Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-02 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. március 2. A NAP kel: 8.24, r.V"igS2lk: 17.30 őrakor. A HOr.D '•: :1: 15.30, nyugszik: 5.53 ftcn­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUJZA — ANKZKA nevfi kedves olvasóinkat. • 1817-ben ízületeit ARANY JÁNOS kOltfl, Pe.öíl pályatársa, a magyr. visr­ses epika legkiowcii:tl(5bb miivelője (+1817). f) 1C24­ben született BKI5SICH SMETANA cseb zaaassciső, a cseh zene legncgyobb kezdeményezője (+1£")4). íä 1859 ben született SOI.OM ALEJCHEM jelentős xsldó íré (+1918). • 1319-ba» Moszkvában ezen c. napon kezdődött a IIK lutCína­cionálé alakuló kongresz­sxnsa. Javaslatéi bírálatok Olvasóinktól hetenkíat lüisb levetet kapunk, amelyektoa Javaslatokat tesznek k3 !-!nKJS rovatok Indítására, kütéaJíéla cikkek kfizlésóre. Mt' eia egyezer megírtuk a i • a, mennyire örülünk m 8tleiek­nek és jnTaslataknoV, ftriíttdl azonban sxeretnénlt aai is hozzátenni, hogy aluli) (jjrlk elképzelés megvalôsltč%« !ekar tétlen. Egyik kassal aéveifiaS szemrehányást. tett, hogj Kissi közöltünk arról a sxfitísxuä-. ről* cikket, akit ügy kodvalt gyerekkorában. M6«ik ajva­sénk azért nelfextel vtak, mert nem tudtuk neki kike­resni a klgyóméreg-keri&iskciia­lemmel foglalkozó fatm.tíi M-*­zöit hírt. Mésnk -.lasami' ugyanazt szeretnék I£ti>l .t3 Oj Szóban, mlat a töfebi *ti» vák, cseb és magyar tagban együttvéve. Sajnos, o sek elvan kívánságok, amelyeket Ir-RÍobb akasatunk mellett sem iflije­sltbetünk. Munkánknak írúat nyos keretet szab az ts. bogy az Oj Szó politikai Er.|>!lap. Valamennyi fijságnak megvan a profilja, és ezen beiül Igyek­szik kielégíteni az elvtasök Igényeit. Nem kívánhttja sen­ki, hogy egy bizonyos tfcvjedal­mü lapban megtalSIja tritdBZt, BmK tucatnyi más kö­zöl., Igy természetese,< t.ltólg akadnak majd olyanod, a&ik a szerkesztőség minden igyeke­zete ellenére ls más t&f 'rJmat, más elrendezést, máj VÉpsfcet stb. várnak az Oj SxAiút, Ezak száma azonban jelentéktelent. Ezúttal mégis róluk irtunk né­hány szót, talán ez ls hozzájá­rul ahhoz, hogy legkúzele Ili) a kéréseik reálisabbak, teljesít­hetők legyenek. Gyakran kapunk szčBtvchá­nyást azért is, mert olyiEü feí­refyet, érdekességeket k'l^Hlnk, amelyeknek valódiságét két­ségbe vonják. Igy veit sa legfitóbb a fecsegésl vt!ágv»­kordot felállító 42 évre ztäil­ch| férfival. Sokau axt siewot­nék, ha ellenőriznénk r fcír valódiságát. Sajnos, etre aines lehetőségünk, hiszen « szer­kesztőségünkbe naponta 4rke­xő t több száz hir egy türeáéiaé­nek az ellenőrzése is iicpnlíat veane igénybe. Igy fctfnyiele­uek vagyunk elhinni a (^ügy­nökségeknek sokszor {Jbst.it­lennek tűnő jelentéseit Í3 ás magelégedni azzal, hogy a lag­ya|ószínfitlenebbnek tlmi <!ol­gokat nem közöljük. Akkor vi­szont fennáll annak a Icüntü­sége, hogy másnap szerarsbá­nyp levelet kapunk, bogy a töübt újságban közölt örrfoit 53­ség miért maradt kl «3 Sj Szóból. Ogy hisszük azeufcíia, hogy ez a probléma nem clyan veszélyes. Lapunk következő számában közöljük Bábi Tibor A cipás eimfi tárcáját, Lányakcaľs — asszonyoknak címen versss összeállítást találnak sólnk. Közöljük Vas Gorában Raftvailatás eimfi elbeszélését, Írunk a pozsonyi m>mk£5:n«i­galom századik, jubllctiiii ln­jhrtdnlójérói. A SZERKS««Tt>&äS Hamis dilemma A vita idestova egy esztendeje folyik. Akkor kezdődött, amikor tavaly áprilisban a párt akcióprogramja világosan leszögezte: K demokratikus önkormányzat megteremtése érdekében a vállalatok­nál megalakulnak a dolgozók tanácsai. Azóta sok minden történt. Olyan dolgok, amilyenekre nem szá­mítottunk, amelyek tevékenységünknek nemegyszer határokat szab­nak, amelyeket gyűjtőnéven realitásnak nevezünk. Ilyen realitás például, hogy vannak szövetséges országok, amelyek a dolgozók tanácsait a revizionizmns megnyilvánulásának tartják. Ennek ellenére is több vállalatnál megalakultak a dolgozók ta­nácsai. Ezeket hivatalosan egy ideig a „kísérleti" jelzővel látták el. Experimentumnak tartják őket. Ilyen kísérlet például a plzeiii Skoda Müvekben működő tanács, amely tevékenysége során az or­szág legnagyobb gépgyárában már igazgatót ts választott. A vállalatok zömében azonban napjainkban még a „megalakít­suk? — ne alakítsuk meg?" kérdéspár foglalkoztatja az embe­reket. A vállalatokról szólő törvény kidolgozási folyamatát szemlélve és a szakszervezeti vezetők véleményét tanulmányozva örömmel állapíthatjuk meg, hogy mégiscsak megalakulnak majd mindenütt a vállalati tanácsok. Szükség lesz rájuk, főleg azért, hogy a „tár­sadalmi tulajdon" fogalmát a dolgozók ezután már ne elvont foga­lomként, hanem konkrét viszonyként értelmezzék. Vajon mivej érvelnek azok, akik úgy vélik, hogy a vállalati ta­nácsok szükségtelenek? A direktív irányítási rendszer emlőin nevelkedett gazdasági ve­zetők ezrei így teszik fei a kérdést: vagy demokrácia, vagy fe­gyelem. Más szóval: vagy megalakulnak a dolgozók által demok­ratikusan választott tanácsok (és akkor továbbra sem lesz fegye­lem), vagy nem alakulnak meg — és akkor a fegyelem megterem­téséhez meglesznek a feltételek. Hamis ez a dilemma! Elsősorban azért, mert a szocialista épités eddigi húszegynéhány évének tapasztalatai azt bizonyítják: akkor lazult meg a fegyelem, amikor legjobbau dühöngött a direktív irá­nyítás, amikor mindenható volt a centrum. Országos, vállalati és üzemi viszonylatban egyaránt. A társadalmi vagyon sorsa iránti közömbüsség akkor mélyült el, amikor beszéltünk ugyan a közös­ségi érdekről, de az anyagi érdekeltség semmibe vevése miatt a dolgozó, az egyén saját érdekét a társadalmi érdektől igen távoli­nak látta. A vállalatokról szólói törvény értelmében a tanácsoknak jelentős jogkörük lesz. Vajan milyen lesz ez a jogkör? Vajon mit érint? Semmi esetre sem az igazgptó és a többi felelős gazdasági ve­zető operatív, mindennapi tevékenységét. A vállalati tanácsnak elsősorban a koncepciók kérdésekben lesz komoly beleszólási joga. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy egy-egy nagyvállalat távlati ter­vének, beruházási és fejlesztási koncepciójának a kidolgozásához hozzáértő emberek szükségesek. Tehát a tanács tagjainak is — amellett, bogy a dolgpzók érdekeit politikailag is képviselik — hozzáértő embereknek Kell lesniük, akik szükség esetén a színvo­nalas opponens szerepében isi fel tndnak lépni ax Igazgatósággal saemben. Ax Ilyen vállalati tanács kétségkívül színvonalasan képviselheti a dolgozók érdekeit. Anélkül,, hogy szfik látókört lenne, anélkül, hogy ne gondolna a halnapra.,A közéleti szenvedéllyel ás jó szak­tudással megáldott vállalati tsmücstagok Igy a tényleges demokrá­cia támaszai lehetnek,, de egyúttal a fegyelem megszilárdításáért is sokat tehetnek. TÖTH MIHÁLY Európai szernleűton A nypgati világ látványost eseménye Nixon amerikai elnOk európai bemutatkozó látogatása. Az amerikai sajtó feltűnően hangoztatja Nixon kilencnapos európai látogatásának udvarias­sági, ceremoniális Jellegét, bár nem hallgatja el, hogy a főbb nyugat-európai metropolisokban tett látogatása során Nixon a legidőszerűbb világpolitikai kérdésekről ls beható eszme­cserét folytat felelős államférfiakkal, s előtérben szerepelnek az európai—amerikai együttműködés erősítésének kérdései. Washington eleve tartózkodik minden állásfoglalástól, mivel a látogatás, Illetve a tárgyalások eredménye kétes. Nem véletlenül lett Nixon körútjának első állomása Brüsz­szel, a NATO székhelye. Az elnök maga is hangoztatta, hogy „a z európai egyensúlyt biztosító" NATO további erősítéséről fog tárgyalni, arról, hogy azí érdekelt nyugat-európai államok nagyobb mértékben vegyék ki részüket a közös védelemből, Illetve a vele járók kéltségek fedezéséből. Mindig kellemetlen, ha: további érvágást kívánnak az államkincstártól, most azon­ban felettébb kínos, hogy akkor kívánják nagyobb terhek és áldozatok vállalását az „egyesült Európától", amikor abban legnagyobb a széthúzás. Franciaország a Nyugat-európai Unió munkájában tanúsított passzivitásával, Illetve bizonytalan időre történt visszavonu­lásával, félreérthetetlenül éreztette, hogy továbbra is igényt tart európai vezető szerepre, és szembehelyezkedik minden olyan kezdeményezéssel, amely a francia álláspont aláásását jelentené (Anglia becsempészése a Közös Piacba, a közel-keleti kérdés eltérő megítélése). A tábornok-elnöknek és a párizsi angol nagykövetnek titkos tárgyalásairól elterjedt hírek, — melyek szerint De Gaulle hajlandó lenne Angliát partnerként elismerni egy, a Közösi Piac és at NATO feloszlatása után ki­alakuló európai közösségben, ha Anglia garanciát adna az amerikai befolyás teljés kiszorítására, — méginkább felzak­latták a kedélyeket. London most felháborodottan tiltakozik az állítólagos ka­csahír ellen, s minduntalan hangoztatja a „különleges angol— amerikai viszonyt", anjit Nixon sem felejtett el kiemelni az angol fővárosban. A francia—amerikai viszony alakulásán aligha változtatnak Nixon és De Gaulle udvarias tárgyalásai. Washington hiába kecsegteti Párizst új politikával* a tábornok-elnök állásfog­lalása egy kérdésben merev: amerikai befolyástól mentes Eu­rópát akar, amelyben a franciákéi lenne a prímszerep. Am. Itt van még a bennl állana Katonailag és gazdaságilag nem lebecsülendő pantnere az Egyesült Államoknak, s az európai vezető szerepre tartott igényét nem szajkózza oly ne­vetségesen, mint De Gaulle. N yiugat - N é me t ers zég tekintélyét újabban a márka rendkívüli megerősödése ls öregbítette. A bonni állam azonbaa veszélyes partner egy Washingtonnal szövetséges „egyesült Európában". Jól-rosszul leplezett revan­sista terveivel ugyanis az európai béke útjában áll, s nemcsak egyes szocialista országokat veszélyeztet, hanem a második világháború eredményeinek felülvizsgálása ürügyén bármelyik szövetségesével is viszálya támadhat. Ezenkívül — mint a legutóbbi nyugat-berlini viszály is mutatta — bármikor kelle­metlen akadályokat gprdíthet a szovjet—amerikai közeledés útjába. Nixon- útjának eredményességéről nyilván nem fognak ódá­kat zengeni. Ám az elnök közvetlen kapcsolatok révén pon­tosabb képet alkothat magának az európai helyzetről, s ennek megfelelően alakíthatja az USA jövőbeni politikáját. Külpoliti­kai főtanácsadójának, Kisslngernek kijelentéseiből vélve, Wa­shington sokkal diplomatikusabb. módszereket fog alkalmazni Európában is, mert ai diktálás régi merev politikája annyi­ra elavult, hogy mindenütt csődöt mond, s erre a Fehér Ház­ban is rájöttek. LÖRINCZ LASZLO -- _ • f Jj, , í" "í VV Silll s Ü síl mÉsäň^ Egy kép Nixon elnök európai körútjáról. Az amerikai eUiökfl: Harold Witson angol miniszterelnök fogadta a londoni' repü­lőtéren. (CSTK — külföldi képszolgálat J Zsákutcába jutbttak a vietnami helyzet békés rendezéséről folytatott púrizs* tanácskozások. A háború folytatódik... Ez volna az eljenség.. .?• (ypi felv.) A fövő évi sívilágbafnokságra készül a Magas-Tátra. Kiszéle­sítik és úffáépítlk az egész Tátrát átfogó műutat, átvágják a veszélyes útszakaszokat, új oölgyhidakat építenek, új bur­kolatot kap az út. Mlnéez kb. 580 mtlltó koronába kerül. Az építők télen ls dolgoznak, fele nleg támfalakkal látják el a töltést. (G. Bodnár felv. — CSTKJ Atlanti artistaygyrtöksécj Nixon, Wilsonnak: „iá, majd értesítjük"

Next

/
Oldalképek
Tartalom