Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-18 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

PÁLYAUDVARON — Elment már a kassai gyors? — Még nem. — Hála az égnek, fin vagyok a mozdonyvezető! ELLESETT PÁRBESZÉD — Ne ásítson, nem illik! — De amikor olyan unalmas ez a dráma! — Vegyen hosszú és mély lélegzetet, úgy nem fog elaludni. — Rettenetesen unatkozom. — Gondoljon arra, hogy már psak egy felvonás van hátra! — Megpróbálok erős lenni. Oe bizonyisten, hazamennék a következű szünetben, ha nem én lennék a főszereplő! BÜROKRÁCIA A párizsi főpostán egy úr közhasználatra kitett tollal akart valamit kitölteni. A toll serceg, spriccel, akadozik, csak írni nem akar. Az úr dühösen fordul a tisztviselőnőhöz: — Mondja kérem, nem ezzel p tollal írta alá Napoleon a bécsi békét? Mire a tisztviselőnő halálos komolysággal így válaszol: — Kérem, felvilágosítást az egyes ablaknál adnak! ľ —r Bizony manapság nem könnyű a minisztereknek sem. Egy személyautóban már ketten kell ülniiik. (P. Jurena rajza) Két skótnak egyszer nagyon jó kedve volt és fogadtak két pennybe, hogy ki bírja tovább a víz alatt. Másnap gyászjelentést közöltek a lapok: Mindkét skót a vízbe fulladt. AZ ÜGYVÉDEKRŐL Egyszer úgy történt, hogy elromlott az a kapu, amely a menyországot a pokoltól elválasztja. A inenynyeiek főnöke Péter úgy határozott, hogy a megjavítást illetően közvetlenül Luciferrel tárgyal. — Maga köteles megjavítani a kaput, — mondta az ördögnek. — Eszembe sincs — válaszolta ő. — Ebben az esetben bíróság elé viszem az ügyet — fenyegetőzött Péter. — Parancsoljon — intett Lucifer, majd hozzátette: — De ne feledje, minden ügyvéd nálunk van, a pokolban! TŰZ Az egyik személyszállító tengeri hajón menetközben tűz ütött ki. A hajóskapitány a következőket parancsolta a mentőknek: — A nők és gyermekek, valamint azok, akik jegyeiket hitelre vásárolták, a mentésnél •lőnyben részesülnek! Vidám séta a világban PAKISZTÁN Karacsiban sajtókonferenciát rendeztek. A miniszterelnök arra a kérdésre, hogy milyen a belpolitikai helyzet így válaszolt: — A helyzet nem abnormálisabb a normálisnál. .. MÜNCHEN johann Schwarzt, egy aggastyán földműves nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját és ekkor megkérdezték tőle, miért maradt agglegény: Röviden és velősen így felelt: — Sokkal jobb valamit akarni, ami nincs, mint valami olyant nem akarni, ami van! FRANKFURT K. Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter a frankfurti kereskedelmi kamara fogadásán nagysikerű beszéde^ mondott. Ezzel kezdte: „A szónoklat olyan mint a nőt blúz — rövid, hogy felkeltsen bizonyos érdeklődést és hosszú, hogy eltakarja a bizonyof; rosszallást kiváltó részeket". A nagy siker magyarázata, hogy ezt a tételét be is tartotta. TOKIÓ A japán udvariasság egyik alapszabálya: Magunkról és hozzátartozóinkról lehető legrosszabbat mondjunk, viszont társainknak minduntalan bókolni kell. Ezek szerint elképzelhető az alábbi párbeszéd: — Üdvözlöm, hogy érzi magát a nagyságos lótuszvirág? — Köszönöm, a buta feleségem makkegészséges. — És mit csinál az ön bájos neje? — Köszönöm. Az a vén csont még mindig annyit rikácsol. PONTOSABBAN MAGYARÁZAT Egy angol hittérítő előadásában a hit és a tények viszonyáról beszélt: — Az, hogy most itt ülnek előttem, ab tény. Tény az is, hogy beszélek magukhoz. Az viszont csak hit, hogy Önök figyelnek is rám! Adok én magának! Nekem ne jöjjön ilyen lehallgató készülékkel! (M. Prokeš karikatúrája) • R. BAUMBOL: EZ AZTÄN SZERELEM! Menyasszony a vőlegényéhez, aki buszsofőr: — Mondd, gondolsz-e rám legalább egyszer is vezetés közben? — Hogy gondolok-e?! Már két autóbuszt összetörtem miattadl VESZÉLYES FOGLALKOZÁS — Az én szakmám mellett az ember nem lehet biztos a holnapban. — Miért? ön tűzszerész? — Nem. Meteorológus. A szigorú apa így szól leányához: — Mari, tegnap láttalak csókolózni egy autóban valamilyen fiatalemberrel. Ki az az illető? — Papa, légy szíves mondd meg azt is, hogy az autónak milyen színe volt! — csattant tel a válasz. BIZONYÍTÉK Bíró: Vádlott, Ont lopással vádolják. Beismeri bűnét? Vádlott: Bíró uram, engedje meg, hogy erre csak akkor feleljek, ha meghallgatom a tanúkati MESE Bit az egyik gazdánál egy kutya meg egy macska. A macska halat lopott a kamrából, a kutya meg — húst. Valahányszor elkapta őket a gazda a tett színhelyén, alaposan kijutott mindkettőjüknek. Egyszer a macska így szólt a kutyához: —• Hallod-e, unom már ezt a cudar életetI Próbáljunk meg méltóbban élni! — Méltóbban? Hogyan gondolod? — értetlenkedet a kutya. — Nagyon egyszerű! Figyel) rám! Ezentúl te gondoskodsz rólam, én meg terólad. Te halat lopsz nekem a kamrából, én meg húst csenek neked a konyháról. — Dehát ezzel mit változtatunk az életünkön?! — aggályoskodott a kutya. — 0, nagyon sokat — mondta a macska —, így majd egymásért kapjuk a verést, ha elcsíp bennünket a gazda — és ez mégiscsak méltóbb lesz, mint a mostani. Fordította: Kovács Sándor. FELNŐTTEKNEK Szöveg nélkül (A. Born karikatúrája|