Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-20 / 16 . szám, Vasárnapi Új Szó

KONKRÉT gazdaságfejlesztési PROGRAMOT Gazdaságunk súlyos nehézségekkel küszködik. Az illetékes vezető tényezők nem sok jóval biztató diagnózisai mind sűrűbben és burkolatlanabbul kapnak nyomdafestéket. A vásárlási láz ennek megfelelően felfelé ívelő görbéje is jelzi: mindenki tisztában van a készülő népszerűtlen intézkedésekkel. Áremeléssel számolunk, mégpedig az eddigieknél lényegesen nagyobbal, a pénztárca tartalmát hatásosabban apasztóval. Persze, az értelmes, gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy valóban tenni kell valamit. Tudja, hogy hosszú éveken át extenzíven, tartalékainkat a végsőkig kimerítve, magyarán mondva: rosszul gazdálkodtunk. Az sem titok, hogy 1968 jjjnuárja óta egyes gazdasági intézkedések, amelyeknek célja a múlt legkirívóbb igazságtalanságainak jóvátétele és az anyagi érdekeltség ösztönzése volt — célját tévesztette. Célját tévesztette, mert inkább volt ösztönös, mintsem a lehetőségekkel számoló és előrelátóan tervszerű. A következmény az lett, hogy a jelentősen felduzzadó vásárlóerőt a rendelkezésre álló árualapok távolról sem fedezik. Bár gyakran helytelenül hallgatunk arról, hogy nem egy foglalkozási ágazatban nem lett nagyobb a jövedelem, sőt akadnak kategóriák, amelyek megsínylik a fokozatos, „lappangó árrendezéseket" - országos, globális viszonylatban ez így igaz. Ilyenkor - ha el akarjuk kerülni a fenyegető inflációt — áremeléshez kell folyamodnunk, mint olyan intézkedéshez, amely ideiglenesen csökkenti a feszültséget a kereslet és a kínálat között. Ez fájdalmas ugyan, mert sok embert, családot érzékenyen érint, de könyörtelenül logikus és jelenlegi helyzetünkben elkerülhetetlennek tűnő lépés. (Talán csak egy kiadós külföldi kölcsönnel tudnánk ezt megelőzni). Eddig nagyjából rendben is lenne a dolog, ha . .. Ha az egyszerű ember érezné és tudná, hogy gazdasági és politikai életünk kormányosai tisztában vannak nemcsak ökonómiánk rákfenéinek látleletével, hanem a valóban tartós felépülést biztosító kezelési móddal is, és hatékony gyógyírral rendelkeznek. Az áremelés ugyanis olyasvalami, mint mondjuk egy magas vérnyomású embernél piócák alkalmazása. Elszívják ugyan a fölös vért, de ha az orvos nem gyógyítja ki a magas vérnyomás szervi okát, újra megismétlődik a baj. Népgazdaságunk beteg szervezete talán nem is annyira radikális gyógymódot követel, mintsem köntörfalazás nélküli igazmondást, és természetesen jó „orvost". Az emberek az évek hoszszú során át már valahogy megelégelték, hogy hasonló nehézségek idején a bűnbakot mindig „csak lent" keresték. A munkafegyelem meglazulásában, az alacsony fokú munkatermelékenységben, az öntudatos kezdeményezés hiányában stb. Tévedés ne essék — senki sem tagadja, hogy a gazdasági helyzet lényeges javulása és ezáltal az életszínvonal emelkedése végső soron ezeknek a tényezőknek függvénye. Az sem vitás, hogy ezen a téren bőven akadt és akad változtatni valónk . . . Csakhogy a munka iránti lagymatagság szintén csak okozat, amelynek van oka és vannak okozói. A hanyagság, a nemtörődömség, mindennemű lazaság nem kizárólag ugyan, de elsősorban a vezetés számláját terheli. A vezetését, amely elhibázott, szakszerűtlen irányító, szabályozó tevékenységével lehetővé tette, sőt éveken át ösztönözte az ilyen és a hasonló gaz elburjánzását. Ez részben ma is érvényes s ezért kell az igaz szó, nemcsak a bírálat, hanem minden szinten az önbírálat is! Mert valóban furcsa, sőt felháborító dolog, ha mondjuk egy miniszter élesen ostorozza azokat a hibákat, amelyekért tulajdonképpen reszortja, tehát ő maga felel. Végre-valahára nyílt szót várnak az emberek abban a tekintetben is, hogy nemcsak nekik mit kell tenniük a helyzet jobbra fordulása érdekében, hanem mit tesznek ma és holnap ugyanezért azok, akik a kormányrúdnál állnak. Itt kerül előtérbe az a követelmény, hogy a kormányrúdnál — fentről egészen le — azok álljanak, akik nemcsak akarnak, hanem tudnak is valamit tenni gazdasági életünk felpezsdítésére. Még ma érvényes ugyanis, hogy az emberek hajlandóak áldozatot vállalni, persze, ha tudják mit és meddig. Bosszankodva, talán zúgolódva is beletörődnek két vagy akár három áremelésbe is, ha tisztán látják, hogy ez csak részletintézkedése a nehézségekkel birkózó, de előrelátó, tudományosan megalapozott gazdasági programnak, amely hozzávetőleg eddig és eddig, így és így eredményre vezet majd. Az alapvető baj ott kezdődik, hogy egyelőre hiányát érezzük a közeljövőre szóló és a távlati konkrét gazdaságfejlesztési

1 koncepciónak, a biztos kezű, következetes és modern gazdaságirányításnak, amely legalább reményeinket megalapozná. Márpedig legalább ennyi kell ahhoz, hogy a vezetés az eddiginél többet kérhessen és akár követelhessen a dolgozó emberek tömegétől. Ennek híján azonban szekerünket nem mozdítjuk ki a kátyúból, aligha számolhatunk áldozatkész megértéssel, nem is beszélve a vezetés tekintélyét megalapozó bizalomról. GAIY IVAN A Spišská Nová Ves-i új üzem mintegy 1S00 dolgozót foglalkoztat. A 200 millió korona beruházással épített Tatrasvit májusban kezdi meg — teljes kapacitással — a termelést. A külföldi szövőgépek hatszorosára növelik az egy munkásra eső termelékenységet. I Bodnár ČSTK — felv.) MAI SZÁMUNKBAN Öj törvények előkészítéséről nyilatkozik dr. Viktor Knapp akadémikus • Riport egy iskoláról, ahol a nemzeti bizottságok szakkádereit nevelik • Fogamzásgátlószerek galambok számára és egyéb érdekesFür Elise —elbeszélés • Versek « o T3 i-O •c a c E o> >9) Cl • C •3 E í A bukaresti Grigore Alexandrescu gyermekkórházban dr. Andrei Avachin sebész főorvos szembetűnő sikereket ért el a rákbeteg gyermekek kezelésében. Módszereit már Franciaországban, az Egyesült Államokban, a Szovi jetunióban és Angliában is alkalmazzák. A képen a neves sebész. (Agerpress feiv.)