Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-20 / 116. szám, kedd

Tavaszi kánikulában (J. Pekár felv.) V JO JEL A BARTÔK-KIÁLLITAS PÉLDÁJA SZÉP ÉS TARTALMAS kiállítás nyílt meg a napokban a pozsonyi várban. A Bartók Béla és Szlovákia című bemutató a nagy magyar zeneszerzőnek a munkásságáról és a szlovák néphez fűződő kapcsolatáról nyüjt áttekintést. Ismeretes, hogy Bartók több évig Pozsonyban élt és népdajgyűjtő útján sokat járt Szlovákiában. Az 1894—1899 között eltöltött pozsonyi évek ismertették meg vele az európai igényű városi életet, a rendszeres zenélési alkalmat, a zenei irodalmat, a művészpálya lehetőségeit. Bartók fiatal éveit az emberélet útjának feléig tulajdonképpen a magyar, a szlovák és a román nép között töltötte el. A magyar falvak zenéjének kutatásához járult hozzá 1906-tól a szlovák, 1909-től pedig a román dallamok és népdalok gyűjtése. Talán az ezekben az években szerzett élmény érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy a sajátja mellett tisztelnie és szeretnie kell más népeket is. Bartók Béla alkotómunkájában, előadóművészetéban, hangban és szóban, kottaés levélpapíron egyaránt a művészet igazságát kereste, a népek barátságát, testvériségét, a haladást és a humanizmust szolgálta. Fiatalon, 22 éves korában írta: „Kell, hogy minden ember midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy eszerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének a mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát." E hitvallást akkor fogalmazta meg, amikor égető kérdéssé vált a nemzeti függetlenség ügye. Más körülmények között — 28 évvel később. — mintegy kiegészítve és teljessé téve az előbbi szavakat, ezeket írta: „Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válás minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmből telik — szolágálni zenémben ..." Bartók Béla művészetében, tudományos munkásságában, emberi magatartásában a magyarság és a nemzetköziség azonos jelentésű, egymást föltételező és kiegészítő gondolatpár. „Dunának, Oltnak egy a hangja" — vallja ő ls, a magyar, a szlovák, a román, a délszláv, az arab és a török népzene iránt azonos hőfokú szenvedéllyel érdeklődő művész és tudós. A kiállítás Bartók emberi és művészi nagysága mellett jól érzékelteti azt is, hogy a nagy alkotót milyen mély baráti szálak fűzték Szlovákiához és a szlovák néphez. A rendezők szép munkát végeztek. Külön elismerést érdemelnek azért, hogy — érvényesítve Bartók szellemét — a magyarázószöveget három nyelven: szlovákul, németül és magyarul közlik. MINDEZ sokaknak talán fel sem tűnik. Mi a háromnyelvűséget mégis jó érzéssel vettük tudomásul, és jó jelnek tekintjük. Őszintén kívánjuk, hogy e gyakorlat egyre többször érvényesüljön mindenütt. fb) KEZDET Egy gimnazista filmet készített Fábry Zoltánról Mennyi vita és mennyi találgatás folyik a csehszlovákiai magyarok körében arról, hogy fiataljaink hasonlítanak-e a világ más tájain élőkkel?. Lépést tartanak-e majd a korral? Cocteau francia költő negyedszázaddal ezelőtt írta a filmművészetről: „A film akkor válik Igazán népi művészetté, akkor lesz igazán művészi kifejezési forma, akkor lesz népdaltisztaságú, ha mindenki hozzájuthat majd a filmfelvevő géphez és celluloidszalaghoz, vagyis mindez olyan hozzáférhetővé válik majd, mint a papír vagy a ceruza." Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa egyes országaiban nem dolgozatot írnak a középiskolások, hanem forgatókönyveket, és a kész kisfilmet osztályozza a tanár. Mi egyelőre messze vagyunk ettől, de — és éppen erről szeretnék most hírt adni — nálunk is felbukkannak azok a fiatalok, akiknek van technikai érzékük a filmezéshez, és akikben van képzelősrő is. Szepsiben fölmérést végeztem a gimnazisták — a*z érettségiző osztály — diákjai körében. Legnagyobb meglepetésemre és meghökkenésemre megjelent egy elsős gimnazista is, akinek olcsó filmfelvevő gép volt a kezében, és pergetni kezdte gépét. Érdekelt ez a fiú, főleg azután. amikor megtudtam, hogy Fábry Zoltánról is készített már filmet, mégpedig kettőt is. Pruszák Lászlónak hívják, a Szepsi Általános Középiskola első osztályának tanulója. Két évvel ezelőtt vett filmfelvevő gépet a kezébe — nem a sajátját —, a Művelődési Ház tulajdonában levőt. Kicsiny kora óta érdekli az ilyesmi. A Művelődési Ház gépe tizenhat milliméteres filmek készítésére volt alkalmas, és sokba került hozzá az anyag (tizen négyéves diák zsebéről volt szó), Laci megtakarított pénzén vásárolt egy kisebb, nyolc milliméteres filmhez való felvevő gépet. Először szülővárosát, Alsómecenzéfet filmezte, és boldog volt, hogy a filmszalagon viszontláthatta a várost övező hegykoszorút. Pozsonyban hívják elö filméit. A kiadásokat ö maga fedezi, nagyon takarékos. Fábry Zoltánról két filmet készített az író engedelmével. Az egyik négyperces fekete-fehér, a másik két és fél perces színes film. A filmeket levetítette Fábry Zoltánnak és a Kazinczy-napokon a tanároknak, továbbá a középiskola mindhárom osztályának. A filmezésen és a fényképezésen kívül érdekli a turisztika, a régészet, a nyelvek, a matematika, a fizika és a kémiai kísérlet, a csillagászat, a zene és a biológia — és általában minden munka. Szeretne változatosságot biztosító életpályára lépni, nem szeretne egyoldalú sablonmunkát végezni. Kutatás és alkotás a vágya. Rendelkezik filmfelvevő géppel, vetítővel, filmragasztóval, állvánnyal és filmvágóval. Tanulmányi előmenetele kitűnő. Az elmúlt esztendőben hat filmet készített, ebben az évben — eddig — négyet. Az elkészült filmek minősége közepesnek mondható, de a minőség állandóan javul. Néhol még rezeg a kép, de nemrég vásárolt állványt, s így megszűnik majd a rezgés. Ennyit dióhéjban Pruszák László szepsi gimnazistáról. Milyen jó lenné, ha példáját mások is követnék! (batta gy.) Híres énekesek Kassán A Kassa Állami Színház vezetősége május 26 és június 5 között „Bel Canto" címen Verdi operaciklust rendez, melynek keretében világhírű énekesek lépnek fel a „Aida", a „Don Carlos", a „Trubadur" és a „Rigoletto" című operában. A vendégszereplők többsége olasz származású: Gianni Maffeo, a milánói „Scala" baritonistája első ízben lép fel Kassán a Rigoletto szerepében, három előadáson. Az Aidában a New York-i Metropolitan két énekese: Gaetoano Bordini tenorista és Nedda Casel fiatal művésznő lép fel. A Rigolettóban a hadvezér szerepét a fiatal, Kassán már ismert olasz tenorista, Gino Taddel, a Trubadur igényes Manrico szerepét szintén fiatal tenorista, Ciro Pirrotta énekli. I-k) Micsoda i. Évekkel ezelőtt történt, hogy a Cedok irodájában egy angol turista Csallóközaranyos iránt érdeklődött. Felfigyeltem a község nevére, mert a helység szülőfalum tőszomszédságában van. — Mit óhajtott az illető? — kérdeztem később az utazási iroda tisztviselőjét. — Túzoklesre jött. Természetbúvár. Filmezni, fényképezni szeretné a csallóközi túzokokat ... Az angol úriembert másnap a Carlton-szálló előtt láttam, ahogy távcsöves fényképezőgéppel, filmező géppel felfegyverkezve éppen útnak indult. Azt beszélték róla, akik ismerték, hogy terepjáró dzsippjével naphosszat a Duna árterületének nádasait járja. Combig érő gumicsizmájában a vadvizeket gázolja, a madarakat figyeli és a rovarokat, nagy-nagy ravaszsággal egész közelre becserkészi a szárnyasok fészkét, és nagyítóüveggel vizsgálja a bogarakat. — ... egyszóval: bogaras emberi — állapította meg egy Duna menti halász, aki sehogy se tudta megérteni, mi haszna annak, ha valaki a halak, madarak, bogarak természetét figyeli. A keszeg arra jó, hogy megsüssék, a nyúl is arra való, hogy paprikást készítsen belőle az asszony ... Nekem meg akkoriban napokig a túzok járt az eszemben. Gyerekkori emlékeket idézett fel bennem ez a szó. Öregemberek — akik közül azóta már hírmondó se maradt — csodálatos dolgokat meséltek erről az óriás madárról. Ha azt kérdeztem tőlük, mekkora, azt válaszolták: nagyobb mint a gúnár. Márpedig a gúnárnál nagyobb madarat a csallóközi ember nem ismer. Annál nagyobb madár már csak a griffmádár, az viszont a mesékben létezik. Az egykor volt öregek még aprólékosan elmondták, hogyan lehetett tőrrel megfogni a túzokot. Ügy emlékeztek rá, hogy húsa egy kisebb családnak egész hétre is elég. Akkoriban, ha Csallóközben jártam, Aranyos környékén ugyancsak meresztgettem a szemem: hátha meglátok legalább egyet a csodálatos madárból. Soha sem volt szerencsém ... A kellemetlen utazásért rendszerint a vasutat szidjuk. Erre az elmúlt években valóban sok okunk volt, viszont olykor maguk az utasok teszik egymásnak kellemetlenné az utazást. Itt sok „példát" említhetnénk, ezúttal azonban csupán egyetleneggyel kívánunk foglalkozni. Az utasok között akadnak olyanok is, akik — főleg nyáron — a vonatban levetik cipőjüket. Nem tartjuk szükségesmadár! s II. — Hány példány van még belőlük? — kérdeztem Tóth Lajost, a csallóközaranyosi vadászt, akiről azt beszélik, hogy mindent tud a túzokról. Tudja, hogy hány volt öt, tíz, tizenöt esztendeje és tudja, hány maradt meg belőlük a nagy árvíz után. Tudja, hol fészkelnek, milyen az egészségi állapotuk, mivel táplálkoznak, miként alapítanak családot... — Kevés — mondja lehangoltan. Hangjában a féltést is felfedezheti az ember. És az óvatosságot. Mintha ezt gondolná: óvatosan a számadatokkal, mert ha dobra verjük, hogy újra szaporodik az állomány, valakinek esetleg túzokhúsra támad gusztusa. Vagypedig nyakukra küldenek néhány, dollárral fizető vadászt. — Valamikor . ..? — Valamikor? Az én gyermekkoromban még tizenöt-húsz túzokot is láttam egy falkában. A túzok a sztyeppe típusú környezetet kedveli. Az olyan terepet, ahol messze ellátni, de azért búvóhelyet is talál a madár. A csallóközaranyosi határ egy része a 9300 hektáros rezervátumnak, így a vadállomány aránylag védett. Gyanítom, hogy egyrészt talán a túzok miatt nyilvánították védett területté. Törzsállományába 180 őz, körülbelül 3000 nyúl, 2000 fácán és mintegy 2300 fogoly tartozik. Meg — ahogy Tóth Lajos szavából kiveszem — körülbelül 100 túzok. Ezen a területen a leggyakrabban használt „fegyver" — a háló. Időnként ennek segítségével fogják be — élő állapotban — a vadat. A külföldi vadásztársaságok jó pénzt fizetnek az élő nyúlért, fácánért, fogolyért, amire főleg vérfrissítés — a vadállomány elkorcsosulása elleni küzdelem — miatt van szükségük. Tóth Lajos vadász élményeiről beszél, én pedig újra és újra csak a túzok iránt érdeklődöm. Például: miért szaporodik oly nehezen? — Mert csak kettőt tojik. És rendszerint csak egy fiókát tud felnevelni. A túzok valóban az európai szárazföld legnagyobb madara. nek elemezni, miért és menynyire kellemetlen a többi utasnak az ilyesmi. Teljesen érthető, hogy az ilyen illetlen viselkedés miatt bosszankodnak az emberek. Azokon sem csodálkozhatunk, akik keresetlen megjegyzésekkel illetik a cipőjüket levető utasokat. Nem egyszer megtörténik, hogy az emberek inkább a kocsi folyosóján állnak, mintsem hogy bemennének az olyan fülkébe, ahol valaki levetette a cipőjét. Súlya általában 17—18 kg, de 24 kg-os példányt is ejtettek már el. Érdekessége, hogy nagy testsúlya ellenére is jói és kitartóan repül. Ez az 1965-ös árvíz idején is bebizonyosodott, amikor menekülni voltak kénytelenek ezek a ritka madarak. Az észak-magyarországi és ausztriai vadászoknak feltűnt, hogy vadászterületükön hirtelen megjelent a túzok. Később kiderült, hogy Csallóközből menekültek oda. — És viszatértek? — Az öregebb példányok ... III. Ogy látszik, hogy a csallóközi állatvilág sorsa iránt a külföldi természetbúvárok jobban érdeklődnek, miit mi magunk. Különösen ami a tudományos kutatást illeti. Néha az embernek az a benyomása, hogy az illetékeseket a „Ťuzex-vadászok" jobban érdeklik, mint a vadállományról való gondoskodás. — ön mit tenne ez ellen? — Következetesebb természetvédelemre lenne szükség. Sokan felteszik a kérdést: miért van például a túzok kipusztulófélben? Azért, mert megváltoztak az életkörülményei. A mezőgazdaság jellege megváltozott. Ez természetellenes, ha a környék jellegét erőszakosan meg akarják változtatni. Erdőkre, csalitokra, nádasokra szükség van. Ha másért nem, a biológiai egyensúly miatt. A durva beavatkozás — megbosszulja magát. De az is kedvezőtlenül hat az állatvilágra, ha kapzsi módon csak hasznot akarunk húzni belőle, ám áldozatokra nem vagvunk hajlandók. — Például...? — Például: etetni is kell a vadat, nemcsak lőni. Sajnos, takarmányt a vadásztársaságok csak nagy nehézségek árán tudnak beszerezni. Sokszor feltettük már a kérdést: miért nem kaphatnak a vadászok egy-két hektáros területet minden faluban? Ezen — télire — megfelelő mennyiségű élelmet termelhetnének a vadak számára: Sze>rintem: csak a dollárbevételre várni rövidlátásra vall. A vadász egészséges barnapiros arcú ember. Ahogy élményeiről beszél, ahogy a természetvédelem fontosságát ecseteli, szinte felüdülök. Mintha magam is egy szép zöld erdőben cserkésznék. Beszédjét hallgatva kis időre megfeledkeztem arról, hogy az emberek nagy része hogy eltávolodott az erdőktől-mezőktől. TÓTH MIHÁLY Tisztában vagyunk vele, hogy ez a kérdés szorosan összefügg az emberek műveltségi fokával, és minek tagadnánk, műveletlen egyének is akadnak. Ezért szerintünk ezt a bosszantó jelenséget úgy lehetne leghamarabb megszüntetni, ha minden kalauz határozottan megparancsolná az illetlen utasok nak, hogy vegyék fel a cipőjüket vagy szálljanak le a vonatról. Mint ahogy a villamoskalauzok teszik, ha valaki fagylalttal a kezében száll fel a villamosra. —I— Több, mint az illemszabály megsértése