Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-13 / 15 . szám, Vasárnapi Új Szó

A KRIVÁŇ ALAT1 (Vilém Heckel felvétele) egy* korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTIA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A

kongresszusukra készülődő irók alig hallatják szavukat. Ha előző országos tanácskozásaikra gondolunk, melyeket szenvedélyes viták előztek .meg, s jó előre felkeltették a közvélemény érdeklődését, a mostaniról megállapíthatjuk: nagy hallgatás előzi meg. Ami a hallgatást illeti, a "történelem már nemegyszer bebizonyította, hogy csaknem minden esetben bizonyos korlátozások visszahatása. A hallgatás és sokak visszavonulása csak látszatigazság. Mert az író akkor is aktív, amikór nem hallatja szavát. A hallgatás náluk sosem fulladhat paszszivitásba, mert ez az állapot arra kényszeríti őket, hogy papírra vessék mindazt, ami bánatot okoz, ami örömöt, reményt ébreszt, hangot adva az emberekben rekedő szónak, akarásnak, vágynak. S ennek csak örülhetünk, mert olyan művekkel ajándékozhatnak meg bennünket, melyek hozzájárulhatnak egy újabb tisztulási folyamathoz, hogy élesebben körvonalazhassuk helyzetünket, s újra megleljük magunkban a teljesebb életre serkentő aktivitás mozgató erejét. A hallgatás azonban nemcsak az írók szavának hiányát jelenti, hanem bizonyos tevékenység, hozzátehetjük: eredményes tevékenység elhallgatását is. A Szlovákiai írók Szövetsége kidolgozta az új alapszabályzat tervezetét, melyet a kongresszus hagy majd jóvá. Sok új vonás szerepel benne, mely gazdagítja a kultúra humanista értelmezését a modern világban. Egy pontot mégis kiragadok belőle, mely sok mindenre fényt derít. Mégpedig a nemzetiségi kérdést, mely • tavaly oly heves vitát váltott ki a közvéleményben, egyes csoportokban, s a sovinizmus hínárjába fulladt volna, ha kommunista pártunk s a legfelsőbb állami, intézmények a gáncsoskodó, nacionalista szemléletű elemek makacs ellenkezése ellenére nem tettek volna konkrét lépéseket a problémák gyakorlati megoldására. Az egyik jeles szlovák író a tavalyi „szenvedélyes" vita napjaiban kijelentette: egy évezred óta együtt élünk, ezentúl is együtt kell élnünk! Ez a hangnem festi alá a szlovákiai írók új alapszabályzatát. Az értelmes emberek ^em pörösködnek egymással, hanem azt nézik, mi sisz'i előbbre közös ügyüket. (Folytatás a 2. oldalon)