Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1969-04-23 / 95 . szám, szerda
K opogtatás nélkül Jöttem be, elnézését kérem. Való igaz, hogy nem illik zavarni az ebéd utáni pihenést. De azért ne zavartassa magát! Csak nyugalom... Így ni! Ne heveskedjen, kérem, ne is íorditson hátat, üljön csak nyugodtan tovább! — Megengedi a rekamiét? Hm, Jó puha, kényelmes! Nyilván ezen szokott dönteni élet és halál felett! — Hogyan, kérem ...? Hogy még nem mutatkoztam be? Kérem, azonnal: Jozef Bánik vagyok, annak a Ján Bániknak a fia, akit 1944-ben ön végeztetett ki. — Ne dühöngjön, kérem, véletlenül fel talál ébredni a fiacskája, a kis Hans és még éppen megette a vacsoráját. Fehér köpeny volt a vállán. Amikor észrevette csodálkozó pillantásomat, elmosolyodott. — Nuzs, csto, málcsik, szmatris, szmatris, da? (No, mi az, ftúcskám, nézegetsz, nézegetsz, igen?). — Eto moj szin — (Ez a fiam) — mondta apám, és ekkor történt... Odakint néhány lövés dördült el és az ismeretlen férfi a földre vetette magát. Kivágódott az ajtó és elsőnek a német géppisztolyokra esett a pillantásom. A fegyverek mögött egy magas katonatiszt állt és pisztolyával apámra célzott. (0 a a sírni talál! — Hogy minek köszönheti a látogatásomat? Az emlékeknek, Schültz úr... Apám gyilkosával ^ szemtől szem- q ben akartam emlékezni a <0 múltra. — De mi az, « kérem ...? Ül- <0 jön csak to- MHM vábbl — Parancsol egy cigarettát ...? Tessék! Ezek a mi jó csehszlovák cigarettáink. Parancsoljon! — Ahogy most elnézem magát, valahogy nemigen hasonlít egy SS főhadnagyra. Hát így van ez, Schültz úr, öregszik. Amikor huszonegy évvel ezelőtt pisztollyal a kezében ott állt az ajtónk előtt, bizony másként festett! Hogy is mondjam ... az a monokli remekül illett magának akkor! — Micsoda, talán csak nem? ... Nam emlékszik ... ? Kilencéves lehettem. Tél Volt. Édesapám nem tartózkodott odahaza és anyánk arról az ismeretlen szép vidékről mesélt, ahol apánk dolgozott. A mesét azonban nem hallgathattam végig, mert olyan édesen ringatott, hogy a vége felé elaludtam. Most még arra sem emlékszem hány óra lehetett, amikor erősen zörögtek az ajtón. Majd hallottam az anyám hangját: Szabadi Erre kiugrottam az ágyból. — Jő estét! — Zdrasztvujtye! — Jozef! — kiáltota anyám majd a másik férfi felé fordulva: Legyen üdvözölve! Foglaljanak helyet! Már azt hittem, nem is jönnek. Eltettem a vacsorát, várjanak, majd megmelegítem. Biztosan megéheztek a hosszú úton ... — Nyicsevo ... mondotta a férfi, aki apámmal jött. Hogy mit mondott még, azt már nem hallottam, mert apám karjába vetettem magamat. Többször is körülfogtam a nyakát és jó erősen megszorongattam, ahogyan ő szerette. — Hagyd legalább enni apádat — intett anyám —, hisz úgyis csak rövid időre jött. Édesapám csak bólintott és hozzálátott az evéshez. Valami különös egyenruhát viselt. A kabátja szíjjal volt átfogva, és a szíjon fekete kis tokok függtek. — Hát hogy vagy, Jozsko — kérdezte apám —, szót fogadsz anyádnak? — Persze hogy, ugye, édesanyám — pillantottam anyámra, szemem közben a másik ismeretlen férfi pillantását is felfogta. Az idegen — aki nagy szakállat viselt — már EN6EDIEMEG, URAM... — Hände hoch (Kezeket feli) ordította, és a legközelebb álló német katonák apámra rohantak. Hátra csavarták a kezét, alaposan összekötözték és ledobták a földre. A többit már nem láttam. A szemem megtelt könnyel, és egész testemben remegve anyám karjába vetettem magamat. Távolról jövőnek tűnő, súlyos ütéseket hallottam, majd apám, kiáltását és a végén valaki, nyersen üvöltötte: — Raus! (kifelé). Amikor felemeltem a fejemet, láttam, ainint anyám kéri ezeket a bestiális katonákat: engedjék meg, hogy legalább elbúcsúzhassunk apámtól. — Sehova, az nem szabadi Halt! — üvöltötte az egyik katona, aki anyám mellének szegezte a géppisztolyát. — Én fogok az lőni — törte tovább nyelvünket... A további események hihetetlen gyorsasággal peregtek le. Teherautóval Besztercebányára vittek bennünket. Reggelig kihallgatás ... verés... verés és kihallgatás ... szörnyű körforgásban. Féltem, hogy nem fogom kibírni. Ugyanazok a hanyagul szétvetett lábak, azok a kiglancolt csizmák, folyton az egyforma üvöltések: — Te disznó! Hol volt a tied Vater, hm? Hol van a partizán? Beszílni, beszílni, beszílni.. .1 Szemem előtt emelkedik a rövid pálca, aztán lesújt, a bőrkesztyűs kéz újra felemell és újra lesújt... Aztán verések, pofonok ... legalább a kezem lenne szabad ... nem bírom ... megint ütés ... újra meg újra ... Felszakadt szemhéjamból a számba szivárog a vér, érzem sós ízét. Már csak vergődők, gyengül a lábam ... leesek. Szemem előtt körök. Sárgák, kékek, vörösek, zöldek ... nem is tudom ... szédülök, forog velem a szoba ... Kibírtam. Két nappal később Milkával, a nővéremmel ott álltunk az egyik téren. „Terhelő bizonyíték híján" — mint mondotta nagy kegyesen a „civilizáció egyik pillére"! Ma már pontosan nem is tudom, kik vehettek bennünket védőszárnyaik alá, kik adtak enni, kik adtak ránk ruhát, cipőt és arra sem emlékszem pontosan, hány nap telt el, míg Kulturális hírek • Thirring Viola, a komáromi Magyar Területi Színház művésze alakítja Évát „Az ember tragédiája" előadásán a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Az operaváltozat bemutatását — Ránki György hosszan tartó betegsége miatt — a következő évadra halasztották. • André Malraux kezdeményezésére egész sor omladozó épületet renoválnak Franclaormeghallottam ezt a drága szót: szabadság! — A mély értelmét akkor még nem értettem úgy, mint ma, de láttam a boldog embereket, amint örömkönnyekkel a szemünkben ölelkeztek, táncoltak. Láttam a németeket is, amint lehorgasztott fejjel vonultak a szovjet katonák előtt. Ekkor találkoztam az anyámmal. Ott függött valahol a tudatunk homlokterében állandóan ez a szó: apánk. A nővérem nem bírta tovább: — És édesapánk? — Édesapátok, az édesapátok — mondotta lassan anyám — már nem jön vissza soha többé. Elment... nagyon meszsze ment. .. Az idő lassan behegesztette a vérző sebeket. Mi, gyerekek felnőttünk és édesanyám arcán szaporodtak a ráncok ... Élénken emlékszem ma ls egy délelőttre, amikor a rádióból a következőket hallottam: — A köztársaság nevében ... — A hazaáruló cselekedetekért... a gyilkosságokért... a kremnicskai, a nemeckéi barbárságokért ... Nem tudtam végighallgatni! Táviratot kaptam a besztercebányai kerületi bíróságtól: azonnal utazzam fel. Hűvös, nagy bírósági terem fogadott. Előttünk méltóságteljesen, talárba öltözötten a törvény emberei, jobbra pedig ők ... A teremben sok ember, sok vádló szempár, amely mind rájuk irányul. Az asztalon sok papír, fehér papír, fekete betűkkel. Minden betű mögött egy-egy emberi arc, egy boldog, átszellemült csók, egy drága apa arca, érettségi, egykori boldog utazások a vakáció alatt, harc a kenyérért, minden betű mögött egy-egy emberi élet, amelyről ma már csak az emlékek és az irattári adatok beszélnek: Jean Palsett... Mac Teilor ... Szergej Mihalkov ... Ján Turčan ... Štefan Krško ... Jozef... Joz ... Apáml Drága édesapám! Jozef Bánik, született 1905, partizán és mellette egy kereszt ... Nekem is van egy fiam, Schültz úr, körülbelül öt évvel fiatalabb, mint a maga Hans fia. Minden este, amikor aludni megyek, megállok az ágyánál és hosszan nézem szép rózsaszínű arcocskáját, nézem, amint pihen a puha párnák között ... Hogy miért emlékszem minderre? Hát azért, Schültz úr, hogy az én fiam soha, de soha ne olvassa irattári naplókból: apám élt... Ennek aztán soha többé nem szabad megtörténnie, Schültz úri Mondja ezt el Globke úrnak ls. Jozef Bánik fia soha többé nem fogja háborúban elveszíteni az édesapját! Elnézését kérem, csak ennyit akartam ... Fordította: KOMLÖSI LAJOS A BRATISLAVAI DIMITROV VEGYIMÜVEK alkalmaz * fonókat, betanításra is Órabér a betanítás után: 12-14 korona. Nyereségrészesedés. - Lakás a munkásszállóban. ÚF-394 A BRATISLAVAI DIMITROV VEGYIMŰVEK alkalmaz: — munkásokat a vegyiüzemekbe, — tolató munkásokat, — rakodó munkásokat, — kőműveseket, ácsokat, segédmunkásokat építkezési munkára (különélési pótlékot és útiköltséget fizetünk), — lakatosokat — hegesztőket, — villanyszerelőket, — szerelőket, — mérlegkarbantartókat és mérő, valamint szabályozó műszerészeket, — mázolókat, — takarítónőket, fizetés: 900-1100 korona Kereseti lehetőség btto 1700-2000 korona, beosztás szerint + nyereségrészesedés. Középiskolát végzettek már 18 hónap után segédlevelet szerezhetnek. Lakás a munkásszállóban. Egész évi üdülési lehetőség a vállalat harmóniai üdülőjében. ÚF-395 A PROTETIKA NEMZETI VÁLLALAT BRATISLAVA, VAJNORSKÁ 2 a I k a I m a z egy- és kétműszakos különféle jellegű munkára 16. életévüke! betöltött mi munkaerőket Fizetés 900-1500 korona. ÚF-393 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ÁLLAS • Felveszünk szakképzett, gyakorlattal rendelkező adminisztratív eröt. Feltétel: magyar nyelvtudás. Jelige: Jó feltétel. 0-429 dők a Magyar Híradóhoz írjanak, Wien 1010, Köllnerhofgasse 5, österrelch címre. • Színházi Eletet veszek első évfolyamtól kezdve huszonnyolc évfolyamig. Ajánlatokat Nyugdíjas jeligére. 0-459 ADÁSVÉTEL szágban: történelmi emlékekhez kapcsolódó romokat alakítanak át modern turistaszállókká vagy művelődési központokká. Kezdeményezésével Malraux a francia vidék turisztikai vonzóerejét kívánja növelni. • Az osztrák Herbert von Karajan elvállalta — André Malraux felkérésére — a párizsi filharmonikusok művészeti tanácsosságát. • Eladok csempéket, parkettákat, ajtókat, ablakokat és építőanyagokat. Cím a hirdetőirodában. 0-458 • Családi ház nagy kerttel eladó. Jelige: Sürgős. 0-451 • Eladó 6 méhcsalád, kaptáronként is. Molnár Géza, Prlbeník, okr. Treblšov. Ű-452 • Olcsón eladó jó karban ievfi 100 cm 3 Skúter Manet, 12.000 km. Cím: Horváth Tibor, Dun. Streda — Zöldfasor. 0-446 • Elcserélném 2 szobás komplett lakásomat Komáromban egyszobás komplett lakásért Bratislavában. Cím a hirdetőirodában. 0-455 • Csereként megbízható, szlovákiai magyar családhoz küldeném a nyári vakációra 14 éves fiamat és hasonló korú gyermeknek nyújtanék kellemes nyaralásra alkalmat Bécs környékén. ÉrdeklőVEGVES • Gyermekeim gondozásáért és a háztartásban való segítségért adok lakást és kosztot. Cím: St. koi. 72/5 Handlová, okr. Prievidza. 0-461 • Amatőr bűvészekkel megismerkednék. Jelige: Szintén. { KÖSZÖNTŐ • Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak a rokonoknak és ismerősöknek, valamint a Komunálne služby alkalmazottainak, akik drága Jó férjemet, édesapánkat, fiamat Kovács Rudolfot elkísérték utolsó Útjára a peredl temetőbe és virágaikkal, koszorúikkal, részvétnyilvánltásukkai enyhítették mély fájdalmunkat. a gyászoló család 0-453 FIGYELMEZTETÉS! Felhívjuk kedves olvasóinkat, hogy amennyibea hirdetést kívánnak az Oj Szóban feladni, postautalványon küldjék be az Illetékes összeget ás egyben közöljék a hirdetendő szöveget. A hirdetés díja 2 korona szavanként, plusz 3 korona kezelési költség. Az összeg beküldése után hirdetésüket egy héten belül közöljük. • Szabó Bélának Komáromba, a Sládkoviöová utcába névnapja alkalmából Igaz szeretettel minden |ót kiván és az egész családot csókolja huga, Mariska és sógora, Pali 0-361 • V a s s Jánost Bratiszlavában, Blatnická 3., 65-lk születésnapján meleg szeretettel köszönti és hosszú, boldog életet kíván szerető felesége. 0-454 ÉRTESÍTÉS gjj Jeligés hirdetések beküldőinek címét nem adjuk kl, csak to- . vábbítjuk a részükre beérke- 18 ző ajánlatokat. A jeligés hirdetésekre békül- * dött ajánlatokon, leveleken (a borítékon) tehát fel kell tün- š tetnl a jeligét és a hirdetés F számát.
