Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-11 / 135. szám, szerda

Eseményidézés az eperjesi utcákon... Az utóbbi hetek folyamán Eperjesen megváltozott az élet. Az üzletekben a megszokott módon vásárolnak az emberek, a korzón ugyanúgy sétálnak a fiatalok, mint ezelőtt, a város légköre azonban mégis más. A történelmi nevezetességű épületek egész sora új köntöst öltött, tatarozzák, szépítik a lakóházakat is. Nagy ünnepre, jelentős esemény évfordulójának megünneplésére készül a város és lakossága. A városi nemzeti bizottság elnökével, Reinkraut Emil elvtárssal itt álldogálunk a csinosodó városháza előtt, amelynek az erkélyéről a hagyomány szerint 1919. június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Az elnök azonban másként emlékezik az eseményekre. — Ogy emlékszem, mintha ma történt volna, itt az épület előtt, a Járda szélén álltam mint gyerek az apámmal és a testvéremmel... Néhány lépésre tőliink, az út mentén hirdették ki a proletariátus győzelmét ... De ez lényegtelen, hogy melyik helyen, az a fontos, hogy a mi városunkban történt. A városháza faláról már szedik le az álványokat, bent az épületben különféle szakemberek szorgoskodnak, az utolsó simításokat végzik. Szinte teljesen újjá varázsolják az impozáns helyiségeket... Búcsút veszünk tőlük — ilyenkor legjobb nem lábatlankodni —, s a június 'eleji napsütésben együtt nézelődünk, rójuk az utcákat az elnökkel. Egy magas falú épület előtt megállunk. Kísérőm bosszankodva néz fel a csupasz falra. —, Megmondtam, az egészet fessék át! — mondja, s valamit bejegyez noteszébe. Alig teszünk pár lépést, az elnök megállít. — Nézd csak, ki megy az utca másik oldalán? . . . Mikulás Beňo bácsi, és milyen fiatalosan lépked, pedig már 77 éves, a Szlovák Tanácsköztársaság közbiztonsági és gazdaságügyi népbiztosa volt ... Sokáig elnéztem távolodó, valóban fiatalosan mozgó alakját. Talán az utcán felidézett, ötvenesztendős emlékek tették rugalmasabbá a lábait? Lehet, hogy „ellenőrző úton" van, az érdekli, hogyan készül a város a jubileumi ünnepségekre? Eltértem eredeti szándékomtól, nem zavartam meg a kedves öregembert személyes élményeinek felidézésében. Annál is inkább, mert kísérőm séta közben mindent, ami érdekelt, elmondott róla és a Tanácsköztársaságról. Amikor 1919 június elején a magyar vörös hadsereg csapatai bevonultak Eperjesre, Mikulás Beňo 27 éves volt. Forradalmi múltjára jellemző, hogy abban az időben a szociáldemokrata párt városi szervezetének a elnöke volt. A munkásokat, a város proletárjai éberségre, cselekvésre serkentette, akik készen álltak arra, hogy teljes erejükkel, tudásukkal támogassák a magyar proletárok által kibontakozott harcot. Azon az éjszakán, 1919. június 7-én, amikor a légionisták városi parancsnoksága távozásra készült, Mikuláš Beňo, mint a városi nemzeti bizottság tagja a városházán őrködött. A telefonkészülékek nem működtek ... Másnap Obisovcéről a vasutasok jelentést küldtek Eperjesre: „Reggel tőlünk páncélvonat indul a magyar Vörös Hadsereg katonáival..." Nagy volt az öröm a város épületein vörös zászlók lengtek. Mindenki kíváncsian türelmetlenül várta a fejleményeket... •Nem vitás, akadtak olyanok, akik „régi szép idők" visszatéréséről álmodoztak, ®de hiába... Az akkori „városatya" pompás lovashíntón idült az első proletárhadsereg fogadtatására, de Eperjes dolgozóinak képviselője, Ér elvtárs megelőzte és ő fogadta a magyar vöröskatonákat ... A lakosság énekelve kísérte a katonákat az állomásról a városházáig. Ennek nagytermében népes tömeg hallgatta meg Laufer politikai biztosnak a magyar kommün és a Vörös Hadsereg küldetéséről elmondot beszédét. A forradalmi erők megkezdték a hatalom, a közigazgatás átvételét, a direktórium megválasztását javasló bizottság összeállítását... Megindult a város vérkeringése, majd június derekán kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A proletár hatalom egymás után valósította meg a dolgozók jogos igényeinek kielégítésére irányuló célkitűzéseit... Villámcsapásként érkezett a Vörös Hadsereg főparancsnokának üzenete: „Azonnal kiüríteni Eperjes városát . .. „így ért véget a 21 napos népi hatalom, és ami ezután történt az első Tanácsköztársaság híveivel, arról jobb nem beszélni. Elég talán megemlíteni, hogy a megtorlás nem maradt el és sokan a megalázás és üldözés áldozataivá váltak. A Szlovák Tanácsköztársaság — habár csak három hétig tar- r 1 Mikuláš Beňo, a Tanácsköztársaság volt népbiztosa. (G. Bodnár felv. — CSTK) tott — méltón íródot be a szlovákiai forradalmi munkásmozgalom történelmébe. A proletár diktatúra létrehozásának lehelőségét bebizonyítani, s erről maga Lenin is elismerően nyilatkozott. Eperjesi sétánk véget ért... Láttuk a szépülő, csinosodó várost, felidéztük a fél évszázad előtti események töredékeit, jelentős jubileumra készül a város és környéke, sőt az egész ország lakossága is. Ott lesznek az élő tanúk hazánkból, sőt az ország határain túlról is. Mellükre jogosan tűzik fel a magas állami kitüntetéseket. Reinkraut elvtárs búcsúzáskor elárulja titkolt óhaját. — Nagyon boldog lennék, ha a városunknak adományozott „Köztársasági Érdemrendet" személyesen Svoboda köztársasági elnöktől vehetnénk át a hétvégi ünnepségeken. KULIK GELLÉRT é T< : I itüslüi^ z WI-jJ Ejgpfi % ä-J W/M A jelenlegi varosháza, ahol a Szlovák Tanácsköztársaságot kihirdették. (R. Berenhaut felvételei) Törvény készül a parlamenti ellenőrzésről A csehszlovák államszövet ségi alkolmánytörvény értelmében a Szövetségi Gyűlésnek jogában áll ellenőrző szervet létrehozni. Ebből a célból a Szövetségi Gyűlés mellett még ez év februárjában meg kezdte működését egy munkacsoport, amely javaslatot tett a szövetségi parlament ellenőrző szervének jogkörét és felépítését rögzítő törvénytervezetre. A tervezet előzetes vitája most folyik a Szövetségi Gyűlés két kamarájának bizottságaiban. A törvénytervezet kimondja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellenőrző kamarája a Szövetségi Gyűlés ellenőrző szerve s tevékenységében nem tartozik felelősséggel sem a szövetségi kormánynak, sem pedig az államszövetség többi végrehajtó hatóságának. Ellenőrző tevékenységét a kamara a Szövetségi Gyűlés hatáskörén belül végzi, tehát nem avatkozik be a nemzeti törvényhozó testületek — a CSNT és az SZNT hatáskörébe. A ka mara ellenőrző tevékenysége során lapasztalt tényekből csakis a Szövetségi Gyűlés vonhatja le a szükséges ko vetkeztet éseket. Az ellenőrző kamara hatás körébe tartozik a szövetségi költségvetéssel való gazdálkodás ás az állami zárszám adás ellenőrzése, az állami szövetségi szervekre bízott gazdaságügyi és pénzügyi eszközök felhasználásának, a CSSZSZK hiteleinek és adósságainak ellenőrzése. A kamara azonban nemcsak az intézmények „háztartását" ellenőrzi. Figyelemmel kíséri és megvizsgálja az állampolgároknak a szövetségi intézmények munkájára vonatkozó panaszait és észrevételeit, s véleményezi a szövetségi központi hivatalok által javasolt általános érvényességű, jogi rendelkezéseket. A kamara a fentieken kívül végrehajtaná a Szövetségi Gyűlés ellenőrzési utasításait is. Kétségtelen, hogy a legfel söbb népképviseleti szerv ha tásknrébe tartozó kamara nagy segítséget jelenthet a képviselők számára. Az eddigi helyzethez viszonyítva a képviselők az előterjesztett adatok és a helyzetfelmérés alapján, még pontosabb tájékozta tást nyerhetne a szövetségi szervek és intézmények tevékenységéről, gazdálkodásáról. Mivel a parlament ellenőrző szervének a tervek szerint elegendő eszköz áll majd ren delkezésére, hogy munkáját a legszigorúbb szakszempontok figyelembevételével végezhesse, jelentősége rendkívUl nagy lesz a kormány és a közpon ti hivatalok tevékenységének ellenőrzésében. Pl. az állami költségvetés, azaz az államháztartás eredményeinek is meretében a képviselők megfelelő és objektív képet kaphatnak arról, miképpen teljesítette feladatát a szövetségi kormány a rendelkezésére álló gazdálkodás terén. Az újonnan létesülő kamara ha háskörébe fog tartozni a Szö vetségi Gyűlés címére érkező panaszok felülvizsgálása is. Mivel a kamara szövetségi intézmény lesz, összetételében a paritásos elv érvényesül, azaz a kamara tagjainak fele a Cseh, fele pedig a Szlovák Szocialista Köztársaság állam polgárainak soraiból kerül ki. Ha a kamara élére szlovák elnököt választanak, akkor cseh helyettese lesz. A tervezet Szerint az ellenőrző kamara szorosan együttműködne a nemzeti ta nácsok hasonló küldetésü szerveivel, elsősorban az el lenőrzéssel kapcsolatos álftŕ lános kérdések megvitatása, valamint a nemzetközi kap csolatok fejlesztése terén. Tapasztalataik kölcsönös cseréje meggyorsítaná az ellenőr zést, anélkül, hogy csorba es ne a nemzeti köztársaságok törvényhozói szerveinek jogkörén. A végrehajtó hatalmi szervek tevékenységének, főképpen a pénzügyi gazdálkodás és a közcélokat szolgáló eszközök felhasználásának ellenőrzése eredményesnek bizo nyul számos fejlett ország ban. Sok ország parlamentje veszi igénybe a különleges ellenőrző intézmények szolgálatát, hogy döntéseihez tárgyilagos alapot kapjon. A meg alapozott döntésekhez min den vitán felül objektív elle nőrzésre van szükség, s ha ez az elv érvényes más országokban, akkor egy szocialista országban, ahol a népgazdaság szerkezetét korszerű alapokra helyezik, ott ez a követelmény olyan társadalmi igény, amelyet minden esz közzel támogatni kell. SOMOGYI MÁTYÄS Egy ötvenéves mozgalom időszerűsége Reinkraut Emil A csehszlovák vöröskeresztes mozgalom most ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, öt, eredményekben gazdag évtized áll az önkéntes szervezet mögött. A vöröskeresztes mozgalom mindig az emberiesség, a pártatlanság, a semlegesség, az önkéntesség, az egység és az egyetemesség jelszavához igazodott, s a bajba került emberek megsegítését tűzte ki célul. Mindig, mindenhol és mindenkin igyekezett segíteni. Az elmúlt 50 év alatt pedig nagyon sokszor szükség volt a segítségre, hiszen világháborúk okozta sebeket kellett gyógyítani. Az ország föderatív államjogi elrendezése következtében a Vöröskereszt ls két önálló nemzeti — cseh és szlovák — szervezetre oszlott. Azonkívül létrejött egy föderális szerv is. (A Szlovák Vöröskereszt első kongresszusát — melyen 550 küldött vett részt — május 26-a és 28-a közt rendezték meg Bratislavában. A föderális kongresszusra május 30-án. került sor Prágában.) A Szlovák Vöröskereszt első kongresszusán a fő beszámolót dr. Alexander Horák tartotta, akit a Központi Bizottság elnökévé választottak. A fő beszámoló — melynek tartalmával teljes mértékben egyetértettek a küldöttek — rámutatott, hogy jelenleg Szlovákiában 3751 szervezet és 352 713 vöröskeresztes tag van. A tagság létszáma azonban jóval nagyobb lehetne, ha nem szüntették volna meg — direktív úton — az üzemi csoportokat. Az utóbbi időben megindult ennek a hibás lépésnek a helyrehozatala: minden munkahelyen, ahol arra szükség van, megalakítják a vöröskeresztes csoportokat. A beszámoló kiemelte, hogy a nemzetközi vöröskeresztes mozgalom mindig a béke védelmére törekedett, és a kollektív biztonság útját kereste. Ma már nem elégszik meg a háború okozta sebek orvoslásával, hanem az újabb világégés veszélyének az elhárításán fáradozik. Az önkéntes szervezet tevékenységét kezdettől fogva a humanizmus gondolata hatotta át. A humanizmus elvei gyakorlati megvalósításának viszont elengedhetetlen feltétele a rend és a fegyelem. Ojabban sokan felteszik a kérdést, mi a szerepe hazánkban ma a Vöröskeresztnek? Hiszen nálunk az állam gondoskodik az emberek egészségéről. Talán mondani sem kell, hogy ennek ellenére nagyon is Indokolt a küldetése. A dolgozókról való állandó gondoskodás ugyanis nem zárja ki az önkéntes szervezet segítségének lehetőségét. A segítségre továbbra is rászorulnak az emberek, különösen az elhagyott öreg polgárok, az elhagyott gyermekek és a szociális gondokkal küzdő családok. Ezek közt nem kevés a cigány család. Az arra rászoruló cigányok támogatására a Vöröskereszt fokozott gondot fordít, hogy azok mihamarabb elérjék hazánk többi polgárának szociális és kulturális színvonalát. Nagy szerep jut a vöröskeresztes tagokra a baleset érte polgárok megsegítése és a balesetek megelőzése terén is. Hatékony segítséget nyújtanak a mozgalom tettre kész tagjai azokon a területeken is, ahol valamilyen járványos betegség üti fel a fejét. A természeti katasztrófák esetén nyújtandó segítségről nem is beszélve. Az utóbbinak szép példájával találkozhattunk a csallóközi árvíz idején. A szervezet tevékenységéből kiemelkedik az önkéntes és térítésmentes véradás megszervezésé. Bár ezzel kapcsolatban nem hallgatta el a beszámoló, hogy az elmúlt évben észrevehetően csökkent az önkéntes véradók száma. A kongresszus küldöttei ezért helyesen figyelmeztettek arra, hogy a legnemesebb „gyógyszernek", az emberi vérnek a bebiztosítását nem elegendő csupán önkéntes adományozóktól várni. Mint ahogy az önkéntes szervezet sem helyettesítheti — s ez nem is áll szándékában — a dolgozókról történő állami gondoskodást, csupán kiegészíti azt. Nagy figyelmet szentelt a kongresszus a fiatal tagok kérdésének is. Ismert tény ugyanis, hogy kevés a fiatal a mozgalomban. Fontos lenne minden iskolán gondoskodni az utánpótlás kérdéséről, illetve a ta* nulók, a diákok megnyeréséről. Am sok iskolán — kivált a második fokozatú iskolákon — nem tulajdonítanak kellő fon* tosságot ennek a kérdésnek. Az ifjúság megnyeréséről nem feledkeztek meg a dunaszerdahelyi járásban, mely — szlovákiai viszonylatban — már évek óta a legjobb eredményekkel büszkélkedhet. Nemcsak az ifjúság megszervezésében, hanem az elhagyott emberekről való gondoskodásban, a véradók számának növelésében és egyéb feladatok teljesítésében is. Rendkívül figyelemre méltó eredményeket érnek el például a magyar vöröskeresztes sajtó, a Népegészség terjesztése teréii is. A járás minden 41. lakosa előfizetője ennek a valóban színes és hasznos tartalmú lapnak. így a szerdahelyi járás érdeme is, hogy a jövőben 15 000re emelik a Népegészség példányszámát. Soká sorolhatnánk még, ml mindenről esett szó a háromnapos tanácskozáson, illetve mi mindennel kíván foglalkozni a Szlovák Vöröskereszt. Az egyhangúlag elfogadott határozat ls a felvetett problémák jegyében fogant, és kimondja, hogy az egyes járási tanácsok a kongresszuson kijelölt feladatokat dolgozzák fel a sajátos helyi viszonyokat figyelembe véve, s a tagság ahhoz igazodva lásson hozzá nemes küldetése teljesítéséhez. FÜLÖP IMRE