Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-14 / 111. szám, szerda

! V. 14. Illegi tFMill

f|lr?\s ^iirif}/

/... I/Ži^i ííilíTíllW NYIIATKOZAT KÉRDŐJELEKKEL Főleg cseh értelmiségi körökben nagy figyelmet váltott ki az a közlemény, amely a RUDE PRÁVO április 30-i számában jelent meg. A Csehszlovák Tudományos Akadémia négy dolgozójának nyilatkozatáról van szó. Szerzői elsősorban elhatárolják magukat a CSTA párt- és szakszervezeti bizottságának az utóbbi időben sokszorosítva terjesztett állásfoglalásaitól, amelyek — véleményük szerint — ellentétben állnak pártunk és kormányunk törekvéseivel és a jobboldal malmára hajtják a vizet. Ezeket a szerveket megvádolják azzal is, hogy az elmúlt év utolsó hónapjai óta, minden alkalommal élve, konfliktusos helyzeteket éleznek ki, nacionalista és szovjetellenes hangulatokat keltenek. A nyilatkozat aláírói végül felszólítják az Akadémia dolgozóit, hogy csatlakozzanak felhívásukhoz, támogassák a pártnak és a kormánynak a nehézségek leküzdésére és a helyzet javítására irányuló igyekezeteit. A lap május 7-i számában j ifi Svoboda cikke kézzelfoghatóan tanúskodik arról, hogy a nyilatkozat közlésének módja nem volt éppen a legszerencsésebb. A cikkíró a szerkesztőség nevében elismeri, hogy a helytelenül megválasztott cím olyan látszatott keltett, mintha a kérdéses nyilatkozattal egyetértene a Csehszlovák Tudományos Akadémiának tízezer dolgozója. Ezzel szemben Jirí Svoboda meggyőződött arról, hogy az Akadémia dolgozóinak többsége az említett vádakat nem írja alá, sőt egyetért a CSTA legfelsőbb fokú párt-, illetve szakszervezeti szerveinek állásfoglalásaival. Ez érthető is, hiszen ebben az esetben nem valamilyen sokszorosított illegális anyagról van sző, hanem ezeknek a szerveknek nyilvános gyűiéséken jóváhagyott határozatairól, rezolücióiról. A tény elferdítéséért az Akadémia egyik nagygyűlésén, amelyen a Rudé právo is képviseltette magát, súlyos kritika érte a nyilatkozat szerzőit. Ettől rosszabb viszont, hogy a közhangulat nem tette számukra lehetővé véleményük, nézetük kifejtését. A Rudé právo különben J. Svoboda cikkébe beleépítve közli a CSTA szakszervezeti bizottságának azt a rezolúeióját is, amelyet a nyilatkozat írói támadtak. Igaz, megítélésünk szerint ez a rezolúció aligha minősülhet jobboldali megnyilvánulásnak, másrészt viszont egyértelműen nem tartható a CSKP KB áprilisi határozata igenlésének sem. Ezen túlmenően igazat adunk a Rudé právo szerkesztőségének, amikor helyet adott a nyilatkozatnak, amely ugyan szembehelyezkedik az Akadémia választott szerveinek állásfoglalásával, de szándékában pozitív. MŰVÉSZET ÉS ELKÖTELEZETTSÉG Apolitikus vagy társadalmilag elkötelezett legyen a művészet? — hosszú idők óta vita tárgya itt vagy ott, ilyen vagy afnolyan helyzetben ez a marxisták számára végérvényesen eldöntött kérdés. Napjainkban más formában is jelentkezik. A művész csak alkotó munkásságában legyen elkötelezett avagy azon kívül is, például a közéletben? Ez már sokkal időszerűbb probléma. Erre utal — a többi között — hogy a SLOVENSKÉ POHĽADY 4. számában Pavol Števček polemikus hangvételben, konkrét példa alapján foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kifogásolja, hogy Ladislav Tažky Iró, aki különben a barátja, nemrégen a Smenában síkra szállt amellett, hogy az író foglalkozzék inkább a művészet dolgaival, mintsem a politikummal. Annál is inkább, mert a művészet közvetítésével többet mondhat. Ezen kívül Ťažký szerint az írószövetség ligyelnfet is koncentrálni kell a szabad alkotó munka feltételeinek létrehozására, s nem a politizálásra. P. Števček több idézetet vonultat fel annak a tételének igazolására, hogy illúzió az eszmei, társadalmi és politikai szempontból semleges művészet, illetve művész. Ilyesmire cšak a kultúraellenes despotikus rendszerek törekedtek. Nem a véletlen müve, hogy az irodalmi folyóiratokat gyakran keményen bírálják, mért nem maradnak meg a kaptafánál. Szerinte ma is tapasztalható ilyen tendencia. Ugyanakkor látni kell, hogy évekkel ezelőtt a szocialista hatalom bírálta az irodalmat az elkötelezettség hiányáért, az élettől való elszigetelődésért. Persze, ennek oka az volt, hogy az irodalom akkoriban nem volt hajlandó betölteni a bólogató János szerepét. P. Števček egyetért azzal, hogy az energiát és az időt nem szabad teljes mértékben megvonni az irodalmi munkásságtól. Ezen túlmenően azonban helytelennek tart minden olyan elképzelést, amely az irodalmat és képviselőit el akarná vonni a publicisztikai tevékenységtől. Nincs jogunk arra, hogy menekeljünk az aktivitástól — állapítja meg eszmefuttatása záró részében. VESZÉLY FENYEGETI NYELVÜNKET? A budapesti Kossuth Klub a minap, a Magyar Nyelv Hete alkalmából, előadássorozatot rendezett. Ennek keretében talán a legérdekesebb előadást az általunk is jól ismert Deme László kandidátus tartotta — állapítja meg a MAGYAR NEMZET —, aki már több éve „vendégprofesszor" Pozsonyban. A magyar nyelv a szomszéd állarriokban című előadásában rámutatott arra, hogy Magyarországon kívül a szomszéd államokban hozzávetőleg hárommillió ember vallja a magyart anyanyelvének. Ezek a nemzetiségek, nagyon helyes megállapítása szerint, „kulturális arculatukban közelednek az államszervező népekhez és távolodnak a magyarországitól és olyannyira önnállósulnak, hogy a szocialista műveltségnek egy-egy olyan sajátos övezetét fejlesztik ki, amely csak őket jellemzi". Deme szerint ez természetes jelenség, csakhogy veszélyesnek tartja, hogy ebben a folyamatban a nemzetiségek nyelvhasználata eltávolodhat a legfejlettebb fokon álló magyarországi formától. Ennek elsőrendű oka, hogy hiányzik a legfontosabb nyelvi réteg, mégpedig a közéleti, az igazgatási és a tudományos tárgykörű. Amennyiben ezt a veszélyt nem ismerjük fel, akkor külön-külön magyar nemzetiségi nyelvek alakulhatnának ki. Persze, a Magyarországon kívül élő magyar nemzetiségek értelmiségi képviselői ezzel a veszéllyel tisztában vannak és igyekeznek arra, hogy kialakítsák a közös köznyelvet. Ezzel kapcsolatban az előadó leszögezte: „Kötelességünk tehát támogatni a nálunk kisebb, nemzetiségi helyzetben levő szocialista magyar „mikrotársadalmaknak" minden nyelvészeti törekvését olyan mértékben, amilyenben ezt ők, az államszervező néppel egyetértésben, igénylik tőlünk." Szintén a MAGYAR NEMZET-ben, annak május 11-1 számában rövid recenzió jelent meg Ladislav Fuks Változatok sötét húrra című regényéről, amelyet a Madách Könyvkiadó jelentetett meg Zádor András „kitűnő átültetésében". A recenzens a többi között megállapítja, hogy vonzó, izgalmas és tanulmányos ez a remek regény, amely joggal vívott ki nemzetközi elismerést. A MAGYAR HÍRLAP május 8-1 számában Mács József Adósságtörlesztés című regényéről jelent meg rövid méltatás. A recenzens ezt a művet fordulatosnak, elgondolkoztatónak, őszintének jellemzi. Végül figyelmeztetünk arra, hogy a KORTÁRS 5. számában közli Egri Viktor Párbaj című új drámájának első részét és Szalatnai Rezső Fábry Zoltán problémái című írását a két legutóbbi Fábrykötetről. A summázó vélemény: „Fábry Zoltán kis írásművei, kötetekre nőve, a lelkiismeret és értelem jelenlétét hirdetik nálunk." lg. i-) A cseh kelme göröngyös útja Miért kesereg a TIBA vezérigazgatója? # Menekülnek a szakemberek # Hiányzik a társadalmi megbecsülés? A brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyertek # Évente 130 millió méter nyomtatott, mintás szövet # Kétezer textilminta 180 változatban # Bevezették a filmnyomásos eljárást £ 70-80 éves gépek A hagyományos áruválaszték nem elégíti ki a külföldi vevőt — Néhány évtizeddel ezelőtt egy szövőmesternek, szövőmunkásnak vagy kelmefestőnek társadalmi tekintélye volt! A textilipari szakma akkor komoly életpályát jelentett. Jött azonban a „vaskoncepció" időszaka szinte minden a nehézipar fejlesztésére irányult... a textilesek társadalmi jelentőségét pedig egyik hónapról a másikra jelentéktelen, kevésbé fontos kategóriára degradálták... A szervezett munkástoborzás keretében egyre több textilipari szakembertől, a szakmában régen dolgozó munkástól kellett megválnunk. A tanoncokat kénytelenek voltak a legroszszabb tanulmányi eredményeket felmutató nebulók közül toborozni. A textiles szakma iránti érdeklődés annyira csökkent, hogy a szülők és a tanítók így fenyegették a gyerekeket: „Ha nem tanulsz jobban, textiles leszel!" Ez a kifakadásnak is mondható megállapítás illetékes személytől, Jan VavHnától, a Dvür Králové-i Tiba textilipari vállalat igazgatójától, a cseh zottja van, jelenleg a köztársaság legnagyobb textilvállalata, amely 24 gyárat üzemeltet. Ezekben a gyárakban évente 130 millió méter nyomtatott, mintás szövetet készítenek. A Tiba évi bevétele eléri az egymilliárd koronát. Az össztermelés 40 százaléka exportáru, öt világrész hetven országába szállítják a szebbnél szebb kelmét, szövetet. A legnagyobb vevők között találjuk Kanadát, az NSZK-t, számos afrikai országot. Az. Amerikai Egyesült Államokkal pedig nemrég kötötték meg a kelmekiviteli szerződést. A Tiba áruválasztéka évről évre gyarapszik. A vásárló számára szinte már áttekinthetetlen a hatalmas áruválaszték, hiszen évente kétezer textilmintát készítenek 180 változatban! Főleg nyári és téli ruhaanyagokból, fehérneműből,, lakástextilből, kötött gyermekruhából, abroszokból, kendőkből, áll ez a nagy választék. Legújabban mér filmnyomásos eljárással készítik a textilmintákat. Ezzel az eljárással évenA Tiba vorlechi textilcsomagoló és ellenőrző részlege. Ezek az asszonyok évente 20 millió méter anyagot vizsgálnak felül. gyapot- és selyemfonóipar igazgatótanácsa vezetőjétől származik. Mi lehet az oka e szép szakma hanyatlásának? Hiszen a csehszlovák textilipar gyártmányai még ma is versenyképesek . .. Öt világrész hetven országába Ha textiliparunknak a legutóbbi két évtizedben elért eredményeit vizsgáljuk, akkor a fenti jellemzéssel összevetve, azt tapasztalhatjuk, hogy a cseh textil a nemzetközi versenyeken megállja a helyét. A Dvür Králové-i textilesek a brüsszeli világkiállításon gyártmányaikért Grand Prix-t nyertek. De nemcsak külföldön, hanem a hazai árumintavásárokon is bőven jut az elismerésből, és mégis indokolt Jan Vavfina igazgató aggodalma. A Tibának tízezer alkalmaA rézből készült mint .lő nyomtató hengert a használat előtt krómréteggel vonják be. te 12 millió méter anyagot gyártanak. Múzeumba való gépek Az elmondottakból látható, hogy a textiliparnak van jövője, a termékek iránt nem csökken az érdeklődés. Idehaza a kereslet jóval nagyobb a kínálatnál. Ha a hazai és a külföldi lehetőségeket vizsgáljuk, azonnal világos, miért kesereg a Tiba vezérigazgatója. Elérkezett az ideje a textilipar rehabilitálásának, mert a megoldatlan problémák egyre halmozódnak, és túlságosan lemaradunk a műszaki fejlesztés területén. A cikk elején már megemlékeztünk az utánpótlás proi> lámájáról. Beláthatatlan következményei lennének a textiliparban, ha az érdektelenség miatt vagy szakemberhiány következtében le kellene állítanunk egyes pamutfonóüzemeket. A szakma fejlődését nagyon gátolja a régi, elavult gépek használata. Az új, korszerű gépek használati aránya a textiliparban még mindig alacsonyabb a régi gépekhez viszonyítva. Az 1945 előtt üzembe helyezett gépek a jelenlegi gépállománynak az 51,3 százalékát teszik ki. Nem ritka jelenség az sem, hogy a munkások 70—80 éves gépeken dolgoznak. A géppark felújítását azonban gátolja a textilgépek árának szinte abnormális emelkedése is. Pl. egy hazai gyártmányú tíz színnyomású gép ára 1953 óta 250 százalékkal emelkedett! A cseh textilipar ennek ellenere évente 2—3 százalékos munkatermelékenység-emelkedést ért el. Ez valóban szép dolor de látnunk kell azt is, „o

5y a termelés fokozására a problémákat ahelyett hogy megoldotta volna, inkább felhalmozta. Filmnyomásos eljárással készült ruha. ötszáz lengyel vendégmünkásnő Az alacsony kereseti lehetőségek miatt esökkent a férfi alkalmazottak száiiia — annyira, hogy jelenleg a Tiba alkalmazottainak 60 százaléka, nő, akik főleg a textilnyomó műhelyekben, gyakran nedves és vegyi kipárolgásšal túltelített, egészségtelen környezetben dolgoznak. A női-férfi alkalmazotti aránytalanságon nem Javított az ipari tanuló toborzás sem. A jelentkezők 80 százaléka lány. A munkaerőhiányt ideiglenesen külföldi vendégmunkások felvételével akarják megoldani. Jelenleg a Tiba gyáraiban ötszáz lengyelországi munkásnő dolgozik. Rugalmas árpolitikára és jó gazdasági légkörre van szükség Említettük már, hogy a fennálló gazdasági problémák ellenére a textilexport terén széles körű kapcsolatokat teremtettünk meg. Ez elsősorban ar jó minőségnek köszönhető. De ne higgyük, hogy az export terén nincs behoznivalónk. Ugyanis textiltermékeinkért nem kapjuk meg azt az árat, mint a más országbeli konkurrens vállalatok megkapnak. Ennek oka nem külföldön, hanem idehaza van. Kevés a szintetikus alapanyagból készült kelme, s a hagyományos áruválaszték már nem elégíti ki teljes mértékben a külföldi vevőt, főleg akkor, amikor más vállalatok a legkorszerűbb eljárással, új anyagokból készült árut kínálnak. A kiutat a Tiba vezetői a többi között a termelési programnak a piac követelményeihez való rugalmas alkalmazkodásában látják. Elképzelésük szerint nagyobb arányban kell az új, keresett anyagokat termelni. A bő választékú ruhaanyaggyártás mellett nagyobb gondott kívánnak fordítani a díszítési célokat szolgáló textil, valamint a fehérnemű gyártására. A textilipar fellendítéséhez azonban ösztönző gazdaságpolitikára van szükség, amely kezdeményezésre serkentené a termelőüzemeket. Nagy fájdalmuk a textilipar vezetőinek, hogy a termeléshez szükséges nyersanyagot szabad áron vásárolják, de a termékek 90 százalékát kötött áron kell értékesíteniük. Véleményük szerint ez nem ösztönzi, hanem ellenkezőleg: hátráltatja a textilipar fejlődését. A prágai kirakatok előtt sokan gyönyörködnek a szebbnél szebb mintájú kelméken, textilipari árucikkekben, az üzletek pultjainál azonban nem ritka a sorbanállás, és az elárusító ollója szinte megállás nélkül vágja a könnyű nyári ruhára vagy kosztümre való anyagokat. A vevők általában elégedettek, hisz szép árut vásárolhattak. Azt hiszem, hogy kevesen tudatosítják: a szép kelme útja bizony göröngyös volt, amíg eljutott a vevőig. SOMOGYI MATYAS