Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
35 BV KÖRÜLI TANÁR: „Szerintem a felelOsségérzat a kötelességtudattal függ össze. Mondanom sem kell, hogy erről pedig mostanában, safnos, nemigen lehet beszélni. Társadalmunkban az utóbbi esztendőkben valahogy az ahogy esik, úgy puffan elv hódít teret..." 27 ÉVES HEGESZTŐ: „Ml hasznom van abból, hogy munkámat becsülettel, felelősségteljesen végzem? Negyedévenként talán másfélszáz korona prémium ... 1968 januárja után legalább javulással biztató kilátásaink voltak, de gazdaságunk most mintha ismét féktelenül lefelé szaladna a lejtőn ... A felelősségtudat tavaly valahogy az emberek természetes életelemévé vált. Mostanában többnyire ismét a fordítottját látom .. 18 ÉVES DIÁKLÁNY: „Még nem gondolkoztam ezen." 23 ÉVES FŐISKOLÁS: „A felelősség fogalmát a higgadtsággal, megfontoltsággal, józansággal párosítom. Gondolom, mostanában ezek a tényezők határozzák meg élpolitikusaink többségének döntéseit ls..." Mi a • '21 . Ť - .. l/El Efc^ElUľVC V E LE NE N T E a felelősségről? A közéletben rendkívül gyakran esik szó napjainkban a társadalmi és politikai felelősségről. Érdekes, hogy a történelem tanúsága szerint az ilyen jelenség általában a nagy, lényeges politikai fordulatok következménye. így volt ez a második világháború után Németországban, a kóreai vagy a vietnami háború kapcsán Amerikában, az 1956-os ellenforradalom után Magyarországon és sorolhatnám tovább a szemléletes példákat. Nálunk azonban az elmúlt évben minőségileg teljesen más szemszögből került a társadalom és a közvélemény reflektorfényébe a felelősség fogalma: egy mélygyökerű, szükségszerű megúj hodásl-demokratizálódási folyamat eredményeképpen, mely nem csak reális lehetőség-távlatokat nyitott a szocializmus előtt, hanem egyúttal rámutatott az előző két évtizedes időszak deformációiért felelős egyénekre is! Dióhéjban: a tavalyi januári pártplénumot követő események pergése az addig mesterségesen bénított egyéni síkú felelősséget egyszerre össztársadalmi szintre emelte." „MI VOLT ENNEK A JELENTÓS VÁLTOZÁSNAK AZ INDlTÖOKA, EREDŐJE — A FELELŐSSÉG FOGALMANAK SZEMSZÖGÉBŐL?" „1967-ben csúcspontjához ért a személyi hatalom korszaka Csehszlovákiában, amely a föntről jövő „tévedhetetlen" utasításokkal mesterségesen fékezte a lakosság egyéni akiivitását. Az aktivitás és a felelősség között pedig kölcsönviszony van. Ebből adódik, hogy az egy kézben összpontosuló direktív vezetés a demokrácia természetes elveit sértve, különösen termékeny talajt teremtett a passzív felelőtlenség elburjánzására. Az évek során országszerte így a lakosság legkülönbözőbb rétegeiben az általános felelőtlenség atmoszférája alakult ki, mely fokozatosan szinte tarthatatlan társadalmi helyzetet váltott ki. Ennek volt szükségszerű következménye a jégtörő JANUÁR ... Ma, több mint egy esztendő távlatából mérlegelve az akkori eseményeket, látnunk kell, hogy a megújhodási folyamat elindítói és harcosai — a fenti érv ellenére — óriási kockázatot vállaltak. A felelősség leírhatatlan súlyú terhe nehezedett vállukra. Az egyedüli támogatás, amire az első hetekben számíthattak, az a lakosság belső ellenszenve volt a meglévő, komoly torzulásokkal fémjelzett társadalmi viszonyok ellen. Ez azonban mindaddig a szólásszabadság, az információk s a többi demokratikus jog hiányában nem tudott a fölszínre flörni és nyilvánosan is kifejezésre jiutni. A januárban kezdődött egészséges belpolitikai erjedés eredményeképpen azonban néhány röpke hét IJeforgása alatt a lakosság zöme feleU6s akar lenni mindazért, ami az országban történik, aktívan kapcsolódik a politikai életbe, határozott váilaszt vár arra a központi kérdésre. Hogy ki vagy kik felelősek a január előtti viszonyokért?... A közvélemény éles bírálata láttán az érintetnek pedig gyors mentségeket keresnek, mondván: én sem tehetek semmiről; parancsra cselekedtem; a rendszer a felelős; én csupán egyszerű sorkatona voltam stb " „EZ A LÉLEKTANI MOZZANAT — MELYRE BŐVEN AKAD PÉLDA A TÖRTÉNELEM SORÁN — GONDOLOM ABONÉSA FELELŐSSÉG VISZONYANAK VIZSGÁLATÁRA AD JŐ ALKALMAT . ..?" „íratlan törvény, hogy a felelősségérzet a szóban forgó tett előtt, az elhatározással együtt születik, de bűnösnek az ember csak az elkövetett cselekedet után érzi magát, amikor mér felelősségre vonják érte. Ezért ax ls bűnösnek érezheti magát, aki ugyan saját lelkiismerete előtt tettelM - • •• • ' »nw iin »w» • i lIIÜ Wm il| w*t* I Konkrét beszélgetés egy absztrakt témáról ANDREJ HLÁVEK filozófussal Az elmúlt esztendő eseménygazdag, heteiben és hónapjaiban, különösen augusztus óta, az emberek köznapi szókincsében gyakran szerepel a felelősség szó s annak legkülönbözőbb fogalomváltozata ... A közvélemény egyeseket felelőssé teszi az elmúlt két évtized társadalmi-politikai elferdüléseiért, érzékenyen mérlegeli az egyéni és kollektív felelősség súlyát, határát; felelős személyeket keres az augusztusi eseményekért vagy az azóta beállt néhány feszültebb belpolitikai helyzetért, stb. Gondolom, nem lesz hát érdektelen kissé bővebben szólni e széles körű fogalom értelmi lényegéről, gyakorlati sajátosságairól, hiszen társadalmunkban kétségtelenül ritkán kapcsolódik egy-egy absztrakt fogalom a konkrét valósággal olyan erősen, óva intő mementóként, ahogy azt most - a felelősség esetében - hazánkban a politikai realitás megköveteli.. .1 Erről a szilárd „ötvözetről" vall a szakember: Andrej HLAVEK filozófus, a Szlovák Tudományos Akadémia filozófiai intézetének dolgozója. vei gyakorlatilag nem vétkezett — mert a kapott utasítást kötelessége volt elvégezni —, ám a felelősségre vonáskor rájön: nem tanúsított legalább kellő ellenállást az utasítással szemben. Kétségtelen, hogy elsősorban mindig a parancsot osztó egyén felelős elhatározásaiért, de az utasítást csak szolgaian magáévá tevő személy is felelősségre vonható bűntárs!... Az illetőnek ugyanis szabad joga van a választásra: teljesíti-e felettese óhaját vagy szembe száll-e vele? ... Ez utóbbit nevezzük a felelősség mértékének kutatásában szélsőséges esetnek." „A KÖZNAPI GYAKORLATBÓL ELLESETT RÉGI IGAZSÁG AZONBAN, HOGY SENKI SEM LESZ SAJÄT SORSÁNAK ELRONTŐJA..." „Tévedési A társadalmi-politikai deformációk, a személyi kultusz legsötétebb korszakában is szép számmal akadtak emberek, akik fölfelé ívelő karrierjük ellenére nem a megalkuvást, hanem a becsületes utat választották. Lemondtak vezetői állásukról, hogy ne kelljen lelkismeretükkei ellenkező döntéseket hozniuk vagy jóváhagyniuk. Az ön-árulás helyett így a becsületességet választották... Ha ellenben valaki vállalja valamiért a felelősséget, egyúttal vállalja az ezzel járó kockázatot is! Sőtl Egy-egy vezető beosztású alkalmazott vagy befolyásos közéleti személy azért ls felelősségre vonható, mert egy bizonyos helyzetben passzív volt, nem bizonyult személyiségnek...I „MELYEK HAT A FELELŐSSÉGÉRZET KELETKEZÉSÉNEK TÁRSADALMI FÖLTÉTELEI?" „A társadalomnak olyan légkört kell teremtenie, melyben a polgárok felelőseknek érzik magukat minden tettükért. Ehhez azonban teljes cselekvésszabadság szükséges, mely a felelősségérzet keletkezésének legfontosabb előfeltétele. Ma már saját példáinkon okulva látjuk, hogy pusztq parancsteljesítés esetén az emberek ösztönszerűen kibújnak a felelősség alól, azt az utasításokat, parancsot osztó személyekre hárítva. Természetesen, a társadalmi ranglétra magasabb fokán álló egyén mindig nagyobb felelősséget visel beosztottjaival szemben, mert parancs-jogát hatalmi eszközök védik. Az ilyen funkcionáriusoknak ezen kívül mindig bővebb a tájékozottságuk is, ezért a döntéseik körültekintőbbek, megfontoltabbak lehetnek azokénál, akikhez már nem jutnak el ezek az Információk. Aki kellő Ínformációk nélkül határoz egy-egy kérdésben, az ugyan gyorsan dönt, de felelőtlenül. „AZ EMBERNEK AZONBAN JOGÁBAN ALL TÉVEDNI IS ..." „Természetesen, hiszen tévedni emberi dolog ... Sok esetben szinte elkerülhetetlen egy-egy tévedés, ha olyan kérdésekben kell dönteni, melyekről nem tudhatjuk, hogy a valóságban miképpen is „sülnek el". A felelősség határának, súlyának vizsgálatában ez egy mindmáig nyílt kérdés. „GONDOLOM, MINDEN EMBER NEM IS VONHATÖ FELELŐSSÉGRE, HISZEN NEM ISMERJÜK TETTÉNEK HATTERÉT, SŐT, SOK ESETBEN ANNAK PONTOS GYAKORLATI VETÜLETÉT SEM ...! JŐ LENNE EZÉRT, HA BESZÉLGETÉSÜNKBEN RÖVIDEN SZŐ ESNE A FELELŐSSÉG MÉRTÉKÉNEK VIZSGÁLATÁRÓL." „Tudvalévő: számos állami és pártvezetőnk, a január előtti funkcionáriusok többsége — akiket az elmúlt hónapokban sorra felelősségre vont ti közvélemény — nem akart vétkezni, csak nagyon becsületesen teljesítette a föntről jövő utasításokat. Azt gondolták, hogy ezzel a leghelyesebben járnak el. Ezért Itt ls különbséget kell tenni a szándékos bűntett és a vétkes mulasztás között. Az utóbbiak esetében sem vonhatják azonban kí magukat a felelősség alól... A felelősség így nem csupán erkölcsi, de erkölcsi-jogi kategória a társadalmi életben. A marxista tanok értelmében az ember felelős ugyan tetteiért, de döntéseit bizonyos társadalmi és életkörülmények befolyásolják. Ez azonban nem zárja ki azt a tényt, hogy az emberek sok esetben csak saját egyéni érdekeik vagy céljaik szem előtt tartásával döntenek egy-egy fontos kérdésben, akár saját lelkiismeretük intő figyelmeztetése ellenére is. A valóságban tehát nem az alkalom szüli a tolvajt, de a tolvaj teszi az adott pillanatot, helyzetet a magáévá." „A FENTIEKBEN EDDIG CSAK AZ EGYÉNI FELELŐSSÉGRŐL ESETT SZŐ. MI A VÉLEMÉNYE HAT A KOLLEKTÍV FELELŐSSÉGRŐL, AMI SZINTÉN NAPJAINK GYAKRAN HANGOZTATOTT FOGALMAINAK EGYIKE?" „Tény: a felelősség vizsgálatában az elsőrendű szerepet mindig az egyén, a személyiség játssza. Minden tette azonban más embereket is érint, befolyásolja azok tetteit. Képletesen például azért is felelősek vagyunk hát, hogy milyen emberek állnak országunk élén... A kérdés napjainkat érintő gyakorlati oldalát vizsgálva leszögezhető: egy-egy helytelen parancs teljesítéséért mindazok felelősek, akik részesei voltak a teljesítésének. Mindenkit felelősségre vonni vagy kollektív felelősséget vállalni a jövő nemzedékek előtt azonban szinte lehetetlen. A helyesen értelmezett kollektív felelősség ezért nem rangszerinti beosztásuk szerint értékeli az embereket, hanem a kollektívában tanúsított egyéni aktivitásuk szerint." „BESZÉLGETÉSÜNK BEFEJEZÉSEKÉPPEN, GONDOLOM, ARRÓL KELLENE MÉG RÖVIDEN SZÓT EJTENI, HOGY MIKÉPPEN ÉRHETNÉNK EL TÁRSADALMUNKBAN — A TAVALYI TAPASZTALATOKBÓL KIINDULVA — A FELELŐTLENSÉG FOKOZATOS KIKÜSZÖBÖLÉSÉT, AZT, HOGY A FELELŐSSÉGÉRZET AZ EMBEREK TERMÉSZETES JELLEMVONÁSA LEGYEN?" „Kétségtelen, hogy erre nem elég csupán az erkölcsi nevelés, a társadalmi normák ismerete, mert ez még nem jelent kezességet az ötvenes évek szomorú gyakorlatának esetleges visszatérte ellen. A felelősségre nevelés legjobb eszköze, szerintem, az emberek funkcióiból eredő jogkör pontos megszabása, s a közvélemény állandó ellenőrzése. Továbbá úgy érzem, hogy az emberek is felelősebbek lesznek majd, ha megteremtjük számukra a személyiséggé válás lehetőségét. A művelt, széleskörűen tájékozott, sokat tapasztalt ember könnyebben dönt egy-egy kérdésben, bár Igaz, a vállát ls a nagyobb felelősség terhe nyomja .. .* FELELŐSSÉG — tíz betű, egy egyszerű, jelentéktelen szó, amely mögött azonban a problémáknak szinte áttekinthetetlen sokasága, az egyes fogalmak és nézetek bonyolult viszonya rejlik... Az emberiséggel együtt született és ki tudja hány szépirodalmi alkotás, társadalmi probléma központja volt az elmúlt századok és ezredek során ... A huszadik század nemzedéke azonban egy egészen sajátos megvilágításban ismert ezt a fogalmat, mely hazánkban az utolsó két évtizedben szándékosan a filozófiai kutatások és a társadalmi élet peremére került... JANUÁR érdeme, hogy ma más megvilágításban szemléljük ezt a problémakört, s ez talán éppen a januárt célok megvalósításának egyik kezessége ls. MIKLÓSI PÉTER
