Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-09 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

új úszómedence, ahol már a nyár folyamán elkezd* hetik a rendszeres foglalkozást a fiatal tehetségekkel. Több régi önkéntes sportvezetővel is beszélgettem, akik hajlandók részt vállalni a zselízi sport újjáélesztésében. Csak az a kérdés, ki kezdi el. Kemény kitartó munkára van szükség, hogy a reményeket tettekre, valóra váltsuk. Néhány zselízt sportember a nehéz körülmények között is azon fáradozik, hogy ne csak a szavaknál, és a reményeknél maradjon a város sportélete. Ha példájukat követné több zselízi sportember is, akkor talán már ebben az esztendőben új korszak kezdődne a város sportéletében. TOMI VINCE mmmatiL... Ha jól emlékszem, talán Királyhelmec sportéletével kapcsolatban írtam, hogy szinte hihetetlen, miszerint egy városnak, ahová közel háromezer diák jár iskolába, nincs tornaterme. Hasonló a helyzet Zselízen is. A különbség csak annyi, hogy a zselízi iskolákba „csak" kétezer diák jár, a magyar gimnázium épületében létezik tornaterem, de öt éve már használhatatlan. Hogy miért? — A tornaterem használhatatlansága a járási épltővállalat „munkájának" köszönhető — mondotta Gerő János, a magyar gimnázium igazgatója. — A második világháború évében épült tornaterem padlóját parkettel cserélte ki az említett vállalat, és t munka annyira jól „sikerült", hogy a tornaóra után a diákok úgy néztek ki, mint a kéményseprők. Tornázás közben a parkett alatti szurokréteg ugyanis összetöredezett, és ez aztán torna közben egészségtelen fekete porfelhő alakjában árasztotta el az egész termet. Igaz, négy iskola, valamint a kézilabdázók és a futballisták ls Ide jártak, de hát ez nem mentség az építővállalat számára. Amint az igazgató elmondotta, most újra parkettozták a tornatermet. Szeptemberre elkészül a központi fűtés és a teremben ismét megindulhat a sportélet. A megterhelés nem lesz olyan nagy, mint az elmúlt években, mert a szlovák iskola is kap szep

r temberig egy új tornatermet. Ezért remélhető, hogy tartósabb lesz az építővállalat munkája, mint az előző években. Zsellznek nagy szüksége van tornateremre. Hogy mit jelent egy ilyen kisváros sportéletében tornaterem, az a múltban is bebizonyosodott. AtANVOkAliMYOK... Nem véletlen, hogy Zselízen a sport akkor virágzott, amikor még használható volt a tornaterem, a város járási székhely volt és anyagiakban sem volt olyan nagy hiány, mint jelenleg. 1954—56-ban pl. Tóth Károly vezetése alatt a zselízi női ifjúsági kézilabdacsapat az országos bajnokságban szerepelt, a női felnőtt együttes pedig a II. ligában. A férfiak ugyan a nők mögött kullogtak, — a divízióban játszottak —, de ez is nagy siker volt akkor egy kisváros számára. Hogy milyen mozgalmas volt itt a kézilabdasport, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az ötvenes években még a csehszlovák női kézilabda válogatott ls Zselízen játszott edzőmérkőzést. Azt hiszem, újra fel lehetne újítani e labdajáték nagyszerű hagyományait. Főleg a nagy múltú női kézilabdázásra gondolok, mert például a két gitnnátételeket Zselízen is. Csak odaadó, lelkes emberekre lenne szükség, akik elkezdenék a minden bizonnyal eredménnyel járó munkát. Talán a két gimnázium lenne erre a legalkalmasabb hely. Nem a magyar gimnázium hibája, hogy az iskola fennállása óta nincs szakképzett testnevelő tanára az iskolának. A szlovák gimnáziumban ugyan képezett tanerő működik, de ez nem nagyon látszik meg az iskolán kívüli testnevelésen, jelenleg nagy reményeket fűznek a távúton tanuló Princker József működéséhez, akinek (gazán szívügye a testnevelés, féléves tevékenységéről csak dicsérő szavakat hallottam. Ö lehet az, aki új korszakot kezdhet majd a zselízi iskola sportéletében. A DOKTOR CS A ÍABOUtiGtt Egy fecske nem csinál nyarat — mondja a bölcs közmondás. Lehet. Azt azonban el kell ismerni, hogy a Zselízhez hasonló városkákban, ha uem is egy, de meglehetősen csekély számú önkéntes sportvezetői csoport „csinálja a nyarat". Pedig mennyit mérgelődnek, hányszor mondogatták már magukban, bogy otthagynak csapot papot. Nem így történt. Sportszeretetük, rajongásuk sokkal erősebb annál, hogy így cselekedtek volna. Ez is csodálatra méltó, de az már szinte hihetetlen, hogy egy kisváros orvosa, aki délelőtt a kórházban teljesít szolgálatot,, délután pedig beteglátogatásokra jár, minden szabad idejét a sportnak, a labdarúgásnak szentelje. Holott az ebben hasonló állásban levő többi ember éli a megszokott kispolgári életét, mit sem törődve környezetével. Dr. Szikora Raymond, a zselízi kórház szimpatikus fiatal orvosa kényelmét feláldozva él-hal a sportért, a labdarúgásért, a zselízi labdarúgásért. Pedig nem is „bennszülött". — A gimnázium tornatanára szerettette meg velem a sportot — mondja a Fülekről származó fiatal doktor. — Pozsonyi egyetemista koromban például előfordult velem, hogy egy-egy jónak ígérkező füleki meccsre hazautaztam. Két évvel ezelőtt, amikor Zseliz kiesett az 1. A osztályból, dr. Szikora lett a sportkör elnöke. Eredetileg nem akarta vállalni ezt a tisztséget, de ami< kor látta, hogy a kiesés okozta elkeseredés a csa-< patot széteséssel fenyegeti, a sportszeretet felülkerekedett benne. — Talán már sokat is hangoztatom, de állandó anyagi gondokkal küzdünk. Ezeket a nehézségeket különféleképpen igyekszünk megoldani. Sokszor közös akciót szervezünk a kultúrotthonnal és a jövedelmen megosztozunk. Hogy megtakarítsuk a fuvarpénzt, a játékosokat majdnem minden alkalomkor orvos barátaimmal és a lelkes vezetőkkel gyakran személygépkocsikkal szállítjuk a mérkőzésekre. Hát így segítünk magunkon. A szegény ember vízzel íöz. A zselízi intézményektől minimális anyagi segítséget kapunk, az állami birtok vezetősége például hallani senj akar az anyagi támogatásról. így tehát majdnem önmagunkra vagyunk utalva, de mi reméljük, hogy fáradozásunkat siker koronázza majd. A labdarúgó együttes sikereiben szerzett érdemeket szerényen visszautasította a sportkör elnöke. Elmondta, hogy eleinte még csak akadnak önkéntes sportvezetők, de amint tornyosodni kezdenek a gondok, megfutamodnak. Néhány nevet említ (Bogya, Pásztor, Kormosi, Saskőij, akik fáradhatatlanul intézik a csapat ügyes-bajos dolgait. A zselízi labdarúgóknak egyébként reményük van arra, hogy feljebb jussanak, mivel az őszi idény után most már az élcsoportban vannak, és az átszervezés következtében több csapat jut felsőbb osztályba. Szabó Lajos edző minimális anyagiakért látja -el a csapat edzői tisztségét, és nem is rosszul. A zselíziek meg vannak elégedve munkájával. Ha feljebb kerülne a csapat, akkor ez a siker azt a maréknyi önfeláldozó sportembert dicsérné, akik a nehéz időkben is kitartottak a zselízi futballisták melA

mikor a közelmúltban a kulturális rendezvényeiről híres hatezer lakosú Zselízen jártain, esett az eso, olvadt a hó, az embert mindenütt locspocs fogadta. Ezt az évszakot (átmenet a tél és a tavasz között) nem nagyon kedvelik az emberek, de érezve, remélve a tavasz közeledtét „eltűrik" az idújárás szeszélyes tréfálkozásait. A város sportját szívükön viselő, segíteni akaró önkéntes sportemberek is (sajnos kevés van belőlük) bizakodással várják a zselízi sportélet megújhodását, annak ellenére, hogy Zselízen is, meggyőződhettem arról — amit már eddig is számtalanszor tapasztaltam a dél-szlovákiai városokban — micsuda nehézségekkel küzd jelenleg a vidék sportélete, sportmozgalma lett. NBTIfflZ A JDVÜ...T Kitavaszodik-e a sportéletben is? • Kevés az önkéntes sportvezető • Tornaterem nélkül • A labdarúgok nehéz helyzete zium, a magyar és a szlovák iskola diákjainak nyolcvan százaléka leány. Nöl munkaerők dolgoznak a kórházban, az ékszergyárban stb. Játékosokban tehát nem lenne hiány; Léván is sokan játszanak zselíziek, azok is visszajönnének a hívó szóra. Valaki most újra az anyagiakkal érvelhetne. Igen, ennek előteremtése gondot okoz egy olyan kisvárosnak, ahol semmilyen nagyobb üzem vagy gyár nem létezik. De egy alsóbb osztályú bajnokságban való részvételhez bizonyára meg lehetne teremteni a felSok kishitű ember erre csak legyintéssel válaszolna. Pedig nincs igazuk. Azok cselekszenek helyesen, akik nem ijednek meg a nehézségektől, akik bíznak a jövendőben, a jövő őket igazolja majd. Zselíznek sportban múltja van, és minden bizonnyal jövője is. A magyar gimnázium igazgatója megnyugtatott, hogy a tornaterem rendbehozatala után új sportélet kezdődik iskolájukon. Minden bizonnyal így lesz a szomszédos szlovák iskolában is. Épül az Lipták, Virág, Iliig- Fasanga, Dávid és Bresz- f . Í tovszký. Szerény sportemberek a zselízi futballisták. Csendben, szorgalmasan készülnek a tavaszi idény mérkőzéseire. Nem titkolják, tovább jutni, kön a mhüpi | ÜJSZO Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 3ÍÜ-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Teleion: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Üj Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 4S/VII.