Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-29 / 124. szám, csütörtök

Az emberiesség szolgálatában AZ ARANYÉRMES ELNÖK A Szlovák Vöröskereszt első kongresszusán több mint 500 küldött vett részt. A résztvevők szinte valamennyien az önkéntes mozgalom leglelkesebb tagjai közül valók Dr. Kubik Károly, a Vöröskereszt Dunaszerdahelyi járási Bizottságának elnöke azonban közülük is kiemelkedik, hiszen már két alkalommal megtisztelték „Az áldozatkész és érdemes munkáért" aranyéremmel. És hogy a humanizmus gondolatát terjesztő szervezetnek valóban egyik leglelkesebb tagja, azt az is bizonyítja, hogy már 20 éve egyhuzamban a járási bizottság elnöke .. A tanácskozás egyik szünetében néhány kérdéssel fordultunk dr. Kubik Károlyhoz. • A szerdahelyi járásról sok dicsérő szó esett a kongresszuson. Mondhatna valamit arról, konkrétan mivel érdemelték ezt ki? — Az utóbbi években Járásunk a legjobb szlovákiai szervezetek közé tartozik. Ezt egyebek közt az önkéntes és térítésmentes véradás megszervezésével értük el. Tavaly például több mint 1300 véradónk volt. A véradók száma évről évre nő. Eleinte például még a százat sem érte el. Nagyra becsülik a magyar egészségügyi sajtó terjesztése terén elért eredményeinket is. Minden 41. polgárunk előfizetője a „Népegészség" című folyóiratnak. Szerintem kimagasló eredményeinkhez nagyban hozzájárul az is, hogy a csallóközi embernek nem idegen a humanizmus gondolata, nolia manapság egyre önzőbbek az emberek. • Sokéves tevékenységéből milyen élményére emlékszik a legszívesebben? — Egy alkalommal egy többgyermekes családanya súlyos égési sebeket szenvedett, s nagyon gyorsan kellett számára vért biztosítanunk. Felhívásunkra azonnal tízesével jelentkeztek az önkéntes véradók ... A legszebb emlékeim közt őrzöm azt a segítséget is, amelyet a vöröskeresztes tagok nyújtottak a csallóközi árvíz idején a veszélybe került lakosoknak. • Mi ragadta meg figyelmét a kongresszuson? — Nagyon tetszett a mentőszolgálatok gondolatának a felvetése. Például az, hogy ne csak az intézményes, hivatalos uszodákban működjenek úszómesterek, hanem mindenhol, ahol fürdenek, legyenek önkéntes mentők, illetve olyan vöröskeresztes tagok, akik szükség esetén elsősegélyt tudnának nyújtani. . Felszólalásomban egyebek közt rámutattam a Szervezet gazdasági kérdéseire. Többek közt arra, hogy a Vöröskeresztnek is legyen módja haszonnal járó vállalkozásokra. • Befejezésül mit mondana? — Ezúton is meg szeretném köszönni járásunk minden vöröskeresztes tagjának eddigi tevékenységét. ífülöp) Bolhurúsár Hogy irigyeltük még nemrégiben is a nyugati nagyvárosokat. Párizsnak, Londonnak, Rómának volt bolhavására, miért nincs nálunk is, legalább Prágában? — panaszkodtak az emberek. A „műértő" vevőközönség megnyugodhat és mondhatja: már nálunk is van. Tévedés ne essék: ne keverjük össze a fogalmat a kutyavásár fogalmával. A lényege, hogy a vásáron mindenki mindent eladhat (mert minden elad na'

ó. lia ügyesen dicsérik az árut j nagy mindent megvehet j ha ü-jyesen alkudozik a vevő). Mii lehet eladni? Mit lehet kapni? A melltartótól a nyakkendőig, a játékfocitól a ponyva ei/ényig, dédanyánk ókulláréjától dédapánk pipájáig, a kürtökalaptól a ..., egyszóval itt megtalálható mindenfajta régiség, limlom, kiszolgált ruha siti ,4 hatalmas teremben óriási a hangzavar. Egy pirospozsgás lány fáradhatatlanul beszél, dicséri az áruját: a szózuhatag szinte elszédíti az embert — és nevetve, meggyőzve selyemharisnyát vásárol. A lány mellett egy valódi Wurlitzer körül tolonganak az emberek. Az idős bácsika szünet nélkül tekeri, a zene minden szónál többet mond. Itt mindent eladhat, ha ügyes, egy fél cipőt is. Hetenként egyszer, csütörtökön a déli órákban kezdődik az adás-vevés, amely a késő esti órákig is elhúzódik. Ha Prágában a „Hlavovkát" keresi valaki, széles mosollyal igazítják útba. A név felderíti az embereket. Ha peches az ember, és semmit sem sikerül eladnia vagy vennie, egyáltalán nem bosszankodik. Már az a tény, hogy ott volt, magában felejthetetlen élmény. Na, már tudja, mi a bolhavásár? H. L. is £ t6rgyalót«r«mbtfl Ludmilla asszony i _ ii „karrierje Közömbösen állt a bírák előtt. A hozzá intézett kérdésekre röviden válaszolgatott. Ludmilla asszonyságot semmi sem hozta ki a sodrából. Hogyisne, hiszen m;ir tizennyolcadszor felel a bíró ; ág előtt bűneiért. A vád, mint már annyiszor azelőtt, most is a prostitúció és a lopás .. Pedig élete egészen másképp kezdődött.. . Fiatalon férjhez ment. Az ura mindenben kedvében járt. Együttélésük során három egészséges, szép gyermekük született. Amint már az lenni szokott, a gyerekekkel sok a baj, sok a munka. S ez már nem volt ínyére Ludmilla aszszonynak. Egy napon összeszedte holmiját — három gyermekét férjénél hagyta — és elköltözött. A férj a nagy csalódás után sem csüggedt el. A mindennapi fáradságos munka után gondoskodott a gyerekekről, elvégezte a háztartási munkát. Többen azt javasolták, hogy adja őket gyermekotthonba, de ő nem volt hajlandó megválni gyermekeitől. Azok nőttek, jől tanultak ... A sok gond és munka után egyre sokasodott az öröm az anya nélkül maradt családban. A legidősebb lány orvos lett, a két kisebbik is főiskolán tanult ... Ludmilla asszonynak azonban egyre rosszabbul ment a sora. Kávéházak, szállodák, ismeretlen férfiak társasága, lopás és végül a börtön volt az osztályrésze. 1950-től tizenhétszer volt lopásért és élősködésért elítélve. Ügy látszik azonban, hogy a kiszabott büntetések enyhének bizonyultak, mert Ludmilla ismét a züllés útját járta. Pőstyénben K.-ék lakásából 2000 koronás tranzisztoros rádiót lopott el, amelyet aztán az egyik vendéglőben 250 koronáért eladott. Három nappal később barátnője lakására csalta S. polgárt, akinek azt ígérte, hogy együtt töltik el az éjszakát. E helyett azonban leitatta őt, és amikor S. elaludt, pénztárcájából 300 koronát lopott el. Ki tudja, mi mindent követett volna még el, ha a bűnügyi rendőrség nem lett volna éber, és nem állítja őt a bíróság elé, amely Ludmilla asszonyságot ezúttal kettő és fél évi börtönre Ítélte. — né— HAZÁNKBAN pillanatnyilag sok milliárd értékű kihasználatlan anyag hever üzemeink raktáraiban. Mit tegyünk vele? Erre a kérdésre kértünk választ Antonín Stríbrnytől, a Nehézipari Minisztérium Anyagszolgáltatási Főigazgatóságának vezetőjétől. A Mint tudjuk, a közeljövőben a kihasználatlan anyagtartalékok börzéjét Pozsonyban rendezik meg. Mit mondhatna ezzel kapcsolatban? — Június 4—5-én tartjuk meg a Kultúra és Pihenés Parkjában az említett börzét, amelyre a mai napig 125 vállalat jelentkezett. A Milyen anyagok fognak szerepelni ezen a speciális, az elfekvő készletek értékesítését elősegítő rendezvényen? — Kohóipari anyagok, szerelési és elektroanyagok, különféle motorok, szivattyúk, gépek és készülékek, műhelyberendezések, csapágyak, mezőgazdasági gépek és berendezések, festékek, lakkok, textil-, bőr-, gumi- és műanyagtermékek stb. A A múlt évi hasonló börzén milyen eredményeket értek el? — Mintegy 30 millió koronás Milliárdok megmentéséén forgalomról van tudomásunk. Sok üzem azonban nem jelentette be nekünk a későbbi értékesítési akciókat. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném azonban azt is, hogy a fenti összeg csupán az értékesítési árat tükrözi, kevésbé azt, miként érvényesült az ezen az úton beszerzett áru például a hiánycikkeknek számító — nemegyszer kivitelre készülő — termékek komplettizálása szempontjából. A Csupán Pozsonyban rendeznek ilyen, az árucsere-forgalmat elősegítő akciót? — Dehogyis. Ez ideig ebben az évben már Plzeňben és Olomoucban volt hasonló rendezvényünk, ősszel pedig Brnőban rendezzük meg az elfekvő készletek országos börzéjét. A Milyen a kínált áruk ára? — Semmiképpen sem magasabb a normális beszerzési árnál, sőt nem egy esetben akár 50 százalékkal is alacsonyabb. Tudni kell, hogy nem hasznavehetetlen árut. kínálnak itt az üzemek, hanem olyanokat, amelyeket a termelési terv megváltozása vagy egyéb okok miatt saját maguk nem tudnak felhasználni. A Miért előnyös az ilyen rendezvény? — Azért, mert az anyagbeszerzők egy helyen áttekintést kapnak arról, mit lehet könynyűszerrel beszerezni. Nagyra értékelik ezt különösen a kisebb üzemek képviselői, akiknek, mondjuk, csak egynéhány, bizonyos típusú alkatrészre, szivattyúra, motorra stb. van szükségük. A Mit mondhatna befejezésül? — Azt, hogy az üzemeknek — az egész év folyamán — jóval előrelátóbbaknak kellene lenniük, ami az anyagtartalékokat illeti. Elvégre nem mindegy számukra, milyen értékek hevernek kihasználatlanul raktáraikban, hiszen az utóbbiaknak komoly befolyásuk lehet a prémiumok, a jutalmak és egyéb juttatások kifizetésére. A felhasználásra nem kerülő tartalékokat azonnal más üzemek rendelkezésére kellene bocsátaniuk. Mi tőlünk telhető• leg elősegítjük ezt a törekvésüket. /djl Alka om az okulásra Exkluzív divatbemutatóról — ahol több mint 150 modellt láttunk — kellene írnom, amelyet a GONSTANZE nyugatnémet kiadóvállalat rendezett nemrégiben Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában. A bemutatott ruhaneműk, fehérneműk élénk színekkel, egyszerű, de elegáns vonalukkal elkápráztatták a szemlélőt. Lehetetlen volt nem megfigyelni a kelmét, melyből készültek. Egyszóval — minden nő vágyát kielégítőek voltak. Pedig — és ezt azonnal hozzáteszem — nem a „felső tízezer" számára tervezték őket, ellenkezőleg, a nagy tömegek számára. És a producens állítása szerint valamennyit otthon is el lehet készíteni. Egy felmérés szerint Németországban a nők 42 százaléka meg is varrja önmagának. Szóval, nem erről a szemet kápráztató bemutatóról szólok, hanem inkább arról, amit a megelőző sajtóértekezleten hallottam, taj>asztaltam. Szerintem ugyanis ebből többet tanulhatunk, s végre megszívlelhetnénk: így is lehet. A kiadóvállalathoz három divatlap tartozik: a hetente megjelenő Constanze, a tizennégynapos Petra és a Brigitte havi folyóirat. Összesen tízmillió példányban kerülnek közkézre. Ami a lap kivitelét illeti, sajnos, egyetlen nálunk megjelenő folyóirathoz sem hasonlíthatjuk. Hogy mit tesz a kiadó a propagálásáért, azt néhány példával dokumentálom. A világ legnagyobb, speciálisan kérésük szerint és igényeiknek megfelelően készült autóbuszával, ahol az üzleti tárgyalások lebonyolításán kívül, pihenőhelyük, gazdag ruhatáruk és minden szükséges technikaj felszerelés megvan, beutazták az egész világot. Divatbemutatóikat a legdélibb Afrika négerei tapsolták végig, és az eszkimók fogadták nagy megelégedéssel. A hetente közölt keresztrejtvény első díja egy Skoda 1000 MB gépkocsi (hozzá kell tennünk, hogy ott jóval drágább, mint nálunk). A lap szabásmintákat, kiváló recepteket közö), • ország legjobb szakácsát alIrnazza, akinek az a feladata, hogy étrendet, illetve a recepteket a szabásmintának megfelelően spekulálja ki. Vagyis, ételei összeállításánál ügyelnie kell a kalóriaértékre, a vitamintartalomra és főként arra, hogy ne hizlaljanak. Egy-egy városban a divatbemutatók előtt sajtóértekezletet tartanak, ahol — köszönet érte — nem fukardoknak az enni és innivalóval, emlékül lapjaikból egy fél tucatnyit és nálunk sose látott pókháló vékonyságú harisnyanadrágot adnak. Mint már említettem, modelljeiket, illetve a szabásmintákat a széles tömegek számára készítik. Ennek viszont az a feltétele, hogy az anyagok, amelyekből a ruhákat vagy fehérneműt gyártják, mindenütt, bármilyen mennyiségben kaphatók legyenek. Ezért a textilt készítőkkel széles körű tárgyalásokat folytatnak — egy-egy ilyen turnén ők is részt vesznek —, és tárgyalnak az üzletemberekkel is, hogy a modelljeik számára készített anyagot forgalomba hozzák. Ezzel egyrészt nagyon pozitív hatást gyakorolnak a divat alakulására, másrészt nem szereznek senkinek sem bosszúságot — mármint nyugat-németországban — azzal, hogy az anyagért üzletből, üzletbe kelljen szaladgálni. Persze, nem tagadják, hogy ezzel tulajdonképpen saját érdeküket nézik, hiszen lapjukat csak akkor vásárojlák, ha a szabásmintához szükséges hozzávalót ineg is lehet kapni, s ha modelljeik egyszerűek, olcsók. Hogyan készül egy-egy modell rajza? Jobban mondva, hogy kerül be annak fényképe a lapba? A felvázolt témából a legjobb szalonok ruhát készítenek, amelyeket egy szakbizottság időnként értékel. Közben minden kontinest beutaznak, s kiszimatolják, hogy milyen a divat. S mivel nincs új a nap alatt, a kiadó sem titkolódzik azzal, hogy tulajdonképpen „lopkod", de hiszen végeredményben — mint már mondtam — az a célja, hogy minden igényt kielégítsen. Különben az egyes modellezők között a vállalaton belül ls nagy a konkurrencia, hiszen megtartani az elsőséget, igazán nem könnyű feladat. Számtalan olyan konyhatitkot megemlíthetnék, ami számunkra a lehetetlenséggel határos. Egy a sok közül: a főszerkesztő egy reggel azzal jött be, hogy a világon hamarosan véget ér a Rose-színmánia, s ezért egy új színt, a Conakszínt javasolta helyette. A kész lapokat sztornírozták és ugyanazon modelleket az új színben három napon belül elkészítették, és az újság negyednap világot ls látott. Miközben a szebbnél szebb ruhákban gyönyörködöm, azon gondolkodom, hogy lám, így is lehet... Az új gazdaságirányítási rendszer nálunk ls megköveteli majd a rugalmasságot, a merszet, a konkurranciát s nem utolsó sorban az ügyességet és az észt... OZORAI KATALIN Ovodagondok Ekelen Alig két év telt el az ekeli iskolaépület, a tornaterem és az étterem átadásától, és már türelmetlenül várjuk az új óvoda megnyitását, amelyet a Komáromi Járási Építőipari Vállalat 350 000 korona költséggel épített át egy régi iskolából.. 1969. április 22-én az átvevő bizottság az új óvoda külsejével ugyan teljesen meg volt elégedve, a részletes ellenőrzés azonban számos sajnálatos fogyatékosságot leplezett le.Ugyanis az épületet olyan terv szerint építették át, amelyet nem hagytak jóvá a járás közegészségügyi szervei. Igy történt, hogy a mosdókat és a WC-ket az épület végébe építették, és mivelhogy az óvoda két tantermes, az egyikből a gyermekek csak a másik tantermen áthaladva juthatnának el ebbe a nélkülözhetetlen egészségügyi helyiségbe. Mit lehet tenni? Az épület készen áll. A vállalat dolgozói Jó munkát végeztek, és a kisebb hibákat helyrehozták. A kutat a hnb május 30-ig elkészíti. A járási higiénikus mégsem adhat engedélyt az épület használatára... Építsenek egy kis folyosót a másik tanterem ablakai elé? Ez rontaná az épület külsejét, újabb jelentős befektetést követelne és az említett tanterem világosságából is elvenne. Vida Kálmánné, az óvoda igazgatónője tanácstalan. Nem tudja, hogyan alakul a helyzet, hiszen a régi épület már egyáltalán nem megfelelő. Milyen megoldást várhatunk? Mikor? Ki a felelős mindezért? Mi lesz gyermekeinkkel, ha a téli hidegben megint a hosszú udvaron kell WC-re járniuk? . Szeretnénk, ha gyermekeink már 1969-ben használatba vehetnék a szép, új épületet, amely az „Ajándék gyermekeinknek a föderáció megalakulása és az SZNF 25. évfordulója alkalmából" nevet viseli. BELLUS IMRE 1969. V. 29. Az új, de használhatatlan óvoda