Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-12 / 136. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA LASSÚ A GYERMEK |'|jabb határkőhöz érkezetünk. A CSKP KB mostani plénumának elhangzott tő beszámoló és a határozatként elfogadott irányelv pontot tett egy kitérőkkel terhelt, zavaros korszak után, és megnyitotta az egységhez, a tisztánlátáshoz és a felemelkedéséhez vezető utat. E dokumentumok, amelyeket nyiU beszéd és világos állásfoglalás jellemez nemcsak az elmfiU időszak bajainak eredetéra adnak határozott választ, hanem egyértelműen megmondják azt is, hogy mi a teendő. A kultúrával kapcsolatban a fő beszámoló egyebek között ezeket tartalmazza: „sok mindent elmulasztottunk e téren az elmúlt másfél év alatt és az ezt megelőző években, fgjr aztán a kultúra, az oktatásügy és a felsőoktatási intézmények területén dolgozóknak s köztük párttagoknak egy része is opportunista csoportok képviselőinek befolyása aiá került, vagy pedig hiányos a tájékozottságuk és zavar uralkodik közöttük." A megállapítás súlyos, sokakat talán mellbevág, ám igaz. Kulturális életünkben — a különféle helyi- jellegű rendezvényektől kezdve a filmeken, a képzőművészeti alkotásokon, a publikációkon és sok máson keresztül az országos bemutatókig — számos olyan megnyilatkozást tapasztalhatunk, amely napnál világosabban mutatja, hogy ez a forma rossz, káros öszszeegyeztethetetlen a jó ízléssel, a szocialista kultúrával. Az említett hatás, illetve a tájékozatlanság következtében egyeseknek mégis az a véleményUk, hogy „ez kell a népnek." A nép, a közönség pedig — legyen az olvasó, néző, vagy hallgató — nem a silányat, nem az eszmeileg zavarosat, nem a félrevezetőt hanem az igényeset, az egyértelműt, az előremutatót akarja, legfeljebb vannak olya A prágai kulturális nyár szenzációját jelenti az a miniatűr, kamara kiállítás, amely Paul Klee-nek, a XX. század modern művészet egyik kimagasló alakjának és magányos utasának a műveiből ad ízelítőt. Paul Klee úgynevezett művészi kézirata igen nehéz olvasmány és sokak számára megfejthetetlen rébuszt jelent. Ezt tudja maga a művész is, amikor önvallomásaiban a következőket mondja: „A kép nem egyszerre keletkezik! Lépésről lépésre épül, pontosan mint a ház. És a néző sem tud a mű»el egy pillantás alatt „készen lenni". (Sajnos, nagyon gyakran az ellenkezője az igaz!) És mit mondott Feuerbach? Hogy a kép megértéséhez szék kell... Paul Klee igen gyorsan kész a felelettel: „Hogy a fáradt lábak ne bénítsák a szellemet!" S hogy mennyi igazság van ebben a klee-i megállapításban, azt valamennyien, saját magunkon is tapasztaltuk, s tény, hogy a fizikai fáradtság, amely lényegében az ész és az érzelmek befogadó ereje csökkenésének a következménye, bumeráng módon visszaüt: agyunk elfárad és egyes képekhez, festményhez vagy rajzhoz kénytelenek vagyunk újból és újból visszatérni. Ez a megállapítás pedig a rejtjelzett Klee művek desifrálásánál kétszeresen is érvényes! Mert amíg például a tuniszi utazás emlékeit idéző Vörös és fehér kupolák című akvarellje valóban mohamedán mecsetek kupoláira emlékeztet és bensőséges lírai hangulatot vált ki a nézőből, ugyanakkor lapldárlsan bizonyítja a már idézett tételt, hogy a kép is úgy épül, mint a ház és a festő szinte mérnökszerűen rakja a japán pergamentre a színkockákat. Más alkotásai, így a Tűzijáték, vagy a Bűvésznő a mocsarak felett, valamint a Táncjelenet, primitív és nevetséges gyerekrajzokra hasonlítanak, viszont az Egzotikus Hang, meg a Mozgó atmoszférikus csoport című akvarelljei és rajzai a művész expresszionista absztrakclonalizmusáról tanúskodnak. Végül, a kombinált technok, akik nem tesznek, ragy nem tudnak különbséget tenni az igazi és a hamis között. Az Ideális az lenne, ha min dig mindenben csak az értékes és az igényes kapna teret. önmagában természetesen még ez sem elég. A kulturális javakat ki-ki a maga módján értelmezi, attól függően, hogy milyen az egyén Egyenes beszéd világnézete, érdeklődési köre, általános műveltsége. Remekműveket is lehet ponyvare gény szintjén olvasni, és si lány imitációk is tekinthetők értéknek. Aki csupán magasabb szintű művekkel próbál hatni, éppúgy vakvágányon jár, mint az, aki kizárólag a tömegigényt veszi figyelem be. A különbség az, hogy az egyik gyakorlat vulgarizál, a másik meg az elmaradottsá got konzerválja. A helyes módszer kialakítása érdekében a feladat kettős: egyrészt jó művekre van szükség, másrészt az ízlést kell a jó mű vekhez hozzászoktatni. Az el végzésre váró munka nem lehet statikus, sem egyirányú, hanem felülről lefelé, alul ról pedig felfelé kell haladnia. Ogy, hogy a kölcsönösség minden esetben érvényesüljön. Más szóval: a művésze tet értők szűk köréből a művészetet értök széles körét szükséges megteremteni. Ez azon ban csak akkor érhető el, ha nem vulgarizálunk és nem a művészi értéket szállítjuk le, hanem a tömegeset emeljük fel, tesszük igényessé, a magasabb művészetet is értővé, igénylővé. A január előtti években. nikával (olaj és tempera) készült Fekete herceg, a szürrealizmus jelenlétét dokumentálja Paul Klee széles skálájú életművében. Helyszűke miatt csupán néhány kiragadott példával akartam demonstrálni, amivel Paul Klee gazdagította a XX. század modern európai képzőművészetét. Az alkotó törekvéseinek Paul Klee: Kontempláció (Önarckép) értelmét sokrétűségében és bonyolultságában azonban mégiscsak emberi és művészi „honnan jöttjével" és fejlődésével lehet világosabban megmagyarázni, képeinek miértjét felfedni. S éppen ezért legalább vázlatosan foglalkoznom kell Paul Klee emberi és művészi pályafutásának legjelentősebb mérföldköveivel, s azokkal a művészi áramlatokkal és egyéniségekkel, amelyek, illetve akik fejlődésére hatottak. Első képein Bosch, Blake, Goya és Corot, majd Miro és Picasso hatását észlelhetjük. A mesék meg az álmok végtelen, színes világát a festészet számára csupán olaszországi útja után, a nápolyi akvárium rejtelmes faunájában és démoni flórájában fedezte fel, csakúgy mint a színek elsődlegességét tuniszi kirándulása alkalmából! Sokáig a német expresszionisták „Kék lovas"-nak elnevezett csoportjához tartozott, de báramikor többnyire az adminisztratív „irányítás" uralkodott, a müvek megítélésénél gyakran az volt a kritérium, hogy érthető e az illető alkotás mindenki számára vagy nem. Az. ilyen viszonyok között született művek legtöbbje ahelyett, hogy fejlesztette volna az ízlést, csupán az ízléstelenséget szolgálta ki. Az a gyakorlat, amely az alkotótól azt követeli, hogy a nyilvánosság elé szánt mű mindenki számára közérthető legyen, nem a szocialista célkitűzések megvalósítását segíti elő, hanem csupán az igénytelen ség és a középszerűség kultuszára nevel. A művészetnek nincs és nem is lehet csupán egyetlen megjelenési formája. A korszerű szocialista kultúra a stílusok és módszerek sokaságát igényli. A stílusok és irányok sokfélesége esetében azonban jobban, mint bármikor, egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szocialista társadalomhoz legközelebb az olyan művészet áll, amely saját eszközeivel hatékonyan segíti a szocialista társadalom céljai nak megvalósítását, amely az objektív tudományos ismeretek alapján az ember nevelését és felemelését tartja a legfontosabbnak. Az említett dokumentumok egyenes beszédéből világos a cél: kulturális életünkben a múltnak és a jelennek azokat az értékeit kell kiemelni és támogatni, amelyek megfelelnek a szocialista társadalom céljának és a sokoldalúan képzett személyiség szükségletének. Változatlanul az a feladat, hogy a művelődés mindenki számára elérhető legyen, a kultúra — az eszmei leg tiszta, szilárd, egyértelmű, a nép ügyét szolgáló kultúra —, egyre jobban életünk részévé, a széles tömegek tulajdonává váljék. BALAZS BÉLA mennyire is csodálta robbanó belső feszültségüket, amely Kandlnszkijnál az absztrakcionalizmusban teljesedett be, jómaga mégis távol a kitaposott ösvényektől, mindig az „Ismeretlen" szakadékja szélén bolyongott, magányosan. Herbert Read úgy véli, hogy „Klee talán az egyetlen, aki Goethe óta minden más művésznél tisztábban látta, hogy minden igyekezet hiábavaló, ha erőszakolják; hogy az alkotás lényeges folyamata a tudat alatt történik." Klee-nél azonban ez a tudatalatti alkotói erjedés nem automatikus valami, mint a szürrealistáknál, hanem tudatos, irányított folyamat, amely lépcsőzetesen emelkedik felfelé és tökéletesedik. Úgy, ahogy ecsetje végül is Einstein egyenleteinek tudatos transzmissziós szíjává változik, s ez az egyik oka annak, hogy meghívják őt a weimari Bauhaus tanárának, ahol Mondriannal, Moholy-Naggyal, Groppiussal és Kandinszkijjal nagy munkát végzett. Noha úgyszólván ismeretlenül halt meg, a legnagyobbak felismerték benne a nagy kortársat. Picasso így nyilatkozott róla: „Klee Pascal és Napoleon egy személyben!" Picasso rátapintott a lényegre, megértette Klee univerzális nagyságát és mélységes humanizmusát. Igaz, hogy ez Picasso volt! Mert Klee alkotásainak igazi értelmét és mondanivalóját nem mindig tudjuk azonnal felfedezni. Nagyságából azonban ez mitsem von le. Helytelen ugyanis az a nézet, hogy a világot csak egyféleképpen lehet látni, úgy, ahogyan azt látni megtanultuk, vagyis konvencionálisan. És ezért aztán nem vesszük és nem akarjuk tudomásul venni, hogy a művészet a látható, külső, de ugyanakkor a belső, számunkra láthatatlan világ tükre is, múltban, jelenben és jövőben egyaránt, és éppen ezért a történelem és a társadalom alapvető ellentmondásai sehol sem annyira kézzelfoghatóak mint éppen a képzőművészetben. Igazán sajnálhatjuk, hogy ez a kiállítás sem kerül el Szlovákia városaiba! BARSI IMRE A SZÜLÖK ES A NEVELÖK már az iskoláskor előtt észlelhetik, hogy a rájuk bízott gyermek normálisan avagy a kelleténél gyorsabban vagy lassúbban reagál-e. Ha a szokásosnál lassabban vagy gyorsabban reagál, feltétlenül szükséges, hogy ennek okát alapos kivizsgálással megállapítsák. A pedagógus és a szülő számára egyaránt nagyon fontos, hogy megfigyelje, a lassú felfogású gyermek az iskolában képes-e lépést tartani a többi gyerekkel. Ha igen, feltételezhető, hogy a gyermek normális és lassúságát a hibás nevelésben kell keresnünk. A gyermek nehéz felfogása különböző nevelési módszerekkel befolyásolható. Iskolai teljesítménye az olvasásban, írásban és számolásban elért eredményeken mérhető le. Ha a szülőnek, vagy a nevelőnek kételyei támadnának a gyerek előmenetelét illetően, feltétlenül szükséges az alapos pszichológiai kivizsgálás, hogy tiszta képet nyerjünk arról, normális-e. Ugyanis a gyermek lassúsága esetenként a mértéken aluli képességekből, vagy gyengeelméjűségből eredhet. A pszichológiai klinikán meg tudják állapítani, hogy a gyermek az észlelt lassúsága ellenére képes-e az alapiskola tananyagának elsajátítására. Ha igen, a szülő a tanítóval karöltve nyugodtan elkezdheti a gyerek lassúságának orvoslását. A normális, de lassú gyereket állandó felügyelet alatt kell tartani és buzdítani kell a gyorsabb tempóra, oly módon, hogy ezáltal ne ébresszünk benne gátlásokat és kisebbrendűségi érzést. Övni kell mindennemű megalázástól, és nem szabad tudtára adni, hogy a többiekkel nem bír lépést tartani. Teljesítményét meg kell dicsérni, hogy ezáltal szilárdítsuk önbizalmát. ABBAN AZ ESETBEN, ha a klinikai vizsgálat kimutatná, hogy a gyerek átlagon aluli intelligenciával rendelkezik, vagy pedig gyengeelméjű, sokkal nehezebb az eljárás. Olyan eset is előfordulhat, hogy a gyermek normális értelemmel rendelkezik, de központi idegrendszere megsérült, s ez lassúságban, vagy nagyfokú közömbösségben nyilvánul meg. A pszichológusoknak az Ilyen kivizsgáláshoz az anya és a család egészségügyi adataira is szüksége van. Az anya kórlapja kimutatja a gyermek fejlődésének jelentősebb adatait a terhességtől számítva a gyermek megszületéséig. így megállapítható, hogy a kivizsgálásra szoruló gyermeknek nincs-e valamilyen örökölt szellemi fogyatékossága. Súlyosabb az az eset, amikor a vizsgálat gyengeelméjűséget mutat ki. Vizsgálattal megállapítható ennek foka is. A gyengeelméjűség legalacsonyabb fokát debilitásnak nevezzük. A debilis gyermek képtelen megbirkózni az alapfokú iskola tananyagával, ezért kisegítő iskolába kell járni. Bizonyos fokig alkalmas az ismeretszerzésre és nevelésre. Az iskola befejezése után kitanulhat valamilyen szakmát, de csak olyat, amely nem igényel nagyobb szellemi összpontosítást, hanem sztereotip ismétlődő tevékenységre korlátozódik. A debílnek munkaviszonyba lépésekor, sőt egész életén keaesztül társadalmi védettségre van szüksége, mert túlságosan érzékeny, hiszékeny, könnyű felkelteni a bizalmát s így nem nehéz becsapni, hiszen esetenként még a saját bérét sem tudja kiszámítani. A gyengeelméjűség második foka az Imbecilltás; aki ebben szenved azt imbecilnek nevezzük. Az imbecil gyermek még a kisegítő Iskolában sem képes az Ismeretek elsajátítására, viszont nevelhető olyannyira, hogy elsajátítja a higiéniai szokásokat és felügyelet alatt képes a legigényesebb munkák elvégzésére. Sohasem lesz alkalmas arra, hogy létfenntartásáról gondoskodjék, tehát intézményes gondozásra szorul. A gyengeelméjűség legmagasabb fokában szenvedő gyermeket Idiótáknak nevezzük. Az idióta úgy is mondhatnók csak hosszas idomítás után sajátítja el a legelemibb higiéniai szokásokat. Természetesen létfenntartásáról képtelen gondoskodni, ezért feltétlenül intézeti gondozásra szorul. Ápolása rendszerint sok gonddal-bajjal jár. A gyengeelméjű gyermek szinte elemi csapásként hat családjára. A szülők nemcsak jelentős összegeket áldoznak a gyermek nevelésére, s általában létfenntartására, de sokszor lelkiismeretfurdalás is gyötrl őket, hogy talán maguk is felelősek gyermekük sorsáért. Bizonyos fokig társadalmilag degradáltnak érzik magukat. A GYENGEELMÉJŰSÉG FOKOZATAIT azért részleteztük, mert a gyermek lassúsága, nehézkessége sokszor összefügg ezekkel. A gyengeelméjű gyermek a megszokott környezetben vagy túlságosan mozgékony, eleven, álandóan zaklat, vagy túlságosan lassú, betegesen közönyös (apatikus). Az ilyen gyermek többnyire nyugodt, csendes, semmi sem ingerli fel. A nyugtalanság az ilyen gyermeknél az egyébként lassú mozgásának, mozdulatainak felfokozott gyorsaságában nyilvánul meg. Az apátia könnyebb eseteiben gyakran neurotikus vonások, ijedősség, depresszió is észlelhető. A gyengeelméjű, nehézkes gyermek nem tud összpontosítani, figyelme szinte az egyik tárgyról a másikra csap át, gondolkodásmódja és akarati tevékenysége rendszerint zavart, gyakran' az emlékezőtehetsége sincs rendben. Idegrendszere vagy működik, vagy gátlásos állapotban van. Az egészséges gyermek idegrendszerében csupán azok a központok működnek, amelyeket inger ért, a többinél gátlás áll be. Ebben az esetben a gátlás és az inger közt egyensúly van. A beteg idegrendszerű gyermeknél ez az egyensúly hiányzik. A szomorúságra, szorongásokra hajlamos gyermek nehezebben határoz, nincs bene kezdeményező lendület, nem tanúsít érdeklődést sem a játék, sem a tanulás iránt. A boldogtalan gyermek szenved, s nehézséget okoz neki, ha másra kell gondolnia, mint saját gyötrelmeire, még akkor is rossz teljesítményt mutat fel az iskolában, ha egyébként értelmi képességei normálisak. Megtörténik, persze, hogy a gyermek „meglassul" még akkor is, ha különben teljesen normális. Ilyesmire akkor kerül sor, ha a gyermek olyan helyzetbe kerül, amelyen képtelen úrrá lenni s erre a közönyösség és általános érdektelenség végletével reagál. Ha a lassú gyermek intelligenciája normális, nehézkességéből a nevelés eszközeivel igyekszünk őt kigyógyítani. Ha a lassúsága szervi sérülés következménye s csökkent értelmi képességgel párosul, akkor a gyermek aktivitásának fokozása érdekében az orvos gyógyszeres kezeléshez folyamodhat. TEKINTETTEL ARRA, hogy a gyengeelméjű gyermek a társadalom számára nagy megterhelést jelent, a társadalom érdeke azt kívánja, hogy minden lehető eszközzel megelőzze ezt a szellemi fogyatékosságot. Dr. ĽUDOVÍT REPAŇ Kulturális hírek • RÖVIDESEN megkezdik az egyiptomi szfinx és a piramisok helyreállítási munkálatait • ALMA-ATA Opera és Balett Színházában kazah zeneszerzők új balettjeit tűzték műsorra, köztük a „Fehér madár legendáját", és a „Hirosima" című balettet. Mindkettő zenéjét G. Zsubanov szerezte. A színház készül K. Kuzsanjov szerző első ujgur balettjének, a „Csintomjur"-nak bemutatójára. • A LENINGRÁDI Állami Etnográfiai Múzeumban 14 különböző gyűjteményt állítottak össze; ezekben 383 kiállítási tárgy beszél a kazah nép hagyományairól, szokásairól, népi Iparágairól. Alom és valóság, imagínáció és racionalizmus PAUL KLEE FESTÉSZETÉNEK PRÁGAI BEMUTATÓJA