Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-29 / 75. szám, szombat

PAUL VERLAINE:' Hogy ragyog... Hogy ragyog a tető felett az ég azúrjai Zöld lombját a tető felett egy fa benyújtja. Abban a darab égben egy harang kalimpál A madárfüttyös, bús fa egy kis cinkét himbál. Ö istenem, ott, ott zsibong a város, ott van. Milyen egyszerűen zsibong, milyen nyugodtan! Hát te mit tettél, te bolond, hogy sírva szánod? Mivé tetted, szegény bolond, az ifjúságod? Szabó Lőrinc fordítása • 125 éve született. A francia szimbolizmus egyik vezéralakja. A „belső valóság"-ot, a „kifejezhetetlen"-t a vers zeneiségével, finom lejtésével akarta érzékeltetni. Nagyságát csak halála után ismerték el. A KITÜNTETETT SÁROSFAI KÖNYVTÁR Minap értesítést kaptunk, hogy Sárosfa, e kis, 800 lakosú község könyvtára nyerte meg a „Példás népkönyvtáráért folyó országos versenyben a központi kitüntetést. A verseny négy éve tart. A sárosfai könyvtár először 1967-ben a járási nemzeti bizottság elismerésében részesült, 1968-ban pedig kerületi kitüntetésben, ami 7000 korona pénzjutalmat is jelentett a könyvtár fejlesztésére, most meg a központi, illetve a kulturális minisztérium kitüntetését kapta meg. Amikor Sárosfán jártam, egy háromtagú bizottság vizsgálta meg azokat a feltételeket, amelyek a könyvtárat e magas kitüntetésre érdemesítik. Franko György, a Dunaszerdahelyi Járási Könyvtár igazgatója világosít fel a feltételekről, amelyek öt pontból állnak. E pontok legfontosabbika a könyvtárnak a kollektívára kiható munkája: szerzői estek- és irodalmi viták rendezése, továbbá az egy lakosra eső könyvkölcsönzés száma, ezenkívül a könyvek gondozása és a könyvtár elhelyezése, berendezése. Mind e feltételeknek e kis könyvtár ezért tehetett eleget, mert a helyi nemzeti bizottság elnöke, Alló Ferenc, aki egyben a CSEMADOK elnöke is, törődik a község kulturális életével és szívügye a könyvtár fejlődése. Gondoskodott arról, hogy a könyvtár megfelelő helyiségeket kapjon és kielégítő berendezéshez jusson, amiben a járási könyvtár is sokat segített. Ezenkívül oda hatott, hogy Méry Andorné vegye át a könyvtári teendőket. Méry Andornénak a legnagyobb érdeme, hogy hatgyermekes anya létére — a legidősebb 16, a legkisebb 2 éves — vállalta ezt a munkát, amelynek évi tiszteletdíja 600 korona, amiből 60-at vonnak le adóra. Mérynét férje — csempézőmunkás — beszélte rá e többletmunkára, mert nagyon szereti a könyvet. A könyvtárosnő férje tehát az egyik leghűségesebb kölcsönző, persze a gyerekei is sokat olvasnak. Rajtuk kívül Makky Mihály is — fejő az állami gazdaságban — a könyveket szerető dolgozók közé tartozik és szorgalmas látogatója a könyvtárnak. A könyvtár minden pénteken 13-tól 18 óráig tart nyitva. Ilyenkor eljön a község népes olvasóinak a tábora, elhozza a régi könyveket és helyettük újakat visz. Van miben válogatni. A könyvállomány 1555 kötet, de ezek közt igen szép számban szerepelnek a legújabban megjelent igen értékes művek. Tavaly például 4000, idén pedig — noha az év elején vagyunk — 2600 koronát költöttek új könyvek vásárlására. Jellemző a sárosfai könyvtárra, hogy nagy gondot fordít a csehszlovákiai magyar írók műveinek a beszerzésére. Alig hiszem, hogy van itt olyan magyar szerző, akinek műve nem volna meg ebben a kis könyvtárban. A könyvtár arra is gondot fordít, hogy a lakosság személyesen megismerkedjék itteni szerzőinkkel: Méryné felsorolja azokat az írókat, költőket, akik az utolsó 3—4 esztendőben részt vettek a sárosfai szerzői esteken. Egritől Dobosig, Dávid Terézig minden szlovákiai magyar Író részt vett azokon. Mondják, hogy ilyenkor zsúfolásig megtelik a kultúrház. A könyvtárosnő nagyon híven arra is emlékszik, hogy amikor a Duöa-estet rendezték, zuhogott az eső. Már-már, attól tartottak, hogy a lakosság nagyon gyér számban jelenik meg. Tévedtek, ezen a szerzői esten is zsúfolva volt a kultúrház. Arra gondolok, ha a többi magyarlakta községben is Igy ápolnák a csehszlovákiai magyar irodalmat, akkor könyveink nem 500 példányban jelennének meg a hazai piacon, hanem meghaladnák a 2—3 ezres példányszámot is. Mert itt, Sárosfán a lakosság nem elégszik meg azzal, hogy a könyvtárban megtalálhatja a csehszlovákiai magyar Író művét, hanem megveszi a saját kis családi könyvtára számára is. MER Y ANDUKNr. Egy-egy ilyen irodalmi esten 50—60 példányban fogy el a szerző legújabb műve. És szerintem ennek a kis sárosfai könyvtárnak ez a legnagyobb érdeme. Megtanítja a lakosságot könyvet vásárolni. A könyvtár olvasóinak száma egyre nő. Amíg 1967-ben a 800 lakosból 162 volt állandó olva só és a kölcsönzött könyvek száma közel 2000-t tett ki, addig tavaly, 1968-ban, az olvasók száma 185-re nőtt, a kölcsönzött müvek pedig 2550-re. Két helyiségből áll a könyvtár amely ízlésesen, csinosan van berendezve. A falakon képek, jelszavak, amelyek a könyvet megasztalják, jelentőségét szemléltetik. Többek között ilyesmit olvashat a látogató: „A könyv a legjobb barát", vagy „Mindent, ami bennem jó, a könyvnek köszönhetem." Mindenütt rend, tisztaság uralkodik. A rendben tartott könyvespolcok közelében pedig cserépvirágok zöldje élénkíti a könyvtár meghittségét. Amikor a bizottság tagjait, név szerint: Július Kordát, a Matica slovenská könyvtár-berendezőjét, Marcel Kollárt, a trnaval NB kulturális osztály vezetőjét, továbbá Vladimír Chmelárt, a Kassai Kerületi Könyvtár inetodikusát megkérdeztem, hogy tetszik a kis könyvtár működése, válaszukban ők is hangsúlyozták: főleg a kollektívára ható nevelőmunka az, ami a könyvtárat erre a magas kitüntetésre érdemesíti. Nyugatszlovákiában mindössze nyolc könyvtár részesült hasonló kitüntetésben. SZABÓ BELA SZERENCSÉS UTAT 1969 [I. 29. Két alkalommal látogattam eddig a ČEDOK nyitrai irodájába. Először talán két esztendeje jártam ott, amikor az utazási iroda igazgatója bocsánatkérő szavakkal fogadott: „Látja, hely szempontjából bizony nagyon szűkösen vagyunk ... Ha kinyitom a dolgozószobám ajtaját, két kolléganőnek kell felállnia íróasztala mellől." Az elmúlt napokban ismét Nyitrán járva, hiába kerestem régi helyén a CEDOK ot. Átköltöztek. Amikor az új irodahelyiségbe toppantam, csodálkozva láttam, hogy az irodát korszerű tölgyfa- és műanyagbútorral rendezték be, a homlokfalat egy művészi falfestmény fedi s így sorolhatnám tovább a valóban szemrevaló, ízléses helyiség berendezését. B o $ ü á k V i t igazgatóhelyettes örömmel újságolta: már kereken egy esztendeje sikerült átköltözniük régi helyükről, s azóta valóban kedvező föltételek között dolgoznak. Természetsen, az általuk nyújtott szolgáltatások minősége is javult azóta. Az akkori helyszűke miatt ugyanis lehetetlen volt kellő gondossággal fogan! az ügyfeleket. Az Igazgatóhelyettestől megtudtam, hogy as itt nyújtott szolgáltatások minőségi mércéjének emelésére feltétlenül szükség volt, hiszen központilag innen irányítják a komáromi, a lévai, az érsekújvári, a tapolcsányi és az egész nyitrai járás idegenforgalmát. Az említett járások székhelyein vannak ugyan fiókirodáik, de az öt járás közös idegenforgalmi és luristagiindjainak oroszlánrésze az új, kellemes benyomást keltő nyitrai irodában összpontosul. Bošňák Vít ezek közül elsősorban a körutazásokhoz Igényelt autóbuszok évek óta mutatkozó hiányát, a kelet-európai országokba irányuló turistaforgalom iránti érdeklődés csökkenését és az aránylag kevés nyugati devizakészletet említi. Pedig az emberek ma már nem csak megtanultak, de akarnak ls utazni, s miután jobbára ismerik a bolgár vagy a magyar tájakat, úgy joggal igénylik vidéken is a nyugat-európai utazásokat. A CEDOK nyitrai fiókjában is bevezették ezért — az Állami Bankkal konkurrálva — a teljes devizabeváltási szolgáltatásokat. A konkurrencla kapcsán sző esik a nemrég alakult Tatratour és az A g r o t o u r szövetkezeti utazási irodák nyújtotta versengési lehetőségekről. A nyitrai, a komáromi, a talpolcsányi, az érsekújvári és a lévai járásban egyelőre csak a mezőgazda ságban dolgozók szövetkezeti utazási irodája, tehát az Agrotour jelenti ezt a CEDOK-nak. Igaz, mostanában távolról sem tudja még a szolgáltatásoknak olyan bo skáláját nyújtani, mint a gazdag hagyományú CEDOK, de már így is több sikeres akciót rendeztek. Két-három esztendeje Nyitrán is bevezették a közel-keleti utazások kínálatát. Érdekességnek, turisztikai csemegének ígérkező utak ezek, bár mindezideig valahogy nem szívódott még a lakosság tudatába, különösen vidéken. Igy nem csoda, hogy a legtöbb üres hely ma is — a Szovjetunióba tervezett társasutazásokon kívül — itt vár az érdeklődökre, holott a többi kijelölt útszakaszra többnyire még január k-özepéig elkeltek a kínált helyek. A ČEDOK új, nyitrai központjában látottakat összegezve elmondható tehát, hogy Nyugat-Szlovákiában ismét egy korszerű, valóban színvonalas létesítménnyel bővült az idegenforgalmi szolgáltatásokat nyújtó irodák hálózata. Joggal remélhető, hogy mai jó eredményeiket nemcsak a kezdeti lendület sugallja. Természetsen nagy „beleszólása" van ebbe az Idegenforgalomhoz olyan nagyon szükséges nyugalomnak és jó kedélynek... (mik—

j • •••••••••• ••••••••••• Ű I Ír 1 i • •••••.•-•••• ••••••••••• A HULLA ÉGETŐ Ladislav Fuks regényét filmesítette meg Juraj Herz rendező. A hullaégető című film tulajdonképpen egy betegség kórtörténete. A történet hőse Kopfrkingl úr, egyetlen dologra büszke, mégpedig a betegségére. Annyira beleéli magát, anynyira azonosul vele, hogy e szerint csoportosítja át az értékeket: az egészségeseket betegeknek tartja, míg úgy érzi, hogy saját maga a lelki higiénia valóságos megtestesítője. Minden tragikus abnormalitása mellett nevetséges figura. Am sajátosan nevetséges, mert abnormalitásának következményei iszonyatosak. Kopfrkingl úrral az első köztársaság vége felé ismerkeddünk meg. A krematórium alkalmazottja, s mint ilyen, misztikus odaadással hódol a halál kultuszának. Szereti a filléres romantikát, a virág-nyelvet, gondos családatya, csakhogy gondosságát át meg átszövik az önkényeskedő zsarnokság elemei. A normális emberek pszichopatát látnak benne, ő azonban fölöttébb erkölcsös és tökéletes emberkének látja önmagát. S minden bizonnyal meg is maradt volna ártalmatlannak, ha valaki kívülről nem ad neki alkalmat, e ferde adottságai érvényesítésére. A nácik lerohanják a köztársaságot és Kopfrkinglt bajtársa megnyeri „az ügynek". Hősünk tehát úgy érzi, hogy itt a nagy alkalom, és a fasiszták utat is nyitnak neki olyan magasságok felé, ahová különben sohasem jutott volna el. Áruló lesz, spicli, ő a misztikus árja, habozás nélkül meggyilkolja feleségét és fiát a zsidóbeütés miatt. Igy egyrészt nyitva áll előtte az út és ugyanakkor megkönnyebbül, hogy „szeretteit" megkímélte a szenvedéstől. Aztán karriert csinál, a nagy hullaégető karrierjét. Ennek a karriernek a szimbólumai a náci koncentrációs táborok krematóriumainak füstölgő kéményei. És megszületik Kopfrkingl groteszken megnagyított arcképe: egyszerűsége számára a legjobb lelki higiénia, vak alárendeltsége a tekintélyek számára a legnagyob biztonság s ugyanilyen vakon hisz s ezzel (cseh) a hittel indokolja a legborzalmasabb tetteket is. Tulajdonképpen lényében nem alakul át, hiszen csak azt váltotta valósággá, ami már meg volt benne s ami eddig alkalom hiányában nem juthatott felszínre. A kis szörnyetegből nagy szörnyeteg lesz. Gátlások nélkül, az ész korrekciója nélkül. Arcképe éppen ezen a ponton jut el az általánosításhoz: ugyanis a vak, kritikátlan azonosulás egy bizonyos ideológiával elferdíti az alapvető emberi erkölcsi normákat, míg végül lelkibetegségbe torkollik. A film nagyon hatásos elemzés s filmgyártásunk legsikeresebb alkotásai közé sorolhatjuk. Alkotói úgy jellemezték, mint filozófiai tragigroteszket, és joggal. Ebben a kitűnően stilizált filmben a groteszkül nevetséges és a groteszkül borzalmas elválaszthatatlanul egygyé olvad. Két szempontot állít szembe egymással: a nézők normális mértékét és Kopfrkingl mások számára elfajult, de a hős számára indokolt és természetes érvelését, értékelését. A hullaégető kétségtelenül Juraj Herz legjobb filmje. Már csak azért is, mert ezzel a filmmel kinematográfiánkban útra lépett s e nálunk hagyománytalan zsánerben sokkai nagyobb élményt nyújtott, mint amennyit egy tökéletes rendezőtől elvárunk. Herz valóban a legapróbb részleteket tekintve is remekművet alkotott, nem is szólva a kitűnő szereposztásról, amelyben a címszereplő Rudolf Hrušinský játssza a „prímet". Hrušinský legjobb alakítását láthatjuk, s nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Kopfrkingl megformálásával elérte a filmsztnművészet csúcsát. Tehát megszületett az első hazai gyártmányú groteszkhorror. Ám ez a szörnyfílm tőzsgyökeresen cseh és gondolatokat ébresztő. (Ami ennél a zsánernél meglehetősen ritka. J Lehet, hogy akadnak majd nézők, akiket megriaszt ez a borzalommal párosult gunyorosság, azaz nem értik meg azonnal a film mondanivalóját. De úgy véljük, hogy a szokatlan műfaj ellenére a film a tömegekhez szól. (RP) Filmvilág • A FRANCIA közvéleménykutató intézetek az 1968-as év legnépszerűbb francia filmsztárjainak Michele Morgant és Jean Gabint nevezték. Utánuk következik sorrendben Bourvil, Fernandel, Jeanne Moreau, Brigitte Bárdot (csak a hatodik helyen!). • UNGVÁR környékén készíti majd Szergej Bondarcsuk A Waterlooi csata című új, látványos, szovjet—olasz koprodukcióban készülő film külső felvételeit. Waterloo Alsó-Szolotvino falucska lesz. Wellington főhadiszállását, az egykori csataképek és leírások nyomán rendezik be egy kastélyban, Nopóleonét pedig egy közeli tanyán. A Waterlooi csata forgatókönyvét Jean Anouilh írta, Nopőleon szerepét R. Steiger hollywoodi színész Játssza. A filmet 1970 végén mutatják be. • JACQUES DEMY francia rendező (akit a hazai közönség a Cherbourgi esernyők és a Rocheforti kisasszonykák című filmekből ismer) Hollywoodban forgatja a legújabb filmjét a „Fotomodell"-t, amelyben honfitársnője Anouk Aimée játssza a főszerepet. NAGYOBB TISZTASÁGOT, TÖBB ÁPOLÓNŐT A Szlovák Nemzeti Tanács egészségügyi és népjóléti bizottsága tegnapi ülésén egészségügyünk két fontos problémájáról tárgyalt: a fokozott tisztaságról, és az ápolónők képzéséről, illetve toborzásáról. A bizottság megállapította, hogv a munkahelyeken, a középületeken stb. a tisztaság és a higiénia nem éri el a kellő színvonalat. A mulasztások pótlása céljából az Egészségügyi Minisztérium már számos intézkedést hozott. Dr. Vladimír Haviar, az SZNT képviselője rámutatott arra, hogy a kórházakban és a rendelőkben is kifogásolható az annyira fontos tisztaság és higiénia. Ennek egyik oka — mondotta —, hogy kórházainkban egy ápolónőre még mindig az előírásosnál több beteg jut. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fokozott gondot kell fordítanunk az ápolónők képzésére, illetve toborzására, mert a helyzet — főleg Bratislavában — már kezd tarthatatlanná válni. Haviar képviselő felszólalását többen is támogatták. A bizottság leszögezte: minden lehetőséget ki kell aknázni, hogy az ápolónői hivatás ismét vonzó foglalkozási ág legyen. Ez elsősorban azt jelenti, hogy rendezni kell az ápolónők fizetését, továbbá be kell vezetni a szabad szombatokon és vasárnapokon végzett szolgálat különdíjazását. A bizottság úgy véli, hogy az onkológián, a pszichiátrián és a gyermekgyógyásezatban a hiányzó ápolónőket szakképzett apácákkal lehetne pótolni.