Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-27 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

r Másodszor nem lehet tévedni • Evek után is kísért a háború réme Nálunk de- i 1 T -g m -di ;ért a - fi má­sodik v" ebe* . *cn e.telt sok-sok ev jyókrqnv kerüln s > : o. r« . -cu ánát égyú­golyo - "ft.ia c a :d.úe.ten ássák ki, ló pedig a csa­ornázás közbe 3 'gép emeli ki őket; de sajnos, az is g akra aíőfc ''-Zi a réteken az erdőben., a patak mén­én játszó gy* r. találnak 'íven életveszélyes 'árgyakat. A váratlan robcaraiok óvetkezmén eit, a g endííő tra­gédiákat vérfagyasztó statiszt'kai adatok tük "rí: Mi hívtak és én eltávolítottam őket, úgy­hogy a munkások folytathatták a mun­kát. Néhány nap múlva ismét oda kellett utaznom, mert a híd másik végén is találtak robbantőszereket. Bizony az ilyen munkában még a legkisebb elővigyázatlanság is elég ahhoz, hogy ... — A százados elmon­dotta, hogyan esett hivatása áldoza­tául egyik társa, Mikuláš Matkovský kassai főhadnagy. Néhány évvel ez­előtt életét áldozta fel azért, hogy a háború rémei ne tartsák rettegésben az embereket. Egy ízben tüzérségi AKCIÓBAN AIUZSZERESZ Amióta megalakultak a rendőrség tűzszerészegységei, tagjaink már óriási mennyiségű különféle fajtájú lőszert tettek ártalmatlanná. Adam Ď u r i š rendőrszázados-tűzszerész már évek óta teszi ártalmatlanná a máso­dik világháborúból visszamaradt lő­szert a nyugat-szlovákiai kerületben. Mosolyog és derűlátó mindenkor, ami­kor útrakel, leggyakrabban oda, ahon­nét talált lőszerről érkezett jelentés. Gépkocsijának vezetője — Ján M a u­r e r — már sok mindent ellesett a tűzszerészek tudnivalóiból, s gyakran és készségesen segít Ďuriš százados­nak. A bratislavai rendőr-igazgatóságra érkező jelentések arról tanúskodnak, hogy a tavaszi hónapokban gyakrab­ban találliató lőszer különböző helye­ken. Az egyik jelentésben a következő olvasható: „Hétfőn, március 17-én a reggeli órákban 14 aknát halásztak ki a Vágból a galántai fárásban Negyed község határában. Az aknákat a fo­lyó partján rakták egymás mellé, s most tűzszerészt kérnek, hogy tegye őket ártalmatlanná". Adam Ďuriš rendőrszázados már másnap a veszélyes lelet helyére sie­tett. Szürke Volgáján Galánta felé ro­bogott. Útközben elbeszélgettünk a tűz­szerészek munkájáról, arról, hogy e munka közben csupán egyszer lehet tévedni... Ďuriš százados halkan, nyugodtan beszélt: — Már csaknem 19 éve csinálom ezt, és ez idő alatt nagyon sok él­ményben volt részem. Sok mindenféle előfordulhat. Nemrég Csallóközara­nyosról telefonáltak. Egy lakos házát tatarozta és a padláson aknát talált. Odautaztam s a helyszínen megállapí­tottam, hogy ez az akna már senki­nek sem árthat. Megnyugtattam az ijedt háztulajdonost s megmagyaráz­tam, hogy egy felrobbant aknának egyik vége került valahogyan a pad­lásra. Ez egy szerencsésebb eset. — Főleg a gyerekek okoznak ne­künk sok gondot — folytatta a száza­dos. — Velük fordulnak elő a legtra­gikusabb esetek. Valahol lőszert ta­lálnak, tüzet raknak, a lángokba dob­ják a lőszert és kissé félrehúzódva kíváncsian lesik az eredményt... Saj­nos, néha felnőttek is így viselked­nek. Nem ritkaság, hogy a talált lőszert hazaviszik. Ez történt a közelmúltban is. A Bratislava-vidéki járásban, Ku­chyňa községben egy 12 éves fiú a ház melletti csűrben próbált szétszed­ni egy robbanószerkezetet, persze az felrobbant, s a fiú súlyosan megsebe­sült. Kórházba szállítása közben meg­halt. Hasonló eset fordult elő a lévai járásban Horgi községben is, ahol a 25 éves Ján T. kertjét ásta fel és ta­lált egy gránátot. Hazavitte s a kam­rában kalapáccsal, harapófogóval s egyéb szerszámokkal hozzáfogott a gránát szétszedéséhez. Kíváncsiskodá­sa tragikusan végződött. A gránát fel­robbant. A férfit a helyszínen megöl­te és megsebesítette a feleségét is. Érdekes esetnek voltam tanúja az érsekújvári járásban Radava község­ben, ahol a halál 23 évig leselkedett a híd alatt. A háború alatt, amikor ez a község is hadszíntérré változott, aláaknázták a hidat, mert levegőbe akarták röpíteni. A híd azonban meg­maradt, és évek hosszú során át robogtak rajta gépjárművek, jártak emberek, de senki sem sejtette, mily borzalmas pusztítóerő rejtőzik a híd alatt. Szerencsére senkinek sem tör­tént baja. A híd időközben elavult s helyette újat kellett építeni. Amikor a munkások hozzáláttak a régi híd szétszedéséhez, véletlenül bukkantak a veszélyes robbantószerekre ... Oda­ADAM DURÍŠ TŰZSZERÉSZ-SZÁZADOS EGYIK „ZSÁKMÁNYA" gránátokat s aknákat gyűjtött össze segítőtársaival. Gépkocsin szállították a lőszerekeit biztonságos helyre, vagy ott ártalmatlanná tegyék őket. Azon­ban egy tankelhárító akna szállítás közben felrobbant. Valamennyien ott pusztultak. — Milyen volt a helyzet tavaly ke­rületünkben? — kérdeztem a száza­dostól. — Tavaly is 2407 különböző lőszert: kézigránátokat, páncéltörő öklöket, aknákat, tüzérségi gránátokat, sőt re­pülőgépekről ledobott, de fel nem rob­bant 12 bombát is találtunk. Mindez, sajnos, nemcsak emlékez­tet a második világháborúra, hanem állandóan veszélyezteti a lakosságot, különösen a gyermekek életét. A ta­valy felrobbant lőszer három embert ölt meg és 11 személyt súlyosan meg­sebesített. Itt a tavasz, elolvadt a hó, és sok helyütt kerül felszínre különböző lő­szer — néha a folyók sodra veti őket partra. Jó lesz, ha a szülők figyel­meztetik a veszélyre gyermekeiket és haladéktalanul jelentenek minden ta­lált lőszert a rendőrségen, vagy a nemzeti bizottságon. Beszélgetés közben gyorsan telt az idő. Egy darabig tehergépkocsin foly­tattuk az utat, majd gyalog mentünk a legújabb „lelet" színhelyéig. A kot­rógépek s a gépkocsik vezetői leállí­tották a motorokat. Közelebb léptek, hogy tanúi lehessenek a tűzszerész érdekfeszítő munkájának. A tűzszerész mintegy 40 méternyi távolságra talált a homokban egy elég nagy gödröt, amelyben felrobbanthat­ja a lőszert. Elővigyázatosan, szó nél­kül hordtuk az aknákat a kiszemelt gödörbe. Rövidesen rakásnyi halmo­zódott fel belőlük. A százados nagyon elővigyázatosan, gondosan rakta egyi ket a másikra. Ďuriš százados ezután robbanósze­res dobozokat szedett elő táskájából. A dobozokat a felhalmozott aknákra tette, majd gyújtózsinórt vett elő s azt a robbantó gyutaccsal együtt egy tritolkockába dugta. Minden mozdu­lata pontos és megfontolt. Utasítására elhagytuk a veszélyes helyet és biztonságos távolságban megfelelő fedezéket találva megbúj­tunk. A százados még elrendezett vala­mit és ezután elkezdődött a különös színjáték. Tíz óra 50 perc ... Ďuriš százados meggyújtotta a zsi­nórt, hozzánk futott és egy vastag fá mögé állt. Még tíz másodperc, három, kettó . .. Fülsiketítő robbanás. Többszörösen visszhangzik. A levegőben szilánkok fütyülnek. A homokos terep fölé szür­ke füstoszlop emelkedik, s a gödör­ből is sűrű füst gomolyog. Kellemet­len szag terjeng. Egy pillantást vetettem karórámra. Alig 60 perc telt el azóta, hogy ide­jöttünk. MARTIN HRÚZ margojara Rendben van ez így Egységes földművesszövetkeze­tek vezetőivel beszélgetve rendsze­rint szóba kerül a mezőgazdasági üzemek egyenjogúságának problé­mája. Nem egy szövetkezeti elnök­nek ez a véleménye: „Messze va­gyunk mi még ettől!". S olyan té­nyeket sorolnak fel, amelyek alap­ján szavaikat nemigen leh/ät két­ségbe vonni. Az ipari üzemek részéről az al­katrész- és műtrágyaellátás fogya­tékosságai, nem is beszélve ezek magas áráról, évtizedek óta bírá­lat tárgyai. Javulás elérése ezen a téren, úgy látszik megoldhatatlan problémája gazdaságunknak. A mezőgazdasági termények fel­vásárlási árainak szintje nemigen változik, viszont a mezőgazdaság által vásárolt ipari cikkek árai emelkednek. A mezőgazdasági termények fel­vásárlásakor az illetékes szervek dolgozói rendszerint az erősebb fél szerepéből indulnak ki. A felvá­sárlás és az osztályozás során gya­korta önkényeskedés tapasztalha­tó. „Az adásvételre csak mi fizet­hetünk rá!" — vélekednek a me­zőgazdasági dolgozók. Gömörpa­nyiti szövetkezeti vezetőkkel be­szélgettem a minap. A többi kö­zött elpanaszolták, hogy a felvá­sárló vállalat helyben leméri az ál­latokat, de ezek ellenértékét csak az utta a súly után fizetik ki a szövetkezetnek, amit a felvásárolt állatok Zsolnára szállításuk után nyomnak. Márpedig kétszáz kilo­méteres úton jelentős lehet a súly­veszteség, és ennek alakulását a szövetkezet semmiképpen sem be­folyásolhatja. A szolgáltatások aránytalan ma­gas árait is szóvá tették. Állításuk­ra példát is mondtak. A Rima­szombati Járási Építővállalatnál egy-egy gépszín felállítását ren­delték meg. A vaskonstruknió fel­szerelésén négy szerelő egy autó­daruval körülbelül egy hétig dol­gozott. A munkáért a szövetkezet­től 19 947 koronát követelnek. „Sajnos, rájuk vagyunk utalva, mert nincs konkurrencia, s az árak megállapításakor ezt a tényt hasz­nálják ki" — mondták a szövetke­zetiek. S hozzátették: „Nincs ez rendjén így!". Az újságíró erre csak ezt mond­hatja: „Bizony nincs!". (Gál)

Next

/
Oldalképek
Tartalom