Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-22 / 94 . szám, kedd

Rembrandt járt itt,ez árkádok alatt... GRAFIKAI MŰVEINEK PRÁGAI KIÁLLÍTÁSA • • : .v- ^ V Iflilllffl Ä holSand Delta-terv Rembrandt barettsapkában (1634). Sohasem Járt Prágában. Nem látta a hatszázéves Károly-hldat, s nem ls Járt a már régen nyoma veszett gyógyszerészek híres kertjében, ahol Petrarca szonettelt és Cola di Rlenzi a naplóját Irta ... Szellemével a prágai Öváros árkádjai alatt találkoztam, géniuszával pedig a Kinszky-palota tárlattermeiben. Mint sok más festötársa, a XVII. század első felében Rembrandt Harmensz van RIJn is a barokk korszak romantizmusából indult el messzi útjára. S habár másodrendű tanítói voltak, s olyan nagy példaképei, mint Rubens vagy a nagy előd, az olasz Caravaggio, minden idegen hatást kiküszöbölt művészetéből és zseniális alkotó szelleme révén Európa egyik legnagyobb festői egyénisége lett. Fura korban és országban pőtt fel és élt a jómódú leytleni molnár fia. A spanyolok kiűzése után, a holland nemzeti élet peremére szorult ki a katolikus egyház. A régi katolikus székesegyházakból protestáns imaházak lettek, s a holland kálvinista prüdéria a szentképeket még a középületekről Is száműzte. A biblia azonban, Megszelídülve a hatalom birtokán belül lévő új gazdagok családjában, kedves olvasmánya lett apróknak és felnőtteknek egyaránt. A fiatal Rembrandt számára az ó és az új Szövetség történetei viszont csupán legendák és mesék voltak, régi, távoli nációk népmeséi, így ls örökítette meg ezeket vásznain! Kezdetben Rembrandt, legalábbis látszatra, úgy dolgozik, alkot mint tanítói és kortársai. Ogy dolgozik és mégis másképpen! Arcképein nemcsak cseiekményt, de mély pszichológiai analízist érzékeltet, ami pályafutása elején általános tetszést arat. Bizonyos Idő múlya azonban a hiú és beképzelt, ezért buta és puritánkodő, álszemérmes polgári társadalomén törvényszerűen el kellett buknia. Az igazat minden Időkben csak igen kevés ember tudta elviselni. S így volt ez Rembrandt Idejében is. Am nemcsak Rembrandt vég?ett a nyomortanyán. Koldűsként halt meg Franz Hals ls ... Mert sajnos, Rembrandt korban ís az volt a módi, hogy művészethez nem értő újgazdagok és szemellenzős bürokraták mondtak végső Ítéletet halhatatlan alkotásokról. S előttük mindenki fejet hajtott, valahogyan ágy, ahogyan azt Shakespeare mondotta. „Ha a kutyának hivatalt adnak, megköveteli, hogy megsüvegeljék!" De talán térjünk vissza a Jelenlegi prágai kiállításhoz, amely azt bizonyltja, hogy Düser és Goya mellett Rembrandt volt az egyetlen európai festő (idesorolhatjuk Picassót is!l!J, akinek grafikai alkotása festészetével volt egyértékű. És ez a grafika, melyet Rembrandt új technikával gazdagított, felfedte a fény és az árnyék örök küzdelmes játéka fokozásának lehetőségét, a mélységek és puhaságainak, kifejezési formálnak sokrétűségét, s egy olyan egyéni stílus kialakítását, amilyen hosszú időkön át senkinek sem sikerült! Mindezt* legjobban bizonyltja a prágai kiállításon látható 119 miniatűr remekmű gazdagságának és kifejezési formájának változatossága s egyben a lélektani elemek hangsúlyozása. Nem érdektelen, hogy a nagy festő lélektani tanulmányait elsősorban önmagán végezte, mégpedig saját önarcképein. A tárlatnak van azonban még egy érdekessége. Rembrandt, ez a jómódú szülők tehetséges fia, már felkarolt, dédelgetett festő korában is tisztán látta, és éppen savval maratott rézkarcain regisztrálja az életérem mindkét oldalát. S éppen ezért nemcsak a gazdag megrendelők büszke és merev, sokszor kifejezéstelen arcát örökíti meg és nem csupán a bibliai jelenetek tömkelegét veti vászonra. Nagyon sok időt és munkát szentel a páriák, a koldusok, a bús komédiások, a bizonytalanságtól félő obsitosok ábrázolására. Az életnek eme hajótöröttéit mély együttérzéssel és részvéttel rajzolja vagy festi meg, jóllehet, ezekben az Időkben még álmodni sem merte volna, hogy jómaga is hasonló sorsra jut. Sem a páriákkal való szolidaritását, sem önfejűségét, és számukra kevéssé érthető művészetét, de főleg Hendrickje Stoffelsszel való vadházasságát nem tűrhették, tolerálhatták a derék amszterdami kalmárok. Tönkretették, koldusbotra Juttatták és végül ls 1669 őszén a fény meg az árnyak analízisének és szintézisének nagy mestere, koldusszegényen, mindenkitől elhagyatva, Jákob lajtorján lépdel a siralom völgyéből a csillagok felé, hogy bizonyos idő elmúltával jómaga ls fénylő csillaggá váljék az európai festészet egén. Elete a fény és az árnyék harca volt, sorsa megrázó emberi tragédia, amelyet Van Loon, a híres holland származású amerikai művészettörténész „az első modern ember tragédiájának" minősít. És hasonlóképpen emlékezik meg róla R. Muthers is, aki azt mondja, hogy Rembrandt volt a nagyok közül az első, akit a burzsoázia megkövezett. Sajnos, csupán az első volt, de nem az utolsó. BARSI IMRE Egy régi középkort latin közmondás szerint a „tengereket az Isten, de a tengerpartot a hollandus teremtette". Váló,ban, Németalföld lakót remekműveket építve, szívós harccal hódították el a tengertől országuk területének jelentős részét. Néha azután egyegy természeti katasztrófa vagy háború vihara döbbenti rá az embereket, milyen nehéz az elemekkel vívott harc, és milyen óriási erőfeszítést igényel négyzetkilométereknek, különösen pedig száz és ezer négyzetkilométernek az elhódítása a tenger hullámaitól. Hollandia területének jelentékeny része a tengerszint magossága alatt fekszik, és a tenger, valamint a folyók vize ellen csaknem 2000 kilométer hosszúságú gát védi. Ha ez a gátrendszer nem létezne, akkor az ország területének a fele lakatlanná vagy egyszerűen tengerfenékké válnia, minthogy az árapály rendszeresen elöntené, vagy a tenger hullámai fednék. Ez az oka annak, hogy a hollandok ősidők óta a legnagyobb gonddal ügyelnek a gátak Jó állapotára, és Igyekeznek minden eszközzel lerövidíteni a tengerpart hoszszát, hogy ily módon az ország területét is Jobban megvédjék. Hét évszázad építkezésével sikerült az északi tengeri partrészt lényegesen megrövidíteni kisebb tengeröblöket gátakkal rekesztettek el, aránylag nagy területek kiszárítottak), és Így sikerült jelentős termőföldet nyerni, s egyúttal az első tengerparti gátvonal lassanként másodlagos védővonallá alakult át. Századunk elején a hatalmas beltengert, a Zulder-Zeet is elvágták a tengertől és egy részét kiszárították. Amikor a tengeröblön átvezető 32 kilométer hosszú zárógátat 1932-ben befejezték, a tengert csaknem 90 km-re szorították kl észak felé, és a holland tengerpart hossza egyúttal csaknem 300 km-rel megrövidült. Igy jött létre a nagy gát védelmében az Ijsseltó, amelynek jelentős részit később kiszivattyúzták, és ezzel óriási termőterületet nyertek. Miután ily módon az ország északi részét megóvták a tenger pusztító hatásától, a partépítő „hadműveletek" súlypontja a délnyugati részekre tevődött át, és sikerült is a tenger Jelentékeny részeit a Maas-deltában levő szigetek körül 1950 és 1952 között lezárni. Az újabb munkálatok kellős közepén — 1953. február 1-én — olyan vihar söpört végig Hollandia területén, amelyhez hasonlót csupán 1421-ben említenek a régi krónikák. A délnyugati partvidéken levő nagyszámú sziget jelentékeny része ismét víz alá került. Hatalmas erőfeszítések árán egy év alatt sikerült a tengert visszaszorítani és ezeket az elárasztott területeket felszabadítani. Készül a terv 1953. február 21-én létesítette a kormány az ún. Delta-bizottságot, melynek feladatává tette, hogy hatékony Intézkedésekkel egyszer s mindenkorra elejét vegye a hasonló természeti katasztrófának. Egy évig tartott, amíg a Delta-tervet kidolgozták, s a terv azóta törvényerőre emelkedett. Végrehajtásával a holland tengerpart több mint 700 km-rel megrövidül, és örökre megszűnik az országot délről fenyegető árvízveszély, a tenger betörése. Nagyszilárdságú hatalmas gátakkal zárják le a Delta-terv keretében a tenger négy, arányleg széles és mély ágait, ezenkívül három másodlagos védőgátat is építenek. A rotterdami és antwerpeni kikötők bejáratát szabadon hagyják két új vfzi út megépítésével. Ezeket az új, gondosan kiépített vízi utakat különlegesen magas és erős gátakkal fogják védeni. A Delta-terv keretében egy mozgó, állítható árvízvédő berendezést Is kipróbáltak és megépítettek, úgyhogy a holland síkság Jelentős részel most már védve vannak a tenger felől érkező árhullámok ellen. Mindezeket a gátrendszereket zsilipekkel, a belvízi hajózás részére szükséges vlzlutak fenntartásával tervezték meg, és Igen gondosan elkészítették a terv valamennyi részlettervét is. Tervkészítés közben gondot kellett fordítani arra, hogy a mesterséges beavatkozással a Hollandián keresztül a tengerbe ömlő bővizű és a hajózás szempontjából igen fontos folyók vízviszonyait a legkevésbé se zavarják meg. Gondoskodtak arról is, hogy a jégzajlás során Ide kerülő óriási jégmennyiséget levezethessék a tengerbe. Az egyik nagy gátrendszerbe például 17 zsilipet iktattak be emiatt. A Delta-terv érdekessége, hogy nemcsak a partvonulat védelméről gondoskodik, hanem ezenkívül Hollandia édesvízszükségletének fedezéséről is. Száraz nyarakon az ország ugyanis súlyos vízhiánnyal küzd. Ezért a Hollandián át folyó, meglehetősen bővizű folyók édesvizét valamilyen módon tárolni kell. A tenger felől behatoló sósvlz viszont a belvizeket ls sóssá teszi, ez pedig csökkenti az öntözéssel megművelt területek hozamát. A terv szerint a tenger elzárása után a gátak mögött óriási új édesviztárolók Jönnek létre. Ezek kettős feladatot fognak teljesíteni: egyrészt szükség esetén maguk is megfelelő édesvlzmennyiséget bocsáthatnak a mezőgazdaság rendelkezésére, másrészt pusztán jelenlétükkel, mint édes „vízzár", meggátolhatják a tengervíz behatolását. Ennek az eljárásnak a hatékonyságát már akkor is bebizonyították, amikor a ZulderZeet elzárták a tengertől, és amikor az ország északi részében létrehozták az Ijssel-tavat. Ez a tő ma az Ijssel-folyón keresztül a Rajna vizéből táplálkozik. A Rajna vizével való jobb gazdálkodás miatt a Delta-terv keretében a szigeteket elzáró előbbi gátrendszeren kívül három zárógátat ls építenek, megfelelő hajózó zsilipekkel. Ha ezek a zárógátak elkészülnek, akkor a Rajna vizének jelentős hányada nem az ország déli részén keresztül folyik a tengerbe, hanem az északi IJssel-tóban lehet tárolni, úgyhogy ezt a hatalmas édesvíztárolót mindig feltölthetik kellő szintre. A Delta-terv tulajdonképpen Hollandiában teljesen új alapokra helyezi az ország vízgazdálkodását, és ezt a vízgazdálkodást a legszorosabban összekapcsolja az ország partvidékének védelmével. Ez ennek a tervnek a nagy jelentősége — és ezért lehet ezt a tervet méltán öszszehasonlítani a Szovjetunióban íolyő óriási vlzépltkezésekkel —, természetesen a tenger elleni küzdelem, a tengeri vízépítés különleges szempontjainak figyelembe vételével. Hidraulikai kutatások A Zuidar-Zee kiszárításakor bizottság becsülte fel az árvizek és a talajvízszint várható alakulását. Kiterjedt matematikai elemzés alapján előre megjósolt adatok meglepő pontossággal egyeznek az építés közben és után mért adatokkal. A Delta-terv hasonló problémákat vet fel, de a helyzet annyiban javult, hogy ma már jóval finomultabb, pontosabb módszerekkel — s nem utolsósorban számítógépekkel lehet dolgozni. A Haringvliet-gát építéséhez pl. ismerni kell a külső és a talajvízszint emelkedési sebességét és az épülő gát által okozott változásokat a felszín alatti vlzmozgásokban. Annak a megállapítását ls meg kell próbálni, hogy a megépült gát miatt a tenger felőli vízáramlás és nyomás hogyan módosul. A gyakorlati haszon A Delta-terv közvetlen haszna nem csupán az árvízveszély megszüntetése. A tenger felőli zárógátak összesen kb. 20 km hosszúak lesznek, és hatásukat még fokozzák a holland tengerpart jellegzetes dünál. A gátrendszer teljes hossza kb. 750 km, s a 20 km főgát megépülése után sok-sok régi gát válik feleslegessé. A közlekedés is jelentősen megjavul. A terület eddig eléggé ritkán lakott volt, elszórt településekkel, Ipar nélkül. A Delta-terv főgátjaln autóutak épülnek, s így a korábbi nehézkeshosszadalmas kompközlekedés helyébe modern úthálózat lép, A hagyományos vízi közlekedés fenntartására jó néhány gát zsilippel épül, s a belvízi .utak biztonsága is jelentősen megnövekszik. Az újonnan nyert területeken iparvállalatokat és üdülőhelyeket lehet létesíteni. További nagy előny a víz sótartalmának csökkentése. Minthogy az elzárt terület belvizeit immár édesvíz „öblíti", újítja fel, a mezőgazdasági szakemberek véleménye szerint ez még többet Jelent* mint maga a tengertől visszahódított terület. A Delta-terv nagyszabású, érdekes vállalkozás, amely méltóképpen koronázza egy kis ország népének 700 éves erőfeszítését. (ahI A DELTA-TERV NÉHÁNY FONTOSABB LÉTESÍTMÉNYE