Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-19 / 92 . szám, szombat

A Központi Bizottság kiáltványa (Folytatás az 1. oldalról) célkitűzések megvalósításához nem elegendő csupán a Jóaka­rat, hanem életbe léptetésükért igen keményen kell harcolni. A pártban és a társadalom­ban felgyülemlett ellentétek le­küzdésére irányuló őszinte erő­feszítés, és tőként a további szocialista fejlődés problémái megoldásának távlata aktivizál­ta nemzeteink egészséges erőit, amelyek őszinte hívei a szo­cializmus eszméinek. Ugyanak­kor azonban különféle ellenzé­ki áramlatok is felmerültek, amelyek visszaélve a demokra­tikus szabadságjogokkal, külön­féle álradikális és demagóg jelszavakkal egyre célratörőb­ben igyekeztek bomlasztani a szocialista társadalmat, ahe­lyett, hogy fejlesztését tartot­ták volna szem előtt. Támadá­sukat elsősorban a kommunista párt eszméi, politikai és szer­vezeti egysége fokozatos gyen­gítésére irányították, mert ez a szocializmus építésének fő biz­tosítéka hazánkban. Veszélyez­tették továbbá a párt vezető szerepét a társadalomban, megbénították akcióképességét, utat nyitottak az államhatalom gyengítésének, s igen kedve­zőtlen hatásuk volt a gazda­sági fejlődésre is. Arra töre­kedtek, hogy egyes publicisták hathatós segítségével bizalmat­lanságot keltsenek a kommu­nista párt ereje és azon képes­sége iránt, hogy meg tudja ol­dani a Jelenlegi problémákat. Igy végeredményben magának a szocializmusnak a diszkredi­tálására törekedtek. Ez a bomlasztó folyamat szovjetellenes és nacionalista szenvedélyek szításáig fajult. A Központi Bizottság a múlt évben több ízben foglalkozott ezzel a helyzettel, s főként a májusi plénumon figyelmezte­tett a jobboldali erők részéről fenyegető komoly veszélyre, amely hatalmi konfliktusokba is sodorhatott volna bennünket. Nem volt képes azonban hatá­rozatai megvalósítása érdeké­ben minden lehetőséget és esz­közt felhasználva biztosítani a párt jóváhagyott politikai irányvonalának teljesítését. A Központi Bizottság saját tevé­kenységében és az egész párt munkájában lévő fogyatékossá­gok leküzdésére törekedve no­vemberi határozatában világos határt vont a között, amit he­lyesnek tart a megkezdett úton és a között, ami ezt a pozitív erőfeszítést megnehezíti, meg­gátolva a további előrehala­dást. Ezen az alapon töreke­dett a párt és a társadalom egységére, mert ez az égető feladatok megoldásának, külö­nösen népgazdaságunk felada­tai megoldásának fontos elő­feltétele. De ezután sem sikerült a helyzet konszolidálása; újabb és újabb politikai válságokra került sor, amelyek nemcsak a párt, hanem az egés7 társada­lom ereiét kimerítették, tekint­ve, hoey állandó feszültség, nyugtalanság és általános bi­zonytalanság uralkodott. Az utóbbi hetek eseményei még elviselhetetlenebbé tették ezt a légkört. Ezt az állapotot tarthatatlan­nak tartjuk. Ha a párt meg akarja valósítani azt, amit köz­vetlen célként ez év elején nemzeteink elé tűzött, s amit konkrét formában novemberi határozatában újból megfogal­mazott, akkor a helyes határo­zatok meghozataláról haladék­talanul át kell térni a határo­zott tettekre. A javulás első feltétele, hogy mindenekelőtt maga a pártve­zetőség teljesen akcióképes le­gyen, növekedjék rugalmas irányítóképessége és az erők úgy csoportosuljanak át benne, hogy egy szűkebb körű, kollek­tíván dolgozó szervben optimá­lisan ki legyen használva min­den egyes tag tapasztalata, ké­pessége és energiája. Ezekből a mérlegelésekből következett a Központi Bizottság elnöksé­gének Javaslata a pártvezetés új szervezési és személyi ren­dezésére vonatkozóan. A Köz­ponti Bizottság e javaslatot alapos mérlegelés után jóvá­hagyta, s azt a közvélemény előtt ismertetni fogja. DubCek elvtárs, az elnökség nevében beterjesztve e javas­latot, azzal a kérelemmel for­dult a CSKP KB plénumához, hogy mentsék fel őt a CSKP KB első titkárának tisztje alól. A Köznonti Bizottság fellépé­sét és kérelmét megértéssel fo­gadta, értékelte munkáját és Ludvík Svoboda elvtárs csütörtöki televízióbeszéde Kedves Polgártársaim! Ez év küszöbén azt mondot­tuk, hogy ez az esztendő nem lesz könnyű, nem lesz nehéz­ségektől mentes. Ez a vélemé­nyünk, következtetésünk, saj­nos, túlságosan ls igaznak bi­zonyult. Eddig csak kevés jó, reményteljes napunk volt. Vi­szont már több komoly válsá­got éltünk át. E válságokat egyre nagyobb nehézségekkel küzdöttük le. E válságok soro­zata a március végi esemé­nyekkel érte el tetőfokát. Szá­mos levelet kaptunk önöktől. Felháborodásukat fejezik ki e provokációs akciók miatt, ame­lyek a legsúlyosabban ártottak érdekeinknek, meghiúsították többhónapos erőfeszítéseinket Elvtársak, Tisztelt Barátaim! és barátnőim!! Amint már Svoboda elvtárs, köztársaságunk elnöke tájékoz­tatta önöket, ma összeült Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, hogy kiu­tat keressen az államunkban már hosszabb ideje uralkodó súlyos válságos helyzetből. E pillanat­ban a Központi Bizottság ülése még tart. Közvéleményünket részletesen tájékoztatni fogjuk a Központi Bizottság tárgyalásá­ról és tárgyalásának eredményei­ről. Szükségesnek tartottuk leg­alább így, röviden tájékoztatni közvéleményünket egyes kérdé­sekről, hogy ne keletkezzenek felesleges pánikhírek, szóbeszé­dek, 111. hogy az ellenséges pro­paganda ne élhessen vissza a legfelsőbb pártszerv saját ügye­inkről folytatott tárgyalásával. Azt mondottam, és erről be­szélt már az elnök elvtárs is, hogy lassan egy éve nem tu­dunk kikerülni a súlyos válsá­gos helyzetekből. Pártunk és államunk legfelsőbb szervei az utóbbi időben is több ízben a közvéleményhez fordultak, meg­magyarázták e válságos helyzet okait, s azt, milyen kiutakat vár­tunk, hogy hazánk élete meg­nyugodjék, hogy hozzáláthas­sunk dolgozóink legégetőbb problémáinak megoldásához, hogy államunk normális belső és külső kapcsolatok közepette élhessen. A Központi Bizottság mai ülé­sén az egyik feladat a párt üj vezetőségének, a CSKP KB új elnökségének és az új első tit­kárnak a megválasztása volt. és visszavetették fejlődésünket. A legnagyobb mértékben ártottak a köztársaság vezető szervei azon erőfeszítésének, amellyel a hazai viszonyok konszolidá­lására, valamint hazánk nem­zetközi helyzetének megszilár­dítására, és főként a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolataink megjavítására törekedtek. Pe­dig ez a javulás legsajátabb ér­dekünk. Aki megzavarja e kap­csolatokat, elsősorban saját ha­zájának árt. Joggal írják leve­leikben, hogy így egy tapod­tat sem jutnánk előre. Pedig annyi kérdést kell még megol­danunk. Önök közül sokan őszintén elgondolkodnak afö­lött, mit kellene tenni, hogy kijussunk a zsákutcából, hogy helyzetünk egészben véve meg­Mindezek az intézkedések Dub­ček elvtársnak, a CSKP KB ed­digi első titkárának a Javasla­tára történtek. Egyetértésben vele, és egyetértésben az összes többi vezető elvtárssal. A részle­teket majd megtudják. Ezekben a nem egészen köny­nyü pillanatokban az én vál­lamra helyezték a súlyos fele­lősséget azért, hogy pártunkat, társadalmunkat kivezessük e válságos helyzetekből. A ha­zánkban már hosszabb ideje fo­lyó belpolitikai küzdelmek kö­vetkeztében nem kezdhetünk hozzá pártunk pozitív program­jának megoldásához, a január utáni politika következetes ér­vényesítéséhez, elsősorban az égető gazdasági és szociális kérdések megoldásához. A párt és az állam vezetősége szünte­lenül, újból és újból kénytelen a legkülönfélébb akciókkal, za­vargásokkal, tüntetésekkel és egyebekkel foglalkozni, ame­lyek nyugtalanítják közvélemé­nyünket, az emberek gondola­tait másodrendű kérdésekre te­relik, és saját programunk szüntelen halasztást szenved. Hazánkban politikai és szociá­lis bizonytalanság érzése alakul ki. Mindezek a dolgok kedve­zőtlenül hatnak gazdaságunk fejlődésére, tehát ezen a téren is növekszik az állampolgári bi­zonytalanság érzése. Embere­ink, az üzemek, a falvak és a városok dolgozói, a becsületes emberek óriási többsége azt kö­veteli, hogy végre kerüljünk már kl e helyzetből, hogy az ember nyugalomban élhessen, emberi és állampolgári Jogalt illetően biztonságban legyen, és javuljon. Ez a fő témája a CSKP KB mai plenáris ülésének is. A Központi Bizottság már no­vemberi és decemberi ülésén Jóváhagyta hazánk további fej­lesztésének programját azok­kal az irányelvekkel összhang­ban, amelyeket 1968 januárja után meghirdettünk. Ez a prog­ram azonban elégtelenül való­sul meg. A nehézségeh felgyü­lemlettek és a helyzettel mint látjuk, visszaélnek politikánk és szocialista rendszerünk ellen­felei. Hiszem, hogy önök igazat ad­nak nekem. Nem engedhető meg, hogy tetteik következmé­nyei a becsületes embereket sújtsák, beleértve a túlnyomó többségben becsületes újság­írókat, kulturális és tudomá­hogy az állam vezetősége és a pártvezetés a problémákat meg­oldja, a biztonság érzetét adja belpolitikai és külföldi kapcso­lataink tekintetében, stb. Ezek tehát azok a fő kérdé­sek, amelyekről a Központi Bi­zottság tárgyal, amelyek megol­dását keresi. Ez volt az oka an­nak, amiért megalakult az új pártvezetőség a Központi Bi­zottság új elnöksége. A kérdé­sek eddigi meg nem oldásának egyik, de természetesen nem egyetlen oka volt az is, hogy nem volt egység a párt vezető­ségében, a párt és az állam ve­zető szerveiben. A jó határoza­tokat és megoldásokat a leg­különfélébb ellentmondásos és ellenkező módon magyarázták, s mindenekelőtt nem váltották következetesen valóra, nem ér­vényesítették minden egyes szervezetben, az egész gyakor­latban. Ez a tökéletlenség, a következetesség hiánya, a belső ellentétek elégtelen leküzdése mind a pártban, mind a társa­dalomban, ez volt a jelenlegi intézkedések egyik oka. Az eb­ben az irányban foganatosított intézkedések egyike — amint már mondottam — az új veze­tőség megválasztása is, azzal a céllal, hogy megszilárduljon egész pártunk, a kommunisták óriási hadseregének egysége, népünk egysége, s ilyen módon kijussunk az adott helyzetből. Hazánk válságos viszonyai kiélezték és kiélezik külföldi kapcsolatainkat is. Egyetlen ál­lam sem élhet, még kevésbé az olyan kis állam, mint mi va­gyunk, feszült külföldi kapcso­latok közepette. Pártunk és ál­köszönetét fejezte ki tevékeny­ségéért, amelyet e tisztségében a párt és társadalmunk fejlesz­tése érdekében eddig végzett, s kifejezte meggyőződését, hogy DubCek elvtárs minden erejét latba veti, hogy a párt új vezetőségét a jelenlegi bo­nyolult feladatok teljesítésében segitse. A Központi Bizottság vala­mennyi körülmény alapos mér­legelése után a CSKP Központi Bizottságának új első titkárává dr. Gustáv Husák elvtársat vá­lasztotta meg. Husák elvtárs számos éven át munkálkodott vezető párt­és állami tisztségekben. Egész életét a szocializmus gondola­tának szentelte. Meggyőződésé­hez hű maradt a súlyos üldöz­tetés éveiben is. Meggyőződé­sünk: új tisztségében mindent megtesz azért, hogy már soha többé ne ismétlődhessenek meg az 50-es évek szomorú emlékű praktikái és sérelmei. A párt vezetőségében végzett eddigi munkája, a párt politikájának elvhfi és következetes érvénye­sítése, a proletár nemzetközi­ség elveihez való hűsége — ezek azok az előfeltételek, ame­lyeket a párt vezető funkcioná­riusaitól megkövetel. A Központi Bizottság az újon­nan megválasztott elnökség feladatává tette, hogy a legkö­zelebbi időben javaslatot ter­jesszen a Központi Bizottság elé társadalmi életünk legfon­tosabb kérdéseinek megoldásá­ra, főként a XIV. pártkong­resszus s a képviseleti testüle­tekbe történő választások fele­lős előkészítéséhez szükséges előfeltételek megteremtésére. Szilárd elhatározásunk ki­nyos dolgozókat, értelmiségie­ket, szakszervezeti tagokat és a fiatalokat, akiknek semmi kö­zük sincs hozzájuk, és nem is vállalnak semmi közösséget ve­lük. A Központi Bizottság ülése igyekszik megtalálni az útját­módját annak, hogy e bonyo­lult helyzetben miképpen való­síthatjuk meg hatékonyabban a Központi Bizottság novemberi plénumán Jóváhagyott politi­kát. Azt a politikát, amely el­nyerte népünk többségének tá­mogatását. Dubček elvtárs ezen az ülé­sen az első titkár tisztsége alóli felmentését kérte. A Köz­ponti Bizottság alapos megfon­tolás után eleget tett kérelmé­nek. Dubček elvtárs neve mind­nyájunk tudatában elválasztha­tatlanul összefügg Csehszlová­kia Kommunista Pártja január utáni politikájával. Az első tit­kár tisztségében végzett mun­lamunk vezetősége már régen megmondta, hogy konszolidálni akarja kapcsolatalt, mind oda­haza, mind a szomszédos álla­mok, a szövetséges államok, el­sősorban a Szovjetunió Irányá­ban. És ezen a téren nem sike­rült rendet teremteni, pedig ez egyik alapvető feltétele belső kérdéseink megoldásának is. Egyesek attól félnek, vajon a Központi Bizottság tárgyalása vagy az új vezetőség megválasz­tása nem jelent-e valamilyen fordulatot a CSKP és államunk vezetőségének politikájában, vagy pedig, amint ezt elsősor­ban a nyugati propaganda hí­reszteli, nem térünk-e vissza a régi időkhöz, sőt, mint egyesek mondják, az 50-es évekhez. Mindnyájukat biztosíthatom, hogy a párt új vezetősége épp­úgy, mint az eddigi vezetőség is, semmi ilyesmit nem tart szem előtt és nem fog szem előtt tartani, és semmi ilyesmi­be sem én, sem bárki is a párt vezetőségéből nem egyezne be­le. Politikánk alapja továbbra is a január utáni politika, tár­sadalmunk demokratizálási fo­lyamata marad, amint azt a CSKP KB múlt év novemberében hozott határozata lerögzítette. A nálunk elkerülhetetlen fordulat csupán e politika megvalósítá­sa módszereiben rejlik, amint azt a Központi Bizottság novem­beri és további ülésein megha­tározta. Ebben az időszakban feltétlenül szükséges, hogy kis­sé tovább Jussunk, fegyelmet teremtsünk pártunkon és társa­dalmunkon belül. Bizonyára látható egész életünkből, hogy e gépezet kissé megbomlott a párton belül és másutt ís. Egyesek a szabadságot határ­talannak, korlátlannak képzelik, azt mondanám anarchista ele­harcolni azt a január utáni po­litikai irányvonalat, amelyet a párt programdokumentumai, főként a novemberi határozat tartalmaz. Elutasítjuk a politi­kai kétféleség, s a párt lenini jellegének — mint a munkás­osztály harcos élcsapata — jel­legének felülvizsgálására irá­nyuló törekvéseket. Tudatában vagyunk annak, hogy nem in­gadozással, meghátrálással és idegen ideológiák terjesztésé­vel, hanem elvhű és határozott vezetéssel szilárdíthatjuk meg népünk bizalmát a kommunista pártban, mentesíthetjük fokoza­tosan életünket a bizonytalan­ságtól, biztosfthatjuk szocialis­ta társadalmunk egységét és fejlődését. Határozott szándé­kunk, hogy hazánkat további felvirágzáshoz segítsük, s a Szovjetunióval, valamint a töb­bi szocialista országgal szilárd szövetségben biztosítsuk tartós, békés jövőjét. Sürgető felhívással fordulunk a munkásokhoz és a parasztok­hoz, az értelmiséghez és a többi szociális réteg tagjaihoz, ifjú­ságunkhoz, a Nemzeti Front valamennyi szervezetéhez, a Csehszlovák Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom valameny­nyi tagjához: támogassák a kommunista párt pozitív erőfe­szítését nemzeteink boldog és elégedett jövőjének biztosítá­sára. Hisszük, hogy a lakosság túlnyomó többsége megérti és teljes mértékben támogatni fogja a kommunista pártot po­litikájának megjavításában. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA kássága idején nagyon meg­kedvelték, elnyerte közvélemé­nyünk bizalmát. Meggyőződé­sem, hogy a legfelelősebb tiszt­ségekben végzendő további mun­kássága során ezentúl is tá­maszkodhat e bizalomra. A kommunista párt helyzete ma megkívánja, hogy az első titkár helyén erélyes politikus és következetes szervező álljon. A Központi Bizottság e tiszt­ségbe Husák elvtársat válasz­totta meg. Oj tisztségében, ma­ga mutatkozik be önöknek, és ismerteti célkitűzéseit. Husák elvtársat becsületes, tapasztalt, előrelátó politikusként, a párt­hoz és országunk népéhez hfl emberként Ismerem. Arra sze­retném kérni önöket, legyenek iránta bizalommal, és támogas­sák őt nem könnyű feladatának teljesítésében. mekkel, de minden rendezett államban kell hogy legyenek bizonyos Játékszabályok, első­sorban a törvények megtartása, a társadalmi, a párt, — az ál­lampolgári fegyelem megtartá­sa, s mindenekelőtt súlyt kell helyezni a becsületes munkára. Éppen ez az, amire törekszünk. E rövid beszédben nem bocsát­kozhatok részletekbe, ehhez más alkalommal visszatérünk, hogy közvéleményünk tájéko­zott legyen. Mihelyt kissé kon­szolidáljuk hazánkban a politi­kai ügyeket, a párt-, az állami és egyéb szervek munkájának fő tartalma a gazdasági kérdé­sek megoldása, a gazdasági re­form megvalósítása, égető szo­ciális problémáink megoldása lesz. Enélkül sehova sem jut­nánk el. Miről van szó? Min­denekelőtt: fő feladatunk kive­zetni társadalmunkat e válsá­gos helyzetből. Azt mondanám, hogy ez minden tekintetben fő irányvonal. Mindnyájunk mély­séges meggyőződése, hogy tá­gas tér nyílik előttünk ahhoz, hogy belső cseh, szlovák, cseh­szlovák problémáinkat saját erőinkkel, saját terveink szerint oldjuk meg. Szilárd elhatáro­zásunk, hogy e problémákat meg ls oldjuk. Mélységesen meg vagyunk győződve arról is, hogy ennek folyamán, ha ha­zákban az élet a rendes kerék­vágásba kerül, minden problé­mát, minden kérdést megoldha­tunk szövetségeseinkkel és a Szovjetunióval is. Mindent, kivé­tel nélkül. Ez a mi szilárd meg­győződésünk, és ebben az érte­lemben fogunk továbbra is el­járni. Arról van szó, tisztelt baráta­im, hogy most ne kerüljünk se a külföldi propaganda hatása alá, amely nagyban igyekszik Gustáv Husák elvtárs csütörtöki televízióbeszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom