Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-05 / 30. szám, szerda

BESZÉLGETÉSEK A PARLAMENTBEN A Szövetségi Gyűlés megalakulásét méltán lehet a csehszlovák parlamentarizmus új korszakának tekinteni. Felépítésében kifejezésre jut a két államalkotó nemzet egyenjogúsága. A két kamara tagjai között ott vannak a nemzetiségek képviselői is. A Szövetségi Gyűlés első ülésén, közvetlenül az új vezetés megválasztása és dr. Peter Colotka professzor nagy hatást keltő beszéde után találkoztam Rácz Olivérre 1, a Nemzetek Kamarája elnökségének tagjával. Rác/ Olivért, a Kassai Magyar Általános Középiskola Igazgatóját, a költőt és műfordítót nem kell bemutatnom olvasóinknak: a csehszlovákiai magyar értelmiség egyik kiemelkedő személyisége. Mit érez, mint a csehszlovákiai magyarság egyik képviselője az ország legfelsőbb népképviseleti testülete, a Szövetségi Gyűlés alakuló ülésén? Milyen bonyomást tett önre Prága és a parlament tanácskozásar? Bevallom, nagyon ünnepélyesnek tartom ezt a pillanatot. Első ízben volt alkalmunk ilyen közösségben összegyűlni és tárgyalni ennek az országnak a jövőjéről. Nagy örömömre szolgált, hogy a nemzetiségek képviselői teljes egyetértésben tudnak dolgozni a Szövetségi Gyűléssel. Lehetetlen nem gondolni arra, hogy Európának ez a tája évszázadokon keresztül történelmi viharoknak volt kitéve. Ez a táj már volt Európa börtöne, Európa történelmi színpada, politikai vegykonyhája is. Magyar létemre, ha végig megyek a vár alatti utcákon vagy a Károlybfdon — sokkal jobban érzem magyarságomat, nemzetiségemet, mint bárhol másutt a világon. Vannak városok, amelyek bizonyos sajátos jelleggel, légkörrel bírnak. Prága kifejezetten történelmi jellegű. Ebből a tudatból szeretnék kiindulni, amikor azt remélem, hogy most valóban egy történelmi korszak kezdetén vagyunk — kedveBőbb, örömtelibb történelemnek a küszöbén állunk. A Szövetségi Gyűlés megválasztotta vezetőit, a kormány előterjesztette programnyilatkozatát. Szeretném megkérdezni: Mit vár az új vezetéstől és mit tart lelenleg fontos politikai problémának társadalmunk életében? Az öröm és az ünnepélyesség pillanatában nagyon nehéz valamit megjósolni. Sőt, éppen az ünnepélyesség pillanataiban van az embernek szüksége a legnagyobb józanságra és higgadtságra. Mégis azt merem Egy magyar képviselő vallomása a jelenről moniui'ii, hogy a meg választót* vezetők között többséggel olyan emberek vannak, akik képesek higgadt munkával, önfegyelemmel és józansággal dolgozni és vezetni. A jelen pillanatban ez nagyon fontos. Az országiján még ma is bizonytalanságok, nézeteltérések uralkodnak. Sokan, s nemcsak e kisebbségek körében, hanem az államalkotó nemzetek körében is sértődöttségben, bizonytalanságban, a megbántottság érzésében élnek. Mi, magyarok, nagyon jól tudjuk azt, hogy a sértődöttség és megbántottság nem vezethet jóra. Az érzésekben, a lelkiállapotokban lehetnek energiák, még a félelemből is fakadhatnak mozgató erők, de ezeket az erőket tudni kell célszerűen használni. Nem szeretnék államférfiakról beszélni, de lehetetlen meg nem említenem azt a nagyszerű érzést, amikor Colotka profeszszor a megválasztása után Ludvík Svoboda köztársasági elnökről beszólt. Lehetetlen leírni azt az érzést, ahogy a képviselők egyöntetűen, minden nemzeti vagy nemzetiségi, vagy bármilyen állásfoglalásra való tekintet nélkül szívből és önként tapsolták meg az ősz had seregtábornokot, akinek ez az ország valóban rengeteget kö szönhet. Mint magyar képviselő, mi lyen célokat lát maga előtt? Hogyan képzeli el a jövőt? Áz együttműködés, a kölcsönös bizalom és megértés szellemében. Minden közösségnek az élete bizonyos önfegyelmet, nagyvonalúságot és nagyon sokszor lemondást igényel a másik fél javára. Az elmúlt évtizedekben a lemondás nagy része a mi oldalunkon volt. Én remélem, hogv ebben a történelmi leckében, amelynek részesel vagyunk, nem egyoldalú lemondásra kerül majd sor, hanem valóban a kölcsönös megértésre és együttmunkálkodásra. Be kell látnunk azt, hogy egymásra vagyunk utalva. Egy országnak a közösségéhez tartozunk, s ezt az országot szétdarabolni, számokra és statisztikákra, különböző csoportokra — öngyilkosság lenne. Ebben az országban mindenkinek helye lehet és helye van, ha az ország javára dolgozik. Mi is bizonyítottunk a múltban, s bizonyltunk a jelenben. E bizonyítékoknak az eredményeit közösen akarjuk élvezni. Talán ezért a legfontosabb feladatnak tartanám a nemzetiségi képviselők bizonyos közösségének a megalakítását. Félreértés ne essék: Nem arra gondolok, hogy egy elszigetelt kör alakuljon ki a nemzetiségi képviselők között — éppen ellenkezőleg. Az ország különböző tájairól származó nemzetiségi képviselők, közöttük kifejezetten a magyar nemzetiségű képviselők, tudják megtárgyalni azokat a kérdéseket, amelyekkel józanul, higgadtan, állampolgári felelősséggel tudunk parlamentünk elé lépni. Gondolom, ez is megvalósul." De amit a leglényegesebbnek tartok, s amiről az utóbbi időben mélyen meg vagyok győződve, hogy a szavaknaik ugyan lehet mágikus erejük, tudnak mozgósítani, de eredményeket kimutatni csak tettekkel lehet. Tudom, hogy ma még nehezek a körülmények, de ezek sem mentesíthetnek senkit attól, hogy a munkahelyén megtegye a kötelességét. Mert az ország népe tetteket és eredményeket kíván. Minden emberben vannak energiák, s előfordul, hogy amikor úgy véli, ereje az utolján tart, hogy máitöbb nem telik belőle — még egy utolsó erőfeszítéssel mugtetézheti azt amit tett, s ezekből a tettekből fakadhat egy ország jóléte. Rácz elvtárs író, s egyben pedagógus is, aki közel áll az Ifjúsághoz. Napjaink légköréből kiindulva, mire szeretné felhívni az Ifjúság figyelmét? Ha az ember nem tudja a körülményeket alávetni akaratának, kénytelen az akaratát hozzáidomítani a körülményekhez. Ez nem jelent feltétlenül megalkuvást. A körülmények az akarattal idomíthatok, š együttműködéssel ebből is lehet teremtő munka. De az állandó passzivitás, sértődöttség, a gyászt" eserűség hangulatában élni lehetetlen. SOMOGYI MÁTYÁS 3í ttäô> juftiCeum Létrejött a nemzeti szövetség % A méhállomány évi gyarapodása 30—40 000 méhcsalád ^ A méhpempő értékes nyersanyag 0 A kivitel devizát hoz Szlovákia méhészei az idén emlékeznek meg az első méhészegyesület megalakításának századik, valamint a Szlovák Méhészszervezet 50. évfordulójáról. A jubileumi év távlatából az eredmények egész sorára tekinthetünk vissza. A legértékesebbek közé tartozik, hogy Ismét sikerült életre hívni a Szlovák Méhészek Nemzeti Szövetségét, amelynek 137 alapszervezete, illetve 33 000 tagja van. Ezek tulajdonába 360 000 méhcsalád tartozik, ami az eddigi legjobb eredménynek számít, mivel pl. 1936-ban csak 212 000 méhcsaládot tartottak nyilván. A statisztika szerint az évi gyarapodás 30—40 000 méhcsaládot tesz kl. Ez az óriási növekedés természetesen befolyásolja a méztermelést is. Annak ellenére, hogy az elmúlt év nem kedvezett a méhészeteknek, Szlovákia méhészei így ls 2 800 000 kiló mézet pergettek, ami 200 ezer kilóval kevesebb az előző évi termésnél. A méz nemcsak belföldön, hanem külföldön is igen keresett termék. A feldolgozott akác-, hársfa- és más mézfajtét az UN1COP külkereskedelmi vállalaton keresztül exportálják. A kivitel lehetőségének növekedése, valamint a nemzeti szövetség létrehozása az elkövetkező időszakban bizonyára még jobb eredmények elérésére serkenti Szlovákia méhészeit. Úgyszintén szükséges a külföldön igen keresett méhpempő Egy ritka esély Különösen ritkán adódó bizonyítási lehetőséget nyújtott a nemzeti bizottságoknak az 19BS-as esztendő. A megújhodási folyamat, többnyire mintegy varázsütésre, felébresztette Csipkerózsika-álmukból a helyi és járási nemzeti bizottságok azon dolgozóit és képviselőit, akik az előző években már-már az államapparátus és a közigazgatás egyoldalú, gépies végrehajtó szerveivé váltak. A melyreható belpolitikai erjedés, a demokratizálódás szellemében kialakult új légkör rég tapasztalt aktivitásra sarkallta a nemzeti bizottságokat. E kétségtelenfii pozitív irányú változásoknak több eredője, meghatározó mozzanata, sajátos szakasza volt. Sorrendben először a választások elhalasztásáról kell itt szólni. E döntés révén számos községben és városban ideiglenesen továbbra is hivatalban maradtak olyan képviselők, akiknek újraválasztása már nagyon is kétségesnek tűnt. A nemzeti bizottságok közéleti, politikai, társadalmi tevékenységét, a párt januári, májusi, majd a novemberi és decemberi plánumiilési határozatainak elsajátítása és érvényesítése; illetve a CSKP áprilisi akcióprogramjának a helyi viszonyoknak megfelelő alkalmazása jellemezte. Csupán a féligazságok hamis talaján mozognánk ellenben, ha nem szólnánk azokról a negatív jelenségekről, melyek e jelentős folyamat törvényszerű velejárói voltak. A nemzeti bizottságok címére elhangzott számos jogos bírálat mellett gondolok itt pl. azokra az alaptalan szubjektiv és rosszakaratú vádakra is, melyek tavaly tavasszal gyakorta csupán személyi bosszúból hangzottak el a munkájukat becsülettel végző funkcionáriusok vagy képviselők ellen. A nemzeti bizottságok rugalmasságának és szerepének kétségtelenül legnagyobb teherpróbáját az augusztusi események s az azt követő bonyolult idószak jelentette, amikor az elmúlt esztendő joggal bírált munkastílusát cáfoló, szokatlan aktivitásukkal többnyire visszanyerték a lakosság bizalmát, s azóta is a konszolidációs folyamat körültekintő irányítói. Az új esztendőt tehát — a bizalom erkölcsi adújával tarsolyukban —, már az ősziektől lényegesen eltérő feladatokkal kezdték. A párt és saját akcióprogramjaik értelmében erejüket a gyors megoldást igénylő lakásépítésre, a közszolgáltatások és a helyi termelési szövetkezetek, illetve a magánkisipar hálózatának bővítésére, az időszerű iskolaügyi kérdések megoldására, az ipari és a mezőgazdasági termelés egyensúlyban tartására s egyéb mindennapi problémákra összpontosítják. Szlovákia-szerte bizonyéra megelégedéssel értesültek az illetékesek Štefan Sádnvskýnak, Szlovákia miniszterelnökének a minap tett ígéretéről, miszerint a jövőben a nemzeti bizottságok lényegesen nagyobb anyagi támogatást és kedvezőbb feltételeket kapnak majd munkájukhoz, amiért — viszonzásképpen — a kormány az eddigieknél is felelőssségteljesebb munkát és politikai célkitűzéseinek támogatását kéri. Ezt bizonyltja a nemrég nyilvánosságra hozott kormánynyilatkozat is, melyben rangos helyen szerepel a nemzeti bizottságok problematikája. Sajátos fénybe állítja ezeket az aktuális kérdéseket Szlovákia kormányának február 3-án hozott azon döntése, hogy a közeljövőben fokozatosan megszűnnek a kerületi nemzeti bizottságok, melyek hatáskörét elsősorban a járási nemzeti bizottságok veszik majd át. A kormány döntése alapján kipróbálják az úgynevezett körzeti hivatalok rendszerét, melyek a JNB-k fokozott tehertételét lesznek hiva tottak könnyíteni. A lakosság bizalmának és a központi szervek támogatásának köszönhetően kettős esély előtt állnak hát napjainkban a helyi- és a járási nemzeti bizottságok. A helytállás e kettős esélyben, ritka érvényesülési alkalomban azonban csak SZÍVÓS, kitartó munka árán lehetséges. MIKLÓSI PÉTER Menet közben A galántai mézfeldoiguzó üzemben fivegbe teszik az aranysárga mézet termelésének, s ezzel párhuzamosan annak kivitelének növelése is. Tavaly hazánkban 600 kiló méhpempőt állítottak elő. Ennek kétharmadát Szlovákia méhészei termelték és a hazai kozmetikai és gyógyszeriparban használták fel. A termelés növelésével nemcsak a hazai szükségletet elégítették kl, hanem a külföldi keresletet ls, ami értékes devizát jelent. Méhészeink igen szerények, ezért kevesen tudják, hogy Európa-szerte jó hírnévnek örvendenek. A méhek mind egészségügyi, mind a méztermelés • szempontjából Szlovákiában úgyszólván paradicsomi környezetben élnek. Említésre méltó, hogy sem a cseh, sem a morvaországi tájakról a méheket nem engedik behozni Szlovákiába, hogy elejét vegyék az esetleges fertőzésnek. A kettős jubileumi évben a Szlovák Méhészek Nemzeti Szövetsége belép a Rómában székelő APIMONDA nemzetközi társulásba, és legközelebbi kongresszusán már mint önálló szervezet vesz részt. —né— Igen, üzemeltetés közben fejlődött korszerű üzemmé a tornaijai ruhagyár. Hisz még alig telt el három év azóta, mikor Dubček elvtárs az SZLKP KB első titkáraként ünnepélyesen megnyitotta a termelést a volt kaszárnyaépületben. Akkor 80 asszony — többnyire a háztartásból kerültek a gyárba — női kötényeket készítve tanult dolgozni a villany-varrógépeken. Ma 325 alkalmazottat foglalkoztat a gyár, s a tanoncközpontban 200 tanuló készül hivatására. — Az akkor még minden szakképzettséget nélkülöző háziasszonyok és lányok három év alatt a szabószakma mestereivé fejlődtek — mondja Koncil elvtárs, a gyár igazgatója. — Például Polgári Gita a szabászati részleg egyik legmegbízhatóbb dolgozója. Pedig a szabás jelentős szakmai tudást igényel. Rajta kívül még sok más ügyes lányt és asszonyt is felsorolhatnánk, akik időközben szakképzettséget szereztek, és ma már felveszik a versenyt a Jól képzett technikusokkal. A tornaijai ruhagyár legjellemzőbb vonása a fejlődés. Három év alatt a minimális lehetőségek mellett közel háromszáz szakembert képeztek kl, s ma már ötféle változatban, 1500 darab nadrágot készít naponta. Az állandó fejlődés megbízható munkaerő-utánpótlást Igényel. Az utánpótlásról ls maga gondoskodik az üzem. A tanonciskolában 50 tanuló szalagavató ünnepséget tartott a napokban, ök lesznek Itt az első végzett növendékek. A tanoncképzés differenciált módszerrel folyik. A gyár tanulólt adottságaiknak és érdeklődésüknek megfelelően részesitik elméleti és gyakorlati oktatásban. A tehetségesebbek a gyár esti iskolájában tanulhatnak tovább. A harmadik évfolyamból már vezető beosztásra is kiszemelték néhányat. Az esti iskola tulajdonképpen valametiynyl alkalmazott továbbképzését szolgálja, főképp a mesterek és váltásvezetők látogatják. Mivel Tornaija a magyarlakta vidéken fekszik, és a vidéknek nincsenek hagyományai a textilfeldolgozásban, sürgős igény itt a magyar nyelven ls beszélő vezető dolgozók képzése. Ezt az igényt tiszteletben tartja és igyekszik megoldani a gyár vezetősége. Mihelyt megfelelő számú magyar szakember áll rendelkezésére, a tanonciskolában megkezdik a magyar nyelvű oktatást is. Mivel az első években csak a Trencsénből érkezett, szlovák technikusokra támaszkodhattak, eddig nem volt szakmailag biztosítva a magyar nyelvű oktatás. Az új ruhagyár vezetői nem idegenkednek a gazdasági újításoktól sem. Hogy termékeik ne váljanak elfekvő készletté, összes termékeiket a kereskedelmi szervezetekkel kötött szerződések alapján állítják elő, s közvetlenül a kereskedelmi hálózatnak szállítják. A gyors fejlődés továbbfolytatódik. A volt kaszárnyaépület udvarán a Hutné Stavby építési vállalat dolgozói már öszszeszerelték az új, hatalmas műhelycsarnok betonvázát. Az építkezést 1971-ben fejezik be. Az új műhely felépítése után az eddigi épületekben mintaraktárak, fejlesztési részlegek, orvosi rendelő, üzemi étkezde s más kiegészítő berendezések kapnak elhelyezést. Az alkalmazottak száma 1400-ra emelkedik. A távlati tervek szerint saját elárusltóhelyet létesítenek Tornaiján és Rimaszombatban. KOVACS ZOLTAN