Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

N agy gondban vagyok. Estebéd óta fő a fejem. Cikket írok Mátyás király Korviniáiról. Már majd leragad a szemem az álmosságtól, hiszen az éjszaka is ezzel bíbelőd­tem. Belép a fiam. Kezében térkép. - Papa - mondja bátortalanul. - Te még nem alszol? Elmúlt tíz óra. Újra megszólal a piros papucsra omló pizsamából. - Papa? - Mit akarsz? - kérdem szigorúan. - Valami fúrja az oldalamat. Ilyenkor estéli tíz óra után? Ráismerek a kölyökre, ez az én fiam. - Kérdezhetek? - Persze. Persze, hogy kérdezhetsz. KCllél apának lenni Mert a világért sem utasítanám vissza. Hadd palléro­zódjon a feje. Hadd tanuljon az okosabbtól. - Ez itt a térképen a Fekete tenger - mutatja. - Igaz-e, hogy a színe is fekete? - Dehogy, fiam — mondom. - Csak a neve „fekete", a színnek nincs semmi jelentősége. Éppen olyan, mint a többi. Mintha megnyugodott volna. De ott áll előttem. Nagy pizsamában kis töltelélt. - Papa? - Mit akarsz megint? - Ezek szerint a Vörös-tenger színe sem vörös? - Persze, hogy nem. Ugyanúgy vagyunk, mint a Fekete­tengerrel. Az egyik neve vörös, a másiké fekete. - Akkor hogy állunk a Csendes-óceánnal? A valóság­ban is csendes? - Szó sincs róla, fiam. Ha vihar van, emeletnyi hullá­mok tarajoznak rajta. Ha pedig emeletnyi hullámokat vet tükrén, minden lehet, csak éppen csendes nem, igaz? - Papa - néz rám csodálkozva, - te milyen okos vagy. Amikor ilyeneket mond, olyan nekem, mintha a szívemet hájjal kenegetnék. - Akkor ezek szerint a Fekete Körös sem fekete, a Fehér Körös sem fehér, a Sebes Körös folyása sem sebesebb, mint a többié. - Igy van — feleltem, s rögtön az jár az eszemben, hogy nincs csodálatosabb a modern pedagógiánál, amely türe­lemre inti a szülőket. Akkor folytathatom. Hol si tartok? Hogy si hívják azt a szerzetest, aki Firenzében másolta a reneissance király Missáléját? De megint nyílik az ajtó. - Kérdezhetek? - Persze, hogy kérdezhetsz. De csak okosat, mert látod ugye, hogy dolgozom... Hát halljuk! - Mondd meg nekem, hogy mikor halt meg a Holt-ten­ger? A gyerek alighanem észrevette, hogy a modern pedagó­gia sem tud ülve tartani, mert anyja szoknyájához menekül és az ő védőszárnyai alatt elinalt lefeküdni. Alighanem megengedné a szerkesztő úr, hogy itt befe­jezzem, de én mégis idebiggyesztek egy mondatot. Ahogy az ajtót becsapta, a durranáskor jutott eszembe, hogy Attavante mesterről van szó. SZOTS ISTVÁN ® Dicséret — Boldogan mondhatom, drá­gám, hogy az én férjem rend­kívül finom ember. Nem kia­bál, és nem veszekszik ... — Igen? És mondd, mióta él­tek külön? ® Az érzés — Te, én úgy érzem, hogy a férjem nem szeret. — Igen, és miből sejted? — Hát abból, hogy már há­rom éve nem Jött haza. £ István király A nem éppen éles elméjű Arisztid egy napon lélekszakad­va toppant be Tasziló barátjá­hoz. — Képzeld, Tasziló, láttam István királyt. — Bolond vagy, hiszen ő több mint ezer éve nem él. — Igaz, igaz, de én mégis láttam. Mielőtt Idejöttem, a vil­lamoson ültem, szemben velem egy öreg aggastyán. Egyszer csak betoppan egy idős bácsi és így szól a velem szemben ülő öreghez: — Szevasz, Pista! Hogy vagy? Már ezer éve nem láttalak! FELEKI LÁSZLÓ: ® Skót vicc A skót leányzó, akinek egy fiatal orvos csapta a szelet, sír­va meséli a barátnőjének, hogy szakítottak. — És persze — csóválja a fejét a barátnő — visszakérte az ajándékokat. — Nemcsak, hogy visszakér­te =-' szipogta a lány, — de felszámolt harminckét vizitet. • BARÁTNŐK BESZÉLGETNEK — Képzeld, drágám, két év­vel ezelőtt még az őrületig sze­relmes voltam Péterbe, és ma már ki nem állhatom! — Látod-látod, mennyire vál­toznak ezek a férfiak! 9 Barátok beszélgetnek — Tudod, én most rettentő nagy gondban vagyok. Képzeld el, álmomban beszélek. — Kérlek, szerintem ez nem olyan borzasztó. <=-• Bizony az, mert a kollé­gáim kinevetnek. — Milyen kollégák? — Hát azok, akikkel egy he­lyiségben dolgozom. SZERELEM AZ ÉLŐK VILÁGÁBAN Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket Iái meg imádottján, amiket más nem vesz észre. A szerelem semmihez sem ha­sonlítható. Olyan, mint a szere­lem. • A zsarnokok nemi élete rend­szerint hiányos. Ezért erőszakol­nak meg egész országokat. • Elet szerelem nélkül körülbelül annyit ér, mint szerelem élet nél­kül. • Tökéletesen összeillő házaspár! Ami az egyikből hiányzik, az a másikban sincs meg. A boldogságnak nincsenek technikai előfeltételei. • A szerelmes annyira önző, hogy még saját érdekeit sem ve­szi figyelembe. Szöveg nélkül (PARDON — NSZK) ® Favicc A kocsmába egy kisfiú lép be, és így szól: — Kéjek szépen egy nagy kojsó söjt. — Ejnye, fiam, nem szégyel­led magad, kisfiú létedre és Ilyesmit kérsz? — Hát akkor kéjek szépen egy kis kojsó söjt. 0 A titkárnő — Igazgató elvtárs, mielőtt elfoglalnám titkárnői tisztsége­met, figyelmeztetem Önt, hogy elvált asszony vagyok és őt gyerekem van ... — Igen? És mondja, ezen kí­vül még mit tud? TALÁLÓS KÉRDÉS — Találd ki, mi az ami állandóan növekszik, csak mi nem vesszük észre? - Egyszerű a felelet. Az életszínvonal I % Példabeszéd Egy nyolcvanéves aggastyán feleségül vett egy 18 éves lányt, akinek 9 hónap múlva gyerme­ke született. Az öreg felkeres­te a papot és megkérdezte: — Valóban ón lennék a gyer­mek apja, vagy ez isteni csoda? — Elmondok neked egy ta­nulságos történetet. Egyszer a sivatagban jártam. Hirtelen ne­kemrontott egy oroszlán. A ke­zemben levő botot felemeltem, céloztam és nagyot kiáltottam: „Puff!" Az oroszlán élettelenül terült el a földön. — Bizonyára az isten keza volt! — Nem. Mögöttem állt egy vadász igazi fegyverrel. Szervezési hióa % Skóciában Egy skóciai rendőrkópzőben a fiatal jelölt a következő kér­dést kapta: — Mit tenne, ha szét kellene kergetnie egy nagy tüntető cso­portot? A jelölt kevés ideig gondolko­dott, majd rávágta: — Kerítenék egy kalapot ós Jótékony célokra gyűjteni kez­denék. Q Pedagógia A kisfiú így szól apjához: — Apuka, kl fedezte fel Ame­rikát? — Nem tudom, fiacskám. — És melyik Európa leg­hosszabb folyója? — Nem tudom. — Azt tudod, hogy ki volt Garibaldi? — Sajnos, ezt sem tudom. — Apuka, nem haragszol rám, hogy ennyit kérdezóskö­dök? — Egyáltalán nem, fiacskám, mert csak Így tanulhatsz vala­mit. -Tudja, szerkesztő úr, az a fontos, j hogy mindent megfontoltan, alaposan csináljunk. Tetszik érteni? Én például azt a feladatot kaptam, hogy verjek be ide a falba^ egy kampósszeget. Persze a laikus azt gondolná, hogy ilyenkor a melós, edzett munkáskézzel, megragad egy kalapácsot, szerez valahonnan egy kampósszeget, hegyivel a falnak nyomja, kettőt rávág, cigarettára gyújt és elmegy. Hát ez lazaság, az ügyviteli fegyelem megsértése. Tet­szik érteni? Nem? Akkor megmagya­rázom. Tudja ml kell ehhez a mun­kához? Munkalap. Rendes munkalap, drága néptársam. Ehun van! A norma száma, a tervrészleg száma, tervezett Idő, valóságos idő. Három aláírás. Aztán mi kell még ehhez a munká­hoz? Egy kampósszeg. Ahhoz viszont anyagigénylés kell. Na de az nem bal, mert azt aránylag rövid idő alatt kiállítják a munkalap alapján. Az áru neve, nyilvántartási száma, raktári száma, beszerzési ára, kiskereskedel­mi ára. Engedélyezte, ellenőrizte, ki­adta, átvette. Tetszik érteni? Nahát! Akkor aztán az ember elmegy a rak­tárba, átadja az anyagigénylést és Ügyvitel közben cseveg ts, hogy: adjon már egy francos nyolcas szeget, fater! Ak­kor a Csámpalai bácsi felteszi az oku­lárét, elolvassa a szöveget, elhozza a raktár mélyéből a szeget, megnyálaz­za a plajbászt, amivel én aláírom ott, hogy „átvette", aztán újra megnyálaz­za a plajbászt és ő ts aláírja, hogy kiadta. Tetszik érteni? Akkor aztán az ember visszaballag a műhelybe, mert felesleges azt a marhanagy másfél kilós kalapácsot a raktárba cipelni. A kalapácsot meg­ragadja és elindul a kijelölt falhoz. Ott a szeget hegyivel a falnak nyom­ja, kettőt rávág, cigarettára gyújt és elmegy. A munkalapon feltünteti a valóságos időt, aztán „aláskribálja" és átadja a mesternek. A mester elmegy a falhoz, szemrevételezi a munkát, káromkodik egyet és aláírja a munka­lapot. látja elvtárskám, ezt nevezem én tökéletes nyilvántartásnak. Imigyen oktatott engem a néptár­sam, aztán felemelte a falhoz' tá­masztott képet és ráakasztotta a kam­póra. Egy enyhe pattanást hallottunk és a kép lezuhant, de nem történt baj, csak az üveg és a keret tört össze, mert mi elég messzire álltunk. Kiderült, hogy a kampósszeg kampója lepattant. „Az anyád — pihegte a néptárs — most mehetek egy új munkalapért, mert fő a tökéletes, pontos nyilván­tartás! Tetszik érteni? Nem értem! PÉTERFI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom