Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-13 / 15 . szám, Vasárnapi Új Szó

MESTERSÉGE: Az Irodában egymás között susognak a munkatársak: — Érdekes, ennek a Kamillának mindig kendő van a íejénl — Az utcán is, a tornateremben is, az irodában is, a kávéházban is. Vajon miért? — Járjunk utána! És Kamillának ettől a pillanattól kezdve pokollá változott az amúgy sem rózsás élete. A huszonkét esztendős, szén arcú lány felé egymásután záporoztak az megjegyzések: — Lennél olyan kedves megmutatni azt a kendőt, fel szeretném próbálni, s ha megtetszik, magam is vásárolok belőle. — Olyan meleg van ebben a helyiségben. Kamilla, nem veted le a kendőt? Kamilla nem vethette le a kendőt. Kamilla nem járhatott randevúra, Kamilla nem ült a fodrásznál. Kamilla nagyon-nagyon sokat sírt, mig egyszer a vonaton, figyelmes lett két Idősebb úrra, akik egy nagyon ügyes parókakészítőről beszélgettek. Kassán lakik, s éppen most járt nála egy világvárosi hölgy, hogy személyesen is megköszönje a fényképei alapján készített parókákat, melyek olyan kiválóan sikerültek, hogy lepipálták a bécsi és londoni készítményeket is. Kamilla felkutatta a parókakészítőt. Apró műhelyében levetette a kendőt, és könnyezve mesélte, hogy súlyos betegség következményeként tenyérnyi helyen teljesen kihullott a haja. A mester nyugodt hangon közölte, hogy ne sírjon, hanem üljön le a székre, hogy méretet vehessen a fejéről. A paróka tökéletesen sikerült. A munkatársak, az iroda népe alaposan meghökkent, amikor egy újabb provokáló megjegyzés után Kamilla a kendőjéhez nyúlt. Nem is olyan régen hallottam ezt a történetet és engem ís érdekelni kezdett, ki ez a parókakészítő? Vasárnap volt, amikor egy csendes kassai utcán megálltam egy ház előtt és becsengettem. A csengő fölött ez állt: KLEMA BÉLA parókakészítő és maszkírozó. Kezdjük talán azzal, hogy Klema Béla édesapja is ezzel a szakmával foglalkozott. Egy fodrászüzletben hajnyíróként , és felcserként kezdte, s mert volt érzéke a munkához, rövidesen a bécsi Opera, majd a Milánói Scala egyik parókakészítője és maszkfrozója lett. A fia sem adta alább. Tizenhárom esztendős korában tanulja a mesterséget apja műhelyében, majd Csehországba megy. Csehországi főnöke azonban a világ legravaszabb embere, mert az Angliába, Egyesült Államokba és Franciaországba szállítandó, egészen finom munkát nem az alkalmazottaival, hanem a fegyházak halálra ítélt fegyenceivel csináltatja. Az alkalmazottakra csak az egyszerűbb munkákat bízza. Az Ifjabb Klema prágai, pozsonyi és budapesti színházaknál dolgozik, majd visszatért szülővárosába, hogy innen már a legcsábítóbb ajánlat sem vigye el. Nagyon szeret itt élni. Sokáig az itteni színház alkalmazottja volt. Két esztendeje otthon dolgozik. Gyakran segít a felesége is, aki közben szintén beletanult a mesterségbe. Klema Béla azonkívül a konzervatórium egyik szaktanára is. Két fia is ezt a mesterséget választotta. Ferenc tizenöt esztendős kora óta a prágai Barrandov-filmstúdió alkalma zottja, Pál pedig a kassai tévé-stúdióban tevékenykedik. Nem is azzal kezdte, miképpen készül egy paróka, hanem azzal, hogy miből. Természetesen hajból. És most tanuljuk meg: a legjobb hajzattal az északi népek, a svédek, norvégok, finnek rendelkeznek,. mert rugalmasak és vékonyak a szálak. Az európai ember haja általában alkalmas paróka készítésére. A kínaiaknak viszont drótkemény a hajuk, ezért készül roppant kevés paróka kínai hajból. A hajat preparálni kell, hogy használható legyen. Miért? Mert így ismét rugalmassá válik, s nem kóc, hanem haj benyomása van a parókának. Honnan szerzi a mester a hajat? Mindenünnen. Általában borbélyoktól vásárolja, de nem éppen olcsó. Paróka készülhet még szilonból, angórából, és bivalyszőrzetből, sőt színházi célokra, például az Aida egyik előadására még fából is. A parókakészítő mindenekelőtt méretet vesz a fejről, majd a megfelelő modellre pászítja a méretek alapján elkészített rajzot, hogy malomselyemből, tüllből és persze hajból végül is megformálja a pótfrizurát. Közben több probléma állhat elő. Például az illető feje nem egészen arányos, és a famodellen elkészített paróka lötyög a fejen. Ezen általában a szakmai érzék segít. Hogyan? Ez a mester titka. A parókának ugyanis tökéletes benyomást kell keltenie, különben nem ér semmit. Elképzelhetetlen például, hogy a kávéházba érkező parókás emberre ujjal mutogassanak, vagy kinevessék. Ez újabb lelki depressziókat válthatna ki, s egy életre elvehetné a kedvét és bizalmát az embernek. Megkérdezhetné valaki, hogy hol lehet fejmodelleket beszerezni. Az orsz^!.nak mindössze egyetlen olyan vállalata van, ahol meg lehet rendelni, a prágai szinházszolgálati üzemben. Klema mester édesapjától is örökölt néhány darabot, vannak itt például eredeti olasz „fejek", ezek talán a milánói Scalából valók még. Egy paróka elkészítése kb. ötven órái munkát igényel. Az ára 1300 korona körül mozog és ez az összeg első hallása fantasztikusnak tűnhet, de ha fellapozzuk az árjegyzéket, és megfigyeljük, milyen türemet és ügyességet igényel maga a munka, olcsónak találjuk egy-egy remekbe szabott paróka árát. JSJPP^ A bevezetőben Kamilláról esett szó, akinek az volt a legboldogabb pillanata, amikor a tükörbe pillantott, és nem látta többé a tenyérnyi ürességet. A mester más eseteket is elmond. Egy huszonhét esztendős mérnök beleszeretett egy tizenkilenc esztendős lányba. A mérnök a főváros egyik rangos üzemében dolgozott, kiváló szakember hírében állt már ilyen fiatalon is, viszont kopasz volt. A lány nem találta furcsának szerelmesét, de vidéki lévén a szülők kívánságára otthon a templomban is meg kellett esküdniök. A szülők ellenezték a frigyet, bár kiváló parti volt a jól kereső mérnök, — dehát „az egész falu rajtunk nevet majd" hajtogatták. A lány nem tágított. És akkor jutott eszükbe az életmentő paróka ötlete. Repülőgépbe ültek és leutaztak Kassára. Az esküvőt addig halasztgatták, amíg a paróka el nem készült és aztán boldogan vonult a vidéki kistemplomba az ifjú pár. Voltak olyan esetek is, hogy a tízéves kislány nem akart iskolába menni, mert egy szörnyű bőrbetegség elpusztította minden hajszálát, és iskolatársai csúfolták. Most, mióta parókája van, irigylik. A múltkor fiatal anya kopogtatott be Klemáékhoz. Egy babát hozott. A babának egyáltalán nem volt haja, mert lemállott róla a festék és lehullt a haj. A mester parókát csinált a babának is, mert a kislány, a baba tulajdonosa addig nem volt hajlandó tankönyvet a kezébe venni, amíg kedvenc babája régi pompájában nem ragyog. Minden embernek vannak álmai. A parőkakészltőnek is. Olyan találmányon töpreng, amely nem hajból készülne és mégis megfelelne a célnak és mindenki hozzájuthatna. Klema mester műhelyében meglepetés készül. Találmánya előrehaladott stádiumban van és talán még ebben az esztendőben kirukkol vele. Európai viszonylatban is egyedülálló dologról lenne szó. A mester gyakran jár külföldre, figyeli kollégái munkáit és öszszehasonlít. Hozzá is gyakran toppannak be külföldi vendégek. Klema Béla azonban bölcs ember és mielőtt saját szakállára teljesen befejezné munkáját, meghívott egy-egy neves parókakészítőt és képzőművészt. Beszélgettem velük is. Kivitelezhető, jó találmánynak tartják a dolgot. Dehát ismét van egy gond: a parókakészítő minduntalan belebotlik a paragrafusokba. Mert ha találmányát elfogadják, gyártani is kezdik, ki tudja, olyan előnyös szerződést köthet-e, amely számára is biztosítja a hasznot? A megérdemelt jutalmat? Már eddig is sok pénzt fektetett be a vállalkozásba, és nem szeretne másodhegedűs lenni egy esetleges új üzemben, ahol az ő álmait valósítják meg, de ahol ő csak gürcölhet ezerhatszáz koronáért. Iíatt^ CYÖP.GY