Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-09 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP i 1969. március 9. A NAP kek 8.10, nyugszik: 17.40 órakor. A HOLD kel: —, nyugszik: 8.05 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRANCISKA nevű kedves olvasóinkat • 1814-ben izfiletett TARASZ GRIGORJEVICS SEV CSENKO ukrán forradalmár kdltfi (+1861) • 1874-ben született LÖVIK KAROLY író, ňfságlró, a századforduló félbemaradt realista magyar novellairodalmának komoly tehetsége (+1915) • 1904 ben született JŰLIUS DORIS, a szlovákiai munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége • 1914ben halt meg PAVOL MDD RON szlovák politikus (szül.: 1835) • 1934-ben született j. A. GAGARIN, az első szovjet űrhajós (+1988). Nem udvariasságból mondjuk Női olvasóink remélhetőleg nem voszik tőlünk zokon, hogy a nemzetkőzi nőnap alkalmából, amikor ajándékot illik adnunk, és elismerő, köszönő szép szót kell mondannnk, a szívből jijvfi jókívánságokon kívül kéréssel is fordulunk hozzájuk. A kérést viszont az Indokolja, hogy tisztában vagyunk vele, olvasóink táborának nagy részét, sőt nagyobbik részét, éppen a nők teszik. Félreértés ne essék, mi erre nem csak most, március 8. táján „döbbentünk rá", . hanem már régen tudjuk. S nemcsak tudjuk, hanem lapunkat is e felismerés szellemében szerkesztjük, Illetve — szerényebben szólva — erre törekszünk. Persze az Oj SZÖ nem női lap. Ennél sokkal szélesebb, átfogóbb, sokrétűbb a küldetése. Viszont a tárgyilagos kritikus nemcsak a Család—Otthon rovat meghonosodása, a gyermeknevelési, a pedagógiai kérdések előtérbe kerülése alapján Ítélheti meg, hogy ebben a vonatkozásban is tisztában vagyunk szerepünkkel, feladatkörünkkel. Végeredményben a Iapnnkban megjelenő Írásoknak nagy része, — ha közvetve is, — érdekelheti és érdekli is a csehszlovákiai magyar nőket. Ennek tudható be, hogy megnyugtató biztonságérzettel támaszkodhatunk női olvasóinkra. Ez így igaz, de ez semmikép sem jelentheti a babérokon pihenést, nem plántálhatja belénk azt a tudatot, hogy kapcsolatunkban már minden rendben van, nincs min változtatnunk, javítanunk. Sok eszköze és módja van annak a számottevő rétegnek, amelynek társadalmi hozzájárulását egyesek sajnos még lebecsülik, s amelynek szintén érdeke, hogy a uagyobb fokú tudás, tájékozottság, műveltség közvetítésével jelentőségének megfelelő részt vállaljon a közügyek intézéséből, s így a gyakorlatban maradéktalanul érvényre juttassa egyenjogúságát. Kérésünk éppen ezzel a követelménnyel áll szerves kapcsolatban. Szeretnénk, ha női olvasóink nyíltan és őszintén tudatnák velünk: ml az, ami leginkább megnyerte tetszésüket lapunkban, s miről szeretnének gyakrabban értesülni. Űrömmel fogadunk minden észrevételt, elsősorban a konkrét elképzeléseket, javaslatokat és ötleteket, de egyben a hibáinkra és fogyatékosságainkra rátapintó bírálatot ls. S nem az udvariasság diktálja, amikor kimondjuk: igyekezni fogunk eleget tenni minden ésszerű és megvalósítható óhajnak. A Vasárnapi Oj Szó következő számában két, képekkel gazdagon illusztrált oldalon számolunk be olvasóinknak a Csemadok X. közgyűlésén részt vett küldöttek véleményéről, elképzeléseiről, írunk a továbbtanulás lehetőségeiről, közlünk elbeszéléseket, verseket és természetesen közzétesszük a rejtvényversennyel kapcsolatos további anyagokat ls. A SZERKESZTŐSÉG A „minőség éve" ne legyen csupán mozgalom! Jól emlékszem arra, mit jelentett mintegy három-négy évtizeddel ezelőtt a Schmoll, Oetker, Singer, vagy a Meinl név a vásárlóközönség körében. Akinek elég pénze volt, Schmoll-pasztát használt lábbelije tisztítására vagy fényesltésére, Oetker „fehérfejes" port a kalács, sütemény, torta sütésénél, legszívesebben Singer-varrógépet vásárolt és — amennyiben hódolt a kávézásnak — a Meinl cégjelzést viselő kávét itta. Senki se vádoljon azzal, bogy a „régi, jó idők" védelmezője vagyok, vagy a külföldön még ma ls közkedvelt gyártmányok propagálóinak a sorába állok. Őszintén bevallom: semmiféle provízióm sincs abból, hogy a fenti cégeket „propagálom". A fent említett nevek azonban sokak emlékezetében még ma is élnek, mert minőséget jelentettek. Miért írtam a fenti bevezető sorokat? Azért, mert a magam részéről kissé túlzottnak, bár nem célszerűtlennek tartom, hogy a közelmúltban kihirdetett „mniőség évét" mozgalommá kívánják „avatni". Szó szerint idézem a ČSTK közlését. ,,A kormány megvitatta a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság javaslatát, miszerint ez idén országszerte meg kell szervezni a minőség évét, mert a gyártmányok, a termékek kifogástalan minőségéről való fokozott gondoskodás jelentősen hozzájárulna népgazdaságunk megszilárdításához, aminek alapvető feltételeit gazdaságreformunk biztosítja. A kormány nagyra becsüli a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság kezdeményezőkészségét és teljes mértékben támogatja elgondolásait." Van-e azonban szükségünk egy kellemetlen mellékzöngéjű „mozgalomra" ahhoz, hogy termékeink nemcsak a belföldi piacon, hanem külföldön is megnyerjék a vásárlók tetszését, s nagyobb sorozatokban gyárthassuk és értékesíthessük őket? Miért gyártunk még ma is sok milliárd korona értékű árut a raktárok számára? Miért elégedetlenek vásárlóink — ne lássunk bennük csupán a fogyasztókati — a kínálat minőségével? Miért nincsenek tekintettel kölcsönös követelményeikre a legkülönbözőbb árut gyártó dolgozók? Miért panaszkodik az építőiparban tevékenykedő munkás, hogy nem kap tv-készüléket, vagy a textilipari dolgozó, hogy a cipőgyár nem készít Igényének megtelelő lábbelit...? Tudomásunk szerint — nagy ünnepségek közepette — március vége felé hirdetik kl Prágában hivatalosan a „minőség évét". Kétségtelenül kezdeményező, bár kissé megkésett „mozgalom" veszi tehát kezdetét. Azért megkésett, mert a „Made in Czechoslovákia" jelzés, sajnos, az ntóbbi években — tisztelet a kivételnek — vesztett a ragyogásából. Még kevésbé érvényesülnek, illetve hódítanak teret a hazai és a külfüldi piacokon az egyes gyárjelzések, nevek, emblémák, védjegyek. Ez pedig baj, hiszen, mint a bevezetőben — nem célzatosság nélkül — jeleztük, ennek ls megvan a jelentősége. A minőség — értékeljük műszaki, esztétikai, hasznavehetőségi vagy egyéb szempontokból — nagy szerepet játszik az értékesítés terén. Hasonló jelentősége van egy-egy gyár jó hírnevének is. Iparunk fejlett, sokoldalú. Tud jó, világszínvonalú gyártmányokat termelni. Sok persze még a kevésbé jó áru is. A világ hajlandó kereskedni velünk. Előttünk áll egyrészt a tavaszi brnól árumintává sár, majd a szeptemberben ugyancsak Brnóban megrendezésre kerülő nagy gépipari seregszemle. Ezenkívül számos külföldi, neves árumintavásáron is bemutatjuk termékeinket. Kínálat nélkül nincs értékesítés, az ntóbbi feltétele pedig a minden szempontból — a világszerte érvényesülő konkurrenciát is figyelembe vévő — kielégítő minőség. Ezért kell mindennapi knmoly feladatunknak tartanunk a minőség kérdését. És ezért kell keresnünk nap nap után — nem csupán a „minőség évében" — gyártmányaink színvonala emelésének lehetőségeit. DÓSA JÓZSEF Nyugat-Berlin után Szerdán lezajlott a Nyugat-Berlinben megrendezett, s az európai közvéleményt már hetekkel előtte idegesítő nyugatnémet elnökválasztás. A szavazás harmadik menetében egyszerű szótöibbséggel dr. Gustáv Heinemannt választották az új bonni államfővé, Lübke utódává. Heinemann személyét nem kell külön bemutatnunk — Arcképcsarnokunkban már akkor foglalkoztunk vele, amikor pártja őt az elnöki tisztségre jelölte. Pozitívmumként könyvelhetjük el hogy tisztább politikus kerül az elnöki székbe, mint amilyen a náci múltú Lübke volt, mert Heinemann határozottan polgári demokratikus arcélű politikus. A szociáldemokrata államelnök személyéhez azonban nem fűzhetünk vérmes reményeket. Egyrészt a nyugatnémet szociáldemokraták erősen a burzsoázia uszályában sodródnak, másrészt a hatalmi csoportosulások közölt az elnöknek aligha lesz különösebben döntő szava. Az elnökválasztás egyébként a kormánykoalíció erőviszonyait ís tükrözte. A fekete—vörös nagykoalícióban a jelek szerint erőegyensúly van. A szociáldemokrata elnökjelöltre leadott szavazattöbblethez a koalíción kívül álló pártok, elsősorban az FDP, is hozzájárultak, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a kereszténydemokrata partner gyengébb helyzetbe került volna. A választási küzdelem — a pártonkon belüli, majd a két párt közötti kampányban, végül a Bundestag provokatív nyugat-berlini ülésén csupán presztízskérdésből folyt, mert a bonni politikusok az elnök személyétől eleve nem várnak változásokat a nyugatnémet politikában. A bonni államelnök megválasztásával nyilván lecsillapodnak a Nyugat-Berlin körüli kéraések okozta izgalmak. Mint várható volt, Nyugat-Berlin nem vált egy újabb háborús konfliktus tűzfészkévé, bár az lehetett volna. A szovjet részről tanúsított higgadtság és józanság meggátolja azt, hogy egy szikrától robbanás következzék be. Egyes nyugati polgári lapok hatalmi presztízskérdésként kezelték a nyugat-berlini Bundestag-ülés kérdését. így is lehet értelmezni a dolgot. Most az a kérdés, kinek a presztízse szenvedett csorbát? Bonn nyugat-berlini jelenlétével sem cáfolta meg azt a nemzetközi okmányokból kivilágló Igazságot, hogy Nyugat-Berlin különleges státusú város, egyik német államhoz sem tartozik. Bonn a jövőben sem gyakorolhat felségjogokat Nyugat-Berlinben. Tehát az elnökválasztás színhelye körül űzött veszélyes, eléggé naiv játékával csak azt a gúnyos megjegyzést érte el, amellyel egyes nyugati polgári lapokban illették: Legközelebb majd Togóban rendezhet elnökválasztást. Ez nyilván célzás arra, hogy Togo valaha német gyarmat volt, s olyan címen, mint ahogyan a hozzá nem tartozó Nyugat-Berlinben elnökválasztást rendezett Bonn, ugyanezt a közben önállóvá lett Togóban is megtehetné. Bonn elérte amit akart: Nyugat-Berlinben választották meg az új nyugatnémet államelnököt. Am többet vesztett presztízséből, mint amennyit céljának elérésével nyert. Európa népei — nemcsak a szocialista világ — úgy tekintenek Bonnra, hogy a békével kapcsolatos szavait nem lehet készpénznek venni, mert céltudatos hatalomra törése miatt a legkisebb gesztusokra sem hajlandó. Pedig erre várt a világ. U L. A héten felbocsátott Apollo 9. amerikai űrhajó három pilótaja: Russel Schweickart, Dávid Scott és james McDlvitt. f A.FP felvételei A nyugat-európai körúton járt Nixon amerikai elnök a párizsi Elysée-palotában megbeszéléseket folytatott De Gaulle francia elnökkel. (T1PI felvételei A bonni nagysütődében... (Oganov rajza) A CSKP feladata és kötelessége, valamint történelmi felelőssége, hogy átvezesse a nemzetet ezen a bonyolult és nehéz időszakon. Ehhez szükségünk van az összes dolgozók és a társadalmi szervezetek támogatására — mondotta a Szakszervezetek VII. kongresszusán A. Dubček a CSKP KB első titkára. (CSTK — felv.)