Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1969-04-06 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
M ira Holzbachová, a kromeŕiži droguista lánya vegyésznek készült és amikor Prágában beiratkozott a konzervatórium tánc- és balettosztályára, Zeus atya villámokat lövellve tekintetével, erős szavakkal akarta lányát eltiltani a komédiás foglalkozástól. A szép és okos, de ugyanakkor önfejű Míra nagy ímmel-ámmal még egy ideig folytatta vegyészeti tanulmányalt a prágai műszaki egyetemen. Egy szép napon azután Indexét a sarokba vágta és útra kelt — Németországba. A weimarl köztársaság annak idején a táncművészet, a modern balett Mekkája volt. Hiszen ott működött a pozsonyi származású Lábán mester, a virágkorát élő Dalcroze Iskola is, és ott élt, táncolt mindenkit elbűvölve Izadora Duncan méltó európai utóda, sőt továbbfejlesztője, a XX. század legnagyobb táncosnője, Máry Wigmann is. Amikor Míra Holzbachová németországi tanulmányútjáról visszatért és a prágai Rádió-Palota műsoros estélyén fellépett, Vitézslav Nezval ódát írt táncművészetéről. Néhány nap múlva pedig felkereste őt Jlri Honzl és Jifi Frejka, a Devétsíl két kiváló rendezője és az új csillag, a kommunista avantgarde színházához, az akkori Osvobozené Divadlohoz (Felszabadult Színház) szerződött. Aristhopánes Asszonyok című darabjában mutatkozott be a nagyközönségnek egy nőies férfi szerepében, mégpedig nagy sikerrel. Aztán a sikerek sorozata következett. A fiatal forradalmár művésznemzedék pedig idővel egyre közelebb került a kommunizmus eszméjéhez, amelyről Vladislav Vančúra megállapította, hogy: „csupán a kommunizmus csillaga fiatal!" Ekkor érkezett haza illegális szovjetunióbeli útjáról Ivan Olbracht, Helena Maliŕová és Marié Majerová. Mindhárman nagy lelkesedéssel beszélték el a Devetsíl tagjainak élményeiket. Majd Míra ls eljutott Moszkvába és moszkvai tapasztalatalt tökéletesen érvényesítette mindegyre fejlődő és elmélyedő táncművészeiében. Közben Hitler Harmadik Birodalmának horogkeresztes, barna árnya befedte Európát és Míra tudta, hol a helye. Jelentkezett a CSKP központjában, ahol nagy örömmel fogadták a jónevű új tagot. Jan Sverma ugyan csendesen a fülébe súgta: „Míra, mint nem párttag Jobb szolgálatot tehetnél, de ha már jelentkeztél . . Míra Holzbachová Így is megtette, sőt túlteljesítette kötelességét. Amikor az 1936-os berlini olimpiai játékok után a nemzetközi munkás tornász-szervezetek Barcelónában egy ellen, — úgynevezett munkásolimpiát akartak rendezni, Hitler és Mussolini közbeszóltak. Franco és Molla tábornokok segítségével ellenforradalmat szerveztek meg és az olasz meg a német fasiszták oldalán már zsoldosok rohanták le a Spanyol Demokratikus Köztársaságot. Az olimpiai küldöttségek ennek ellenére elindultak Barcelonába és a csehszlovák küldöttség egyik tagja, Míra Holzbachová volt, az akkor már Európa-szerte ismert kommunista táncosnő. BarcSJőnában égő templomok és iskolák fogadták a küldöttséget. A német Junkersok bombázták a várost, a fasiszta orvlövészek lesből lőtték a delegátusokat. És a francia tornászküldöttség egyik tagját, Míra Holzbachová közvetlen közelében találta el az orvlövészek halálos golyója. Az olimpiai játékok elmaradtak és Míra társaival egyetemben egy francia halászbárka fedélzetén tért vissza Franciaországba, hivatalos minőségben, mint a Halló Noviny riporternője! És így aztán a táncosnő-riporter, hála a francia hatóságok hiszékenységének, legális úton térhetett vissza Prágába, hogy elvtársainak hírt adjon a spanyol nép hősiességéről, szabadságszeretetéről, a német—olasz és frankista fasiszták embertelen kegyetlenkedéseiről. Míra Holzbachová turnét rendezett, amelynek során Prágán, Brnón és Ostraván túl eljutott Zsolnára, Rózsahegyre, Késmárkra, Stószra és Kassára ls... Spanyol táncát, a híres bolerót vörös kendő lobogtatásával végezte és minden haladó szellemű embert felszólított: segítsen a spanyol demokratáknak, akik Madrid előtt Prága falalt ls védik. S az interbrigádisták, csehek, szlovákok, németek és magyarok útrakeltek, hogy a Manzanases véres hullámainak partján, az Ebrónál, Lezidánál, Guadalajaránál testükkel védjék a Spanyol Köztársaságot és Európát a fasizmus ellen. Míra Holzbachová is csomagolt, Párizsban csatlakozott a spanyol kormány küldöttségéhez. A határon Leon Blum csendőrsége azonbati valamenynyiüket feltartóztatta. Végül is emberséges és antifasiszta francia meg spanyol csempészek ayaktörő hegyi ösvényeken vezették át Spanyolhonba Míra Holzbachovát és honfitársát Vlera Hynkovát, aki a későbblek folyamán a Míra Holzbachová, avagy a szabadság és a forradalom táncosnője spanyol nép szabadságáért hősi halált halt. Míra Holzbachová Valenciában kötött ki. Első táncestélyét az Alcazár nevű szállodában rendezte meg. A siker nagyobb volt, mint óriási és a csehszlovák táncosnő, az egykori Devétsíl egyik megalapítója, úgy mint ennek a hangversenynek, minden következő hangversenyének, illetve táncestélyének teljes bevételét a spanyol köztársaságiak kórház- és iskolaalapjának adományozta. Míra interbrigadista egyenruhában, egy fegyveres testőr kíséretében, katonai gépkocsin járta be a csehszlovákiai interbrigádisták lágereit, kórházait, kiment a frontszakaszra és vérlázító táncával harcra bátorította a prágai, kladnói, roslcel, pozsonyi, lévai. rózsahegyi és kassai vitézeket, akik hősiesen álltak és haltak e távoli pompeji strázsán, valahol ä Pireneusok tövében ... A nyugati hatalmak úgynevezett be nem avatkozás! politikája, amely a Demokratikus Spanyolországot Hitler és Mussolini spanyol pribékjeinek szolgáltatta ki törvényszerűen a madridi köztársasági kormány és a hadsereg öszszeomlásával végződött. Megkezdődött az interbrigádisták visszavonulása a francia határok felé és Míra Holzbachová ls hazatért, hogy a Vörössegély keretében segítsen a haldokló spanyoloknak. A müncheni árulás azonban keresztülhúzta számításait. Londoni turnéját, amelyet angliai elvtársai a spanyolok megsegítésére szerveztek meg, lemondta. — Most rajtunk segíts, adták ki a Jelszót a pártközpontban. Amerikába mégy, ott számos cseh és szlovák kivándorolt él — dollárokra lesz szükségünk! Míra Holzbachová, az Európa-szerte Ismert táncosnő, fegyelmezett katonája volt a pártnak. New Yorkba szóló menettéri hajójegyet vásárolt és felkereste a prágai Ori utcai amerikai konzulátust, vízum ügyben. Bemutatkozott. A konzulátusi képviselő mosolyogva felelte: Jól ismerem önt. Az ön munkája Amerika számára ls hasznos és szó nélkül adta meg a kommunista táncosnőnek az amerikai beutazási vízumot. Hat hónapra! — Ezerkilencszázharminckilenc Januárjában léptem partra Amerikában, emlékezik a ma már ősz hajú, de még mindig fürge lábú Míra asszony. Hathónapos művészi turnéra jöttem Amerikába, hogy dollárokat gyűjtsek a szudétavidékről kiűzött cseh és német antifasiszták megsegélyezésére. Am még mielőtt a turnét nyélbe üthettük volna, Hitler megszállta Prágát és feldarabolta a köztársaságot. — Most már egy fillért sem juttatok a megszállók kezéhez, mondotta az optimista Míra, aki hat hónapra jött át oceántúlra és hét hosszú, szűk esztendőn át ette az emigránsok keserű kenyerét. Amikor hat hónap leteltével vízuma érvényét vesztette, Míra Holzbachová felkereste a bevándorlóhlvatal előadóJát, hogy szeretne állást vállalni. — Amerika törvényei tiltják, hogy emigránsok (nem lmigránsok!) munkát vállaljanak, de nyisson üzletet, Iskolát vagy hasonlófélét. Mint vállalkozót elismerjük. Nemcsak a munkanélküliséget segít csökkenteni, de pénzhez ís juthat. így aztán Riverdaleban, New York legbájosabb külvárosában megnyitotta tánc- és mozgásmüvészeti stúdióját, amelynek „Free School" nevet adta. — És aztán már úgy éltem, mint Marct Hevesen. Annyira megszerettek, hogy amikor az indiánok őshazájában akartam bizonyos tanulmányokat folytatni a helybeli hatóságok csak azzal a feltétellel engedélyezték utamat, hogy bizonyos Idő múltán visszatérek „iskolámba!", mondja nevetve az egykori híres sztár, aki ma félig amatőr, félig pedig hivatásos alapon kutatásokat végez és .könyveket ír az Indiánok eredetéről és őshazájáról. Nemrégiben a Szovjetunió középázsiai részében folytatott kutatómuakát. Üzbegisztánban, valamint Tádzsikisztánban rátalált az amerikai indiánusok nyomaira. Erről azonban Mírai asszony könyvet akar írni, hasonlót ahhoz, amit a kezembe nyomott és megkért, hogy ha lehet, fordíttassam le magyarra. A címe: Amerika, az Indiánok őshazája... A fasizmus veresége után Míra Holzbachová visszatért a felszabadított Csehszlovákiába. Tudása és múltja alapján, fontos pozíciót kellett volna betöltenie a Kulturális ügyek Minisztériumában. Az intrikák, majd a személyi kultusz deformációi azonban ezt a harcos kommunistát és az egykori nagy tudású táncosnőt is a kulturális élet peremére száműzték. Először különböző mulattató kvízeket szervezett a Forradalmi Szakszervezeti Központ úgynevezett kulturális szekciójában, majd egy ideig a Hadsereg Művészeti Együttesének volt a vezetője és elhivatott koreográfusa ... Aztán nem bírta szó nélkül a sok visszaélést és igazságtalanságot. Harcos kommunista igazságszeretetével és őszinteségével követelte az orvoslást. Pártbüntetést kapott és megfenyegették, hogy kizárják a pártból. És Míra Holzbachová, akinek élete hősköltemény volt, és szerves része a két világháború közti cseh baloldali művészeti avantgarde történetének, elnémult és félreállt. Hogy hallgatásával vádolja mindazokat, akik az 1968 január előtti deformációkért felelősek és hogy a dubčeki tavasz őt is inspirálja az új, emberarcú szocializmus megteremtésének aktív támogatására. BARSI IMRE Elete hősköltemény, s egyben a két világháború közti cseh baloldali művészeti avantgarde történetének feledhetetlen fejezete. A prágai Devétsíl-nek, a cseh kommunista és baloldali írók, meg művészek ma már történelmi jelentőségű csoportjának alapító tagjai között: E. F. Burian, költő, zeneszerző ás rendező, Konstantin BiebI költői, Bedíich Feuerstein, építész, Július Fučík, újságíró, Jifí Frejka és Jiíí Honzl, rendezők, František Halas, költő, Adolf Hoffmeister, író és festő, Jaroslav Ježek, zeneszerző, Jiíí Kroha építész, František Muzika, festő, Vitézslav Nezval és Jaroslav Seifert, költők, Josef Sima és Jindíich Styrsky, meg Karel Teige, képzőművészek, Vladislav Vančura, író, Ján Werich és Jifí Voskovec színészek, Jiíí Wolker költő és Bedrich Václavek, irodalomtörténész mellett — hogy csupán a cseh művészet és irodalom üstököseinek legnemesebbjeit említsem — e kitűnő és progresszív gárda soraiban felfedezhetjük Toyen, a jelenleg Párizsban élő festőnő, valamint Míra Holzbachová, a nagy tehetségű és temperamentumos táncosnő nevét is. A névsor természetesen nem teljes, s úgy vélem, hasznos lenne egy alkalmas időszakban — a jelenlegit éppen ilyennek tartom — bővebben foglalkozni a Devétsíl kulturális honfoglalásáról, példamutató eredményeiről, örökzöldként élő erényeiről és tévelygéseiről írni. Ezúttal azonban Míra Holzbachováról akarok szólni, a szabadság és a forradalom táncosnőjéről, a harcos kommunistáról, akiről Adolf Hoffmeister így emlékezik: „Míra Holzbachová volt a mi első forradalmár táncosnőnk, én és az amerikai emigrációban elhunyt nagy talentumú Antonín Heythum rajzoltuk első fellépésének plakátját, és nem sokkal ezután Míra Holzbachová lábának gipszöntvényét a Devétsíl egyik kiállításán mutatták be a Rudolfinumban."
