Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

r Másodszor nem lehet tévedni • Evek után is kísért a háború réme Nálunk de- i

1 T -g m -di ;ért a - fi második v" ebe* . *cn e.telt sok-sok ev jyókrqnv kerüln s > : o. r« . -cu ánát égyúgolyo - "ft.ia c a :d.úe.ten ássák ki, ló pedig a csaornázás közbe 3 'gép emeli ki őket; de sajnos, az is g akra aíőfc ''-Zi a réteken az erdőben., a patak ménén játszó gy* r. találnak 'íven életveszélyes 'árgyakat. A váratlan robcaraiok óvetkezmén eit, a g endííő tragédiákat vérfagyasztó statiszt'kai adatok tük "rí: Mi hívtak és én eltávolítottam őket, úgyhogy a munkások folytathatták a munkát. Néhány nap múlva ismét oda kellett utaznom, mert a híd másik végén is találtak robbantőszereket. Bizony az ilyen munkában még a legkisebb elővigyázatlanság is elég ahhoz, hogy ... — A százados elmondotta, hogyan esett hivatása áldozatául egyik társa, Mikuláš Matkovský kassai főhadnagy. Néhány évvel ezelőtt életét áldozta fel azért, hogy a háború rémei ne tartsák rettegésben az embereket. Egy ízben tüzérségi AKCIÓBAN AIUZSZERESZ Amióta megalakultak a rendőrség tűzszerészegységei, tagjaink már óriási mennyiségű különféle fajtájú lőszert tettek ártalmatlanná. Adam Ď u r i š rendőrszázados-tűzszerész már évek óta teszi ártalmatlanná a második világháborúból visszamaradt lőszert a nyugat-szlovákiai kerületben. Mosolyog és derűlátó mindenkor, amikor útrakel, leggyakrabban oda, ahonnét talált lőszerről érkezett jelentés. Gépkocsijának vezetője — Ján M a ur e r — már sok mindent ellesett a tűzszerészek tudnivalóiból, s gyakran és készségesen segít Ďuriš századosnak. A bratislavai rendőr-igazgatóságra érkező jelentések arról tanúskodnak, hogy a tavaszi hónapokban gyakrabban találliató lőszer különböző helyeken. Az egyik jelentésben a következő olvasható: „Hétfőn, március 17-én a reggeli órákban 14 aknát halásztak ki a Vágból a galántai fárásban Negyed község határában. Az aknákat a folyó partján rakták egymás mellé, s most tűzszerészt kérnek, hogy tegye őket ártalmatlanná". Adam Ďuriš rendőrszázados már másnap a veszélyes lelet helyére sietett. Szürke Volgáján Galánta felé robogott. Útközben elbeszélgettünk a tűzszerészek munkájáról, arról, hogy e munka közben csupán egyszer lehet tévedni... Ďuriš százados halkan, nyugodtan beszélt: — Már csaknem 19 éve csinálom ezt, és ez idő alatt nagyon sok élményben volt részem. Sok mindenféle előfordulhat. Nemrég Csallóközaranyosról telefonáltak. Egy lakos házát tatarozta és a padláson aknát talált. Odautaztam s a helyszínen megállapítottam, hogy ez az akna már senkinek sem árthat. Megnyugtattam az ijedt háztulajdonost s megmagyaráztam, hogy egy felrobbant aknának egyik vége került valahogyan a padlásra. Ez egy szerencsésebb eset. — Főleg a gyerekek okoznak nekünk sok gondot — folytatta a százados. — Velük fordulnak elő a legtragikusabb esetek. Valahol lőszert találnak, tüzet raknak, a lángokba dobják a lőszert és kissé félrehúzódva kíváncsian lesik az eredményt... Sajnos, néha felnőttek is így viselkednek. Nem ritkaság, hogy a talált lőszert hazaviszik. Ez történt a közelmúltban is. A Bratislava-vidéki járásban, Kuchyňa községben egy 12 éves fiú a ház melletti csűrben próbált szétszedni egy robbanószerkezetet, persze az felrobbant, s a fiú súlyosan megsebesült. Kórházba szállítása közben meghalt. Hasonló eset fordult elő a lévai járásban Horgi községben is, ahol a 25 éves Ján T. kertjét ásta fel és talált egy gránátot. Hazavitte s a kamrában kalapáccsal, harapófogóval s egyéb szerszámokkal hozzáfogott a gránát szétszedéséhez. Kíváncsiskodása tragikusan végződött. A gránát felrobbant. A férfit a helyszínen megölte és megsebesítette a feleségét is. Érdekes esetnek voltam tanúja az érsekújvári járásban Radava községben, ahol a halál 23 évig leselkedett a híd alatt. A háború alatt, amikor ez a község is hadszíntérré változott, aláaknázták a hidat, mert levegőbe akarták röpíteni. A híd azonban megmaradt, és évek hosszú során át robogtak rajta gépjárművek, jártak emberek, de senki sem sejtette, mily borzalmas pusztítóerő rejtőzik a híd alatt. Szerencsére senkinek sem történt baja. A híd időközben elavult s helyette újat kellett építeni. Amikor a munkások hozzáláttak a régi híd szétszedéséhez, véletlenül bukkantak a veszélyes robbantószerekre ... OdaADAM DURÍŠ TŰZSZERÉSZ-SZÁZADOS EGYIK „ZSÁKMÁNYA" gránátokat s aknákat gyűjtött össze segítőtársaival. Gépkocsin szállították a lőszerekeit biztonságos helyre, vagy ott ártalmatlanná tegyék őket. Azonban egy tankelhárító akna szállítás közben felrobbant. Valamennyien ott pusztultak. — Milyen volt a helyzet tavaly kerületünkben? — kérdeztem a századostól. — Tavaly is 2407 különböző lőszert: kézigránátokat, páncéltörő öklöket, aknákat, tüzérségi gránátokat, sőt repülőgépekről ledobott, de fel nem robbant 12 bombát is találtunk. Mindez, sajnos, nemcsak emlékeztet a második világháborúra, hanem állandóan veszélyezteti a lakosságot, különösen a gyermekek életét. A tavaly felrobbant lőszer három embert ölt meg és 11 személyt súlyosan megsebesített. Itt a tavasz, elolvadt a hó, és sok helyütt kerül felszínre különböző lőszer — néha a folyók sodra veti őket partra. Jó lesz, ha a szülők figyelmeztetik a veszélyre gyermekeiket és haladéktalanul jelentenek minden talált lőszert a rendőrségen, vagy a nemzeti bizottságon. Beszélgetés közben gyorsan telt az idő. Egy darabig tehergépkocsin folytattuk az utat, majd gyalog mentünk a legújabb „lelet" színhelyéig. A kotrógépek s a gépkocsik vezetői leállították a motorokat. Közelebb léptek, hogy tanúi lehessenek a tűzszerész érdekfeszítő munkájának. A tűzszerész mintegy 40 méternyi távolságra talált a homokban egy elég nagy gödröt, amelyben felrobbanthatja a lőszert. Elővigyázatosan, szó nélkül hordtuk az aknákat a kiszemelt gödörbe. Rövidesen rakásnyi halmozódott fel belőlük. A százados nagyon elővigyázatosan, gondosan rakta egyi ket a másikra. Ďuriš százados ezután robbanószeres dobozokat szedett elő táskájából. A dobozokat a felhalmozott aknákra tette, majd gyújtózsinórt vett elő s azt a robbantó gyutaccsal együtt egy tritolkockába dugta. Minden mozdulata pontos és megfontolt. Utasítására elhagytuk a veszélyes helyet és biztonságos távolságban megfelelő fedezéket találva megbújtunk. A százados még elrendezett valamit és ezután elkezdődött a különös színjáték. Tíz óra 50 perc ... Ďuriš százados meggyújtotta a zsinórt, hozzánk futott és egy vastag fá mögé állt. Még tíz másodperc, három, kettó . .. Fülsiketítő robbanás. Többszörösen visszhangzik. A levegőben szilánkok fütyülnek. A homokos terep fölé szürke füstoszlop emelkedik, s a gödörből is sűrű füst gomolyog. Kellemetlen szag terjeng. Egy pillantást vetettem karórámra. Alig 60 perc telt el azóta, hogy idejöttünk. MARTIN HRÚZ margojara Rendben van ez így Egységes földművesszövetkezetek vezetőivel beszélgetve rendszerint szóba kerül a mezőgazdasági üzemek egyenjogúságának problémája. Nem egy szövetkezeti elnöknek ez a véleménye: „Messze vagyunk mi még ettől!". S olyan tényeket sorolnak fel, amelyek alapján szavaikat nemigen leh/ät kétségbe vonni. Az ipari üzemek részéről az alkatrész- és műtrágyaellátás fogyatékosságai, nem is beszélve ezek magas áráról, évtizedek óta bírálat tárgyai. Javulás elérése ezen a téren, úgy látszik megoldhatatlan problémája gazdaságunknak. A mezőgazdasági termények felvásárlási árainak szintje nemigen változik, viszont a mezőgazdaság által vásárolt ipari cikkek árai emelkednek. A mezőgazdasági termények felvásárlásakor az illetékes szervek dolgozói rendszerint az erősebb fél szerepéből indulnak ki. A felvásárlás és az osztályozás során gyakorta önkényeskedés tapasztalható. „Az adásvételre csak mi fizethetünk rá!" — vélekednek a mezőgazdasági dolgozók. Gömörpanyiti szövetkezeti vezetőkkel beszélgettem a minap. A többi között elpanaszolták, hogy a felvásárló vállalat helyben leméri az állatokat, de ezek ellenértékét csak az utta a súly után fizetik ki a szövetkezetnek, amit a felvásárolt állatok Zsolnára szállításuk után nyomnak. Márpedig kétszáz kilométeres úton jelentős lehet a súlyveszteség, és ennek alakulását a szövetkezet semmiképpen sem befolyásolhatja. A szolgáltatások aránytalan magas árait is szóvá tették. Állításukra példát is mondtak. A Rimaszombati Járási Építővállalatnál egy-egy gépszín felállítását rendelték meg. A vaskonstruknió felszerelésén négy szerelő egy autódaruval körülbelül egy hétig dolgozott. A munkáért a szövetkezettől 19 947 koronát követelnek. „Sajnos, rájuk vagyunk utalva, mert nincs konkurrencia, s az árak megállapításakor ezt a tényt használják ki" — mondták a szövetkezetiek. S hozzátették: „Nincs ez rendjén így!". Az újságíró erre csak ezt mondhatja: „Bizony nincs!". (Gál)