Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-30 / 101. szám, szerda

Tájékoztató a KGST üléséről Tanácskozott a szövetségi kormány (ČSTK) — A csehszlovák kormány hétfőn Oldricli Ĺ'crník miniszterelnök vezetésével ülést iartott. nek és veszélyeztetik az ország külpolitikai érdekeit. Az állás­foglalás szerint jogrendünk elegendő lehetőséget ós haté­kony törvényes eszközt biztosít az említett érdekek védelmére. Ha ezen a téren mégis rendel­lenességekre kerül sor, annak oka az, hogy a megfelelő tör­vényes eszközöket az egyes közigazgatási szervek nem al­kalmazzák minden esetben ide­jekorán és a megfelelő mérték­ben. Ezzel kapcsolatban a kor­mány hangsúlyozta, hogy a ha­táskört nemcsak mint jogot kell értelmezni és gyakorlatilag al­kalmazni, hanem bizonyos te­vékenységek ellen, mint a tör­vényes előírásokban meghatáro­zott hatáskörből eredő köteles­séget. A beterjesztett jogi rendezés elemzése a továbbiakban meg­mutatta, hogy az intézkedések foganatosítása döntő többség­ben a nemzeti szervek, nemzeti bizottságok és bíróságok hatás­körébe tartozik. Meghallgatta a KOST április 22 és 26 között Moszkvában megtartott értekezletéről szóló részletes jelentést. Az ülésen részt vettek a tagállamok leg­felsőbb párt- és kormányképvi­selői. Jóváhagyta a csehszlovák küldöttség magatartását és' ér­tékelte az ülésen elfogadott határozatokat, melyek jelentő­sen hozzájárulnak az együttmű­ködés elmélyítéséhez a KGST keretében a közgazdasági eivek alapján és megerősítik a KGST tagállamainak szocialista kö­zösségét is. Egyidejűleg utasí­totta a gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés tanácsát, hogy a gazdasági ta­náccsal együtt dolgozza ki egy­részt a KGST által elfogadott határozatok, másrészt a kétol­dalú tanácskozások eredmé­nyeinek fokozatos megvalósítá­sához szükséges intézkedése­ket, és mielőbb terjessze meg­vitatásra a kormány elé. A továbbiakban a kormány megvitatta a Szövetségi Sajtó­és Tájékoztatásügyi Bizottság elnökének jelentését a tömeg­tájékoztatási eszközök helyzeté­ről. Jóváhagyta az ezen a té­ren hozott intézkedéseket és utasítást adott olyan elvek ki­dolgozására, amelyeknek alap­ján hatékonyabban lehet irá­nyítani az állami tájékoztatási eszközöket, hogy tevékenysé­gük teljes összhangban álljon a bel- és külpolitikánk érdekei­vel. A kormány a kormánypoli­tika érvényesítésével kapcso­latban megköveteli a teljes fe­lelősségtudatot a Csehszlovák Sajtóiroda, a rádió, a televízió és az összes állami tömegtájé­koztatási eszközök vezető dol­gozóitól. A kormány a továbbiakban foglalkozott a törvényhozói ta­nácsnak azzal az álláspontjá­val, hogy milyen törvényes esz­közök alkalmazhatók azok el­len, akik a közrend ellen véte­A kormány utasította a bel­ügyminisztert, a honvédelmi minisztert, a főügyészt és a Szövetségi Sajtó- és Tájékozta­tó Bizottság elnöki tisztét el­látó minisztert ellenőrizze az idevágó jogszabályok teljesíté­sének mértékét és a nemzeti szervekkel összhangban olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek biztosítják a szocialis­ta törvényesség betartását, a törvényes előírások következe­tes alkalmazását és megvalósí­tását. Ezzel kapcsolatban a kor­mány foglalkozott az 1969. már­cius 28—29-én elkövetett bűn­cselekmények ügyében megin­dult nyomozással is. Tudomá­sul vette a főügyész jelentését és felkérte, hogy május végéig terjessze elő a nyomozásról szóló teljes tájékoztatást, hogy ebből a következtetéseket le­vonhassák. KOMMENTÁRUNK Észak-Írország a polgárháború peremén Észak-Írországban hetek óta ismét polgárháborúra emlékez­tető helyzet uralkodik. Napiren­den vannak a súlyos összetű­zések, utcai csaták, rendőrállo­másokat rohamoznak meg, víz­vezetékeket robbantanak fel. A kormány brit katonákat hívott az országba a „rend és a nyu­galom" fenntartására. Miért fo­lyik ez az ádáz küzdelem s ki­nek az oldalán van az igaz­ság? Az elégedetlenség egyik fő oka az igazságtalan választási rendszer. Ebben a Nagy-Britan­niához tartozó, de autonom * kormányzatú országba ugyanis csak annak van választójoga, aki bizonyos összegű adót fizet, vagy ingatlan tulajdonában van. fgy a rosszul fizetett s te­hát kevés adót fizető munká­soknak, nyugdíjasoknak stb. egyáltalán nincs választójoguk. Ugyanakkor a jól kereső, a va­gyonos réteg tagjainak több szavazatuk is van, s így áll elő az a helyzet, hogy míg pl. egy gyártulajdonosnak négy, sőt öt szavazata Is lehet, száz munká­sának egy szavazata sincs. En­nek az igazságtalan választási rendszernek elsősorban a kato­likus lakosság issza meg a le­vét, mivel ez a legszegényebb réteg. Az észak-frországi katolikus kisebbség már a múlt óv októ­berében mozgalmat indított, hogy a protestáns lakossággal egyenlő választójogot, munka­lehetőséget és lakáspolitikát harcoljon ki. „Egy ember—egy szavazat" jelszóval általános választójogot követelnek. O'Neill miniszterelnök a vé­res zavargások, a protestáns és a katolikus lakosság összecsa­pásai, a robbanással fenyegető feszültség nyomására a múlt héten kénytelen volt választási reformtervet előterjeszteni, s kijelentette, hogy javaslata el­utasítása esetén lemond. Az Unió Párt parlamenti frakciója két napig tartó viharos ülése­zés után végül elfogadta az „egy ember, egy szavazat" el­ven alapuló általános választó­jog javaslatát, de csak igen csekély többséggel: 28 szava­zattal 22 ellenében. E szoros győzelem azt bizonyította, hogy O'Neill mögött nem áll a szük­séges többség. A miniszterel­nökre nemcsak saját pártjának Paisley protestáns lelkész ve­zette szélsőséges jobbszárnya, hanem a mérsékeltebb közép is a bírálat heves pergőtiizét zúdította a szavazati jog re­formja miatt. Ugyanakkor a mi­niszterelnök helyzete egyre sú­lyosabbá vált, azért is, mert másfelől a polgárjogi mozga­lom sem volt elégedett, s kije­lentették, hogy a választási jogi reformot csak az első lépésnek tefkintik. Követelték a munka­ügyi, lakáselosztási ós egyéb megkülönböztetés megszünteté­sét, a munkanélküliség felszá­molását, s az ország egyéb sú­lyos problémáinak mielőbbi gyökeres megoldását. O'Neill helyzete annyira tart­hatatlanná vált, hogy hétfőn bejelentette lemond az Unió Párt elnöki tisztjéről és a mi­niszterelnöki tisztségéről is, mihelyt új jelöltet találnak er­re a posztra. Az észak-írországi miniszter­elnök lemondása meglepetést okozott. A brit kormánykörök­ben ugyanis nem számítottak arra, hogy O'Neillt saját pártja Ilyen hamar még a párt állan­dó bizottságának rendkívüli ülé­se előtt lemondásra kényszerí­ti. A miniszterelnök lemondása Észak-Írországban még jobban növeli a politikai feszültséget s egyre fenyegetőbbé válik a polgáháború veszélye, még he­vesebb tüntetések várhatók. Az észak-írországi kommunis­ták, a polgárjogi mozgalom legkövetkezetesebb harcosai az ország bonyolult helyzetének egyedüli megoldását a baloldal és az összes demokratikus erők "olyan széles frontjának kiala­kításában látják, amely képes volna az unionista hatalom megdöntésére. PROTICS JOLÁN ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Mottó helyett: „MIÓTA EMBER NÉZ AZ ÉGRE, VÖRÖS CSILLAG VOLT A REMÉNYE". (Ady Endre) Fél évszázada fegyverropo­gás ébresztette Jókai városának lakóit. A komáromi proletárok reménykedve sóhajtottak: vég­re, jönnek a mieinkl Valóban jöttek, de a reménység-fohasz mégis korai volt. A munkásha­talom megteremtésére tett kí­sérlet megrekedt a város kapu­jában, vérbe fúlt a vörös kato­nák és a győri munkások kí­sérlete. Csupán egy néma tö­megsír hirdeti az utókornak, hogy a magyar proletárok itt is komolyan gondolták a nem­zetközi szolidaritás jelszavát, segíteni akartak szlovák test­véreiknek a burzsoázia hatal­mának megdöntésében. Keresem az élő tanúkat, akik 1919. május elsejének hajnalán fegyverrel harcoltak a szabad­ságért. Kevesen vannak, akik­nek sikerült megmenekülniük az Erzsébet-szigetről. E keve­sek közé taroznak a Csevár rozat pásztázta végig az utat és az őrség rémülten menekült. — Felszabadítottuk a hidat, eltávolítottuk az akadályokat és aknákat. Nemsokára a túlsó oldalról segítség érkezett, jöt­tek a győri munkások. Többsé­gük ünneplő ruhában volt, azt mondták, éppen színházi elő­adás után kapták a hírt, nem volt idejük átöltözni. Ogy gon­doltuk, hogy egy gyors roham­mal áttörünk a kis hídon, és az utcai harcban már a komáromi munkások is segítenek. Nem így történt. Eddig a városból alig lőttek a szigetre, de mikor az első csoportunk felért a kis hídra, elszabadult a pokol. Két géppuskával fedeztük a táma­dást, de nem bírtunk a túlerő­vel. A harcba a tüzérség is be­leszólt. A miéink nem lőtték a várost, hanem a Harcsáson le­vő lőporraktárt röpítették a le­vegőbe. majd gondosan bezártam. A lépcsőházból feljutottam a pad­lásra, ahol néhány tyúkot tar­tott a házat gondozó szlovák postás. Sötét volt, két gerenda között a sarokban rejtőztem el. A padlás alacsony volt, ide csak kúszva lehetett volna be­jutni. Alighogy elcsendesedtek a tyúkok, máris megérkeztek a ház elé a katonák. Apróléko­san átkutattak minden lakást, keresték a „vörösöket". Ketten jöttek fel a padlásra, az egyi­kük megállt a lépcsőn, a másik egészen feljött és szidta a röp­ködő tyúkokat. Bizonyára ezért nem vett észre. A katonák egy csoportja ott táborozott a ház mellett, a szigetről minden la­kost bekísértek a városba, hogy ne gátolják a házkutatásokat. Mikor délután hazaengedték őket, a postás felesége felment a padlásra, élelmet vitt a tyú­koknak és szörnyen megijedt, mikor a sarokból előbújt egy fegyveres vörös katona. Ha rá­találnak, ee a férje halálát is jelentette volna. A szlovák pos­tás és családja vállalta a ve­A reménytől a tömegsírig testvérek. A négy testvér közül Antal Magyarországon él, Fe­rencet elhurcolták és kivégez­ték a fasiszták, csak József és Lajos élnek a városban. Árva gyermekekként nevelkedtek, szüleik korán elhaltak. Míg le­gényekké cseperedtek, és szak­mát tanultak, végigküzdötték a proletárgyerekek életét. Egyenként sodorta őket is frontra a háború, évekig szen­vedtek némán és lázadva, míg végre 1919 tavaszán a sapká­jukra tűzték a vörös rózsát. Dél-Komáromban kaptak gép­puskás kiképzést, itt hallgatták az innenső oldalról átszivárgó híreket. „A köztársaságban is az urak parancsolnak, úgy mint azelőtt". S átjutottak a szlovák munkások üzenetei is: „Gyertek, segítsetek elfizni a kizsákmányolókat". Komáromban, a vasútállo­mással szomszédos lakótelep egyik új lakóházának földszint­jén, szoba-konyhás lakásban él a 73 éves Csevár József és fele­sége. A hajdani vörös géppus­kás halk szavakkal emlékezik. — Tudtuk, hogy Budapesten az első szabad május elsejére készülnek a munkások, s mi is szerettünk volna valami nagy­szerű ajándékot adni a tanács kormánynak. így született meg az átkelés gondolata. A politi­kai tisztünk világosan meg­mondta: nem foglalni megyünk, hanem segítséget nyújtunk a szlovák proletároknak, hogy ők is munkásállamot alakíthassa­nak. Április utolsó napjának éj­szakáján a Dél-Komáromi te­herpályaudvaron órák hosszat tolatták a vagonokat. S e ha­talmas csörömpölés leple alatt három csónak indult el zajta­lanul az Erzsébet-sziget felé. A Csevár testvéreket nem enged­te egy csónakba szállni a pa­rancsnok. Észrevétlenül kötöt­tek ki a szigeten. Bekopogtak az első kis házba, ahol megtud­ták, hogy „tiszta a levegő", alig öt perce ment el a járőr a híd felé. Utánuk lopakodtak. A hídfőnél csupán egyetlen gránát robbant az őrszoba előtt, majd rövid géppuska so­Arról mit sem tudhattak a szigeten harcolók, hogy köz­ben erős katonai alakulat és elszánt légionárius csapat ér­kezett Érsekújvárból, és táma­dáshoz készülődtek a sziget és a híd visszaszerzésére. Két ol­dalról támadtak. Az egyik ré­szük a mai hajógyár melletti részen jutott a szigetre, a má­sik — az erősebb csoport —, a kis hídon támadott erős gép­puskatűz védelme alatt. — Soha nem feledem el ezt a hajnalt. Mikor a ladikoknál volt az állásunk, olyan világos volt, hogy láttuk a templom tornyát, sőt elhallgattatuk az innen tüzelő géppuskát. Mikor az ellentámadás megkezdődött, már hajnal volt, s egyszerre sűrű köd ereszkedett a sziget­re. Ez mentette meg az élete­met. A köd leple alatt a cso­portunk egy része átjutott a hí­don a túlsó oldalra. A cseh­szlovákok megszállták a hídfőt, tudtam, hogy az öcsém a szige­ten maradt. I-T-I A Kovács utcában a hetven­éves Csevár Lajos gombolyítja tovább az emiékek fonalát. — Vissza nem mehettünk, két tűz közé kerültünk. Ekkor már mindenki a saját belátása sze­rint cselekedett. Egy csoport a a vízi malmokhoz futott, csóna­kot, dereglyét szerzett, így akarták elérni a túlsó partot. Ez keveseknek sikerült, mivel mind jobban világosodott és a hídról géppuska kaszálta le a menekülőket. Voltak, akik meg­adták magukat. Barátommal egy bokorból figyeltük, amint elszedik tőlük a fegyvert. „Gye­re, menjünk mi is, biztosan a városba kísérik őket". Nem hallgattam a bajtársamra, kü­lönben öt perc múlva én is ott csuklottam volna össze a csó­nakok mellett. Végigjártam né­hány frontot, ismertem ezt a módszert, tudtam, hogy itt nincs szükség a foglyokra. Me­nekültem ... — Átmásztam a Böjti-ház ke­rítésén. Nem is olyan régen itt rendeztem be egy fürdőszobát, ismertem az egész házat. Át­másztam a fürdőszobaablakon, szélyt, elégették a ruháját, lit magát beágyazták a leányuk ágyába. Az udvar tele volt ka­tonákkal s ő három napig itt lapult. Majd a postás ruhát ho­zott számára, s kijátszva az őr­szemeket, mint látogatóba ér­kező sógorát kísérte be a vá­rosba. Otthon nem maradha­tott, két hétig egy szénapadlá­son rejtőzött, majd egy sötét éjjel Ratyimócki Józseffel ki­osontak a szigetre, a nagy fűz­fák alatt nyakukba kötötték a ruhájukat, mert a szabadság­váguk erősebb volt, mint a Du­na hideg vizétől való félelem. Már a folyó közepén úsztak, mikor megneszelt valamit az őrség, bekapcsolták a fényszó­rókat, megszólaltak a géppus­kák, de ők a sötétség leple aiatt szerencsésen elérték a túlsó partot. Az egyik veszedelemből meg­menekült, a másikba önként je­lentkezett. Géppuskásként har­colt a magyar munkásállamért. Nem kerülte el a -büntetést sem, internálták, munkatáborban dolgozott. 1920-ban, mikor ki­szabadult, párkányi halászok csempészték át az innenső ol­dalra. „Érdemeiért" fél évre be­csukták és csak öt év múlva kapja meg a csehszlovák állam­polgárságot. 3. Jubilál a kassai sajtóiroda ötven esztendővel ezelőtt, 1919 áprilisában létesítették a Csehszlovák Sajtóiroda kassai kirendeltségét. A jubileum al­kalmából tegnap a kassai „Hut­ník" szállóban ünnepséget ren­deztek, melyen Jozef Vojtek, a Csehszlovák Sajtóiroda bratis­lavai főszerkesztője köszöntöt­te a megjelent vendégeket: az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának küldöttségét, élén Ladislav Olexa titkárral, az újságíró szövetség, a sajtó, rádió és televízió képviselőit, valamint a Csehszlovák Sajtó­iroda kassai kirendeltségének dolgozóit. Ezt követően Olexa elvtárs átadta František Schinglernek, a sajtóiroda kassai kirendeltsé­ge vezetőjének a kerületi párt­bizottság üdvözlő levelét, mely­ben mp.yra értékeli a kassai kirendeltség dolgozóinak mun­kásságát. — k Keresem a tizenkilencesek sírját... — A hősök sírját? Hatvan év körüli megtört né­nike mutatja az utat a temető­ben. Az ösvény végén ott egé­szen hátul megtalálja ... A temetőnek ez a része már kevésbé gondozott. Az ösvény végén cement oszlopokra erősí­tett hatalmas vaslánc öleli kö­rül a harmincöt lépés hosszú tömegsírt. „1919 május hó else­jén a forradalmi harcban el­esett százkét elvtársunk emlé­kére". Ennyit mond a sírkő fel­irata. Ezt az emléket a mun­kásszolidaritás emelte. A sírt a felszabadulás óta minden má­jus elsején koszorúhalmaz bo­rítja. így adózik az utókor a hősök emlékének, akiket a ma­saryki demokrácia a „köztársa­ság ellenségeiként" tartott szá­mon. A katonatisztek és legio­náriusok azért kaptak .kitünte­tést, mert „hősiesen megvéd­ték" a burzsoá köztársaságot a „betolakodó vörösök ellen". Ar­ról a burzsoá történészek is hallgattak, hogy a „betolako­dók" a munkásság felszabadítá­sáért áldozták életüket, s nem „visszafoglalni akarták Komá­romot", hanem segíteni akartak a csehszlovákiai proletároknak a munkáshatalom megteremté­sében. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem siksrült. ők feláldoz­ták a legdrágábbat, az életü­ket. CSETÖ JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom