Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1969-05-04 / 18.szám, Vasárnapi Új Szó
Kis részletek a Švejk a derék katona című — Gyönyörű szép nyarunk volt! IBretschneider őrnagy). — Egy naay rakást ért az egész! (Palítfem kocsmáros). # — Különben is, én majd mindig megmondom, hogy jobbra menjek-e, vagy balra! (Katz százados). — Tudjátok Karthágóra is sor került: Ninivében kő-kövön nem maradt, de azért fel a fejjel! ( Marek önkéntes). — Mi ön civilben? Micsoda? Klasszikus filozófiát tanul? Tehát nyavalyás értelmiségi!... (Schröder ezredes). — Ti még nem ismertek engem, de majd még megismertek! (Dub hadnagy). — Uraim, nyugalom kell ide és tevékeny munka. (Svejk, a derék_ katona). (Fordította: sz. /.) PÁRIZS A festő találkozik barátjával. Eszébe jut valami, régen meg akarta kérdezni tőle. — Igaz is! Egy évvel ezelőtt azt mondtad, hogy egy gazdag özvegyasszonyt veszel feleségül. Ojabban nem látlak vele. Elváltatok? — Ö, nem. De még várni kell. — Mire? — A férje mé£ él. FÉLELEM A kikapós tengerészfeleség bejáró ismerősét fogadja, és miután betessékelte a szobába így szól hozzá: — Nagyon félek, János. A férjem bármelyik hónapban betoppanhat! Illlllllllllllllllllllllllillllllll A PROBLÉMA Egy nagy személyszállító tengeri hajón menetközben az ellenőr egy potyautast fedezett fel, mégpedig csinos fiatal leányt. Hinden teketória nélkül, rögtön vitte a kapitányhoz. Amikor odaért, elmondta felettesének, miről van szó. A kapitány magánkívül kiabálta: — Az ördögbe is, most mit tegyek magával? A lány értelmetlenül nézett az öreg tengeri rókára és haíkan megkérdezte: — Uram, ön még nemrég tengerész, ugye? MAS VILÁGRÉSZEN • ^ Nagyszerű! Ezek is civilizált emberek, tehát szót érthetünk velük. (V. Jiránek karikatúrája} ALKALMAZOM Egy nyugati nagyvállalat vezérigazgatójánál titkári munkára jó megjelenésű férfi jelentkezik. Az igazgató nézegeti munkakönyvét, majd így szól: — Uram, önt rövid időn belül két munkahelyről menesztették. Miért? — Azért kérem, mert elcsábítottam a főnökeim feleségeit. — Igen? Akkor azonnal alkalmazom! KÉRDÉS — Igaz kislányom, hogy Miskával szeretitek egymást? — Igaz, mami. De csak úgy platonikusan. — Hát az meg micsoda? — Hát az úgy van, hogy pénzt nem kérek érte . .. HÁROM A mamának, születésnapja van. Meghatottan fogadja három kisfia jókívánságait. — Tudjátok — mondja elérzékenyültem —, ón nem kívánok mást a születésnapomra, csaík azt, hogy három jó gyerekem legyen. A legfiatalabb kisfiú tárgyilagosan megjegyzi: — Akkor sietnetek kell, hogy hatan legyünk. A MESE ISMERT — Látjátok gyerekek, Így hozza a gólya az apukákat. — Látod, mondtam neked, hogy még visszakerülünk a nyeregbe. BORBÉLYNÁL — Mondja uram. nincs véletlenül még egy borotvája? — Mire kellene? — Hogy védekezhessek, ha továbbra is úgy fog nyúzni, mint idáig! A skót A skót váratlanul hazaérkezik, és a feleségét a heverőn -találja, amint nagyban csókolózik egy fiatalemberrel. Ä skót kirántja revolverét, el&vesz a zsebéből egy tölténydóbozt, egy töltényt betesz á «evoiverbe, és rákiátt a feleségére: — Áirj a szeretőd mögé, hitvány teremtés, le akarlak lőni Senneteket! JEAN — fean! • — Parancsoljon, uram -—- Legyen szíves, gyúftsa fel a környékbeli házakat! •— Miért, uram? — Háztűznézöbe szeretnék menni. * — jean, legyen szíves hordja fel a narancshéjakat a padlásra! — Miért, uram? — Ma fennhéjazva szeretnék beszélni. FELMONDÁS Egy párizsi polgári család szolgálólánya többéves munka után felmondott. A háziasszony dühösen mondja neki. — Mit gondolsz Mary, ha most férjhez mész jobb dolgod lesz? Hát jobb az nem lesz, csak gyakrabban lesz dolgom ... — Tudod, ide futnak be külföldről először a hírek arról, bogy mi történi nálunk. (V. Lepí.1 rn |za) KIRÁNDULÁSON Egy lelkes turista a hegycsúcs magas szikláján áll és onnét gyönyörködik a táj szépségeiben. — Micsoda fenséges kilátási — sóhajtozik megánkívül —, ttt szívesen meg is halnékl Az idegenvezető halkan megszólalt: — Uram, ha ad egy húszast én megszerzem önnek ezt az Örömöt. _jem, hogy ma jobb nem megszületni, ele ez mindenkinek nem sikerülhet... (Neprakta r< KÉSŐ A gondos anya így szól leányához: — Kattka, látom, hogy másodszor is ugyanaz a fiú vár a házunk előtt. Kérlek vigyázz, nehogy annyira elcsábítson, hogy felmész hozzá a lakására, mert... tudod mire gondolok? — Tudom mami, de nem tudtál hamarabb szólni? U») AGGÁLY A hollywoodi filmsztár vőlegénye az esküvő napján, hogy, hogy nem, vidéken van és leké st a vonatot. Szalad a postára és sürgős táviratot ad jel a menyasszonyának: „Ne menj férjhez, amíg meg nem érkezem." — Nézze Neandervölgyi úr, mindig mondtam, hogy maga egyrészt jobboldali imperialista, másrészt dogmatikus szektás egy személyben és a folytonos hőbörgésével csak igazolja ezt az állításomat! Maga semminek sem tud örülni, mindenben csak a rosszat látja, maga egy kuvik, aki a tőkés militarizmus, a revizionizmus és a személyi kultusz himnuszát zengi! — Dehát a munkafegyelem ... — Kuss, most én csevegek! Mi az, hogy munkafegyelem? Maga ilyen sirámokat akar népszerűsíteni, amikor nekünk még minden porcikánkat duzzasztja nagyszerű jégkorongozóink sikere?! Hát mondja maga agysérves, azt htszi, ha maga mint szerszámlakatos tíz darabbal több szerszámlakatot készít, azzal már öregbíti hazánk jóhírét? — De könyörgöm ... a fizetésem sem valami fényes ... — Látfa ez az! Ez maga! Elidegenedett a társadalomtól, csak a saját apró vacak érdekeit látja, az egyéni sikert hajszolja. Á maga fizetéseI Sagschon — mondja a művelt francia. Az persze nem látja, hogy hány ember kapott helyet az Párbeszéd újonnan alakult minisztériumokban és milyen szép fizetést kapnak! Maga csak azt látja, hogy milyen kevés fizetésük van a szerszámlakatosoknak, de nem látja, hogy mennyivel több lóvét kapnak a minisztériumok dolgozói! Es elhiheti nekem, ha így megy tovább, minden szerszámlakatosra jut két minisztériumi tisztviselő, tehát ők lesznek a többség és nálunk mindig a többség érdekét kell szem előtt tartani! — Esedezem . . . lehet, hogy tévedek, de úgy veszem észre, hogy mindennek jelment az ára . — Most elárulta magát gaz intrikus! Most látható, hogy szándékosan hazudik, megfontoltan akar ártani! Szóval maga szerint minden megdrágult!? Persze mit figyel azzal az utálatos halszemével? Csak azt, hogy megdrágult a ruha, meg a cipő, meg a konzerv, meg még néhány apróság. Mert maga — maga imperialista, dogmatikus szerszámkészítő — csak a flancot, meg a hasát tartja fontosnak. Mert maga egy hedonista playboy, egy kapitalista ínyenc! Ezért azonnal kijelenti, hogy minden megdrágult! Ide nézzen gaz izgató, itt olvashatja az újságban a cáfolatot: ,,Megdrágult? Nem! Az általunk gyártott festékek és mázolóanyagok ára változatlan!" PETERFI GYULA