Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-01 / 102. szám, csütörtök

1 Új fejezet kezdődik v an

e 'lövőjük a szakmában? a csehországi nemzetiségek életében Fiatalok és a mezőgazdaság Lapunkban már beszámol- ismeretes, a szlovák nyelvű tunk olvasóinknak arról, hogy a nemzetiségek problémáival a cseh országrészekben foglalkozni kezdtek az illetékes államhatalmi szervek. A cseh lapokban az elmúlt két hónapban több cikk foglalkozott a kisebbségek életével. Ügy látszik, hogy a cseh országrészekben élő közel 600 000 főnyi más nemzetiségű lakosság problémái a sokéves mellőzés után szocializmushoz méltó megoldás felé közelednek. Az 1964. évi statisztikai adatok szerint a cseh országrészek nemzetiségi összetétele a következő: csehek 9 111 000, szlovákok 314 000, németek 130 000, lengyelek 60 000, magyarok 18 000, ukránok-ruszinok 20 000, egyéb nemzetiségűek 38 000. A cseh országrészekben élő nemzetiségek számára a szövetségi alkotmánytörvénnyel egyidőben elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény éppen olyan nagy jelentőségű mint a szlovákiai nemzetiségek számára. A Cseh Nemzeti Tanács nemzetiségi bizottsága április 16-ig már foglalkozott a Cseh Szocialista Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetével. Megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket a cseh központi intézmények tesznek a nemzetiségi alkotmánytörvény valóra váltása érdekében a cseh országrészekben. A CSNT nemzetiségi bizottsága első feladatként ezen a téren a nemzetiségi csoportok kulturális és egyéb igényeinek a felmérését tekinti. E felmérés alapján kidolgozzák a cseh országrészekben követendő nemzetiségi politika koncepcióját, amely kifejezést kapna a Cseh Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetét, jogait és kötelességeit rögzítő törvényben. A CSSZK nemzetiségi törvényének előkészületei 3 probléma közé csoportosulnak: 1) A nemzetiségi politika és szervezeti platformájának tisztázása olyan értelemben, hogy a nemzetiségi szervezetek bekapcsolódhassanak az ország társadalmi vérkeringésébe. A nemzetiségi szervezetek viszonya a Nemzeti Fronthoz és e szervezetek tevékenységének anyagi fedezése. 2) Az oktatásügy kérdése. Itt arról van szó, hogy megvizsgálják a nemzetiségek anya- • nyelvén történő oktatás lehetőségeit, illetve kibővítését. Amint oktatás biztosítása érdekében mór történtek konkrét intézkedések. 3) A 3. kérdéscsoport kulturális problémákat érint, beleértve a nemzetiségi sajtó kiadását és a nemzetiségi rádióműsor bevezetését is. A Cseh Nemzeti Tanács nemzetiségi bizottsága a fenti előkészületi tervek kidolgozásán kívül már több konkrét javaslatot terjesztett a CSNT Illetékes szervei és a cseh kormány elé. A bizottság tagjai többek között indítványozták, hogy a CSNT állandó nemzetiségi bizottsága tegye fel a kérdést a cseh belügyminiszternek: miért nem hagyták jóvá a lengyel ifjúsági szervezet regisztrálási kérelmét? A bizottság ugyancsak sürgette német polgártársaink kulturális szövetségének mielőbbi engedélyezését. Amint ismeretes, e szervezet megalakulását a Cseh Belügyminisztérium az elmút napokban engedélyezte. A legfelsőbb aseh törvényhozói testület nemzetiségi bizottsága jóváhagyott egy javaslatot arra vonatkozóan is, hogy azokban a központi hivatalokban és intézményekben, ahol a nemzetiségek problémáival foglalkoznak, vegyenek fel munkatársakat az egyes nemzetiségek soraiból is. Tehát a félmillió csehországi kisebbség problémái napirendre kerültek. Most arról van szó, hogy felülről jövő kezdeményezést a nemzetiségek körében ne fogadja passzivitás, hogy a törvényadta lehetőségekkel a csehországi nemzetiségek valóban élni is tudjanak. Ez vonatkozik a cseh országrészekben élő 18 000 magyarra is. SOMOGYI MÁTYÁS MEGKÖZELÍTŐLEG 10 évvel ezelőtt született az a központi határozat, hogy az országban évente 40 000 fiatalt kell megnyerni a mezőgazdaságnak. Ne csináljunk belőle nagy ügyet, tény, hogy az illetékes szervező hivatalok a határozatot évrőlévre — rendszeresen — nem tudták teljesíteni. De ezt senki ne akarja, a fiatalok rovására írni. A hiányos „tervteljesítésnek" nem ők az okozói. Inkább talán azok, akik a felmérést végezték. Nem az 1960 körüli tényleges helyzet, hanem az évekkel korábbi statisztikai adatok alapján, amely figyelmen kívül hagyja a falu, a mezőgazdaságban dolgozó emberek sajátosságát. Nem kizárt, hogy éppen a leglényegesebb dolgok kerülték el a figyelmüket. Például ilyenek: — Az akkortájban nyugdíjba menő szövetkezetesek 230—270 korona nyugdíjat kaptak. Mivel a földjüket, minden vagyonukat a szövetkezetbe adták, a munkaviszony megszakításakor ebből a pénzből kellett volna megélniük. A feleség abban az időben ha kapott is valamilyen szociális segélyt, az 90 korona volt. — A másik leglényegesebb tényező pedig talán az, hogy a földművelő ember nem arra építette az életét, hogy egyszer majd állami támogatásból fog élni, mégpedig mindjárt attól az időtől, amikor elérte azt a bizonyos nyugdíjkorhatárt. Meg aztán hogyan is tudná otthagyni a földet. Tíz évvel ezelőtti viszonylatban még elismerhettük volna — sőt még 3—4 évvel ezelőtt is, — hogy az anyagi szükséglet miatt vállalják a munkát. Most a nyugdíjrendezés után, még ha van is ilyen MIÉRT MEGKÉSVE? Sajnos, nálunk eléggé gyakori eset, hogy képtelenek vagyunk a meglevő ásványi anyagokat, természeti kincseket felhasználni, értékesíteni. Az ilyen esetek egyik példájával találkoztunk a tőketerebesi járásban. Lastovce és Kuzmice községek határában már régebben gazdag bentonit-lelőhelyre bukkantak. Ennek híre ment az egész országban, s az értékes nyersanyag iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg Szlovákia ipari vállalatai részéről. A vágsellyei Duslo hétezer, az iglói vasércbánya hatezer tonnára tart igényt évente. Bejelentette igényét a prakovcei gépgyár és sok-sok más üzem. A kassai kerámiai iizem évente közel 30,5 ezer tonna bentonitot szándékszik rendelni. Lenne is miből kielégíteni a megrendeléseket, de a kitermeléshez szükséges iizem felépítése, érthetetlen okokból késik. Talán a jövő évben sor kerül rá. De miért így megkésve?! ... — ik. Élelmiszerek termelése és értékesítése Az utóbbi időben a mezőgazdasági üzemek egyre gyakrabban érdeklődnek az iránt, hogy milyen feltételek közepette dolgozhatnák fel saját mezőgazdasági termékeiket élelmiszerré, saját üzemegységeikben, Illetve közös szövetkezeti vállalatok üzemegységeiben. Ugyancsak érdekli őket az a kérdés, hogy milyen körülmények között adhatnák el az így előállított élelmiszereket közvetlenül a fogyasztóknak. Az alábbiakban ezekre a kérdésekre adunk váSAfÁT ELŐÁLLÍTÁSÚ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÉLELMISZEREKKÉ VALŐ FELDOLGOZÁSA: A termelői tevékenység alapvető feltétele, hogy az szerepeljen a mezőgazdasági üzem megalapítását engedélyező okmányban. Megalakulási okmányon értendő: a) az EFSZ alapszabályzata, melyet a járási nemzeti bizottság hagy jóvá. Tekintettel arra, hogy az élelmiszertermelés mellékágazati termelésnek minősül, e tevékenységnek szerepelnie kell az EFSZ alapszabályzatában is, éspedig a tevékenység fajtája, terjedelme és folytatásának helye; b) közös szövetkezeti vállalatok esetében a vállalat alapításáról szóló szerződés, melyet az illetékes járási nemzeti bizottság hagy jóvá; c) szervezési szabályzat az állami mezőgazdasági szervezetek esetében. Az a szerv, amely dönt a mezőgazdasági üzem élelmiszeripari irányzatú mellékágazati termelésről, nem adhatja hozzájárulását a termelés megindításához, amíg a mezőgazdasági üzem nem nyújtja be a közegészségügyi szolgálat pozitív véleményezését. E véleményezés kiterjed az élelmiszeripari objektumok építésére, illetve átépítésére, az elárusítóhelyekre és a közétkeztetési üzemekre. Az élelmiszertermelés céljaira szánt épületek alkalmasságának vizsgálatához az állategészségügyi szolgálat véleményezésére is szükség van. GYÜMÖLCSPÁRLATOK ELŐÁLLÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI: Gyümölcspárlatok előállítását a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főképp földművesszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, valamint helyi gazdálkodási vállalatoknak engedélyezheti. Az eng%3élyezés feltétele, hogy az említett szervezetek teljesítik a gyümölcspárlatok előállítására vonatkozó előírások feltételeit. Az engedély iránti kérelemhez csatolni kell a járási mezőgazdasági társulás ajánlását, valamint az illetékes szesz- és konzervipari szakágazati igazgatóság véleményezését. Továbbá csatolni kell egy elemzést a termelés rentabilitásáról és annak igazolását, hogy a kérelmező elegendő mennyiségű, megfelelő nyersanyagot tud beszerezni kisüsti pálinka főzéséhez. A feltétel az, hogy a gyümölcspárlatok előállítása következtében ne szenvedjen kárt a lakosság friss gyümölccsel való ellátása. TERMELŐI ÁRUSÍTÁS: Általános érvényűek a kereskedelmi és a vállalkozói tevékenységre a népgazdaság tervszerű irányításáról szóló 100/ 1966. Tt. számú kormányrendeletben foglalt rendelkezések. Az említett kormányrendelet értelmében a hazai piacon áru forgalomba hozatalára jogosult valamennyi szocialista szervezet, vagyis a földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok és a közös szövetkezeti vállalatok; amelyek az árut maguk állítják elő. A mezőgazdasági üzemek an nak érdekében, hogy kellőképpen kihasználják az általuk létesített boltot, más szervezettől vásárolt árut is forgalomba hozhatnak. Ebben az esetben árengedményre jogosultak a belkereskedelmi miniszter rendelete értelmében. Az elmondottakból kitűnik, hogy amennyiben a földművesszövetkezet alapszabályzatában mellékágazati termelésként saját nevelésű sertések vágása és hentesáru készítése, vagy bortermelés is szerepel, a földművesszövetkezetnek joga van e termékeit saját kiskereskedelmi boltjában eladnia, vagy saját közétkeztetési üzemében felhasználnia. A mezőgazdasági üzemek kereskedelmi tevékenységét azonban korlátozza az 55/1967. Tt. számú rendelet, melynek értelmében néhány mezőgazdasági termékkel, mint például gabonával, dohánnyal, vetőmagokkal stb. nem kereskedhetnek. I. K — esetenként — elismerhető ok, mégis a lényegesebb inkább az az ősparasztban rejlő jellemvonás, hogy márpedig amíg élek, addig nem adom ki kezemből a „szerszámot". Ami alatt az értendő, hogy amíg bírok, amíg a kezemet, lábamat mozgatni tudom, addig dolgozni akarok. — A következő érv már nem egészen ilyen súllyal esik a latba. Ez az érv pedig az, hogy az idősebb falusi emberek nem kereshetik olyan lehetőségek között egymás társaságát, mint a városi nyugdíjasok. Megfelelő helyiség alighanem minden községben akadna, csakhát meg is kellene szervezni valamilyen klubtevékenységet, ahol az öregek nem unatkoznának. Eddig többnyire az öregekről beszéltem. De hiszen az idő nem áll meg a fiatalok felett sem. Dobos László miniszter lapunk hasábjain közölte cikkének azt a címet adta: A jövőt tudni kell. Hát igen. És kinek kell jobban tudni, mint éppen a fiataloknak. Annak is, aki a mezőgazdaságot választja. Először tehát hadd tegyük fel úgy a kérdést, van-e jövője a mezőgazdaságnak? NAGYON EGYSZERŰ LENNE azt mondani, hogy van bizony, hiszen a világ népének kétharmada éhezik vagy nem kellően táplálkozik. Kellene tehát sokkal több mezőgazdasági termék, mert még egy olyan fejlett ország is behozatalra szorul, mint hazánk. Pedig nemcsak arra vannak meg a feltételek, hogy elegendő mennyiségű élelmet termeljünk, hanem kivitelre is futná, ha ... Itt bizony még igen sok a ha, de ezekből vegyük ki talán csak azokat a leglényegesebbeket, amelyek az ifjúsággal függnek össze. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik lényeges követelménye, a szakképzettség fokozása: A tudományos-műszaki forradalomra való áttérés időszakában olyan sokoldalú szakmai felkészültségre (és természetesen gyakorlatra) van szükség, amellyel ezeket a fent említett lehetőségeket ki is lehet aknázni. Remélem nem haragszik meg az idősebb nemzedék, ha azt állítom, hogy a minden termelési ágazattal együtt haladó szakmai igények a mezőgazdaságban is az ifjúságot követelik. Tanulni kell, — ez a kor követelménye. Talán nem kell külön bizonygatni, hogy a tanulásra a fiataloknak van a legnagyobb lehetőségük. Hogy a fogékonyságról ne is beszéljek. Ezzel párhuzamosan persze azonnal fel kellene tenni a kérdést: van-e elég és megfelelő színvonalú mezőgazdasági iskola a felkészítéshez? Ha olyan szempontból nézzük, hogy mennyi a mezőgazdasági iskolák száma, akkor még nem is olyan sok ok lenne a panaszra. Azt azonban már nem állíthatjuk, hogy a magyar nyelvű iskolák összetétele megfelel a kor követelményeinek. Kevés a technikum, a kertészeti szakiskola és nincs főiskola, ezzel az utóbbival kapcsolatban még csak egy kis ígéretet sem kapott a magyar fiatalság. Az iskolák színvonala egy másik kérdés. Szerintem nem is mezőgazdasági technikumnak vagy szakiskolának kellene őket nevezni, hanem tangazdaságnak. Persze annak is kell lennie olyan korszerű berendezéssel, amely a laboratóriumtól a kétkezi munkához szükséges minden eszközzel rendelkezik. Szóval a gyakorlatra nevel. Ezt azért hangsúlyozom, mert elég gyakori eset, hogy az iskolákra történő toborzáskor a felhívásokban agronómus, zootechnikus meg egyéb funkciókról beszélnek. Csoda-e, ha sok esetben éri csalódás a fiatalt? Mert paraszti tulajdonság, hogy az elméletnél többre értékeli a gyakorlatot, a tapasztalatot. Ne hitegessék tehát az iskolásokat azzal, hogy ez vagy az leszel, mondják meg nyíltan — szakmunkás leszel, s a funkció a képességeidtől, az igyekezetedtől, rátermettségedtől függ. NEM TAKARÉKOSKODUNK az olyan megjegyzésekkel sem, hogy a mai fiatalok irtóznak a mezőgazdaságtól, a falutól. Ez a feltevés sok helyen igazoltnak látszik. De talán mégsem ilyen egyszerű a dolog, ezért megpróbálom részekre bontani a feltételezett okokat. Lehet, hogy fogyatékosan de valahogy így: — Gyakran 12—14 órás napi munkaidő — A kereseti lehetőség — A munkahely higiéniája — A társadalmi és kulturális igények kielégítésének lehetősége — Biztonságérzet a jövőt illetően, (amelybe nyugodtan besorolhatom az egyenjogú tagként való megbecsülést is, mármint az idősebb tagok részéről). Ha a felsorolt pontok szerint boncolnánk a mai fiatalság viszonyát a mezőgazdasághoz, néhány meglepő következtetésre juthatnánk. A többi között például arra is, hogy aki már a mezőgazdaságot választotta, az alighanem számított a több mint 8 órás munkaidőre. Már azért is, mert a mezőgazdaságban sok az idényjellegű munka, már a kereset miatt Is akkor kell igyekezni, amikor van tennivaló. A kereseti lehetőség már a közepes szövetkezetben sem kisebb, mint más termelési ágazatban. Ez egyrészt azért van, mert a mezőgazdaságban kidolgozott normák szerint fizetnek, függetlenül az illető ledolgozott éveinek számától, életkorától stb. A munkahely higiéniája öszszehasonlíthatatlan ugyan a hivatalokkal, de ahol törődnek a dolgozókkal, nem rosszabb, mint sok más munkaszakaszon. Ha a társadalmi kulturális életre terelődik a szó, akkor már több problémával találkozunk. Itt a legnagyobb gond az, hogy a legtöbb faluban a fiatalság egyetlen gyülekező helye a kocsma. De ne essünk kétségbe. Már akad jó néhány falu, ahol a szövetkezeti klub nem a gyűlésre felhasznált épületet jelenti, hanem a kulturális mozgalom központját. Persze ezt a tevékenységet, fizetett vezető irányítősával ugyan, de maga a fiatalság kezdeményezi és végzi. A biztonságérzet már kényesebb ügy. Ahhoz sok minden keil. Az is, hogy a mezőgazdaságot vállaló fiatal jelenleg még sok szövetkezetben felkészüljön arra, hogy nem lesz egész évben munkája. Mert hiába írjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek munkaerőhiánnyal küzdenek — ez csak részigazság. Az esztendőnek ez csupán néhány rvapjára vonatkozik, a munkanélküliség pedig néhány hónapra. És a pénz ma már a falun is minden nap kell, főképp a fiatalnak. MEGOLDHATÖ-E a nagy kérdés, hogy a fiatalok vonzódjanak a mezőgazdasághoz? — ezt teszik fel sokan. Azt hiszem, hogy ez már egy elkésett kérdés. Mert menjen csak el a kérdező Búcsra, Nádszegre, meg még jó néhány szövetkezetbe, azt tapasztalhatja, hogy a szövetkezet egyre fiatalodik. Hogy miért, arra a helyszínen szerzett tapasztalatok adhatnának részletes választ. De azért itt is megemlíthetjük, hogy azokban a szövetkezetekben nincs gond a fiatalítással, amelyekben már biztosították az egész évi munkát. Vagy belterjességgel vagy a közeli üzemekkel kötött szerződéssel. Persze a fiatalok egész évi munkájának biztosítására a mezőgazdasági üzemek részéről nem mindenütt van meg a lehetőség. Ahol nincsenek üzemek (mirt például a Bodrogközben) és nincs lehetőség belterjes gazdálkodásra (mert az árunak nincs piaca), ott csak az segíthetne, ha a parasztszövetség programja szerint a feldolgozóipar is a mezőgazdasághoz tartozna. És természetesen az értékesítés, a külkereskedelem, hogy amit megtermeltek, annak ha nem belföldi, akkor külföldi piacot találjanak. Ha mindazt összevetjük, látjuk, hogy vwn jövője a mezőgazdasági szakmának. Csakhát ehhez a fiatalok aktivitása is szükséges. HARASZTI GYULA