Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-05 / 104. szám, hétfő

Okos politikát akarunk folytatni Gustáv Husák elvtárs beszéde az SZLKP KB tegnapi plenáris ülésén Tisztelt Elvtársaki Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának mai ülését elsősorban azért hívtuk össze, hogy a CSKP KB vezetőségében bekövetkezett változásokkal kapcsolatban a párt szlovákiai vezetőségében is változásokat eszközöljünk. Arra akarom önöket megkérni, hogy mentsenek fel az SZLKP KB első titkárának, valamint az SZLKP KB elnöksége és titkársága tagjának tisztsége alól és hogy javaslatot tehessek az ezzel összefüggő káderváltozásokra. Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak, és ne szorítkozzunk csupán személyi kérdésekre. Azt hiszem, nem kellett szégyenkeznünk azért a tevékenységért, amelyet az SZLKP múlt év augusztusának végén megtartott rendkívüli kongreszszusa óta kifejtettünk. Az az út, amelyen Szlovákiában haladtunk, valamint az SZLKP rendkívüli kongresszusán kitűzött Irányvonal, nemkülönben a kitűzött irányelvek teljesítésének módja helyes volt. És ez lényegében az a módszer, amelyhez igazodva kell dolgoznunk Csehszlovákia Kommunista Pártjában. A CSKP KB áprilisi ülése nemcsak nálunk, hanem külföldön is sok találgatásra, sok minden elvárására adott okot. A nyugati sajtószervek azt jósolták, hogy Csehszlovákia sztrájkok. zavargások, tiltakozó felvonulások, zendülések stb. színhelye lesz. Nyugaton azt remélték, hogy pártunk és népünk nem veszi könnyen tudomásul Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának megoldásalt. Mintegy 14 napon belül azonban bebizonyosodott, mennyire elszámította magát a nyugati propaganda, s mennyire tévedtek azok a nyugati tényezők és különféle hazai erők is, amelyek túlbecsülték lehetőségeiket és alábecsülték pártunk tagjainak, Csehszlovákia dolgozó népének józan gondolkodásmódját. Országszerte nyugodtan, méltóságteljesen és mondhatjuk, hogy döntó mértékben egyetértéssel reagált pártunk a végrehajtott változásokra, valamint a Központi Bizottság április 17-i plenáris ülésén kitűzött irányelvekre, s az ezen az ülésen kifejezett elgondolásokra. Az említett 14 nap folyamán arról is meggyőződhettünk, hogyan reagáltak a baráti pártok és országok. Meggyőződtünk erről Moszkvában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésével kapcsolatban és azokon a kétoldalú tanácskozásokon, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőivel, majd a lengyel, a magyar, az NDK-beli, a román, a bolgár és a mongol testvérpártok képviselőivel folytattunk. Ezeken a tanácskozásokon meggyőződtünk arról, hogy az említett baráti kommunista pártok és állíthatjuk, hogy a szóban forgó országok népei is nagy megértéssel, valamint megkönnyebbüléssel fogadták a CSKP KB áprilisi határozatait, és hajlandók pártunk Központi Bizottságának, s államunk vezetőségének támogatására. Továbbá épp úgy, mint mi, ók is keresik a közöttünk felmerült félreértések és feszült helyzet kiküszöbölésének módját. A MÁJUS 1-1 TAPASZTALATOK Az ez év áprilisában hozott határozatok helyességéről harmadízben a május elsejei manifesztációkon győződhettünk meg. Nálunk, de különösen a Nyugaton sokan találgatták, mi minden történhet május elsején, amikoris a dolgozók tömegei kivonulnak az utcákra és bebizonyosodik majd, hogy ki mögött állnak és mit akarnak. Ma már elmondhatjuk, hogy a május elsejei felvonulások Csehszlovákiában mindenütt békésen, különösebb zavaró mozzanatok nélkül zajlottak le, ezeken óriási embertömegek vettek részt, amelyek egyetértenek pártunk, valamint kormányunk vezetőinek állásfoglalásával. Országszerte aktivizálódott a párttagok és a dolgozók túlnyomó többsége. Az a megközelítőleg 2 milliónyi embertömeg, amely a májusi felvonulásokon és nagygyűléseken részt vett, bebizonyította, hogy az emberek nálunk megbíznak a párt és az állam vezetőségében, bebizonyította, hogy a problémák békés megoldását és a békés életet biztosító légkört óhajtják. Különösképpen hangsúlyoznunk kell az ez idén Szlovákiában megrendezett májusi ünnepségek jelentőségét. Több mint 125 nagygyűlésen és felvonuláson csaknem egymillió polgártársunk vett részt, tehát megközelítőleg háromszor anynyian mint amennyi tagja van a pártunknak. Az ünnepségek légköre általában nagyon pozitív, többnyire felszabadult, sőt állíthatjuk, hogy örömteljes volt. Ez ls Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikájának helyességét bizonyítja. Szó sincs dicsekedésről, ha azt állítom, hogy a történelem ilyen keresztútján, amelyen jelenleg vagyunk, rendkívül fontos meggyőződni arról, miként reagálnak a párttagok és a nép tömegei a pártvezetőség irányvonalára. Ogy vélem, hogy ezzel kapcsolatban rendkívül nagy fontosságot kell a május elsejei ünnepségeken szerzett tapasztalatoknak tulajdonítanunk. Természetesen nincs szándékunkban, hogy e tapasztalatokat általánosítsuk. A cseh országrészekben még mindig bizonyos feszültség jellemző a társadalomra — és ez végeredményben, ha helytelen politikát folytatnánk, Szlovákiában is előfordulhatna —, de a legutóbbi 14 nap alatt észlelhető fejleményeket nagyjában, éspedig mind belföldi, mind pedig külföldi viszonylatban pozitívan értékelhetjük. HOGYAN TÖREKEDJÜNK A PÁRT EGYSÉGÉRE? Az országos viszonylatban előttünk álló politikai feladatok közül elsőrendűnek tekintjük, hogy a kommunisták a párt programjának, de elsősorban a múlt év novemberében hozott határozatának elvi bázisán egységesen lépjenek fel. Igaz ugyan, hogy az egyesítés különféle lehet. Az egyesítés formálisan, adminisztratív nyomással is kieszközölhető. Ha az említett dokumentumok alapján akarjuk elérni pártunk egységét, úgy elsősorban jobb politikai munkát kell végeznünk, politikai módszereket és a meggyőzés eszközeit kell alkalmaznunk, és ha már néhol más eszközökhöz kell folyamodnunk és egyes embereket felelősségre kell vonnunk, úgy tegyük ezt a párt alapszabályzata által meghatározott keretek között. Ezt alapvető fontosságúnak kell tekintenünk. El kell érnünk, hogy hazánkban minden dolgozó ismét vezető erőnek ismerje el a kommunista pártot, éspedig minden szakaszon. Ehhez a következő megjegyzést szeretném fűzni. Arról van szó, hogy miként értelmezzük a párt vezető szerepét. Pártunk politikai párt. Kitűzte politikai programját. Mi azt akarjuk, hogy politikánk vezető szerepét ismerjék el. De nem úgy, hogy ezt kikényszeritjük, és adminisztratív módszerekkel gyakorolunk befolyást, valamint a párttagoknak kiváltságos helyzetet biztosítsunk. Néhol ma is olyan irányzatok ütik fel fejüket, hogy térjünk vissza az 1968 előtti állapotokhoz. Néhol Szlovákiában is ennek lehetünk tanúi. A Központi Bizottság mai ülésén szándékosan beszélek erről. Én ugyanis nagyon szerencsétlen megoldásnak tartom, ha bárhol ls megkísérelnék a visszavágást, ha adminisztratív módszerekkel szereznénk érvényt pártunk vezető szerepének. Tudjuk, hogy társadalmunkban mindaddig semmit sem oldhatunk meg, amíg nem teremtünk rendet a pártban, amíg a nép széles rétegei nem látják a kommunistákban azt a vezető politikai erőt, amely meg tudja s meg akarja oldani a nép sarkalatos problémáit, de ugyancsak semmit sem oldhatnánk meg akkor, ha a párt ilyen helyzetét parancsolgatással, adminisztratív eszközökkel, a bürokratikus módszerek újbóli életbe léptetésével akarnánk kieszközölni. Jelenleg az olyan benyomás is lehetséges, hogy a helyzetet az említett módszerekkel könnyebben uralhatjuk, de ez a jövőben nagyon megbosszulná magát. Sohasem szabad visszatérnünk a bürokratikus módszerekhez. Pártunknak ezt a veszélyt szem előtt kell tartania és mentesülnie kell tőle. Ml A GAZDASÁGI REFORM? A párt s a társadalom minden erejét gazdasági problémáink megoldására kell összpontosítani. Azokhoz a nehézségekhez, amelyekről önöknek is tudomásuk van, még egyet kell hozzászámítanunk. Erről még nem beszéltünk. Mindeddig nincsenek tisztázva a távlati elgondolásainkkal összefüggő kérdések. Már néhány éve mindnyájan beszélünk gazdasági reformunkról. Ez a fogalom amolyan varázsszóvá változott, miszerint a gazdasági reform megszünteti minden nehézségünket. A legutóbbi 14 nap folyamán vallatóra fogtak vezető gazdasági dolgozóinkat. Mi tulajdonképpen a gazdasági reform, milyen célokat követ, milyen utakon haladhat, milyenek a kilátások? Elvtársak, bebizonyosodott, hogy ma nem találunk választ minden legelemibb kérdésre. Ezért minden téren felül kell vizsgálnunk az ezzel kapcsolatban alkalmazott módszereinket, s választ kell keresnünk azokra a kérdésekre, hogy vajon mit akartunk, mit értünk el, mi az, ami szilárd és mi bizonytalan. A gazdasági reformmal kapcsolatos elgondolásainkat nagyon erősen befolyásoló elméleti front elég erős volt akkor, amikor gazdálkodásunk régi módját bírálta, de bebizonyosodott, hogy nincs felkészülve az új csehszlovák elgondolások rögzítésére. Nem fogunk tehát sietni semmiféle részletmegoldással, míg nem fogjuk látni a körvonalait annak, hogy hova akarunk menni, milyen utakon akarunk oda eljutni. Itt van továbbá Szlovákia helyzete az államon belül, és az SZLKP jogállása Csehszlovákia Kommunista Pártjához való viszonyában. Életre hívtuk a föderációt, mutatkoznak természetesen problémák, mint ahogyan azt előre láttuk már akkor, amikor hozzáláttunk a szövetségi államrend megvalósításához. Ezeket a problémákat meg kell oldanunk. A fontos az, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely egységes párt és az is marad, teljesítse integrációs szerepét, rá tudjon mutatni az egyik és a másik oldalon, 111. mindkét Sádovský elvtárs a Központi Bizottság tegnapi plenáris ülésén mondott záróbeszédében mindenekelőtt megköszönte az elvtársak bizalmát, majd köszönetet mondott dr. Husák elvtársnak, az SZLKP KB eddigi első titkárának azért a munkáért, amelyet e tisztségében a párt és a szlovák nép érdekében és így egész hazánk érdekében végzett. — Az alapvető kérdés megoldása szerintem az, — mondotta a Központi Bizottság új első titkára —, hogy pártunkra úgy tekintsünk, mint marxista—leninista pártra, amely következetesen ragaszkodik a demokratikus centralizmus elveihez, amely programjának vezérfonalává a marxista—leninista ideológiát, a kommunista társadalom kiépítésének ideológiáját választotta. Ennek a pártnak megalkuvás nélkül oldalon á fogyatékosságokra, össze tudja hangolni a két nemzet és a nemzetiségek érdekeit, és meg tudja erősíteni ezeket az integrációs momentumokat, amelyekre a modern államnak elkerülhetetlen szüksége van a politika, a népgazdaság és a kultúra terén. A PÁRT NEM TŰRHETI MEG A SOVINIZMUST Itt vannak még a nemzetiségi csoportok problémáinak megoldásával összefüggő kérdések. Ezeket a nemzetiségi csoportok jogainak szempontjából, de az egész állam integrációs érdekeinek a szempontjából meg kell oldani. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy a párt ne tűrje a soviniszta elemeket a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyban. A sovinizmust, a nemzeti túlkapások minden formáját ki kell iktatni életünkből. A politikai életben — mint már említettem — nem fogunk tűrni szélsőségeket, döntő a küzdelem az igazi antiszocialista erőkkel, ahonnan a legtöbb veszély fenyeget. Ezt a küzdelmet politikai eszközökkel kívánjuk megvívni. Meg kell látni azonban, hogy a baloldali konzervatív, bürokratikus szélsőségek sem hoztak semmi jót a számunkra. Megvívni a politikai küzdelmet ezekkel a szélsőségekkel is — rendkívül fontos számunkra. Van egy kérésem ehhez a Központi Bizottsághoz: a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, mely elkerülhetetlenül szükséges a számunkra, ezen a fórumon, pártszervezeteinkben — ne fojtsuk el a szabad véleményt, hallgassuk meg a véleményeket, hadd ütközzenek össze a nézetek — ha elfogadunk egy döntést, akkor ragaszkodjunk egységes értelmezéséhez, az egységhez, mert csak ez ad alapot az egész párt akcióképességéhez. Ogy gondolom, elvtársak, hogy az adott helyzetben Szlovákiában és fokozatosan egész Csehszlovákiában a párt áttérhet az offenzív politikára. A múlt évben befeketítették a pártot, dramatizálták a túlkapásokat. Az emberek a Novotný-rendszer hibáit, az elkövetett deformációkat a párttal, az egész kommunista és szocialista eszmével azonosították, diszkreditálták mindazt, ami nálunk történt, ezt az időszakot a sötétség korszakának nevezték. Pártunk kiküszöbölte, és ki fogja küszöbölni az öszszes fogyatékosságokat. Ezek a hibák nem alkotják sem a marxista tanítás, sem a kommunista párt, sem pedig a szocialista társadálom lényegét. Fel kell tehát újra venni pártunk zászlaját, visszaadni tagjainknak a büszkeséget, hogy a párthoz, a tanításához és a nemzetközi munkásmozgalomhoz tartoznak. Nincs miért szégyenkeznünk bárki előtt is. Okos politikát akarunk folytatni, olyan politikát, mely megfelel dolgozóink millióinak. kell követnie programját és ezen az alapon kell tekintélyt szereznie vezető szerepének. Véleményem szerint mindanynyian a politikai konszolidáció kulcskérdésének tekintjük pártunknak a társadalomban betöltött rangja helyes értelmezését. Ezzel szorosan összefügg a párt vezető szerepe érvényesítésének kérdése, amelyről már oly sokat beszéltünk. Sajnos még mindig nem tekinthetjük egyedülálló jelenségnek azt, hogy egyes elvtársak, akik társadalmi, gazdasági vagy állami tisztségekben dolgoznak, nem tartják kötelességüknek a pártszervekhez való igazodást. Nincs szándékunkban visszatérni a Novotný-éra merev módszereihez, de tudatosítanunk kell, hogy e társadalom vezető politikai ereje mi vagyunk és hogy a párttagok, vaKÖZÉLET — ŠTEFAN SÁDOVSKÝ elvtárs nak az SZLKP KB elsfi titkárává történt megválasztása után elsőként földijei gratuláltak. Az érsekújvári járási pártbizottság nevében Vojtech Polák vezető titkár küldött üdvözlő táviratot. — LUDVlK SVOBODA köztársasági elnök az Indiai köztársaság elnökének elhunyta alkalmából részvéttáviratot intézett V. V. Giri ideiglenes államelnökhöz. Oldrich Cerník, a szövetségi kormány miniszterelnöke ugyancsak táviratban fejezte ki részvétét ludira Gandhi indiai miniszterelnöknek. — LUDVlK SVOftODA köztársasági elnök vasárnap iidvüzlfi táviratot küldött a Vöröskereszt Egyesületek Ligája ;ak, e nemzetközi szervezet megalakulása 50. évfordulójának alkalmából. — A MAGYAR Pen Club dr. Emil Boleslav Lukáč szlovák költőt a Pen Club érmével tüntette ki. — A SZLOVÁK Tudományos Akadémia elnöksége a Štefánik utcai épületének falán tegnap leplezték le Štefánik tábornok bronz mellszobrát. — TEGNAP KASSÁN emlékünnepséget rendeztek M. R. Štefánik tragikus halálának 50. évfordulója alkalmiból. Koszorúkat helyeztek el azon a helyen, ahof 40 évvel ezelőtt leleplezték Štefániknak az ötvenes években eltávnlított szobrát. Este iiin-'-i akadémiát rendeztek. —k. AZ FKP PLÉNUMA A VILÁGTALÁLKOZÓRÓL A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának május 2-án tartott ülésén határozatut hoztak a kommunista és munkáspartok moszkvai nemzetközi tanácskozásának előkészítéséről. Az FKP vezetősége úgy véli, a fő dokumentum tervezetét úgy dolgozták ki, hogy az értekezleten jelenlegi formájában vitára bocsáthatják. Az FKP szerint megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hugy a moszkvai tanácskozás hatékonyan hozzájáruljon a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséhez. DÖNTÉS ELŐTT A FRANCIA BALOLDAL A francia Szocialista Párt (SFIOj kongresszusa Párizs külvárosában, Alfortville ben összeült, hogy eldöntse: egységes elnökjelöltet jelöl-e ki a baloldal, mint 1965 decemberében, vagy pedig külön jelöltet állítanak a pártok. A küldöttek három lehetőség között választhatnak: 1. Megerősítik Gaston B e f e r r e marseilles-i polgármester jelölését, melyet a párt irányító bizottsága terjeszt elő; 2. „feláldozzák" Deferre-t a szocialista klubok által javasolt Alain Savahyért; 3. napirenden tartják továbbra is az elnökjelölt kérdését, s ezzel eleget tesznek a kommunisták kérésének, hogy a szocialisták pártérdekeiket is rendeljék alá az egység érdekeinek. Lapzártáig nem érkezett jelentés a szocialista pártkongresszus döntéséről. MA TEMETIK AZ INDIAI ÁLLAMELNÖKÖT Tegnap több mint kétszázezren rőtták le kegyeletüket dr. Z a kir Húsain elhunyt indiai államelnök ravatalánál, a delbi elnöki palotában. Az elhunyt államfőt ma temetik a Dzsamija Milija mohamedán egyetem temetőjében. Zakir Mahatma Gandival együtt az egyetem alapítója volt. beszéde lamint a pártonkívüliek kettőzött figyelemmel kísérik azt, milyen a mi állásfoglalásunk. Feltételezem ugyanakkor, hogy ez a Központi Bizottság olyan határozatokat hoz majd, amelyeket pártunk elfogad. Feltételezem, hogy nem olyan gyűlésekről lesz majd szó, amelyeken kész dolgok elé állítják a jelenlevőket, akik mereven bólintva adják beleegyezésüket, hanem ezek a gyűlések a nézetek, az álláspontok szembesítésén alapszanak majd, és ez a szembesítés az ideológiai helyes irányvonal kialakítását célozza. Amennyiben ezt az irányvonalat elértük, akkor már egyéb nem marad hátra, mint hogy öntudatosan meg is tartsuk, úgy, ahogyan az a kommunistákhoz, a mi pártunk tagjaihoz illik — mondotta befejezésül Sádovský elvtárs. Štefan Sádovský elvtárs