerű Kessler testvé­rei zenés filmvígjátékban lép­nek fel, melynek címe: Viola, violino e viola d'amore.

Next

/
Oldalképek
Tartalom