Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-07 / 106. szám, szerda

Nálunk ez Idén Igen nehezen érkezett meg a tavasz. De amikor megérkezett, olyan hévvel jött, hogy valamennyien úgy éreztük, mintha mindsn átmenet nélkül a forró, fulladt nyárba pottyantunk volna. Ezt a fui'adtságot még fokozza, hogy egyes villamoskocsikban úgy fűtenek, mintha még mindig január volna. Az utas nem érti, mire ió ez. Vagy igaz lenne az a szóbeszéd, hogy ezekben a kocsikban nem lehet a fűtést leállítani... Nos. én ilyesmit el sem tudok képzelni. Az igazi vezető Az utóbbi napokban, amikor a francia nép újra szavazott, sokat gondoltóm az 1968-as választásokra. De Gaulle akkor is, most is .azt mondta, ha nem szavaznak rá, akkor zűrzavar, „özönvíz" következik. 1968-ban éppen Párizsban voltam és láttam, hogy a franciák közönynyel és fásultan ugyan, de rá szavaztak, most azonban megsokallták a fenyegetést, és volt annyi erejük, hogy helyette a beígért „özönvizet" választották. A rózsaszínű fák Május 1-én a Cérnagyár melletti rózsaszínű fák oly dúsan virágzottak, hogy a löt*bi fák közt a május elsejei ünnep szépségét hirdették. Az Április 4 téren ugyanilyen fa pompázik tömör rózsaszerű virágaival. Csodálatosan szép ez a fa. Aki ránéz, élete legszebb pillanataiba szédül. Valaki mégis egyik virágzó ágát — az éj leple alatt — letörte. A seb még friss rajta, a vöröses virágok között oly fehéren villan, mint a kínai gyász. A ligetben Május 1-én, a délutáni órákban a ligetben is jártam, ahol szólt a verkli, a hangszóró, gyerekek és fiatólok hintáztak, autóztak és repültek körbe... körbe, a nagy május elsejei vigasságban. Az idősebbek a szabad tisztáson ropták a táncot. Sokan megpihentek, a zöld fűre heveredtek és fagylaltot nyalogattak. Ezer és ezer ember, gyermek, ifjú és felnőtt ünnepelt. Ezen a napon úgy tűnt, hogy mindenki egyazon nyelven beszél. Ezen a napon mégis egy jelentéktelennek tűnő epizód zavart meg. A propelleren történt. Amikor az utasok elárasztották a fedélzetet, mindenki helyet foglalt, valahogy úgy adódott a helyzet, hogy egy csinos cigányasszony egy néger diák mellé ült. A diák erre szó nélkül otthagyta a helyét... És mert ez május 1-én történt, ellenállhatatlanul arra kellett gondolnom, hogy nemcsak a fehérek között vannak Urak és Parancsolok, hanem a feketék, és bizonyára a sárgák közt is. Miről nem illik irni Nálunk a sorban állásról és a várásról nem illik írni, mert az olvasó mindkettővel torkig van. írjak talán városunk forgalmáról, közlekedéséről, amely várási szigetekkel van tele? ... Az olvasót, mihelyt meglátja a „sorompó" szót, nyomban fásultság fogja el és négyrétre hajtja az újságot. E fásultság sok bosszankodásnak és haragnak a temetője, mert a felszabadulás óta állandóan azzal hitegetnek bennünket, hogy a sorompó eltűnik a város szívéből. Azóta évtizedek múltak el, Pozsony már főváros lett, de közlekedése úgy cammog, mintha nem is főváros, hanem pl. Zólyom volna. Én, aki a sorompón túl lakom, számításom szerint a sorompó előtti napi várakozással húsz év alatt legalább három hónapot vesztettem az életemből. Midenre várni kell Senki se higgye, hogy most narancsról, banánról vagy citromról akarok írni. . Nem. Egy kép keretezéséről van szó. A Fa utcai képkeretező vállalat, amikor átvette tőlem a képet, első dolga volt, hogy a ráma és a keretezés árát behajtsa rajtam. A fiatal lány, aki nyugtázta a pénz átvételét, azt . mondta nekem, hogy a kép két hét múlva kész lesz. Hogy miért kell erre két hét, azt nem tudom, mert a vevők nem nagyon tolongnak ebben az üres, hodályszerű boltban. De vártam. Amikor letelt a két hét, jelentkeztem. A fiatal lány ellenőrzi a könyvet. Megállapítja, hogy a kifizetett kép még nincs bekeretezve. Erre nyugodtan azt mondja nekem, hogy jöjjek egy hét múlva. Persze, nincs kizárva, hogy egy hét múlva ugyanazt a választ kapom. Haraggal mondom erre a lánynak, hogy a főnökkel szeretnék beszélni. A lány nem jön zavarba, higgadtan azt válaszolja, hogy most éppen leltárt készítenek és nem szabad őt zavarni. Mit lehet erre válaszolni? Előre fizetni és három hétig — talán többet is — várni a munkára!? ... Alig hiszem, hogy az ilyen vállalat valóban ki akarja elégíteni a megrendelő igényeit. SZABÓ BÉLA Akik nagy lábon élnek... ... és véletlenül meglátogatják a gottwaldovi cipőipari múzeumot, rendszerint nosztalgiával szemlélik az intézmény „slágerét" — az óriás cipőt. A hatvannyolcas óriási cipő, amelyről a régebbi keltezésű katalógusok elárulják, hogy: „Ez a kapitalista termeléshez kapcsolódó reklámőrület jelképe." Az újabb keltezésű múzeumi katalógusok — és múzeumi idegenvezetők — már nem ilyen szigorúak. Sőt, a legutóbbi látogatásomkor már azt is megtudtam, hogy az a „reklámőrület" nem is volt olyan öncélú. Bat'a egyik ismert reklámszólama az „ÉN MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTEK" volt. Ez azt jelentette, hogy a nagyipari gyártási módszerek ellenére azok lábbeli szükségleteiről is gondoskodott, akiket a sors az átlagosnál jóval nagyobb lábbal áldott meg. $őt, a cipőkirály az abnormálisan nagy lábúak cipőjét jutányos áron, illetve — ha már a szó szoros értelmében óriás lábokról volt szó — ingyen készítette. Az előbb említett óriás cipő — kicsire sikerült. A gottwaldovi gyár egyik mestere még emlékezik arra, hogy a harmincas években készült bizonyos V. N. névkezdőbetűjű legény számára. Az illető lába olyan gyorsan nőtt, hogy mikorra a cipő elkészült, szűknek bizonyult. Erről állítólag maga a cipőkirály is tudomást szerzett és elrendelte, hogy postamunkaként az egyik műhelyben készítsék el a megfelelő nagyságú lábbelit, V. N. ugyanis esküvőjére készülődött és furcsa érzés lett volna, ha éppen cipőhiány miatt lett volna kénytelen az „igen" kimondását elhalasztani. Mostanában sanda módon fel-felbukkan bennem a gyanú, hogy V. N.-nak (ha ugyan még él ) és gyermekeinek j ha apjukhoz hasonlóan nekik is nagy a lábuk j cipőbeszerzési nehézségeik vannak. Akárcsak nekem, aki negyvenötös cipőt visel, így alapjában véve még a normális lábúak közé tartozom. Ugyanis a cipőboltokban, ahányszor csak cipőt kérek és elárulom, hogy negyvenötösre lenne szükségem, az elárusító lányok úgy néznek rám, mintha a bolygóközi térből érkeztem volna éppen. „Mit gondolnak" — kérdem ilyenkor — „miért nincs negyvenötös?" „Kevés embernek van negyvenötös lába. A legtöbbé negyvenkettes-negyvenhármas. Ezeket legérdemesebb gyártani..." Ilyenkor eltűnődöm. Lehet, hogy Bafa jelszava, „Minden igényt kielégítek" a rothadó kapitalizmus tisztességtelen reklámfogása volt. Viszont én ennek ellenére is javaslom, hogy a szólamot mi is tegyük magunkévá. És töltsük meg szocialista tartalommal... Hogy a cipőiparban mit kell ez alatt érteni? Többek között talán azt, hogy negyvenötös cipőt is gyártsanak.

fÓTH MIHÁLY Gyümölcsözött az aktivitás Átlagban 51 brigádóra jut egy lakosra # Merész tervek — terven felüli eredmények # Huszonkétféle tevékenységet végez a helyi gazdálkodás üzeme Q Országos eszperantista találkozó a faluban # Meghívók a brigádra % A legjobbak emléklapot kapnak 0 A pénzjutalmat is községfejlesztésre fordítják GYÜGY LM'n'y'i NYERT Soká sorolhatnánk még, mi mindent értek el a gyűgyiek az elmúlt esztendőben. Aktivitásukra talán a legjellemzőbbek a HNB-elnöknek ezek a szavai: — Nálunk, kérem, nem múlik el egyetlen szabad szombat vagy vasárnap sem brigádmunka nélkül. „Receptként" azt is eláruljuk, hogy a HNB mintlig annyi meghívót küld szét a lakosoknak, amennyi brigádosra éppen szüksége van. Ezzel azt éri el, hogy soha sincs feleslegesen sok, vagy a szükségesnél kevesebb SAJÁT ÜVEGHÁZUKBAN TERMESZTIK A PARKOKBA SZÄNT brigádosuk. Egyébként a lakos- VIRÁGOT. Aki mostanában járt Gyűgyön, bizonyára alátámasztja azt az állítást, hogy Szlovákia egyik legszebb községe. Méghozzá nemcsak a környezetbe nagyszerűen beillő új gyógyfürdő révén, hanem a kis község (850 lakos) rendkívül gondozott utcái, parkjai, épületei révén Is. A gyűgyiek valóban szívügyüknek tekintik községük fejlesztését. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ők lettek a győztesei a közép-szlovákiai kerületben a köztársaság megalakulása 50. évfordulójára rendezett községfejlesztési versenynek. A fölöttébb értékes győzelem a diploma megszerzésén kívül kétszázezer korona pénzjutalmat is jelent. Vajon milýen konkrét eredményeket mutattak fel ezért a minden kétséget kizáró elismerésért? — kérdeztük ján Ferjančíktól, a HNB elnökétől. Megtudtuk, hogy a helyi lakosok nem kevesebb, mint 41015 brigádórát dolgoztak le. Vagyis egy lakosra átlagban 51 brigádóra jut. Brigúdniunkával egyebek közt egy 400 m-es gyalogjárót és egy 1600 m-es utat készítettek az iskola melletti utcában. Az út mentén zöldsávot létesítettek, 400 m-es szakaszon befejezték a község csatornázását. Rendbe hozták az óvoda udvarát, s azt körhintával is ellátták. A vasútállomás ra vezető út mentén zöldsávot létesítettek és díszbokrokat ültettek ki. A lakosok példásan gondozák a köztereket és a házaik előtti kiskerteket. A köztársaság megalakulása 50. évfordulójának napján 150 hársfacsemetét ültettek el až utak mentén. A falu lakói részt vettek az egészségügyi központ építési munkálatóiban is. Említést érdemel a fürdő alkalmazottainak segítsége is — főleg a strand, illetve a fürdő környékének szépítéséhez járultak hozzá. AZ AP'JHÁ? KÖRNYÉKÉNEK REW^ZÉSE. Az eddig felsorolt eredményeket előre betervezték. Ám a HNB terven felül is megvalósított néhány akciót. Pl. gondoskodott az üdülőközpont közvilágításáról, további úl építését kezdte meg, a saját erejéből üvegházat létesített, hogy biztosítsa a parkokba szükséges virágot. Nagyra értékelte a versenybizottság a helyi gazdálkodás tevékenységét is. Jelenleg a helyi gazdálkodási üzem 22 féle tevékenységet végez — téglagyártás, szervizszolgálat motorosok számára, iparcikkek kölcsönzése stb. Újabban kosárfonó részleggel is bővült. A múlt évben négymillió-háromszázhatvankétezer korona forgalmat • bonyolított le a helyi gazdálkodási üzem. A falu kutúrmunkája is figyelemre méltó. Jól működik pl. az eszperantisták köre, mely tavaly országos találkozót rendezett Gyűgyön. A nyári hónapokban a helyi művelődési otthon néhány vendégegyüttes fellépését biztosította. korona jutó' , v Kérdésünk nem lepte meg: — Az összeg felét útjavításra, felét pedig az egészségügyi központ költségvetésének a kiegészítésére fordítjuk — válaszolta határozottan. FULOP IMRE ENNEK AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONTNAK A BEFEJEZÉSÉRE FORDÍTJÁK A PÉNZJUTALOM FELÉT. A TASSAOAl.Mi MUNKÁBAN A FIATALOK ÉS IDŐSEBBEK EGYARÁNT RÉSZT VESZNEK. ság segítségét a község vezetősége igazán nagyra becsüli. A kerületi verseny megnyerése alkalmából pl. 500 emlékplakettet osztanak ki a legaktívabb lakosoknak. Befejezésül megkérdeztük a HNB elnökétől, mire fordítják az első hellyel járó kétszázezer