Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-09 / 83 szám, szerda

JOGI TANÁCSADÓ A szombati és a vasárnapi munkáért járó bérkedvezmény Nemrég jelent meg a Tör­vénytár 1968/200 sz. fenti tár­gyú hirdetménye, amelyet a Munka- és Szociális Ügyek Minisztériuma 1968. decem­ber 28-án adott ki és amely 1969. január 1-én lépett ha­tályba. A hirdetmény a heti mun­kaidő csökkentésével és az öt­napos munkahét bevezetésé­vel függ össze. A rendelet a szombaton és vasárnap vég­zett munka minden órájáért a gazdasági, költségvetési és egyéb szervezetek dolgozói­nak az illetékes bértarifa, esetleg az illetékes havi alap­bér legfeljebb 50%-ig bérked­vezményt állapít meg. Ezen bérkedvezmény összegébe be kell számítani minden ked­vezményt, melyet a dolgozók­nak eddig a szombati és va­sárnapi munkáért folyósítot­tak. A szombati és vasárnapi munkáért járó új bérked­vezmény az éjjeli munkáért megállapított járulékon és a túlórai pótlékon kívül jár. Te­hát ha a szombaton vagy va­sárnap végzett munka a dol­gozó számára egyúttal túlórai munka is, akkor igénye van az új bérkedvezményen kívül a túlórai pótlékra, ha pedig éjjeli műszakról van szó, az éjjeli munkáért megállapított járulékra is. Valószínű, hogy a munkaadó vállalatok a mun­kaidő elosztásával arra fog­nak törekedni, hogy minél ke­vesebb túlórai munkát vegye­nek igénybe. Feltételezhető, hogy az új bérkedvezmény vonzóbbá teszi a szombati és vasárnapi munkavállalást. A hirdetmény értelmében a szombati és vasárnapi munká­ért megállapított bérkedvez­mény a fentiek értelmében azonban nem jár annak a dolgozónak, akinek a szom­bati vagy vasárnapi munkáért a vonatkozó előírások értel­mében igénye van az ünnep­napon végzett munkáért járó pótlékra. Ilyen vonatkozású előírás a munkatörvénykönyv 118. pa­ragrafusa. Ez a rendelkezés kedvezőbb, mivel az ünnepna­pon végzett munkáért 100 szá­zalékos pótdíjat állapít meg (az alapbéren kívül). A va­sárnap azonban csak akkor számít a munkatörvénykönyv értelmében ünnepiek, ha az ünnep, pl. a karácsony, va­sárnapra esik. A vasárnap egyébként a legtöbb dolgozó esetében munkaszüneti nap, az ezen a napon végzett munká­ért 50 százalékos pótdíj jár az alapbéren kívül. Ha egyes fizetési és bérren­deletek már eddig is más mó­don, esetleg nagyobb mérték­ben nyújtottak kedvezményt a szombaton és vasárnap vég­zett munkáért, ezek a rendel­kezések továbbra is érvényben maradnak az eddigi terjede­lemben, amíg az alapbérek rendszere nem változik, ha csak az illetékes központi szerv nem határozna más­ként. Az olyan vállalatoknál és munkaadó szervezeteknél, ahol kollektív szerződéseket köt­nek, a bérkedvezmény módját, terjedelmét és folyósításának feltételeit ebben a szerződés­ben kell megállapítani. A töb­bi szervezetnél, ahol nem köt­nek kollektív szerződést, a bérkedvezmény módját, terje­delmét és feltételeit a mun­kaadó szervezet vezetője az illetékes szakszervezeti szerv­vel történt megegyezés alap­ján állapítja meg. E hirdetmény rendelkezései azon szervezetekre ős válla­latokra is vonatkoznak, ame­lyek az ötnapos munkahetet még a Tt. 1968/63. sz. rende­let hatályba lépése előtt rend­szeresítették. E hirdetmény végül hatá­lyon kívüi helyezte a Tt. 1968/63. sz. hirdetmény 27. pontját, amely részben hason­ló intézkedéseket tartalmazott. Dr. FÜLDES JÓZSEF Brigitta,azango! szakos Lehangoló felismerés: nem érdeklődünk az idegen nyelvek iránt Czére Brigitta an­golra tanítja a kassai nyelv­iskola diákjait. Eperjesen végezte a szlovák—angol sza­kot, nem is olyan régen. Pá­lyakezdőnek számít, de má­ris számos olyan észrevétel­lel lep meg, amely elgon­dolkoztat, s továbbgyürüz­teti azokat a témaköröket, melyek régen foglalkoz­tatnak már, s melyek nem a magányiigy, hanem a köz­ügy kategóriájába sorolan­dók. Bevezetőül mindössze annyit, hogy Brigitta szinte véletlenül kezdett érdeklődni a nyelvek iránt: „A szomszédunkban né­met szakos tanárnő lakott." A kassai magyar tannyelvű gim­náziumban aztán gyarapította tudását, s időközben beiratko­zott egy angol nyelvtanfolyam­ra. Az érettségi előtt Prágába készült felvételizni, de az an­gol csak keleti nyelvekkel kap­csolódott. A kínai, a japán, a perzsa között választhatott, de­hát nem volt felkészülve erre az eshetőségre, s bár a felvé­teliztető bizottság rátermett­nek tartotta, mégsem kerülhe­tett be a már akkor alapos fel­készülést igénylő prágai egye­temre. Végül, Eperjes maradt ment­várként. Tanulmányai és felvételije erősen hasonlít a kiváló fran­cia Simenon detektív históriá­ira. Először pl. csak két jelent­kező volt erre a szakra, s úgy látszott, nem is nyílik meg. Ké­sőbb mégiscsak összeverbuváló­dott a társaság, megindult a fő­iskolai oktatás, de úgy hogy az angol tanszéknek mindössze egyetlen tanára volt. Elképzelhető, milyen nehéz­ségekkel kellett megküzdeniük a tanítványoknak és a tanár­nak. Később Olomoucról segít­tett ki egy-egy szakember, vagy néha-néha ellátogatott előadá­sokat tartani egy asszonyság, akinek mindössze annyi köze volt az angolhoz, hogy Ameri­kában járt elemi iskolába. Bri­gitta mosolyogva mondja, hogy fél esztendőn át csak az ame­rikai himnuszt tanulták, mert a hölgy ezt bírta tökéletesen. Az államvizsgák után Kas­sán kötött ki. A nyelviskola háromszáz di­ákja között egyetlenegy ma­gyar nemzetiségű, a felnőttek csoportjában pedig körülbelül nyolc-kilenc magyar található. Ez az egymondatos statiszti­ka sok mindent megmagyaráz és felvet. Az első, ami szembetűnik: a magyarok szinte minimális ér­deklődése a nyelvek iránt. A tanárnő szerint ez eléggé ma­radi felfogás visszatükröződé­se. A maradi álláspont alappil­lérei: a magyar nehezen tanul idegen nyelveket, mert a ma­gyar nyelv eléggé egzotikus, meg aztán minek egy itteni, csehszlovákiai magyarnak az angol vagy a francia? Azt hiszem, nem szükséges kommentálni, miért és mennyi­re téves ez a felfogás. Elég ta­lán annyi megjegyeznem, hogy mindaddig nem léphetünk elő­re az idegen nyelvek oktatása terén, csehszlovákiai magyar viszonylatban, amíg annyi nyelvszakos specialistánk nem lesz, hogy gimnáziumainkat el tudjuk látni velük. frdemes lenne elkészíteni eigy olyan jellegű felmérést, amely azzal foglalkozna, vajon a magyar tannyelvű gimnáziu­mok közül hol tanítanak ide­gen nyelveket? Az eredmény nem lenne kielégítő, azt már a felszínes értékelés után is állíthatom. Megkérdezheti, persze az ol­vasó, mi célja lehet egy cseh­szlovákiai magyarnak az angol­lal vagy a franciával? Túl azon, hogy a nyelvek ismerete egy bizonyos alapműveltséget, ki­egyensúlyozottságot ad, tuda­tosítanunk kell azt is, hogy a fejlődés törvényszerűségei ránk is vonatkoznak, azaz tájékozot­tak, rugalmasabbak, képzettek csak akkor lehetünk, ha figye­lemmel kísérjük, és nem má­sodkézből kapjuk a világ ala kulásának tényeit. Az angol szakos tanárnő szo­morúan mondja, hogy nem volt képes sem az eperjesi főisko­lán, sem itt, Kassán nyomon követni a fejlődést. Ahhoz, hogy továbbképezhesse magát, sokat kell olvasnia, tanulnia. De hogyan, ha nem tud köny­vekhez és folyóiratokhoz jutni? Olomoucban egészen más a helyzet. Távúton ott szeretné bővíteni szakképesítését, már ősztől kezdve. Angliában egyetlen egyszer járt, szinte véletlenül, az Ifjú­sági Utazási Iroda szervezte csoporttal. Külföldön az okta­tás tetemes százalékát teszi ki — nyelvszakosoknál — az ille­tő országban történő konverzá­ció. Nálunk sajnos még egé­szen más a helyzet. Brigitta minden kapcsolata az angolokkal: levelezik két otta­ni ismerősével. A tanári pálya tetszik neki, tolmács is szívesen lenne, de csak vagy három-négy eszten­dőre. Szabad idejében az Oj Nemzedék Ifjúsági Klub össze­jöveteleit látogatja. Mogyoróhélyban ennyit lehet­ne mondani egy fiatal angol szakosról, aki nem elégedett meg azzal, amit eddig kapott, akit izgat a sorsa, aki tovább­képezné magát, s aki mindent megtesz annak érdekében, hogy minél felkészültebben lépjen a katedrára. Jó érzés volt elbeszélgetni vele, még akkor is, ha a téraa adta összefüggések eléggé le­hangoló felismerésekre döb­bentettek rá. BATTA GYÖRGY A svájci Laussane-ban megrendezendő IV. biennáléra nemzet­közi zsűri választotta ki a műveket. A bizottság Jaroslav Čer­vený (a képen) prágai festőművész munkáit is bemutatásra ér­demesnek tartotta. (E. Bican — ČSTK f el v. j Dicséretes kezdeményezés Nem maradnak a szavaknál % Mezei tégylagyár — 600 000 téglát termel # A harmaciak egy helyben to­pognak 0 Újbáston évente 5 400 000 téglával egyenlő betonelemeket gyártanak 0 A helyi forrásokból kielégítik az egyéni építkezés igényeit A rimaszombati járásban évente mintegy tízmillió tégla hiányzott. Ez a tény bizony sok bosszúságot okozott az egyé­ni építkezőknek, gondot a járás vezetőinek. Ezért is határoz­ták el: ki kell használni a kiöregedett téglagyárakat, több építőanyagot kell gyártani. A szolgáltatásokat és a helyi gaz­dálkodási üzemeket irányító szakbizottság ülésén elhangzottak azt bizonyítják, hogy a rimaszombati járásban nem maradtak csak a szavaknál. Ha a Harmacon levő téglagyártási gépeket ls kihasználják, annyi téglát gyárthatnak, liogy ki tudják elé­gíteni az egyéni építkezők igényeit, sőt a „Z"-akcióban készü­lő építkezésekre is jut belőle. Hazánk második legnagyobb építkezésén, a vfesovái szénfel­dolgozó kombinátban három évvel ezelőtt kezdődött meg a ter­melés. Az l. szakasz üzemelése azonban nem akadályozza a további szakaszok folyamatos építését. Felvételünkön: a kom­binát már üzemelő része „ütőerének," a bonyolult csőhálózat­nak egy része. (B. Krejöí felv. — ČSTK) RATKÖLEHOTÁN Két év alatt harmincszorosá­ra növelték a téglagyártást. Míg ugyanis az indulás évében — 1967-ben — 20 000 téglát gyártottak, tavaly már 200 000 téglát adtak el. A növekvő igé­nyeket azonban így sem tudták kielégíteni. Elhatározták, hogy a berendezések jobb kihaszná­lásával, körültekintőbb szerve­ző munkával az idén már 600 ezer jó minőségű téglát hoznak forgalomba. Így reagálnak Lud­vík Svoboda köztársasági elnök újévi beszédére, amelyben a la­kásépítés fontosságát emelte ki. EGY TÉGLAGYÁR — KÉT GAZDA Az Uzapanyiti és a Nagybalo­gi HNB közös tulajdonában le­vő üzemben 500—600 000 tégla előállítását tűzték ki célul. Áp­rilis első napjaiban megkezdik a termelést. Két présgép és két égetőkemence biztosítja majd a folyamatos termelést. Az üzem­be befektetett 150 000 korona még ez idén megtérül, sőt — a számítások szerint — 75 000 korona tiszta haszonra is szert tesznek. így hát nemcsak, hogy kielégítik a környék építkezői­nek téglaigényét, hanem jöve­delemhez is jutnak, amit az üzem továbbfejlesztésére és a falu szépítésére használnak majd fel. GAZDÁT CSERÉL? Harmanecon sem hiányzott a kezdeményezés. Ám annak elle­nére, hogy a gépi berendezése­ket beszerelték, tavaly csak 10 000 téglát gyártottak, ami bi­zony nem mondható elégséges­nek. Mivel nem volt meg a ke­zesség arra, hogy ez idén jobb eredményt érnek el, a járási szakbizottság határozata értel­mében az említett téglagyárat a feledi szolgáltató üzem veszi át. FOKOZZÁK A BETONELEMEK GYÁRTÁSÁT Űjbáston tavaly a HNB és a JNB közös beruházással egy be­tonelemeket gyártó üzemet lé­tesített. E létesítmény berende­zései igen kezdetlegesek vol­tak. Mindez már a múlté. Tö­kéletesítették a gépi berende­zéseket, s most azt latolgatják, hogy bevezetik a második mű­szakot is. Számításaik szerint ez idén 600 000 betonelemet gyártanak, ami 5 400 000 téglá­nak felel meg. Várgedén 1963-ban megszün­tették a betonelemek gyártását. Az épületekkel senki sem törő­dött, tönkrementek. A helyi nemzeti bizottságoknak csak­nem mindent újjá kellett építe­niük. Ennek ellenére még ez évben 200 000 betonelemet ad­nak át az építkezőknek. ÖNELLÁTÓK LESZNEK A felsorolt üzemeken kívül másutt is szorgalmazzák az építőanyagok gyártását. A szá­mítások szerint az idén a HNB-k melletti üzemek mintegy 4 mil­lió téglaegységet és több tízezer betonelemet gyártanak. Így akarják elérni, hogy a járásban elegendő építőanyag legyen. -né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom