Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-11 / 85 szám, péntek

Céltudatos mezőgazdasági programot Beszélgetés Jorolím Hetteš elvtárssal, a CSKP KB titkárával Aki közelebbről ismeri a mezőgazdasági termelés problémáit, egyértelműen vallhatja a mezőgazdaság sok éven át elhanyagolt termelési ágazata volt népgazdaságunknak. Ez az állapot kétségtelenül megbosszulta inagát, és a káros következményeit egész társadalmunk nagyon megérezte. 1969. IV. 11. Jarolím Hetteš, a CSKP KB elnökségi tagja, a CSKP KB titkára egyike azoknak a politikusoknak és mezőgazdasági szakembereknek, akik őszintén keresték a mezőgazdaság fejlesztésének helyes útját. A napokban Kassán találkoztunk Hetteš elvtárssal. Beszélgetésünk folyamán az alábbi kérdésekkel foglalkoztunk. • Annak idején mint a kerületi pártbizottság titkárát, milyen szempontok vezették Kelet-Szlovákia új mezőgaz dasági politikájának kitűzésében? — Ma már többnyire közismertek a mezőgazdasági termelés általános elmaradottságának okai, ezekkel szükségtelen aprólékosan foglalkozni. Egyébként fél évvel ezelőtt már nyilatkoztam ezekről lapjukban. Inkább azzal szeretnék foglal kőzni, milyen gondolatok je gyében kezdtük meg KeletSzlovákiában a problémák megoldását célzó új mezőgazdasági politika kialakítását és megvalósítását. Abból indultunk ki, hogy míg a mezőgazdaság szövetkezetesítésének első időszakában a politikai-gazdasági életben a főszerepet az agitátorok játszották, akik becsülettel kitartottak az eszme mellett és fáradhatatlanul dolgoztak a megvalósításán, ma a problémák megoldása során a lelkesedésen kívül az alapos szaktudásra is szükség van. Azt hangoztattuk, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak a jobbanyagi helyzetüket saját termelőmunkájukkal kell biztosítaniuk. Az ehhez szükséges feltételek bizonyos méretű megteremtése után sikerült 30 százalékkal növelni a termelést a kerületben. Igyekezetünk arra is irányult, hogy a földművesekben megszilárduljon a biztonság érzete s annak tudata, hogy becsületes munkájukból tisztességesen megélhetnek családjukkal együtt. Örömmel említhetem, hogy Kelet-Szlovákiában törekvésünket megértették és az eredmény sem maradt el. Szeretnénk ezeket a tapasztalatokat és a mezőgazdaságra feltétlenül kedvező további intézkedéseket országos viszonylatban is érvényre juttatni. Véleményem szerint erre vonatkozólag pártunknak alaposan átgondolt, a parasztság számára is teljesen érthető, távlati agrárprogramot kell kidolgoznia. • A CSKP KB elnökségének az EFSZ-ek megalakulása 20. évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatából tudjuk, hogy kezdetét vette a mezőgazdasági politika új programtervezetének kidolgozása. — A párt- és az állami szervek már néhány hónapja a termelés 1980-ig szóló távlati terveinek kidolgozásán fáradoznak. A mezőgazdasági termelés fejlesztési tervének összeállítása során a tudomány és a gyakorlat közismert és ellenőrzött eredményeiből és ezek érvényesítésének lehetőségeiből indulunk ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy a pártnak a mezőgazdasági termelést érintő távlati programja nem szűkülhet le csupán a gazdasági problémákra. Szükségesnek tartjuk kiértékelni a párt és a kormány által 1959-től hozott határozatokat, hogy okulva a múlt esetleges hibáiból elkerülhessük azokat a melléfogásokat, amelyek az 1959—65-ös évek folyamán előidézték a mezőgazdasági termelés stagnálását. Tehát az új program kidolgozásakor feltótlenül figyelembe vesszük az eddig kedvező és kevésbé jó tapasztalatokat, valamint az adott helyzetet amelybe társadalmunk és mezőgazdaságunk került. • A programtervezet kidolgozása csupán szűkebb körű, erre a célra kiválasztott szakemberek ügye, vagy számolnak a közvélemény és nyilvánosság közreműködésével is? » Véleményem szerint a párt távlati programja nem lehet néhány kiválasztott szakember vagy csupán a kommunisták ügye. Ez a program az (AROLlM HETTEŠ egész társadalmat, minden áílampolgárt érint. Ezért arra törekszünk, hogy aki csak teheti, részt vegyen az előkészítésben és a megvalósításban. Jelenleg megbeszéléseket szervezünk, és a vezető dolgozókkal megtárgyaljuk az új agrárprogram tartalmát, de nemcsak a mezőgazdaság és élelmiszeripar, hanem a vegyipar, a gépipar és minden olyan ágazat dolgozóinak a véleményét is kikérjük, akiknek valami közük van a mezőgazdasághoz. A beszélgetések eredményei, helyzetünk elemzése és a mezőgazdaság adott lehetőségei alapján kerül sor a program téziseinek kidolgozására s ezeknek a CSKP KB áprilisi plénumülésén történő megtárgyalására. Ezt követően a tézisek a közvélemény elé kerülnek, hogy minél több ember véleményt alkosson róla s a saját javaslatait is előterjeszthesse. Minden értékes megjegyzés, javaslat aranyat érhet. Ezeket figyelembe véve készül el a programtervezet, amely mint politikai irányelv még ez év végéig vagy esetleg 1970 elején kerül jóváhagyásra. Szerintem ez a kérdés a párt XIV. kongresszusának ls napirendi pontja lehet. • Véleménye szerint bizakodással töltheti el a mezőgazdasági dolgozókat a készülő agrárprogram? — Meggyőződésem, hogy igen. Politikai szinten is világosan és egyértelműen megerősítették, hogy a mezőgazdaság oszthatatlan része népgazdaságunknak, és fejlesztésének terve az egész népgazdaságra támaszkodik. A párt agrárprogramja teljes egészében felöleli a mezőgazdaság és az élelmiszeripar minden ágazatának fejlesztését. Mentes lesz a múlt gyakorlatától, amelynek tapasztalatai azt igazolják, hogy sem a hektárhozamokat, sem az állatállomány hasznosságát nem lehet jelszavakkal és átszervezésekkel növelni. A készülőben levő program megteremti az előfeltételeit annak, hogy az eddiginél jobban érvényesüljenek a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság előnyei, és mind az állami, mind a szövetkezeti mezőgazdasági üzemek rendelkezzenek a kezdeményező vállalkozásokhoz szükséges anyagi eszközökkel. A gazdasági és termelési kérdéseken kívül ez a program rendezni kívánja a munkaerőgazdálkodás problémáját, a kapcsolatok fejlesztését, a lakásproblémát, valamint a helyi jellegű szociális kérdéseket, az élet- és munkakörülmények problémáit is. • A program kidolgozásakor gondolnak-e arra is, hogy milyen formában valósulnak majd meg a kitűzött célok? — Természetesen, ha erre nem gondolnánk, semmit sem érne az egész program. Ennek a kérdésnek a megoldásakor a múlt tapasztalataiból, hibáiból indulunk ki, amikor a terveket gyakran a lehetőségek figyelembevétele nélkül határozták meg, az ezek megvalósításához vezető út azonban ismeretlen vagy „ködös" maradt. Szerintem mindenki számára érthető, világos és vonzó programra van szükségünk. Éppen ezért arra törekszünk hogy a párt programja felölelje a társadalmi rétegek, csoportok érdekeit és a mezőgazdasági dolgozókkal együtt mindazok, akik ugyan más ágazatokban dolgoznak, de kapcsolatban vannak a mezőgazdasággal, saját érdekükben teljes odaadással és tudással fáradozzanak a program megvalósításán. Kulik Gellért A SZAKMA MESTEREI Bár a zétényi szövetkezetről már sok jót hallotta, a dolog mégis meglepett. Dehát a múlt évben elért 695 q cukorrépa mégsem mindennapi. Plutko elnök ugyan nem sokat magyarázott, de elé teregette azokat a kimutatásokat, amelyek cukorrépatermesztésük fejlődését vetíti elénk. Érthető, hogy ahol még nincs öntözőrendszer, ott különösen a tavaszi vetemények nagyon ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ha tehát kiváló eredményeket akarnak elérni, akkor ezeknek a viszontagságoknak a befolyását a legkisebbre kell csökkenteni. Mindjárt ide kívánkozik a kérdés, hogyan? Az elméleti magyarázkodás helyett vegyük a konkrét példát. Mindenek elé a talajművelés kívánkozik. Nem is szívesen emlegetek neveket, mert náluk annyira természetes a hibátlan őszi mélyszántás, a gondos talajművelés, hogy Bohács János agronómus bármelyik traktorosra rábízhatta volna a munkát. 1966-ban 48 hektáron termeltek cukorrépát. Akkor 350 mázsás hektárhozamot terveztek. Ügy gondolták, hogy a talajba beművelt 350 mázsa istállótrágya, továbbá a 110 kiló nitrogén, a 76 kg szuperfoszfát és a 198 kg káliumtartalmú műtrágya elegendő tápanyagot biztosít a tervezett hektárhozam eléréséhez. Az időjárás abban az esztendőben nem fogadta kegyeibe a bodrogközi cukorrépatermesztőket. fgy a zétényiek is „csak" 347 mázsát termeltek hektáronként. Bár ez a szerény eredmény is jobb volt az országos átlagnál, őket nem nyugtatta meg. Tudományosan nézték az ügyet. Számításba vették, hogy a talajba adott tápanyagnak mennyi nedvességre van szüksége az optimális hatás eléréséhez. Nos, újra a talajművelés kerül az első helyre. Ogy kell előkészíteni a földet, hogy még szárazság idején is képes legyen táplálni a növényt. Igaz, hogy tavaly,-^— ha a tavasz nem is, de — a nyár kedvezett a cukorrépának, mégsem ennek köszönhetik a 695 mázsás átlagos hektárhozamot. Ugyanis a korábbi tapasztalatok alapján az alábbi tápanyagmennyiséget kapta a íöld: hektáronként 400 mázsa istállótrágyát, 84 kg nitrogénes, 78.5 kg foszforos és í-iilfc:;.: : : •• r r

íz óra, híreinket hallják... • Egy új toronyház földszintjén, szépen berendezett lakásban, Forró Károly és felesége hallgatják a rádiót. A férj tegnap még a galántai bútorgyár asztalos mestere volt, ma nyugdíjas. — Nem csináltam én semmi különöset... A saját munkájáról és az életéről nagyon szűkszavúan beszél. „Dolgoztam, mint a többiek ..." Azt viszont már mások mondták el, hogy miként. Mert élni és dolgozni különféleképpen lehet. Az sem véletlen, hogy az üzemben jóformán mindenki Karcsi bácsinak szólította. Nem a látványos, hanem a becsületes, pontos munkát szerette. Ezt követelte meg másoktól is. Ä bútorasztalos szakmát Komáromban tanulta, helyesebben leste el a segédektől és a mesterétől. S nemcsak a mesterére figyelt, hanem az eseményekre ls. Komáromban a húszas évek végén már erős volt a munkásmozgalom s az idősebb elvtársak figyelme a tanoncokra is kiterjedt. Beszélgettek velük, magyarázták az eseményeket. Ebben a városban nemcsak a szakmából, hanem az életből ls ízelítőt kapott. Itt még csak szemlélője az eseményeknek, de a harmincas évek elején a pozsonyi tüntetéseken már az ó hátán is csattan a rendőrök gumibotja. Megtazottak tanácskozásán is. Hazatérve ők is sürgetik a szövetkezet államosítását. A mozgalom akkori vezetőinek szerénységét jellemzi, hogy nem önmaguk köVisszapillantás lálja helyét a munkásmozgalomban. jelentős tisztséget nem tölt be, apró, megbízható kereke a munkás-, majd az ellenállási mozgalom hatalmas gépezetének. Az ideálja: az igazságos társadalmi rend. A felszabadulás után költöznek Galántára. Leleményes kereskedők létrehoztak Itt egy bútoripari szövetkezetet. Koporsókészítéssel kezdték, majd gyorsan áttértek a bútorgyártásra. Kellett a tapasztalt szakember, így került ő is a szövetkezetnek nevezett műhelybe 1946 augusztusában. Még jóformán meg sem melegedik, máris megnyeri a munkások bizalmát. Megválasztják az üzemi tanács elnökének. Részese az 1948-as februári eseményeknek, ott volt a Vencel téren és a szaHrwsHrvezeti megbízül nevezték kl az üzem vezetőjét, hanem egy idegen személy kinevezését kérték. A 136 munkást foglalkoztató államosított kis üzem lett a mai bútorgyár magva. — Ha az embert leköti a munka, nem is figyel a rohanó évekre... Sokaktól hallottam, hogy Karcsi bácsit nemcsak a bútorgyártás kötötte le. Az egyik munkatársa szerint „egyszerűen el kellett hinni, amit mond, olyan meggyőzően mondta". Nemcsak szavakkal, hanem személyes példamutatással is agitált. Tizenöt éve tagja a népi milíciának, s a februári győzelem évfordulóján kötelességeinek példás teljesítéséért a Haza védelméért kitüntetést kapta. Odahaza őrzi a köztársaság 50. évfordulójára kiadott emlékplakettet, valamint a bútoripar legjobb dolgozója kitüntetést is. Szerette a munkáját, s valóban nem figyelt a rohanó időre, hanem a műhelyben dolgozó 80 emberre. Mert a tervet akkor is teljesíteni kellett, ha 6—10 hiányzott. Az asztalosműhelyben talán nem annyira a kiesés, mint inkább a nyersanyag minősége okozza a legtöbb gondot. Mert gyenge minőségű nyersanyagból nehezen lehet kiváló minőségű bútort készíteni. Karcsi bácsi szerette a rendet, a pontos munkát, így jellemzik az idős mestert munkatársai, akik az üzemben töltött 23 év alatt a legjobban megismerték. S aki megszokta, sőt szereti a szakmáját, az egyik napról a másikra nem tudja abbahagyni a munkát. — Nem fogok itthon ülni, a lányomék házat építenek s reám is szükség van. Az egészségemre nem panaszkodhatok, ezért nem akarok még tétlenül üldögélni... IMI unkatársai kellemes, nyugodt pihenést kívántak neki. Kicsit meghatódva búcsúzott. Mikor kiért az utcára, visszanézett... CSETŐ JÁNOS BOIlACS JÁNOS AGRONÓMUS 252 kg káliumos műtrágyát. Persze a hektárhozam még nem mond el mindent a cukorrépatermesztés gazdaságosságáról. Hívjuk hát segítségül a számokat. 1966-ban 48 hektárról 16 641 mázsa cukorrépát adott el a szövetkezet — a fentebb említett tápanyagmennyiség hozzáadásával. Akkor a visszamaradt értéket, a karajt és a szeletet 133 296 koronára becsülték. A költségek 140 584 koronát tettek ki. Az egy he

1: tárra eső tiszta jövedelem 4160 korona volt. Bodrogközi viszonylatban még ez is elfogadható, de ... Két évvel később már nem 48, hanem csak 31 hektárov, termeltek cukorrépát. Ha átszámítjuk, kitűnik, hogy erre a területre még annyi tápanyagot sem használtak fel, mint korábban a 48 hektárra. És az eredmény? A 31 hektárról öszszesen 22 228 mázsa cukorrépát adtak el. A visszamaradt répafej és szelet értéke 171142 korona volt. A bevétel 659 605 korona volt, a kiadásokra 268 111 koronát fordítottak, az egy hektárra eső jövedelem pedig 12 234 koronára szökött fel. Nem lenne teljes a kép, ha nem tenném hozzá, hogy azt a 17 hektárt— amennyivel kevesebb cukorrépát vetettek — nem akármire, hanem olyan növények termesztésére használták fel, amelyek ha mást nem is, de a nitrogént visszaadták a földnek. Még sok minden idekívánkoznék a zétényiekről. De most csak ezt akartam elmondani: a zétényiek a szakma mesterei. És nemcsak a cukorrépa termesztésében. H. Gy. A néphadsereg hírei © Az egyik, Duna menti katonai egység gyakorlatként pontonhidat épített a Dunán, s ezzel lehetővé tette, hogy az erdőgazdaság dolgozói elszállítsák a kivágott fát. © A Nový Bohumín-i vasúti katonai központ legénysége elhatározta, hogy az SOS gyermekváros építését 56 000 koronával segíti elő. Eddig erre a célra 13 038 koronát fordítottak. © Gottwaldovban tegnap kezdődött meg a katonai népművészeti verseny három napos kerületi fordulója. © A legújabb egyezmény alapján a jövőben katonai Aeroklub tevékenykedik majd a néphadsereg repülőterein. A pilóták, a hivatásos és a tényleges katonák az említett klubok keretén belül foglalkozhatnak majd sportrepüléssel. © Kiállítást rendeztek abban a katonai egységben, amelyben Lapin tiszt irányítja a politikai munkát. A 97 kiállított plasztika, illetve fénykép színvonala — amelyet katonák készítettek — jónak mondható. —né—