Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-02 / 78 szám, szerda

A magyar tanoncképzés problémái ül 1969 [V. 2. Sokszor felvetettük már újságainkban a magyar tanoncképzés kérdését, s mivel megoldásáról, sajnos még nem számolhatunk be, nyilván nemegyszer visszatérünk rá. Legutóbb az Oj Ifjúság hasábjain Keszeli Ferenc foglalkozott ezzel a rendkívül égető problémával. Joggal kérdezi, miért nem képeznek magyar nyelven tanoncokat Galántán, Rimaszombatban, Királyhelmecen és más városokban? Ha Dunaszerdahelyen megoldható a magyar nyelvű tanoncképzés, akkor nyilván más városokban, járásokban is megoldható lenne. Ráadásul népgazdaságunk csak nyerne vele. A jelenlegi körülmények közt elmondhatjuk, hogy a dunaszerdahelyi tanonciskola eddigi eredményei tulajdonképpen a szlovákiai magyar tanoncképzés eredményei, problémái pedig a magyar tanoncképzés problémái. A szerdahelyi iskolán egyikből sincs hiány. Legalábbis a legbeavatottabbakkal, vagyis az iskola pedagógusaival történt kimerítő beszélgetésünk erről győzött meg bennünket... Kezdjük talán a problémákkall KIKBŐL LESZNEK TANONCOK? Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy jelenleg sok kilencéves iskolán az a helytelen gyakorlat terjedt el, mely szerint tanoncnak azokat a tanulókat küldik, akiknél nincs meg az előfeltétel a sikeres továbbtanulásra, sőt egyes (nem keresett) szakmába már a hetedik osztály elvégzése után is kénytelenek felvenni tanulókat — bukott tanulókat. Ezekkel azután nagyon nehéz a tanonciskola igényes tananyagát elsajátíttatni. A jobb tanulók többnyire csak bizonyos szakmákba jelentkeznek — például autószerelőnek, kereskedőnek, villanyszerelőnek. A nem keresett szakmák közé tartozik a kőműves- és az ácsszakma. Ugyanakkor ezek tananyaga semmivel sem könynyebb mint a többié. A kilencedik osztályt elvégzett tanulók bizonyítványa sem mindig szavatolja a sikeres tanulást a tanonciskolán, mivel több iskolában csak azért nem buktatják meg a tanulót, mert azt veszik figyelembe, hogy „csupán inasnak" megy. Egyes iskolákon a bukási százalékot igyekeznek csökkenteni ilyen olcsó eszközzel. A tanulók kiválasztásába a tanonciskolának egyáltalán semmi beleszólása nincs (111), így kizárólag az egyes üzemektől függ, hogy kit vesznek fel. Az üzemek illetékesei pedig olykor örülnek, ha egyes nem keresett szakmákba egyáltalán kapnak valakit. jó lenne, ha a jövőben a tanonciskola az üzemmel közösen állapítaná meg, hogy kit vegyenek fel. Nem kevés az olyan tanonc sem az iskolában, aki eredetileg szlovák tanonciskolába járt, de az első félévi bizonyítványosztásnál kiderült, hogy nem volt képes az ismeretek szlovák nyelven történő elsajátítására. Ezért a magyar kilencéves iskolákon végző tanulóknak s azok szüleinek jól meg kell gondolniuk, hogy érdemese szlovák tanonciskolába jelentkezniük, illetve oda küldeniük gyermeküket. Itt jegyezzük meg, hogy sok fiatal csak azért jelentkezik szlovák tanonciskolába, mert vonzza őt a főváros, illetve nem akar vidékre vagyis Dunaszerdahelyre kerülni. A szlovák tanonciskolákon megbukott tanulók közül azonban csak azokat vehetik fel Szerdahelyen, akik olyan szakmát tanulnak, amelyet a magyar tanonciskolán is tanítanak. Nem vehetnek fel például kárpitosokat. Az iskolán egyébként tanulnak olyan magyar nemzetiségű fiatalok is, akik szlovák nyelvű kilencéves iskolát végeztek. A tizenkét éves iskolák tanulói közül is sokan jelentkeztek tanoncnak. Ezek externisták, vagyis csak a szaktantárgyak tanítási óráira járnak, de az sem kötelező számukra. A fontos az, hogy a vizsgát letegyék. Az eddigi tapasztalatok alapján az iskola nagyon elégedett az érettségizett tanoncok eredményeivel, s helyesli, ha az üzemek az érettségizett fiatalok soraiból toboroznak tanoncokat. Népgazdasági szempontból azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a fiatalok másfél évvel hosszabb ideiig tanulják a szakmát. Egyes pedagógusok véleménye szerint ezért helyes lenne, ha az érettségivel rendelkező szakemberek magasabb fizetési osztályba tartoznának. Mások viszont azt állítják, hogy a kereset kizárólag a helytállástól és a munkateljesítménytől függjön. Az érettségizett fiatalok számára a tanonciskola másfél éves, a kilencéves iskolát végzett fiatalokéra pedig hároméves — minden szakmában egyaránt. Ez azt jelenti, hogy az externista tanulók annyival kevesebb időt töltenek el az elméleti anyag elsajátítására, amennyivel több a gyakorlati oktatásuk. A többi tanonc egy hétig iskolába jár, minden második hetet pedig műhelyben tölti. Sajnos, a szabad szombatok bevezetését csak a tanítási órák némi lerövidítésével tudta megoldani az iskola. Említettük már, hogy nem minden szakma egyaránt vonzó. Mi az oka mégis, hogy mondjuk kőművesnek is jelentkeznek fiatalok? Egy közvéleménykutatás során (melyet az iskolán végeztek) kiderült, hogy a legtöbb fiatal azért megy kőművesnek, mert egyrészt máshol nem tudott elhelyezkedni, másrészt viszont ebben a szakmában nagyon jól kereshet. Jelenleg az egyik legjobban fizetett szakma a festők és mázolók szakmája. A jövendő festők és mázolók „fusizással" már tanoncéveikben számottevő összegeket keresnek. Az egyik harmadéves festő- és mázolóinas például már vinkuláltatta a személyautó vásárlásához szükséges pénzöszszeget. Jelenleg az iskolán az alábbi szakmákat tanítják: géplakatos, üzemlakatos, épületlakatos, bádogos, esztergályos, autómechanikus, különböző villamosszakmák, kőműves, ács, kőfaragó, víz- és gázszerelő, festő- és mázoló, asztalos, ipari-takarmánykeverő és kereskedő. A kereskedőtanoncok 99 százaléka lány. E szakma tanulói számára a magyar nyelv nem kötelező, ami az iskola pedagógusai szerint nagyon helytelen, mivel a délvidéknek olyan kiszolgálókra van szüksége, akik jól ismerik a magyar nyelvet. A pedagógusok ugyanakkor nagyon fontosnak tartják azt is, hogy a tanoncok a lehető legtökéletesebben elsajátítsák a szlovák nyelvet is. Ezt szerintük kötelező szlovák órák bevezetésével lehetne elérni. Mivel azonban a heti óraszám gyakorlatilag már nem emelhető, csupán a kötelező orosz nyelv helyett képzelik el a szlovák társalgás bevezetését. A TANKÖNYVEK külön fejezetet érdemelnek. A magyar tanoncok ugyanis 95 százalékban szlovák tankönyvekből tanulnak. A szaktankönyveknek csupán három százaléka magyar nyelvű (egyrészt magyarországi, másrészt itteni fordítás). Két százalékra pedig semmilyen tankönyv nem áll rendelkezésre. Ez a gyatra tankönyvellátás azt eredményezi, hogy az amúgy is rövid tanítási órák egy része az anyag tollbamondás utáni leírásával múlik el. Ezek után aligha érthető, miért nem jelentek meg még mindig azok a tankönyvek, melyeknek magyar fordítása és recenziója már négy éve elkészült. A meglevő tankönyvek közül is a legtöbb nincs összhangban a tantervvel. A tanterv ugyanis igen gyakran változik, s így a tankönyvben a változás nincs benne. Az a fogyatékosság is jellemzi a szaktankönyvveket, hogy a szakma újdonságai hiányoznak belőlük. Ugyanakkor részletesen tárgyalnak ma már általánosan ismert tudnivalókat. Az ls fontos lenne, ha végre állandósulna a tanonciskolák tanterve, tanmenete. A SEGÉDESZKÖZÖK is sok gondot okoznak, mivel azok sem készülnek a tantervvel összhangban. Például a kőművesek számára egyáltalán nem készültek diafilmek, szemléltető filmek. Pedig azok felhasználása . igen hozzájárulhat az anyag könnyebb és tartósabb elsajátításához, amint azt a villanyszerelők számára készült számos diafilm felhasználása bizonyítja. A legújabb filmjegyzék 1965-ös kiadású, a tantervek pedig évről évre változnak. Ennek ellenére igazán figyelemre méltó eredményeket ér el az iskola, ami mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy az anyanyelvi oktatás a tanoncképzésben is meghozza eredményeit, ezért csak helyeselhető. A magyar tanoncok a szakvizsgákon (melyekre az üzemekben kerül sor) éppen úgy helytállnak, mint szlovák tanonciskolán végzett társaik. A magyar tanonciskola 1958ban 70—80 tanulóv&l nyílt meg. Ma közel 1000 hallgatója van, de a közeljövőben nyilván még több lesz, hiszen jövőre felépül az iskola új, korszerű épülete és internátusa. Vele együtt elkészül a tornaterem is, melyet bizonyára nagy örömmel fogadnak a fiatalok. Annál is inkább, mivel a pozsonyi Dunajplavba sportegyesület címe alatt megalakul a szerdahelyi tanoncok sportköre. Az új tornatermet különösen a birkózókör tagjai várják, melynek vezetője író Ferenc tornatanár, I. ligás birkózó. Persze, a különböző érdek-, illetve szakkörök máris kitűnő munkát végeznek. A fényképészeti és az irodalmi körre gondolunk. Az utóbbi tagjai a prózamondás járási versenyén első díjat is nyertek. Végül hadd említsük meg "a magyar tanoncok közkedvelt beat-zenekarát. Az elmondottak alapján nem nehéz összegező véleményt mondani a magyar tanoncképzésről. Mindenekelőtt azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy eredményei igazolják létjogosultságát, illetve azt, hogy a magyarlakta vidékeken további tanonciskolák létrehozása célszerű és szükséges. A felsorolt problémák közül sok a szlovák tanonciskolák esetében is érvényes, ezért megoldásuk Szlovákia szerte egyaránt sürgős lenne. FÜLÖP IMRE A svinnái Nitratex termelőszövetkezetben már 15 éve gyártanak gyapjúkelim szőnyegeket és laliszőnyegeket. Az utóbbi időben már egyre több modern szövőgépet szerelnek fel, amelyek növelik a munkatermelékenységet és alaposan megkönnyítik az alkalmazottak munkáját. Felvételünkön: A Nitratex egyik termelőcsarnoka. (i. Dubovský feiv.j MiFlinf^i-iiMf.ii^.feKtíiw TISZTÁZATLAN FOGALMAK VITATÁSA Lapunkban nemrég ismertettük Miroslav Kusý filozófusnak, az SZLKP KB ideológiai osztálya volt vezetőjének egyik interjúját, amelyben kifejtette nézetét a bal-, illetve a jobboldal szerinte helyes értelmezéséről. Felfogásának lényege, hogy a szektásdogmatikus nézetek képviselőit nem a baloldalhoz, hanem a jobboldalhoz sorolja, mondván, hogy visszahúzó, retrográd erők. Ezzel szemben azok a csoportok, amelyeket ma általában jobboldaliaknak nevezünk, tulajdonképpen a további előrehaladás radikális hívei és őzért inkább rájuk illik a baloldal fogalma. Szántó László akadémikusnak a PRAVDA március 24-i számában megjelent cikke ezzel ellentétes nézetet képvisel és érveinél fogva is megérdemli a közelebbi ismertetést. Szántó elvtárs abból indul ki, hogy népünk társadalmi tudatában még sohasem volt olyan zűrzavar, mint ma. Ezért elsősorban azok felelnek, akik akaratlanul, de részben céltudatosan is letérnek a marxista gondolkodásmód útjáról és az eddigitől eltérő tartalmat kölcsönöznek egyes fogalmaknak. Pedig a marxista terminológiában minden szónak más az értelmezése, mint a nem marxistában. Ez vonatkozik a „közép", a „baloldal" és a „jobboldal" fogalmára is — szögezi le a cikkíró. Az ilyen szavak jelentéséért ádáz harc folyik. Az elöljáróban említett koncepciót tudományos alapot nélkülöző, nem marxista felfogásnak tartja, mert „,csak szubjektíve állít valamit, de azt semmivel sem bizonyítja..." Ezen túlmenően az ilyfajta módszer a társadalomtudomány területén kíséreli meg — helytelenül — alkalmazni a statikus mechanika törvényszerűségeit. Az igazsággal ellenkezőnek minősíti azt az állítást, hogy a bal- és a jobboldalnak általa kifogásolt értelmezése szokványos a kommunista mozgalomban. Nem igaz szerinte az a tétel, hogy a marxizmus—leninizmusban és a kommunista mozgalomban általában a baloldal mindig a haladást, a mozgalomnak bizonyos radikalizmusát jelentette. Ezt követően a CSKP történetéből vett tényekkel, adatokkal igyekszik bizonyítani, hogy a „hurráforradalmiság" és a kispolgári eredetű radikalizmus majdnem mindig ártott a pártnak, a fejlődésnek, vagyis nem volt progresszív. Hasonlóképpen ártott az ügynek a jobboldalnak vagyis a mi esetünkben a szociáldemokratizmus csökevényeitől, eszmei elhajlásaitól szabadulni nem tudó embereknek tevékenysége is. Szántó akadémikus az utóbbi évek csehszlovákiai helyzetét úgy jellemzi, hogy 1968 januárjáig nálunk jellegzetesen baloldali volt a hatalom gyakorlásának módja. A pártvezetés elszakadt a tömegektől, gyűlölte a tudományos elméletet, létrehozta a vezető titkár kultuszát, az irányítás egyedüli formája az utasítások osztogatása volt, diszkriminált és a szakadék szélére juttatta így a népgazdaságot, az egész társadalmi életet. Ezért kellett ezt a vezetést hatalmától megfosztani. Mihelyt azonban az új pártvezetés hozzálátott a torzulások felszámolásához, felszínre bukkantak a jobboldali erők. Ezek viselik a cikkíró szerint a felelősséget azért, hogy a marxizmust nyilvánosan a 19. század termékének minősítették, amely ma már nem harcolhat hatásosan a modern kapitalizmus ellen. Szántó szerint ez a csoport állította azt, hogy Lenin marxizmusa csak az oroszországi viszonyokra érvényes. Meghirdetett valamilyen különleges szocializmust és követelte a párt vezető szerepének felszámolását, stb. Ennek alapján vonja le a cikk szerzője azt a következtetést, hogy valóban igaza volt Husák elvtársnak, amikor az SZLKP legutóbbi központi bizottsági ülésén jelenleg a jobboldalt minősítette fő veszélynek. Ennek a cikknek van érdekes fejleménye. Ján Uher a NOVÉ SLOVO 13. számában széljegyzetet írt a margójára. Szántó cikkének számos gondolatát helyesnek ismeri el, de ugyanakkor néhány kérdést tesz fel neki, mert érvelését hézagosnak tartja és bírálja egyszerűsítő vitamódszerét is. A kérdések lényege: melyik csehszlovák marxista teoretikus vagy publicista állította a marxizmusról, hogy csak a 19. századra vonatkozhat és ki vonta kétségbe a marxizmus—lenini értelmezésének szélesebbkörű érvényét? Továbbá, melyik marxista csoport sürgette a kommunista párt vezető szerepének felszámolásét? Mi is érdeklődéssel várjuk a választ. .. LESŰJTÓ BÍRÁLAT PINCZÉSI BROSÚRÁJÁRÓL Egy-két hónappal ezelőtt jelent meg a budapesti Kossuth Könyvkiadó gondozásában Pinczési Pálnak A csehszlovákiai eseményekről című könyve. Természetesen eljutott hazánk magyarlakta területeire is, hisz az embereket érdekli, hogy mit mond egy magyarországi újságíró az elmúlt esztendő mozgalmas csehszlovákiai történéséről, mégha történetesen — sohasem járt még nálunk. Megjelent a mű első átfogóbb hazai recenziója is, mégpedig Juraj Fábián és Rudolf Hoffman tollából a MEZ1NÁRODNI POLITIKA márciusi számában. A recenzensek mindjárt elöljáróban leszögezik, hogy ez a brosúra „a kiszakííoit idézeteknek, kitételeknek és idegen értékeléseknek rafinált kompilációja." Főleg a Fehér Könyvre emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy Pinczési kihagyja az azóta már hitelesen megcáfolt állításokat, például ellenforradalmi fegyverraktárakról, a 40 ezer ellenforradalmárról, szovjet helikopterek lelövéséről, stb. Pinczési munkamódszere egyszerű — állapítják meg kritikusai. Eleve adott tételből indul ki s ami ennek megfelel, azt egyszerűen kihagyja, hogy bizonyítsa az augusztusi beavatkozás helyességét. Abból a feltevésből indul ki, hogy a magyarországi olvasó úgysem tudja a tényeket konfrontálni és ezért mindent elhisz. Fábián és Hoffman meghazudtolhatatlan tényekkel, alapjaiban megrendíti a pamflet szerzőjének azt a törekvését, hogy erőszakoltan párhuzamot vonjon az 1956. évi magyarországi, illetve a tavalyi csehszlovákiai események között. Szerintük — s ebben a véleményükben osztozunk — ez csak a tények és a történelem meghamisításával lehetséges. Érvekkel utasítják vissza Pinczésinek azt az állítását is, hogy pártunk akcióprogramja revizionista dokumentum és furcsállják, hogy védelembe veszi éppen azokat, akik nálunk a torzulásokért felelnek. Ezzel kapcsolatban felteszik a kérdést: „Vajon a magyar kommunisták baráti gesztusnak tartanák-e, ha egy baráti ország sajtója akár csak utalásokkal rájuk akarná kényszeríteni Rákosit, Gerőt vagy más olyan embert, aki ihletője és végrehajtója volt a deformációknak, a bűntetteknek?" Végül a bírálók hangsúlyozzák: az ilyen „művek", amelyek minden tudományos megalapozottságot nélkülöznek, félrevezetik saját népüket és sértik más nemzetek érzelmeit, semmiképp sem szolgálják a magyar—csehszlovák viszony normalizálásának ügyét. (g. i )