Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-20 / 67. szám, csütörtök

LÁTVÁNYOS ELŐADÁS— INGADOZÓ SZÍNVONAL P. Zvon: Boldogultak bálja című színművének felújítása a Hviezdoslav Színházban E színművet először 1943-ban mutatták be, 1957-ben újították tel és a darab most érte meg harmadvirágzását. A Hviezdoslav Színház társulata ezzel a darabbal szerepel májusban a párizsi Színházak Fesztiválján, s ez nyilván nagy mértékben beíolyásolta a mű színpadra vitelének formáját. A mostani előadást megtekintve nem könnyű meghatározni a darab műfaji hovatartozását, annyi azonban bizonyos, hogy mai szemmel nézve és főleg a mostani előadást látva, semmi esetre sem skatulyázhatjuk be crazy-komédiának, mint ahogy azt többen a bemutató alkalmából annak Idején tették. Az indítás és az epilógus utópisztikus és a fantázia birodalmába tartozó jelenetein kívül a szerző a játék felépítéséhez reális elemeket használ, melyeket a század húszas és harmincas éveinek stílusirányzataira jellemző mozaikkockák színesítenek, ezek plasztikussá teszik és finomabb árnyalatokra bontják a felvátolt konfliktust. A színmű légköre, s a szerző filozófiája leginkább K. Čapekre emlékeztet, da ennek ellenére izzig-vérig sajátos hangvételű, eredeti alkotás P. Zvon színműve. Örökérvényű, minden korban Ott lappangó emberi és társadalmi problémák merülnek fel a darabban, mint már említettük, sajátos formában és sajátos körülmények között. Két korszak képviselői találkoznak egymással, hogy véleményt cseréljenek és formáljanak. Az •gyik véglet fiktív már letűnt nemesi időket idéz fel, a másik pedig a szerző korának társadalmát rajzolja meg a civilizáció és a túltechnizáltság által befolyásolt embertípusaival együtt. Nemcsak két kor kétfajta életstílusa tárul elénk, hanem a két táboron belül gyakran homlokegyenest ellenkező vélemények hordozóival is találkozhatunk. Így több felületen csapnak össze a hullámok: tőképp a két korszak képviselői között, de ennek árnyékában ellentétek alakulnak ki a kitűnő jellemrajzzal felruházott kortárs-figurák között is, akik a felvázolt társadalmi struktúrában más-más helyen és különböző életfilozófiával helyezkednek el. Filozófiai és könynyebb fajsúlyú párbeszédek és monológok ötvözetéből alakul kl a cselekmény, de mindezek mellett észre kell venni Zvon parodizáló készségét, melynek segítségével gyakran „belepsipked" mindkét korba. Már a bemutató után leszögezték — és ez a vélemény azóta sem változott —, hogy ez a színmű a modern szlovák drámairodalom egyik reprezentánsa, mégis a mostani előadást nem lehet egyértelmű helyesléssel fogadni. Ugyanis mint minden jó alkotás, ez is csak teljes egészében képvisel átlagon felüli értéket. Tehát á filozófiai igényű mondanivaló mellett a másik fő tartópillérnek, a humor minden változatának — az iróniának, szarkazmusnak, paródiának, még a bohózatnak is — maradéktaianul érvényesülnie kell. S éppen itt érezzük ma a darab fő hiányosságát. Érthetően ma már több időszerűtlen csattanó nein váltott ki megfelelő hatást és ez lelassította a játék pergő ritmusát, néhány helyen pedig üresjáratot eredményezett. Tibor Rakovský, az előadás rendezője, elsősorban időszerűvé igyekezett tenni a darabot, s az általa is érzett hiányosságokat, látványos külső megoldásokkal, zenei betétekkel és sok mellékszereplő felvonultatásával pótolta, több-kevesebb sikerrel. Néhány esetben korszerű, elsősorban az amerikai musicalokra emlékeztető térbeli megoldást láthatunk, máshol viszont ez a koncepció eléggé zavaróan hat, ami az egész előadás színvonalát egyenetlenné teszi. Rakovský a múltban még csak vígjátéknak feltüntetett darabból show-szerű előadást kreált, s ez tekintettel a darab jellegére, erősen vitatható felfogás. A színművet kettős szereposztásban játsszák, de ez inkább csak árnyalatbeli eltéréseket eredményez, az előadás egészére nincs különösebb hatással. M. Huba Richard gróf szerepében elmélyültebb játékával az eredeti felfogáshoz, G. Valach ugyanebben a szerepben valamivel harsányabb eszközeivel a rendező elképzeléseihez áll közelebb. A nemesi kor két fiatalja, E. Vašáryová (Szilvia hecegnő) és J. AdamCik (Alfréd gróf), néhány szép megoldást kivéve nem tudott Igazán feloldódni ebben a szerepben. Barnabás figuráját J. Króner játékában éreztük jobbnak. A másik kor vezérigazgatóját M. Gregor formálta meg, különösen a humoros részeknél nyújtott kiváló teljesítményt. A fiatalok közül F. Dočolomanský tetszett dinamikus, de ugyanakkor mértéktartó játékával. A Költő eléggé elvont alakját G. Valach és M. Huba is igyekezett az adott lehetőségen belül élettel megtölteni, s nem sikertelenül. A két csetlő-botló figura, Pysek titkár és Trdlík felügyelő szerepében O. Hlaváček és F. Dibarbora aratott nagy közönségsikert. Csak az elismerés hangján szólhatunk L. Vychodil korszerű, térben és formában maximálisát nyújtó díszleteiről, valamint H. Bezáková pazar jelmezeiről. Azt hiszem nem tévedtünk, amikor azt jósoltuk, hogy ez az előadás az említett hiányassúgal ellenére is, főleg látványossága miatt a közönség részéről kedvező fogadtatásra talált. SZILVASSY JÓZSEF NAGYTAKARÍTÁS DOMICÁN Domica nem tartozik a régóta rendszeresen látogatott cseppkSbarlangok közé. Hiszen a látogatók számára csak a harmincas években nyílt meg, így még fél évszázados sincs. Maga a barlang azonban ősi. Szivárványoson tündöklő cseppkőalakzataiban ott hordozza a víz hihetetlenül óriási teljesítményű eróztója nyomait, amely évezredeken át nemcsak rombolni tud, hanem káprázatos alakzatok építésére ls képes. A holt barlangnak élő része a víz. Ezért a barlang jelene és jövője szempontjából is a vízellátás a legfőbb gond. Azonban a Domleában a túl sok víz ts gondot felent, sőt katasztrófával fenyeget. A felhőszakadások vízmenyhytsége ugyanis eddig gáttalanul özönlötte el a barlangot, s ott nem kívánatos iszaplerakódásokhoz vezetett, ugyanakkor az Idők folyamán kialakult bélit természetes medencék — JTH LAJOS Hetvenöt évvel czeifitt, 1894. március 20-án az olaszországi Torinéban meghalt Kossuth Lajos, akinek neve elválaszthatatlan a szabadság eszméjétfii, akinek szavára egy kis nép fiai fegyvert fugiak, hogy letörjék a koronás zsarnokok uralmát. A monoki születésit, birtoktalan köznemesi családból származó ügyvéd nemcsak a nemzeti érdekek védelmében sxállt szembe az osztrák és magyar reakcióval, hanem mint a reformellenzék tagja a társadalmi haladásért is kilx dött. Alakját ax utókor és a líra csillogó fénnyel övexte, és exért emlegetik napjaink ban Kossuthot, a ,,sxénokot" és feledkeznek meg legnagyobb érdeméről, arról, hogy a szabadságharc alatt nemcsak a hadsereg sxcrvezésével foglalkozott szinte páratlan éleslátással, hanem a nemletí ellenállás és forradalmi helytállás feltételeit is fi teremtette meg, hisxen Marx megállapítása szerint ebben az idfiszakban „Danton és Caraot volt egy személyben". Két koronás fő fogott össxe a felkelt magyarság ellen, és Kossnth Lajos — mint előtte és ntána is oly sokan — kénytelen volt elhagyni hazáját, Idegen orsxágokba menekülni. De a fegyvert nem tette le, élete utolsó pillanatáig harcolt szóval és tollal Magyarország felszabadításáért, és nevének említésétől megremegtek a bécsi Burg falai. Halálának hetvenötödik évfordnlóján minden haladó nép és haladó ember tisxtelettel adózik emlékének P G*. SZÜLÖK, NEVELÖK FÓR U M A A TAVASZI SZÜNET KULTURÁLIS HÍREK • Filmre viszik a Varázshegyet; Thomas Mann regényét Giorgio Strehler, a milánói Piccoló Teatro rendezője filmesíti meg. • Ismeretlen Schubert-műre bukkantak egy stájerországi ház padlásán. A Schubert által jegyzett, s a mester halála után 140 évvel előkerült kompozíció hitelességét a szakemberek megerősítették. • Dürrenmatt Shakespeareátdolgozását, a János királyt bemutatja a bécsi Burgtheater. Dürrenmatt elvállalta a darab rendezését. • A Waterloo című szovjet— olasz koprodukciós film forgatását március közepén kezdik meg a Szovjetunióban. Szerepet játszik a filmben Olivia de Havlland és Orsón Welles. • Leningrádban jelenleg négyszáz kutatóintézet működik, hatvan múzeum és színház, 2478 könyvtár. A főiskolások száma 380 ezer. MUNKA DTAN édes a pihenés — tartja a közmondás. Minden dolgozó embernek szüksége van rövidebb-hosszabb kikapcsolódásra, erőgyűjtésre. Ez a követelmény fokozott mértékben vonatkozik á még fejlődésben levő fiatal szervezetre, a tanulókra. Hiszen a mai élettempó nemcsak a felnőttekre, hanem a gyermekekre is egyre nagyobb feladatokat ró. A fiatal nemzedék manapság csaknem annyi időt tölt aktfv munkával, mint az idősebbek. A munkahét csökkentése számottevő pozitívuma mellett bizonyos negatívumokkal is jár. A tananyag mennyisége lényegében mit sein változott, noha sor került bizonyos reformokra, átcsoportosításokra. Az iskolaköteles gyermekek most is napi 4—6 órát töltenek az iskolában, s ezen kívül még odahaza is akad tennivalójuk bőven. Nem csoda tehát, ha a pedagógusok és a nevelés kérdéseivel foglalkozó szakemberek az iskolai szünidők célszerűbb átszervezésével ls foglalkoznak. Ojabban a félévi szünidő tartama a minimumra csökkcnt, s a szabad szombattal együtt is mindössze néhány napig tart. A tanulók a félévi szünidő helyett tavaszi vakációra mennek. Ez a rendelkezés több szempontból ls átgondoltnak, indokoltnak mutatkozik. Ugyanis a kalendárium! év végén a karácsonyi és újévi ünnepek miatt hosszabb ideig szünetel a tanítás. A félévi Iskolai bizonyítványosztás viszont Január végén van. így a tanulók nem egész egy hónap leforgása alatt kétszer szakították meg a munkát viszonylag hosszabb időre. Aztán olyan időszak következett az iskolai oktatásban, mely a húsvéti ünnepektől eltekintve, teljes öt hónapig, vagyis a tanév befejeztéig tartott. Ha figyelembe vesszük a tavaszi fáradtsággal járó nehézségeket, ez valóban kimerítő iskolai félévet jelentett a tanulóifjúság számára. A gyermekek éppen akkor voltak erejük fogytán, amikor a sikeres évzárás érdekében, a a rendszerező és hézagpótló ismétlések idején erre a leginkább szükségük lett volna. A döntés tehát Indokolt; március folyamán van a legnagyobb szükség a vakációra. A kérdés csupán az, hogyan használjuk ki a lehető leggazdaságosabban és legcélszerűbben a pihenésre szánt napokat. ERRE A KÉRDÉSRE csakúgy, mint a pedagógia valamennyi problémájára többféle válasz is kínálkozik, mivel a körülmények és a lehetőségek is különbözőek. Más a helyzete a városi és merőben más a falusi tanulónak. Az előbbinek ritkán nyílik alkalma a szabad természettel való közvetlen találkozásra, míg az utóbbi szinte állandó kapcsolatban áll a növény- és állatvilággal. Ez a tény meghatározó jelentőséggel bírhat a szünidei foglalkoztatás megválasztásánál. A tavaszi napsugaezek között híres a „Római Fürdő? — a vízhiánytól megrepedeztek. Ezekről tájékoztat dr. Klekner József, a barlang igazgatófa. A közismert rozsnyói jogtanácsos, jelenleg félnyugdíjas, két esztendeje úl minőségében kívánja fogaiba iktatni azt a barlangot, melynek beszédes leletet az ősember ittéléséről tanúskodnak. Még fagyok marják a föld felszínét és csípős északt szél süvölt végig a sztllcel fennsíkon, de a barlang belső hőmérséklete olyan, hogy a benne dolgozók ingujjra vetkeznek. Mert komoly munka folyik odabenn. Az első uszály iszaplerakódást szállítják most ki a felszínre. Domicának egyik érdekessége volt, hogy a barlangban tett hosszas gyalogtúra után csónakon még mélyebbre haladhatott a látogató a föld mélyébe. Ezt tette most lehetetlenné az iszaplerakódás. A képen látható japán csillékkel folyik a barátságosan bólogató lovacskák vonta fogatokon az iszap kiszállítása. A munkát a szomszédos Kecső és Hosszúszó lakossága végzi szabad tdefében. A munkálatok ktvitelezőfe a Hosszúszói EFSZ melléküzeme. A csille mögött a melléküzem vezetője, Varga Arpád áll, mellette dr. Klekner József, a barlang Igazgatója. MOHR GEDEON raknak és a szabad levegőn való tartózkodásnak pótolhatatlan szerep jut a gyermekek testi és szellemi erejének regenerálódásában. Ezért feltétlenül szükséges, hogy minden tanuló a tavaszi vakáció folyamán a lehető legtöbbet tartózkodjék a szabadban. Az iskola, a szülői munkaközösség és az ifjúsági szervezetek aktivizálásával maga is szervezhet kisebb-nagyobb kirándulásokat, tavaszi sétákat. A legokosabb az volna, ha a tanulók érdeklődésüknek megfelelően, osztályonként vagy korcsoportonként, a természetet ismerő és szerető felnőttek társaságában vehetnének részt ezeken a cserkészéseken, barangolásokon. Jó szervezés mellett bizonyára felejthetetlen szépségű élményekkel gazdagodhatnának a kis kirándulók. Megfigyelhetnék a természetnek azokat a változásait, melyek az élő világ tavaszi ébredésével járnak; gyakorlati tapasztalatokkal bővíthetnék elméleti ismereteiket. Hiszen a kalandokról álmodozó gyermekek számára a felfedezés, a ráismerés öröménél aligha lehet nagyobb öröm. Közelről szemlélhetnék, hogyan duzzadnak a fákon a rügyek, hogyan bújik elő a növényzet a földből, hogyan készítenek maguknak a madarak új fészket, milyen a megáradt csermely vagy patak stb. Túltechnlzált világunkban ennek érzelmi szinten is megvan a maga üdvös hatása. A természetjáráson kívül azonban egyéb hasznos elfoglaltságot is találhatunk gyermekeink számára. Fontos volna az is, hogy a tanuló — amennyiben ezt a körülmények megengedik — legalább egyszer szülei munkahelyére is ellátogasson. Itt alkalma nyílik közelebbről is megismerkedni azokkal a személyekkel, tárgyakkal és berendezésekkel, amelyekről otthon már sokszor hallott, da még nem láthatta azokat. Ezáltal is közelebb kerül a gyermek a szülőkhöz, a felnőttek világához, annak esetleges problémáihoz. Hiszen mindezek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a tanuló készségesen vállalja a család életében reá háruló feladatokat. NAGYON ALKALMAS idő lehet a vakáció a rokoni látogatásokra is. Megnézhetjük végre mit csinálnak, hogyan élnek azok a hozzátartozóink, akiket a mindennapi hajsza miatt, vagy egyéb okokból, csak ritkán kereshetünk fel. Azok a szülők, akik év közben huzamosabb ideig nem lehetnek együtt a gyermekükkel, tervezzenek közös akciókat. Menjenek el például egy múzeumba, kiállításra, színházba vagy hangversenyre. Tekintsék meg a falu vagy a város új épületeit, lakónegyedeit, üljenek be néhány percre egy cukrászdába, vagy sétáljanak el valamely közeli vlz partjára, ahova rendszerint csak a fürdés idején járnak. De adódik ilyenkor alkalom arra is, hogy nyugodtabb légkörben hódoljunk megszokott kedvteléseinknek. Olvassunk el közösen egy könyvet, hallgassuk meg kedvenc lemezeinket, beszélgessünk el közös gondjainkról vagy játsszunk le néhány sakkpartit. Természetesen az Iskoláról se feledkezzünk meg végképpl Ismerve gyermekünk nehézségeit a szünidő ls alkalom lehet a hiányosságok pótlására. A legfontosabb azonban, hogy a tanuló a szünetet ne tekintse üres időpazarlásnak. Minden esetre nyújtsunk neki segítséget idejének ésszerű kihasználására. Mert a legjobban megválasztott Időpontra kitűzött szünet is csak akkor nyújt igazi és sokoldalú felfrissülést gyermekeinknek, ha a felnőtt társadalom részéről sem süllyed közönybe. NE FELEDKEZZÜNK MEG arról, hogy a szünidő nemcsak az Iskola és a tanulók dolga, gondja. SZENK SÁNDOR, Diószeg