Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó

« |io Muni központi városát, Batát alig 130 kilométer választja el az ország legdélibb várost '

ŕ I, Kogó»ól. Mégis négy órába íelt, míg eljutottunk oda. Rio Muni — egyenlítői Guinea szárazföldi részének egyetlen ofiszágújta gidres-gödrös, repedéses, elmosódott. A gyarmattartók kétszáz éves uralmuk alatt egyetlen utat sem építettek. A Gase'ta lllustrada Egyenlítői Guinea függetlenné válásakor mégis azt írta, hogy a spanyol kormányzás idején Spanyolország 28 milliárd pesetái fordított az ország fejlesztésére (száz peseta T6 koronának felel meg)- Ám hová lett ez a 28 milliárd peseta? Renaultunk a festői szépségű trópusi erdőt átszelő utakon és csapásokon átvergődve vörös porfelleget hagyott maga után. Rio Munit méltán tartják Afrika egyik legegzotikusabb vidékének. A trópusok. festői tájai kilométereken és kilométereken át húzódó olajpálma-, citrusz- és ananászültetvényekkel váltakoznak. Gazdag és tarka e föld állatvilága, különösen az elefántvadászok vágyódnak ide. Otitársam, Bruno kérésemre megmutatta a híres rózsafát, az okúmét, mely csak Rio Muniban és Gabonban nő. Nemsokára Sandiába értünk, itt hatalmas faúsztató telep van. — Ez itt okume — vezetett több tonnás szálfák között Antonio, a telep igazgatója. — Az meg amott akoga, vagy ahogyan másképp híviák, „vasfa". Okola, akazsu, oveng... A fang törzsbeliek szent fának tartják az ovenget. Kivágásakor feltétlenül máglyát raknak, hogy lelkük megtisztuljon a bűnöktől Mind kevesebb értékes fa marad Rio Muni egykor gazdag erdeiben. — A szó szoros értelmében úgy kell kutatni minden darab fát az egyre ritkuló erdőkben — panaszkodik Antonio. Erős terepjáró dömperek két-három szálfát vontatva leereszkednek az úsztatóhoz. A fákat itt osztályozzák, majd az egyes fafajtákból a munkások tutajokat ácsolnak össze, aztán a Rio Benitón útnak eresztik őket az óceán felé. Ott már idegen szállítóhajók várják az értékes terhet. így úszik el Rio Muni fő kincse . . . Eszembe jutott egy beszélgetés a teniszklubban. Spanyol tisztviselők, ültetvényesek, kereskedők a guineai erdók sorsáról beszélgettek. — Micsoda erdő volt itt valaha — sóhajtozott az ültetvényes. — Minden fafajtát megtalálhatott, az ember, milyet csak kívánt. Most meg kell menteni az erdőt, amíg nem késő. Egy ismerősöm kétmillió pesetáért vett egy erdőrészt, aztán mind kivágatta a fákat. Utána az erdőrészt a földben maradt tönkökkel együtt odaajándékozta a kormánynak. Nem buta fiú. Tudják, hogy a kétmilliója busásan megtérült, s tisztességes üzletemberként még hírnevet is szerzett. \ gyarmattartók mindent kiszállítottak Egyenlítői Guineából, amit csak lehetett. A régi urak szeretnék folytatni a fosztogatást, de ez egyre nehezebb. AZ ÉLET SZIGETE' Formoso — gyönyörű, otcho — az élet szigete — ilyen jelzőkkel illetik a Guineai-öböl közepén, az atlanti útvonalak kereszteződésénél fekvő Fernando Póo szigetet. Decemberben jártam ott, amikor a szaharai északkeleti meleg száraz szél eléri a Guineaiöböl partját. Mikroszkopikus porszemeket sodor magával, melyek sűrű ködöt alkotnak a felhevült párás levegőben. Fernando Póo kialudt tűzhányók és kráterek vidéke. Valójában Santa Isabel-öböl, a sziget fő kikötője sem más, mint egy kialudt tűzhányó krátere. A festői sziget nevezetessége azonban a négy éghajlati övezet és a beláthatatlan kakaóültetvények. Santa Isabel utcáin gyakran találkozunk egy plakáttal, amelyen egy csokoládébarna izmos kéz tenyerén kettévágott kakaóbabot tart. A plakát a függetlenné vált köztársaságnak azt a törekvését jelképezi, hogy saját belátása szerint akar kincseivel, s természetesen fő kincsével, a kakaóval rendelkezni Fernando Póo a kakaó afrikai hazája. A kakaótermelő, országok között Egyenlítői Guinea a hetedik helyen áll. San Carlosba vagy a Santa Isabel hegyre tartva az ember a kakaó vad birodalmába csöppen. Síkságokat és dombvidékeket telepítettek be kakaócserjével. A farmerek évi három termést takarítanak be. Éhbérért 40 ezer nigériai bérmunkást dolgoztatnak, \ akik havonta alig tíz dollárt keresnek, s elviselhetetlen körülmények között élnek. Fernando Póón évente több mint 30 ezer tonna kakaóbabot termelnek Az ültetvényeknek több mint a fele spanyoloké és femandinóké (a múlt század derekán letelepedett kreolok utódaiból kialakult helyi arisztokráciáé). A legjobb földrészek európai kézen vannak. A parasztok birtokai családonkint nem haladják meg a 4—5 hektárt, a spanyoloké viszont több száz hektárral mérhető. Az utóbbiak ritkán jeAZ ALLAMI KOZMÜVELÖDÉSÜGYI INTÉZET ÉPÜLETE SANTA ISABELBEN. lennek meg birtokaikon, nem itt élnek. Egy spanyol szállótulajdonostól hallottam, hogy Fernando Póo ültetvényein átlag 800—900 kilogramm kakaóbabot takarítanak be egy hektárról, az őslakó bubik viszont csak 300—350 kilogrammos maximumot érnek el. Bioco faluban mondta egy parasztasszony: — Az egész sziget kakaót termeszt, da ki evett közülünk kakaót vagy evett csokoládét? Tudja, hány kilogramm kakaóbabot kell eladnia egy parasztnak, hogy egy tábla csokoládét vehessen érte? A szigeten termesztett kakaót a volt anyaországba szállítják ma is, s itt dolgozzák fel. A spanyol élelmiszeripar nem egy ága az Egyenlítői Gunea-i kakaónak köszönheti virágzását. A függetlenség kikiáltása előtt a spanyol nagybirtokosok azzal érveltek, hogy ellentétesek a két fő népcsoport — a szigetlakó bubik és a Rio Muni-i fangok gazdasági, társadalmi és politikai érdekei. Mindenképpen azon mesterkedtek, hogy elszakítsák a szigetet a köztársaság többi részétől. A FÜGGETLENSÉG ÚTJA A második világháború után rendkívül megerősödött Egyenlítői Guinea nemzeti felszabadító mozgalma. Győzelmét a spanyolországi haladó erők gyarmatellenes megmozdulása is elősegítette. Jelentős segítséget nyújtottak a felszabadult afrikai népek. A függetlenség kivívása azonban Rio Muni, Fernando Póo, Corisco és más országrészek lakosságának elvitathatatlan sikere. Függetlenül attól, hogy az antikolonialista küzdelemben a lakosság különböző, sokszor ellentétes érdekű rétegei vettek részt, sikerült létrehozni a pártok — a MONALIGE, Egyenlítői Guinea Népi Eszme j IGPE) Pártja, a Bubi Szövetség és más pártok egyöntetű felszabadítást frontját. Ez volt a függetlenségi harc sikerének a feltétele. A legbefolyásosabb párt az Egyenlítői Guinea Nemzeti Felszabadító Mozgalma (MONALIGE), amely következetes, elvszerű programjával igen népszerű lett. Tagjai minden hivatalban ott ülnek. — Mivel kis ország vagyunk, igyekszünk megtalálni a fejlesztés szempontjából legfontosabb ágakat — mondotta beszélgetésünk közben Rlcardo Martinez Paleyo Erimola iparügyi és bányaügyi miniszter. A legnagyobb távlatokkal kecsegtető iparágakként az élelmiszeripart, a fafeldolgozó, bútor- és papíripart említette. Az új körtársaság kormánya tisztában van a helyzet bonyolultságával, s igyekszik változtatni gazdasági függőségén. Néhány hónap alatt határozott intézkedéseket tett a nemzetgazdaság megszilárdítására és gazdaságfejlesztési tervet dolgozott ki. Természetesen az országnak nagy szüksége van szakképzett káderekre — ezt mindenütt hangoztatták. BARÁT ÉS ELLENSÉG Fernando Póo szigetén áll a Baya luxusszálló. A közeli Santa Isabel külföldi turisták eszményi üdülőhelye. Baya állandó vendégei spanyolul, németül, franciául, skandináv nyelveken beszélnek, de mind gyakrabban fordulnak itt meg amerikaiak. Köztük vannak az amerikai olajtársaságok Fernando Póón új lelőhelyeket kutató megbízottjai, politikusok, üzletemberek tűristák ... Mindez azt bizonyltja, hogy az Egyesült Államok érdeklődést tanúsít a 41. független afrikai állam iránt. A nyugati sajtóban többször láttak napvilágot olyan hírek, hogy Amerika haditengerészeti támaszpontot szeretne létesíteni Fernando Póón. A szállóban ebédidőben gyakran látni a Nemzetközi Vöröskereszt jelzésével ellátott egyenruhás fiatalokat. Megjelenésükkel azonban inkább katonákra emlékeztetnek. — Magunk sem tudjuk, valójában kik ezek — vallotta bs egy guineai tisztviselő. Mint ismeretes, a Nemzetközi Vöröskereszt Egyenlítői Guineán bázist létesített a Biafrába szánt küldemények továbbítására. A szállítmányok rendeltetése azonban gyanút keltett a helyi hatóságokban. Ezért a kormány leállította a Nemzetközi Vöröskereszt ismertető jeleivel induló gépek útjait, mivel — kijelentése szerint — Santa Isabel repülőtere csak a békés lakosság megsegítésére használható fel, semmi esetre sem hadicselekményeket szolgáló bázisként. Spanyolország nemrégen durva provokációt követett el Egyenlítői Guinea ellen. Februnár végén madridi parancsra spanyol csapatok törtek be Santa Isabelbe és Batába, azzal az ürüggyel, hogy „ellenőrizetlen elemektől" védelmezniük kell hét és fél millió spanyol telepest. Mindez a guineai kormány megkérdezése nélkül történt. Franco tábornok hangoztatta, hogy a mintegy 500 főnyi spanyol polgári gárda cselekedetei nem Irányulnak Egyenlítői Guinea szuverenitása ellen, hanem csupán a rend fenntartására hivatottak, de fesus Oyono guineai belügyminiszter kijelentette, hogy „a Rio Munin és Fernando Póón élő spanyolok életét és vagyonát senki sem veszélyezteti, s a guineai nép a spanyol provokáció ellenére is megőrzi békeszeretetét. A spanyol fegyveres erők lépése valójában reagálás volt Macias guineai köztársasági elnök nyílt bírálatára, mellyel az országban maradt spanyol állami tisztviselőket, üzletembereket illette, akik gátolják a fiatal köztársaság önálló gazdasági életének szilárdítását. Spanyolország fenyegetései nem értek célt. A guineai kormány követelte Francótól, rendelje vissza Santa Isabel-i követét és bataí konzulját. Macias elnök éberségre szólította fel a népet, s kijelentette: „Nemzetünk ajtót nyit valamennyi ország előtt, azt azonban nem engedjük meg, hogy bárki is beleavatkozzék belügyeinkbe". KOROCSANCEV riportja