Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-23 / 119. szám, péntek

A BRNÓI VASÁR MARGÓJÁRA Látni sokat, vásárolni keveset lehet Balesetelhárítás—életvédelem Régente a ragályos betegségek végzetes kime­netelűek voltak. Nem csoda tehát, ha a lakos­ság körében rémületet keltettek. E betegségeik okainak és terjedési módjának felfedezése után már lehetővé vált megelőzésük (pl. oltással, fer­tőtlenítéssel, vesztegzárral stb.), aminek követ­keztében a ragályos betegségek, például a vör­heny, a kanyaró, a torokgyík, a tuberkulózis stb. száma — a náthaláz kivételével — lényegesen csökkent, sőt néhány betegség (például a tífusz, a paratífusz, a gyermekbénulás, a nemi bajok stb.) már alig fordul elő. A ragályos betegségek csökkenésével enyhült a lakosság félelme, s a halálos kimenetelű betegségek listáján a követ­kezők kerültek előtérbe: Évente elhalálozott lakosság száma Csehország- Szlovákiá­ban: ban: a) szív- és érbetegségek, 50 000 15 000 b) daganatok, 24 000 7 000 c) légzőszervi megbetegedések, 9 000 4 000 d) balesetek következtében 8 000 3 000 Mélyrehatóbb statisztikai elemzések után meg­állapíthatjuk, hogy a szív- és érbetegségek, a daganatok, a légzőszervi bajok leginkább az öreg emberek halálát okozzák, míg a közepes korúak­nái, főleg a férfiaknál a balesetek vannak elő­térben, melyek száma emelkedő irányzatot mu­tat. Például 1960-ban Csehországban 7 400, Szlo­vákiában 2 400 volt a halálos kimenetelű balese­tek száma, ami 1965-ben Csehországban 7800-ra, Szlovákiában 2700-ra emelkedett. Érdekes képet nyújt a halálos kimenetelű balesetek statisztiká­ja (évente). A leggyakoribb okok: Csehország- Szlovákiá­ban: ban: — közlekedési balesetek 2 000 J 000 — megfulladás 1450 400 « vízbefúlás * 500 225 A balesetek között tehát leggyakoribbak a közlekedési balesetek. Vegyük tehát jobban szem­ügyre, hogy melyik balesetfajtákról van szó: Csehország- Szlovákiá­ban: ban: — autóbalesetek 1 150 730 — vasúti szerencsétlenségek 300 170 — traktor- és 115 75 — repülőszerencsétlenségek 15 5 A feltüntetett számadutok csupán a halálos ki­menetelű balesetekre vonatkoznak. Lényegesen nagyobb a munkaképtelenséget és rokkantságot okozó balesetek száma. Ide sorolhatók a közle­kedési és a háztartási balesetek is, főleg a gyer­mekek és az ifjúság körében. Ezért került a bal­esetelhárítás az egész világon a szakemberek fi­gyelmének előterébe. Hiszen a CSSZSZK ezen a téren Európában az ötödik helyen áll! A halálos kimenetelű balesetekben hazánk következő kerü­letei vezetnek: dél-morvaországi (Brno, Gottwal­dov), észak-morvaországi (Ostrava, Karviná, Olo­mouc), közép-csehországi (Kladno) és nyugat­szlovákiai (Bratislava, Trnava, Nitra). Hogy felvehessük a küzdelmet a balesetek el­len, úgy — a ragályos balesetekhez hasonlóan — ismernünk kell azok okát. Ezen a téren azonban nehézségekbe ütközünk, itt ugyanis több tényezőt kell figyelembe vennünk, ilyen például a mun­ka- és a szociális környezet, a munkaeszközök minősége, a termelési folyamatok, a biztonsági berendezések és intézkedések színvonala, az új dolgozók begyakorlási módja, a munkások életé­nek rendezettsége, fizikai és szellemi állapota (magatartás, izgalom, el tompultság, álmosság, hangulatosság, szeszes ital vagy gyógyszerek fo­gyasztása stb.). Tehát nem szabad elkerülnünk sem a műszaki, sem pedig a nevelési, a társa­dalmi és a lélektani tényezőket. A balesetelhárítást az is bonyolulttá teszi, hogy ezek a tényezők nem csupán gyakoriak, hanem szüntelenül változnak. Az előttünk álló műszaki forradalom nemcsak a termelési technika és a technológiai eljárások teljes megváltozását je­lenti, később lényegesen megváltoztatja az embe­rek életstílusát és gondolkodásmódját. Az említettekből látható, hogy a balesetelhárí­tásba — az egészségügyi dolgozókon kívül — intenzívebben be kell kapcsolódniuk a műszaki dolgozóknak, a pedagógusoknak, a szociológu­soknak és a pszichológusoknak is. A balesetek teljes kiküszöbölése sohasem sike­rül. Célunk most a balesetek számának a csök­kentése, a halálos kimenetelű balesetek megaka­dályozása. Ennek érdekében javítanunk kell az üzemekben a laikus balesetelhárítási oktatást és nevelést, amivel legalább negyedrészben csök­kenthetnénk a balesetek számát. Ebben a munká­ban segítő jobbot nyújthatna a rádió, a televízió, a film, valamint a napisajtó, az üzemi bizottsá­gok stb. A balesetelhárítással ugyanis állandóan foglalkoznunk kell. D f RICHARD TEPLÝ Takarékosságból elégtelen A bentonit ritka ásvány. Legnagyobb lelőhe­lyei a Szovjetunióban, Kínában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Magyarországon vannak. Néhány évvel ezelőtt azonban nálunk Kelet-Szlo­vákiában, Lasztóc, Velejte és Kuzmice határában szintén gazdag bentonitkészletekre bukkantak. A bentonit felhasználása sokrétű. Némely ipar­ágban, például a vegyi- és az építőiparban, illet­ve a vasöntödékben úgyszólván nélkülözhetet­len. Külföldön egyre többet hallani a bentonitnek a mezőgazdasági termelésben való felhasználá­sáról. Több országban rendszeresen bentonittal javítják a termőföldet, jóllehet nem szerves ere­detű anyag, s a műtrágyához hasonló tápanyag­pótló tulajdonsággal sem bír, óriási vízfelfogó képessége miatt különös jelentőséget tulajdoní­tanak neki. A bentonittal javított talaj elenyésző csapadékmennyiség esetén sem szárad ki, sőt „elraktározza" a talajnedvet. Ekkora felhasználási lehetőségek mellett ért­hetetlen, miért nem törődik senki sem az emlí­tett készletek kiaknázásával. Azt pedig már a józan ész fel sem fogja, miért folyamodunk költ­séges behozatalhoz, amikor a nyersanyag itt he­ver kihasználatlanul, nálunk ... Az utóbbi időben a hazai üzemek nagyobb ér­deklődést tanúsítanak a kelet-szlovákiai bentonit iránt. A vágsellyei Duslo, a Prakovcei Gépgyár és a Kassai Kerámiai Üzem konkrét megrendelés formájában jelentette be igényeit. Csakhogy a bentonit termelését a tervek szerint csak a jövő évben kezdik meg. Feltéve, ha addig kész lesz a termelőüzem, amely ma még szintén csupán „papíron" létezik. Vagy mit nekünk az elúszott milliók? P. L. Por és zaj nélkül is é hetnénk Az „önműködő levegőtisztító A természetnek megvan az a képessége, hogy önmaga végez­ze el a levegő tisztítását. Érde­kes megfigyelni a különbséget egy nagyobb, növényzettel be­nőtt terület és egy kopár terü­let között. A zöldövezetben szembeötlő a növények hatása a hőmérsékletre és a levegő páratartalmára. Nyáron ilyen helyen két-három fokkal is hű­vösebb a levegő. A növények részben elnyelik, részben visz­szaverik a napsugarakat: Egyes növényeknek mint a nyírnek, a vadgesztenyének, a jávorfának, a nyárfának ebben a folyamat­ban jelentős szerepe van. A zöldövezetben a levegő viszony­lagos páratartalma 10—20 szá­zalékkal nagyobb, mint a sza­bad térségen. A fák a levelei­ken keresztül lélegeznek, bizo­nyos mennyiségű párát -is gőzö­lögnek ki és a hőt gőzzé vál­toztatják úgy, hogy csökken a meleg és emelkedik a levegő viszonylagos páratartalma. Té­len viszont a fák, a bokrok és az avar sűríti a meleget, s ez­által a környező földterület is egy bizonyos mennyiségű hőt nyer. Zöld sáv — élőkerítés Az ember élete legnagyobb részét a lakónegyedekben töl­ti, s éppen ezért igyekszik, hogy a természetnek legalább egy kis darabkáját bevigye környezetébe. A mi városaink viszont egyáltalán nem felel­nek meg a követelménynek, mely szerint egy lakosra 30— 40 négyzetméternyi zöld terü­letnek kell jutni, ebből 10 négyzetméter a lakótelepen. Ezért valóban időszerű a min­den szabad terület beültetése, e célra minden alkalmat fel kell használni, különösen a vá­rosszépítési akciókat, A zöld­sávnak nagy egészségügyi je­lentősége van. A fák, a bokrok és a fű nem egyenértékű a légkör tisztítása szempontjából, de helyesen kombinálva, ültetve, jelentősen megváltoztathatja a mikrokli­matikus viszonyokat. A pázsit porfogó, a bokrok éppen abban az ún. biológikus zónában tisz­títják a levegőt, amelyet a já­rókelők belélegeznek, a fák vi­szont felfogják a magasból jö­vő szennyezést (korom, pernye stb.). A por aránylag sokáig tartja magát a növényzeten, mintegy tizenegy napig. Termé­szetes úton az eső mossa s így ismét megfelel céljának. A csapadékban szegény vidéke­ken vagy a túlságosan poros környezetben a növényzetet ön­tözéssel kell- megszabadítani a portól. Ezt az éjszakai vagy a kora reggeli órákban kell elvé­gezni. Ezt semmi esetre sem szabad elfeledni sem a műsza­ki szolgálatnak, sem a magán személyeknek. Az országúton felvert port jól felfogják az út menti sűrű leivelü bokrok, vidéki lakótelepeken az élőke­rítések. Egy ilyen körülbelül 140 cm magas és 50 cm széles élőkerítés a pornak 44 százalé­kát, ha szélesebb, akkor 70 szá­zalékát fogja fel. Ha fákat is lehet ültetni, a szűrés sokkal eredményesebb, csak vigyázni kell, nehogy túlságosan árnyék­ba borítsák a földszinti lakáso­kat. Mit ültessünk? A por ellen általában na­gyobb levelű növényeket, to­vábbá barázdált vagy ragadós, illetve szőrös levelű növénye­ket ültessünk. Jó porfogó az or­gona, a jávorfa, a bodza, a vad­gesztenye, a dió, a vadszőlő, a hársfa. Gyümölcsfákat nem ajánlatos erősen poros helyre ültetni, mert a gyümölcs viaszos burkáról mosással sem lehet tökéletesen eltávolítani a port. Azzal, hogy a növényzet felfog­ja a port, egyúttal megtisztítja a levegőt a porral együtt terje­dő bacilusoktól is. Az ipari üzemek környékén a védő­sávon kívül magas fákat ül­tessünk a felülről jövő szeny­nyeződés felfogására. Az ipari porral szemben rendkívül el­lenálló a hárs, a jávorfa, az orgona, a borostyán, a vegyi anyagokkal szemben a vadgesz­tenye, a hárs, az akác, a tuja és a fenyő. A kénes kigőzölgé­seket tompítja bizonyos fokig a hárs, a jávorfa, a tölgy és a A brnói könnyűipari vásárról visszás érzésekkel kell írnom. Ahhoz, hogy az ember megnéz­ze a huszonegy pavilonban és a szabad térségeken kiállított szebbnél szebb árut, nem elég három nap sem. Annál is in­kább, mivel az idén a látnivaló­kat huszonkét külföldi állam több mint száz cégének gyárt­mánya is gyarapítja. Mód nyílik az összehasonlításra is. S bi­zony, habár a csehszlovák gyárt­mányok nem egy esetben meg­ütik a világszínvonalat, a tex­tilneműben, a cipőgyártásban nem egy állam túlszárnyalt ben­nünket. Vonatkozik ez elsősor­ban az áru minőségére és esz­tétikájára, modern vonalára. S bár a kiállítás nemzetközi elis­merésnek örvend, mégsem lehe­tünk elégedettek, mert a látot­takból jóformán semmit sem le­het megvásárolni — annak el­lenére, hogy az akció nevében benne szerepel a vásár szó. Az egyes nagyüzemek, cégek ezt egyrészt a nýersanyaghiány­nyal, másrészt azzal indokolják, hogy a prototípus elkészítésé­től a gyártásig az út nagyon nehéz, hosszadalmas, számtalan objektív akadállyal kell meg­küzdeniük. A hosszú folyamat természetesen a korszerűség ro­vására megy, s a divat gyors változása folytán, ami ma mo­dern, egy fél év múlva már di­vatját múlta. Ezért azután kép­zőművészeink olyan modelleket terveznek, melyeknek vonala több szezont is „kibír". Kissé más a helyzet a termelőszövet­kezeteknél, ahol a gyártott áru darabszáma jóval kisebb, tehát a nyersanyag beszerzése és az előállítás is gyorsabb. Sok eset­ben azonban kisipari terméke­ink nem ütik meg a kívánt színvonalat, sőt néha a gics­csel határosak, bár a tavalyihoz viszonyítva ezen a téren is ja­vulást észleltünk. A brnói könnyűipari vásár egyben a lakáskultúra nagy szemléje is. Meg kell monda­íunk. hogy bútoriparunk az utób­bi években hatalmás lépéseket tett előre. Igaz, hogy az árak is borsosak, s ami ennél még bosszantóbb, az hogy üzleteink­ben ebből a sok szépből nem látunk, illetve nem kapunk jó­formán semmit. Rendkívül diva­tosak az egyes • kombinációk, vagy a politúrozott, lakkozott és olajfestékkel bevont össze­tételek. A huzatok többnyire egyszínűek, a bordó szinte ki­zárva, gyakori a bőr, műbőr és a szőrmeutánzat. A kiállításon nagy feltűnést keltett az északi államok bútora, főként a finnek hálószobája. Az ágy gömbölyű, az ágy főbe beleépítették az éj­jeli lámpát, a kis bárpultot és vadgesztenye. A füstös környe­zetben ajánlatos amerikai jávor­fát, akácot, nyírfát, tuját és fenyőt ültetni. Hangtompító és bűzsemlegesítő A zöldsáv alkalmas a zaj tompítására is, mert a hang­hullámokat nemcsak visszaveri, hanem el is nyeli. A legtöbb hanghullámot a jávorfa, a to­polya, a hárs és a fenyő nyeli el. De alkalmasak erre a célra­a nagyobb levelű bokrok is. Egy hat méter széles országút záját 10 méter széles zöldöve­zet tompítja. Ha azt akarjuk, hogy az ilyen kedvezőtlen kö­rülmények között vegetáló nö­vény fejlődhessen, rendszere>­sen kell ápolnunk, azaz hu­musszal, komposzttal kell táp­lálnunk a talajt. Vidéken baktériumok, rova­rok, a rágcsálók szennyezik az ember életkörnyezetét. Ha kel­lőképpen gondoskodunk a mű­szaki intézkedésről, nem sza­bad megfeledkezni a növény­zetről sem, amely illó anyagai­val közvetlenül elpusztítja a mikrobákat. Erre a legalkal­masabb a topolya, dió, fekete bodza, orgona, tölgy, akác, fűz­fa, rezgőnyárfa, fenyő, a virá­gok közül pedig a jázmin, nő­szirom, rózsa. és gyöngyvirág. A különböző kellemetlen szago­kat legjobban a fenyő és a tu­újságtartót, az ágy végébe pe­dig a tévékészüléket. Ez igazán összkomfort! Főként a háziasz­szonyok fogadták nagy tetszés­sel az NDK-beli konyhát, amely­ben együtt van a hűtőszekrény és mixer, a különböző háztar­tási gépek, a vasaló és a mán­gorlópult, bárszekrény, edény­mosogató, zöldségtisztító stb., s amelyet igazán lakályossá tesz az étkezőfülke. Arról is meg­győződhetünk, hogy a külföl­diek sokkal többet adnak a gyermekszoba berendezésére, mint mi. Valamennyit a célsze­rűség jellemzi. Nagyra kell be­csülnünk kisipari termelőszö­vetkezeteink ez irányú törekvé­sét, tudniillik ők a kiállításon nem egy leány-, illetve gyer­mekszobával szerepelnek. A bú­torokkal kapcsolatosan érde­mesnek tartom megemlíteni, hogy aránylag sok igazán ex­kluzív dolgozószobát láthatunk. A gyermekjátékokat kiállító pavilonban volt talán a legna­gyobb tolongás. Annak ellené­re, hogy a világban a műanyag hódít, itt túlnyomórészt a hi­giéniai előírásoknak nem éppen megfelelő plüssjátékokat mutat­tak be. A legtöbben a németek három hatalmas szobát betöltő programozott vlllanyvasútja kö­rül tolongtak. Nagy volt az ér­deklődés a világítótestek iránt is, nem azért, mintha különle­gesek lettek volna, hanem azért, mert üzleteinkben nagyon gyér a választék. Említésre mél­tók a jabloneci bizsutéria gyár­ban készült modern vonalú kris­tálycsillárok. S ha már Jablo­necnél tartunk, bűnül kell fel­rónunk, hogy a vitrinekben sze­met kápráztató gyönyörű bizsu­kat mutatnak be, ám a pultok­ra divatját múlt olcsó bizsukat, pár filléres fém- és faláncokat tették. Ez semmiképpen sem vá­lik dicsőségünkre, s mi több, üzleti szellemünkre sem vall, hi­szen ez alkalommal nagyon sok külföldi látogatott Brnóba, s ép­pen a jellegzetes csehszlovák árut keresték. A 2. brnói könnyűipari vásár messze túlszárnyalja a tavalyit. Az említett okoknál fogva még­sem lehetünk elégedettek. A ki­állítást csak az első nap folya­mán több mint 120 ezren tekin­tették meg, s a rendezők egy hét alatt több mint félmillió em­bert várnak. Aki ide jön, több­nyire vásárló szándékkal érke­zik, s mi tagadás, csalódottan távozik. De aki azért megy el, hogy megszemlélje azt, amire könnyűiparunk képes, hogy szé­pet lásson és betekintést nyer­jen a világdivatba, az minden bizonnyal nem bánja meg. OZORAI KATALIN jafa semlegesíti. A rovarok — például a legyek — ellen a leghatásosabb a dió, tuja, bo­rostyán és a vadgesztenye. A legyeken kívül a szúnyogokat és a böglyöket is „elt< -jesztik". A rágcsálók ellen is kitűnően fel lehet használni a növényze­tet. Az egerek és a patkányok ellen jó az árvacsalán. A növényzetnek nemcsak a köz szempontjából van jelentő­sége, hanem jó hatással van az egyénekre is. A lakások köz­vetlen közelében ültetett nö­vényzet mintegy meggátolja a szenny bejutását a lakásba. Er­re a szerepre a legalkalmasab­bak a kis előkertek. Az udva­rokat is füvesíteni kellene, az utacskákat pedig kirakni kővel. A kutat és az árnyékszéket ajánlatos bokrokkal körülvenni, s így elkülöníteni az udvar vagy a kert más részeitől. A kiskertet két felé kell osztani, az egyik része a pihenést szol­gálja, a másik része pedig hasznot hajt. A kettőt ajánlatos élőnövénnyel elválasztani egy­mástól. A gyermekekre is gon­dolni kell legalább egy 12—15 négyzetméternyi területtel, ahol hintát, homokozót létesít­sünk. E rövid vázlatban rámutat­tunk a növényzet egészségügyi jelentőségére, a városban és a vidéken egyaránt. A növényzet céltudatos kihasználása éppen úgy jellemzi egy-egy állam színvonalát, akárcsak a műsza­ki fejlettség. KATARÍNA ENTNEROVÄ

Next

/
Oldalképek
Tartalom