Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-28 / 74. szám, péntek

Mikor lesz elég lakás? Szlovákiában 1968-ban össze­sen 30 674 lakást adtak át az építők, vagyis a tervezett mennyiség 99,7 százalékát. A lakásépítkezések formált te­kintve ez a szám így oszlik meg: közületi építkezések 4247, szövetkezeti építkezések 13 344, vállalati építkezések 406, és egyéni lakásépítkezések, csalá­di ház jellegggel 12 007 lakás. Ami a tervteljesítést illeti, a legkedvezőbb helyzet az egyéni építkezések terén volt. Itt 307 lakás épült fel terven felül. A szövetkezett lakásépítkezések keretében 512 lakás hiányzott; itt a legnagyobb lemaradást a közép-szlovákiai kerület mutat­ja ki, aho! 1968-ban a tervezett­nél 306 lakással adtak át keve­sebbet. Kedvezőtlen jelenség volt az is, hogy az átadott lakások egy­harmadának építését a múlt év decemberében fejezték be (10 516 lakásegységet). Ez jel­lemző a lakásépítkezések vala­mennyi formájára. Ez a tény természetesen kihatással volt a kivitelezési munkák minőségé­re és teljességére is. Az egyéni lakásépítkezések terén a múlt év decemberében az egész év­re tervezett 12 400 lakásból 4393 építését fejezték be és adták át. Az év végén 55 000 volt a be nem fejezett lakások száma, ezek közül 35 000 esik az egyé­ni lakásépítkezésekre. A Szlovák Szocialista Köz­társaság kormányának prog­ramnyilatkozata évi 34 000 la­kás felépítését Irányozza elő. 1969-ben a gazdasági irányel­vek ezt a következőképpen biztosítják: az építőipari válla­latok átadnak 20 103 lakást, a szövetkezeti építkezés kereté­Van-e kiút? A Szlovákiai Cigányszövet­ség megalakulásával új feje­zet kezdődött az itt élő ci­gányság életében. A létmini­mum feltételeinek megterem­tését várjuk tőle. Az új lehe­tőségek realizálása közben számolnunk kell az előítéle­tekkel is. Éppen ez az ami en­gem nem tesz derűlátóvá. Köz­tudomású, hogy a cigányer­kölcs túlságosan „szabad", mely nemigen kedveli és nem is nagyon tűri a „kereteket". Ennek egyik legkifogásolha­tóbb jelensége, hogy a köte­lező iskolalátogatás ellenére sem lehet a cigánygyerekeket tanulásra bírni. Nos, meg kell mundanunk azt is nyíltan, hogy a vegyes iskolákban nem a legideálisabb a cigány­gyerekek sorsa. „SzUleink nem győzték a DDT port vásárolni, tanítóink meg a lopások miatti razziákat." (Idézet Zácsek Er­zsébet cikkéből: Oj ifjúság, 1968, okt. 22.) Hogy mennyire reális, vagy túlexponált ez a megállapítás, engem most nemigen izgat, az azonban bi­zonyos, nem „véletlenül" ke­rült a cikkbe. Nem vagyok pe­dagógus, de a fajtámbeliekkel való érintkezés folytán nem­egyszer találkoztam hasonló esetekkel, s elmondhatjuk: ál­talában az a szélsőséges „el­mélet" uralja az iskolákat. Így bát „elemi" lehetősé­geink is nagyon viszonyla­gosakká válnak. Általában e „higiéniai borzalom" elmélet érintkezési pontján kap rövid­zárlatot a cigányok lakáskér­dés megoldását célzó társadal­mi törekvés is. A kérdés magától adódik: van-e kiút? Ha a kérdést az akcióprogram szellemében vizsgáljuk, még a nehézségek ellenére is azt mondhatjuk: van. Hogy a szervezet nyúj­totta lehetőségből mennyit tu­dunk megvalósítani, arról még korai beszélni; annyi azonban bizonyos, hogy addig, amíg nincs önálló sajtónk, nem­igen tudjuk a cigány értelmi­séget tömöríteni és a szerve­zet tagságát sem lehet jelen­tősen befolyásolni. Az önálló folyőirat megjelenése tehát létfontosságú követelmény. Az „á"-t, illetve az első lépést megtettük: van intézményes szervezetünk. Most már lehe­tővé kell tenni, hogy b-t la mondbassunkl Hogy bizonyít­hassunk . .. H O B V Ä T H ISTVAN ben önsegélyesen felépül 1310 lakás, és egyéni építkezéssel 12 500 lakás. Az említett lakás­mennyiségből az építkezések formáját tekintve a helyzet a következő: a közületi (volt ál­lami ) építkezések keretében elkészül 4775 lakás, kedvezmé­nyezett szövetkezeti formában 7369 lakás, rtem kedvezménye­zett szövetkezeti formában 2119 lakás, stabilizációs célokra 1235 lakás és a vállalati építkezé­sek keretében 4605 lakás. A szövetkezeti lakások építését 18 százalékban a szövetkezetek saját eszközeikből, 23 százalék­ban hosszú lejáratú bankhitel­ből, és hozzávetőlegesen 50 szá­zalékban visszatérítés mentes állami hozzájárulásból finan­szórozzák. Visszatérítés alól mentesített hozzájárulást nyújt az állam közvetlenül a mező­gazdaságban és az erdőgazda­ságban dolgozók lakásépítkezé­seihez, tekintet nélkül arra, hogy az építkezés szövetkeze­ti, . vállalati, vagy egyéni for­mában valósul-e meg. A pénzügyminiszter 137/68. számú rendelete értelmében szövetkezeti alapon történő és 1969. január elseje után meg­kezdett építkezéseknél az állam minden egyes lakás kivitelezé­séhez 7200 koronával járul hoz­zá (tekintet nélkül a lakás nagyságára), és 910 koronával a házban levő lakások hasznos terének minden négyzetmétere után, amennyiben ez a terület lakásonként nem haladja meg a 85 négyzetmétert. Az egyéni lakásépítkezéseknél még ennél ls nagyobb a támogatás mér­téke. Az eddigi rendelkezések­kel szemben az űj rendelet a következő változásokat hozza: új családi házak építéséhez és olyan már meglevő családi há­zak újjáépítésénél, ahol ezzel az építtető új önálló lakásegység­re tesz szert, a vállalatok 25 000 korona összegig terjedő köl­csönt nyújthatnak abban az esetben is, ha az építést kivi­telező vállalat végzi. 35 000 ko­rona összegig terjedő kölcsönt nyújthatnak akkor, ha az épít­kezés társadalmilag hatékony módon történik, vagyis iker-, il­letve csoportos házak épülnek, vagy pedig ha egy építtető úgy építkezik, hogy a családi ház­ban legalább két önálló lakás­egységhez jut, vagy ha a csalá­di ház a cseh határvidéki járá­sok valamelyik községében épül. Azoknak az építtetőknek, akik munkaadójuktól nem kap­nak stabilizációs kölcsönt, (pl. a költségvetési és hozzájárulá­sos alapon működő szervezetek dolgozói), a nemzeti bizottsá­gok nyújthatnak kölcsönt, és­pedig 15 000 koronáig terjedő összegben, illetve csoportos há­zak építéséhez, vagy a határ­vidéki járásokban folyó építke­zéshez 25 000 korona összegig. Amennyiben olyan dolgozóról van szó, akinek helyhez kötése a nemzeti bizottság érdeke, a kölcsön nagyobb összegű is le­het és 25 000-től 35 000 koroná­ig terjedhet. Ennek az intézke­désnek az a célja, hogy segít­sen főképpen az orvosok és a pedagógusok lakásproblémái megoldásában, s ezeknek a munkaerőknek helyhez kötésé­ben. A nemzeti bizottságok ed­dig családi ház építéséhez csak 10 000 korona összegben nyújt­hattak kölcsönt. A lakásépítkezés — noha ez egyik legfőbb feladata társa­dalmunknak, s az marad a jö­vőben is — állandóan nagy problémát jelent, melynek meg­oldása még mindig elmarad a társadalom szükségletei mö­gött. A lakásépítkezések egész területén, ennek előkészítésétől a lakások használatba vételé­ig, egész sor nyitott, meglehe­tősen nem kielégítő módon ke­zelt probléma 'mutatkozik. A lakásépítkezések előkészítésé­nek terén — kezdve a város­rendezéssel kapcsolatos föld­mérő munkákon a kivitelezési tervek elkészítéséig, és az épí­tőipari kapacitások biztosítá­sáig, hatásos intézkedéseket kíván, ha a legközelebbi 10 év­ben meg akarjuk oldani a la­kásproblémát. 1969—1970-ben meg kell te­remtenünk 68 000 lakás felépí­tésének feltételeit. 1970 után évenként 12 000 új lakás fel­építésére számítunk, s ez konk­rét gazdasági és műszaki elő­készítést kíván, különösen a legérzékenyebb ponton, vagyis az elégtelen építőipari kapaci­tások területén. A lakásépítke­zések előkészítését alapvetően úgy kell biztosítani, hogy az a lakásprobléma megoldásának ne csak mennyiségi megoldását tegye lehetővé, hanem biztosít­sa a minőségi kérdésekre vo­natkozó áttérést. Vagyis a la­káskultúra növelését, a lakások felszerelésének magasabb szintjét, a belső terek célszerű megoldását az egészséges élet­környezet optimális szükségle­teivel összhangban. (Hk) Több építőanyagot.., Több politikus megállapította már, hogy a gazdasági problé­mák megoldása végeredmény­ben politikai feladat. Ez így is van, s hiba lenne, ha a gazdasá­gi kérdések megoldását amo­lyan másodrendű kérdésként kezelnénk, mondván, hogy a pólitikai kérdéseket kell első­nek rendezni. A megoldatlan gazdasági kérdések felhalmozá­sa olyan helyzetet teremthet, amelyet aztán nagyon nehéz rendes mederbe terelni. Na­gyon fontos ezen a téren an­nak eldöntése, hogy az adott helyzetben gazdaságpolitikánk melyik feladatát tekintsük el­sődlegesnek, melyik ágazatát kell előnyben részesítenünk a többi előtt. A lakásépítés előnyben ré­szesítése szinte iskolapéldája is lehet annak a tételnek, hogy a gazdasági feladat lényegében véve politikai célkitűzés. Ha sikerül megoldanunk a lakás­kérdést, akkor sok ezer család alapvető életszükségleti Igényét elégítettük ki, ami jelentős po­litikai tett, mert konkrét formá­ban emelte ezrek életszínvona­lét. E feladat teljesítése érde­kében a kormány intézkedésein kívül is történtek már örvende­tesnek mondható kezdeménye­zések. A kunClcei Klement Gott­wald Oj Kohó egyik kohászkol­lektívája elhatározta, hogy az idén 30 000 tonnával növeli az építőanyag gyártásához szüksé­ges nagyolvasztősalak előállítá­sát. A szakemberek véleménye szerint ez a mennyiség elegen­dő 18 ezer lakáshoz szükséges építőanyag gyártására. Amint Ismeretes, a köztársasági alap­ra a lakosság eddig 273 millió 136 ezer koronát és több mint 80 kg aranyat adományozott. Az alap igazgatótanácsa az elmúlt héten közzétett egy javaslatot, amely szerint ezt a tetemes összeget, 111. annak egy részét fel lehetne használni pl. építő­anyaggyártó üzemek létesíté­séhez szükséges beruházási köl­csönök folyósítására. A szövetségi kormány prog­ramnyilatkozatából is kitűnik, hogy a kormánynak eltökélt szándéka a lakásépítési terv megvalósítása még az egyes ipari beruházások ideiglenes le­állítása árán is. A szövetségi kormány feladatul tűzte ki: megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy évente több mint százezer lakást építhessünk fel az országban. A kormány a lakásépítésen kívül ugyancsak elsődleges fel­adatnak tekinti az előnyös ex­porttermelés hatékony támoga­tását. Az új gazdaságirányítási rendszer gyakorlati bevezetése, gyakorlati alkalmazása nem je­lenthet előnyt a ráfizetéssel ter­melő vállalatok számára. Pénz­ügyi helyzetünk megköveteli, hogy fokozzuk kivitelünket az úgynevezett szabad valutaöve­zet országaiba, ami viszont fel­tételezi azt, hogy többet fektes­sünk be az exportra gyártó üzemeink fejlesztésébe. Ez ösz­szefügg a beruházási politikár val is. Sok a beruházási igény, a vállalatok szinte harcolnak az állami dotációkért. Sajnos, találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy egyes vállalatok kizá­rólag az állami dotációbői akar­ják fenntartani termelési szint­jüket, s kevés az olyan üzem, amely saját eszközeiből kíván­na hozzájárulni a termelés kor­szerűsítéséhez. Ism) Arany szívek Az utóbbi években világ­szerte divatba jött az ilyen és olyan Miss — közös ne­vezője azonban a: legszebb volt. Amikor megválasztot­ták a Miss Csehszlovákia 68­at, Anton Hykisch szlovák író elgondolkozott afölött, milyen múlandó is a szép­ség, és hogy végeredmény­ben minden világsztár egy­szer megöregszik. De van­nak az ember életében sok­kal tartósabb értékek is mint a szépség, s mi lenne, lia ezeket kutatnánk? Gon­dolatát papírra vetette, be­küldte a Slovenka szerkesz­tőségének. Az ötlet jónak bizonyult, a szerkesztőség nem sokkal később meghir­dette a Nagymama 69 vetél­kedőt. A siker nem maradt el. A Nőszövetség járási bi­zottságaihoz százával érkez­tek a levelek: a mi nagyma­mánk a legjobb az egész vi­lágon. A leveleket a gyere­kek, unokák, ükunokák ír­ták. Igen ám. de a sok leg­jobb nagymama közül végül­is melyik a legeslegjobb? A járási fordulókon hat­százan vetélkedtek ezért a megtisztelő címért. Az orszá­gos versenybe csak harmin­can juthattak be. Amint már tegnap hírt ad­tunk róla, Pöstényben sor került a Nagymama 69 meg­választására. A hosszú fehér asztaloknál helyet foglaltak: a jelöltek és az „ajánlók". Minden nagymamát külön­külön bemutattak, röviden vázolták életét, képességeit. Harminc sors. Mind más és más, egyben azonban meg­egyező: munkában, küzde­lemben, áldozatkészségben gazdag életek. Elnéztem az arcokat. A legtöbbjét fekete kendő ke­retezte, alatta ráncok búj­tak meg, a küzdelemről és az évekről tanúskodva. Mennyi aggodalom, mennyi átvirrasztott éjszaka, ke­nyérharc, de öröm is. Vala­mennyi számára a gyerme­kek és az unokák nevelése jelentette a legnagyobb örö­met. Mindegyik szeméből a melegséget, a jóságot véltem kiolvasni. Olyan erőt, amit csak a szeretet képes adni. Az egyik nagymama szü­lésznő volt, több mint há­romezer csecsemőt segített a világra. A másik, özve­gyen, életét és két gyerme­ke életét kockáztatva egy zsidó kislányt bújtatott a háború alatt. A harmadik partizán volt. A negyedik az egész falu számára még ma is kalácsot süt. Az ötödik a cigánygyerekek nevelésével foglalkozik. A hatodik köt, főz, mos az egész családra. De a legmegrázóbb sorsa a díjnyertes nagymamának, Emília Prokopovának volt. Apja csecsemőkorában meg­halt. Korán férfhezment, so­kat dolgozott, küzködött, két gyermeket nevelt. A fér­je halála után néhány nap­pal meghalt a menye és a lánya is. Hat árva nevelése A modern nagymama díiat lalianna Klohnová, 59 éves, nyerte. (Lisický felvétele) Emília Prokopová, 74 éves, a Nagymama 69 megtisztelő eím viselője. maradt rá. Aztán meghalt a fia és a veje is. Mégsem ve­szítette el életkedvét, igaz­ságszeretetét, őszinteségét. A gyerekek előtt mindig vi­dám volt, mert azt -iartotta, hogy a gyerekeket békés, boldog légkörben kell nevel­ni. Szívében annyi szeretetet táplált, hogy a falubeli gye­rekek is gyakran házában játszadoztak, asszonytársait vigasztalta, tanáccsal látta el őket. Kiváló gazdasszony, gyönyörűen hímez, szívesen olvas. A modern nagymama cí­mét Julianna Klohnová nyerte el. Modern, vörös ha­ját hatalmas kontyba fésüli, arcát finom érzéssel smin­keli, kiváló alakja van. Nyolc gyermeket szült, kettő orvos, egy mérnök, egy pedagógus, a többi négynek is megvan a középiskolai végzettsége. Tizenegy unoka nevelésében önzetlenül segített. Vala­mennyi gyermek nála kezd­te házasságát, itt születtek az unokák is. A nagymama modern felfogású, kiváló íz­lése van, ruhát sohasem vá­sárolnak, mert a népes csa­ládnak ő varr, köt. A gyere­kei, menyei, vejei, unokái imádják öt, levelük nyomán került be a versenybe. Egy kedves epizód az életéből: Amikor az egyik lánya min­denáron ejtőernyős kurzusra akart járni, akkor a mama lánya három kis gyermekét kocsiba tette és naponta há­rom kilométert gyalogolt a röptérre, hogy lányának friss ebédet vigyen. Csak se­gítségével válhatott a lányá­ból bajnok. Ö maga is spor­tol, gyalogtúrákat tesz, má­jus elsején fürdik először és szeptember végéig min­den nap a víz partján lát­ják. Minden gyermekét és minden unokáját megtaní­totta úszni. A család bizal­masa, a gyerekek igazi ba­rátja. Egy egyszerű munkás­nő volt, teli optimizmussal tudniakarással. Imádta csa­ládját és erre nevelte gyer­mekeit ís. Mind a nyolc gyermeke boldog házaséle­tet él. A nagymama — nem közbeszólással, hanem segít­séggel, őszinte ló tanáccsal — minden civakodásnak ele­jét veszi. Pöstyénbe csak harminc nagymama jutott el. Ez volt a játék szabálya. De mi, akik ott voltunk, tudtuk, hogy az országban száz meg száz hasonló nagymama él. Minden nagymamának hatal­mas szíve van, arany szíve van. S igazán ideje, hogy a nagymamákat ne csak gyer­mekeik, hanem a társadalom ts megbecsülje. Ez volt ta­lán az első lépés, az őszin­te köszönetnyilvánítás aktu­sa — nemcsak a jelenlevők­nek, hanem általuk minden nagymamának. OZORAI KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom