Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-28 / 50. szám, péntek

NIXON RÓMÁBAN A csehszlovák katonai küldöttség visszatért Moszkvába Moszkva — A Martin Dzúr vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter vezette csehszlovák katonai küldöttség a Szovjet­unióban tett körútja után szer­dán visszatért Moszkvába. A csehszlovák küldöttség kör­útja során ellátogatott Kelet­Szibériába, Irkutszk és Bratszk városokba. A küldöttség tagjai megtekintették e városok neve­zetességeit, megismerkedtek fejlődésük távlataival, elláto­gattak az ottani ipari üzemekbe és találkoztak a dolgozókkal. Beszélgetésen vettek részt a New York — A Szovjetunió új nagyfontosságú javaslatot tett az ENSZ-ben a béke és a biztonság megszilárdítása érde­kében. Az agresszió fogalma meghatározásának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-bi­zottságban, amelyet az ENSZ­közgyűlés 22. ülésszakán alakí­tottak, a szovjet delegáció új határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben kifejti a fegyve­res agresszió, mint az emberi­ség ellen elkövetett bűncselek­mény pontos meghatározását. Tervezetének kidolgozásakor a szovjet kormány tekintetbe vet­te az afroázsiai országok nagy csoportjának javaslatait is. Elvi jelentőségű a szovjet ter­vezetnek az a tétele, amely megállapítja, hogy az erőszak alkalmazása valamely állam ál­Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra a győri Magyar Vagon- és Gépgyár dolgozóinak nagygyű­lésén mondott szerdai beszédé­ben többek között foglalkozott az' NSZK-nak azzal a provoká­ciós tervével, amely szerint Nyugat-Berlinben akarják meg­tartani az elnökválasztó szövet­ségi gyűlést. Ezzel kapcsolat­ban kijelentette: Üdvözölnénk, ha a nyugatnémet kormánykö­rükben felülkerekedne a józan­ság és eltekintenének ettől a lépéstől. Tudomásul kell ven­niük a valóságot, le kell mon­daniuk az egyedüli képviselet CSÜTÖRTÖKÖN a nyugatné­met Schlesswig-Holstein tarto­mány és a dán Jütland tarto­mány területén íjiegkezdődött a NATO legújabb hadgyakorla­ta, amelyben nyugatnémet, an­gol és dán egységek vesznek részt, mintegy 14 000 katona és tiszt. bajkáli és az uráli katonai kör­zet parancsnokságának képvise­lőivel. A csehszlovák küldöttséggel együtt visszatért Moszkvába Szokolov hadseregtábornok, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese és Ogarkov ve­zérezredes, a Szovjetunió fegy­veres erői vezérkari főnökének első helyettese, akik a cseh­szlovák küldöttséget kísérték, valamint FrantiSek Sedláček vezérőrnagy, a moszkvai cseh­szlovák nagykövetség katonai attaséja. tal merényletet jelent más ál­lamok népeinek társadalmi és politikai vívmányai ellen, s ösz­szeegyeztethetetlen a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttélésének elvé­vel. Az agresszió új szovjet meg­határozása értelmében a bűn­cselekmény legsúlyosabb és legveszélyesebb, világkonflik­tussal fenyegető formája a fegyveres agresszió, mindenek­előtt a nukleáris, baktérium, vegyi vagy bármely hiás tömeg­pusztító fegyverek alkalmazá­sa. Cshikvadze szovjet delegá­tus kijelentette, hogy nem is­merhetnek el semmiféle terüle­ti hódítást vagy olyan előnyt, amelyet fegyveres agresszió segítségével szereztek. Bonn — Nixon amerikai el­nök és a nyugatnémet kancel­lár tárgyalásain, valamint a két ország külügyminiszterei, Ro­gers és Brandt megbeszélései során Bonnban elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjet­unió közötti párbeszéd kérdésé­vel foglalkoztak. Kiesinger és Nixon vélemény­cserét folytatott az atomsorom­pő-szerződésről ls. Nixon beje­lentete, hogy a szerződést az Egyesült Államok hamarosan ratifikálja, Kiesinger viszont megismételte Bonn Ismert ag­gályait a szerződéssel kapcso­latban. A délelőtti tárgyalások után Nixon elnök a nyugatnémet parlamentbe ment, és rövid be­szédet mondott. Kiesinger kan­cellár este Nixon és kísérete tiszteletére vacsorát adott, ame­lyen tovább folytatták az álta­lános eszmecserét. Az amerikai elnök csütörtö­kön ltárora és fél órás villám­látogatásra Nyugat-Berlinbe re­pült. Az amerikai elnököt, akinek társaságában Nyugat-Berlinbe érkezett Kiesinger nyugatnémet kancellár és Brandt külügymi­niszter is, Klaus Schütz nyugat­berlini főpolgármester üdvözöl­te. Nixon válaszában az ame­rikaiak Nyugat-Berlin „megvé­désére" vonatkozó elkötelezett­ségéről, az amerikaiak és a nyugat-berliniek egységéről be­szélt. Nyugat-Berlint a „szabad világ előretolt bástyájának" ne­vezte, amely mindenkor az Egyesült Államok figyelmének középpontjában áll. Az amerikai elnök és Kiesin­ger kancellár ezután ellépett a felsorakozott amerikai katonai egységek előtt és megszemlélte a Nyugat-Berlinben állomásozó amerikai helyőrség mintegy 3000 főnyi alakulatát. Ezután a gépkocsisor elhagyta a repülő­teret és elindult a város felé, amelynek utcáit az amerikai el­nök látogatása idején megerő­sített rendőri alakulatok őriz­ték, hogy megakadályozzanak minden Amerika-ellenes tünte­tést. Ennek ellenére az útvonal mentén, ahol az elnök kísére­tével elhaladt, Amerika-ellenes tüntetők csoportjai gyülekeztek és helyenként hógolyókkal árasztották el a kocsisort. Több helyen összetözésre került sor a rendőrséggel is. Nixon nyugat-berlini látoga­tása idején 22 tüntetőt tartóz­tatott le a rendőrség. Richard Nixon elnök kísére­tével tegnap 16 óra után Nyu­gat-Berlinből a római Ciampino repülőtérre érkezett. A repülő­téren Giuseppe Saragat elnök, Rumor miniszterelnök és más olasz vezető személyiségek üd­vözölték. A repülőtérről az üdvözlő be­szédek elhangzása után Nixon kíséretével az elnöki palotába, a Quirinálba hajtatott. Megér­kezése után négyszemközti megbeszélést folytatott Saragat elnökkel. A tárgyalások továb­bi folyamán jelen voltak a két küldöttség tagjai, az olasz mi­niszterelnök és a két ország külügyminiszterei is. Olasz hi­vatalos körök eddig hallgatnak arról, hogy Nixon milyen kér­désekről tárgyalt Rómában. Fel­tételezik azonban, hogy első­sorban a Szovjetunió képvise­lőivel folytatandó megbeszélé­sekről volt szó. Este Saragat díszvacsorát adott az amerikai elnök és kí­sérete tiszteletére. Interpelláció Rumor olasz miniszterelnökhöz Olasz kommunista vezetők — köztük Luigi Longo, a párt fő­titkára, valamint Enrico Berlin­guer főtitkár-helyettes — szer­dán este a képviselőházban In­terpellációt intéztek Rumor mi­niszterelnökhöz és Pietro Nen­ni külügyminiszterhez Nixon amerikai elnök római látogatá­sa ügyében. A kommunista képviselők egyebek között azt követelték a kormánytól, hogy a vietnami háborúról folytatandó eszme­csere során világosan fejtse ki a maga önálló álláspontját, te­kintettel azokra a hírekre, ame­lyek szerint az amerikaiak ál­lítólag a VDK bombázásának felújítására készülnek. MÁR NEGYEDIK HETE tart az Ir Köztársaságban a javító munkások országos sztrájkja, amely eddig mintegy kétmillió font kárt okozott. ALEKSZEJ KOSZIGIN szovjet miniszterelnök csütörtökön a Kremlben fogadta Stefan Jed­rychowski lengyel külügymi­nisztert. Jedrychowski a szov­jet kormány vendégeként tar­tózkodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban. ÖT NAPRA betiltották a Cor­reio da Manha brazil ellenzéki lapot, mert közölte a letartóz­tatott személyek névjegyzékét, és vezércikkében élesen bírálta Costa e Silva marsall rendsze­rét. AZ SZKP Központi Bizottsá­gának meghívására szerdán Moszkvába érkezett Nyers Re­zső, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára és Apró Antal, a magyar kormány elnökhelyet­tese, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai. NIXON elnök azt javasolja a Republikánus Pártnak, hogy a párt nemzeti bizottsága új el­nökévé Rogers Morton képvise­lőt, Maryland állam kongresz­szusi képviselőjét nevezzék ki. RAWALPINDIBEN, Pakisztán ideiglenes fővárosában Adam Malik indonéz külügyminiszter­rel folytatott megbeszélésekről közös közleményt adtak ki, amely szerint a két ország köl­csönös kapcsolatainak szilárdí­tása érdekében a pakisztáni külügyminiszter Indonéziába lá­togat. AZ AMERICAN AIRLINES lé­gitársaság 15 000 alkalmazottja szedán éjfélkor bérsztrájkba lépett. 12 PHANTOM-típusú ameri­kai repülőgép vesz részt jövő hónapban a norvég hadsereg hadgyakorlatán. A BRIT GÉPIPARI KERESKE­DELMI VÁLLALATOK EGYESÜ­LETE áprilisban egy szakértők­ből álló csoportot küld Cseh­szlovákiába, hogy előadásokat tartsanak a csehszlovák minisz­tériumokban a vállalatok és szakomberek számára a brit gépiparról. MOSZKVÁBAN szerdán lerak­ták Nagyezsda Krupszkaja, a bolsevik párt alapító tagja, Le­nin felesége és munkatársa emlékművének alapkövét. TÖBB MINT SZÁZ DIÁK sebe­sült meg csütörtökön reggel a kyotói egyetem területén a szél­sőséges baloldali és a mérsé­kelt diákok összetűzése során. A CIPRUSI DOLGOZÓ NÉP PARTJÁNAK (AKELj Központi Bizottsága ötödik ülésén hatá­rozatot fogadott el, amely meg­állapítja, hogy a ciprusi kérdés csak akkor oldható meg, ha a görög és a török fél egyaránt kölcsönös megértést és jószán­dékot tanúsít. A plénumon be­jelentették, hogy 1970 márciu­sában összeül a párt XII. kong­resszusa. NEW JERSEY-ben szerdán egész napon át folyt a vereke­dés, amelynek végén a négerek oldalán harcoló diákok elfog­lalták az egyik adminisztrációs épületet. Hasonló megmozdulá­sok voltak Kaliforniában, Chi­cagóban, Oregonban és Texas­ban. LEZUHA/.-egy F-4 Phanton típusú amerikai harci repülő­gép egy Szöultól délre fekvő katonai támaszpont közelében. A gép szétrombolt két lakóhá­zat, mind a két pilóta szörnyet­halt. Kádár János elítélte az NSZK provokácios terveit jogáról, a fennálló határok reví­ziós terveiről. A Német Szövet­ségi Köztársaság semmilyen kö­rülmények között sem juthat közelebb ahhoz, hogy Nyugat­Berlint bekebelezze. Mindenki­nek tudomásul kell vennie, hogy Európa fele szocialista, hogy a szocialista országok minden agresszív lépést vissza­utasítanak, viszont minden jó­zan kezdeményezés meghallga­tásra talál náluk. Megválasztották az OKP Központi Bizottsága vezető szerveit Róma — Az Olasz Kommu- Longo főtitkárt és Berlinguert, nista Párt Központi Bizottsága a főtitkár első helyettesét. Az és a Központi Ellenőrző Bízott- előző Politikai Bizottsággal ság tegnapi együttes ülésén szemben csak egy változtatást megválasztotta az új 9 tagú Po- hajtottak végre, mégpedig Tor­litikai Bizottságot, a 7 tagú tit- torella kerületi titkár került kárságot, kinevezte az egyes Pechioll helyére, osztályok vezetőit és a pártsaj- Az Unitá igazgatójává Carlo tó főszerkesztőit. Pajettát nevezték ki. A Rinasci­A Politikai Bizottságba töb- ta című elméleti hetilap élére bek között beválasztották Luigi Pavolinit nevezték ki. Ml AZ AGRESSZIÓ? Fontos szovjet kezdeményezés az ENSZ-ben IC mm 1969. II. 27. 'ülönös érzés fog el, ami­kor a Nixon—Kiesinger tanácskozásról rendezett bonni sajtóértekezleten készült jegy­zeteimet böngészem. Van miben válogatnom. Hangzatos sza­vak ..., a végén az az érzésem, hogy elég lett volna egy rövid közlemény: Nixon és Kiesinger eszmecserét folytatott „a mind­két felet érdeklő kérdésekről". Ez viszont túlzott egyszerűsítés lenne, elvégre Nyugat-Németor­szág az Egyesült Államok part­nere, s Bonn különpolitikát igyekszik folytatni. Viszont az a benyomásom, hogy az „ala­pokról", az „életszükségletről", a „bizalomról", az „egyetértés­ről" hangoztatott fellengős sza­vak úgy hatnak, mint valami­lyen mondatból kiragadott absztrakt szófoszlányok. Ám ez a tájékoztatási rendszer velejá­rója — a közvéleményt szavak­kal árasztják le, hogy így ken­dőzzék el a megbeszélések tar­talmát és lényegét. Bonni óhajok... Nixon elnök bonni megbeszé­lései során nem juthatott messzemenő megállapításokra. Egyrészt nem ls ez volt bonni útjának a célja, másrészt az idő rövidsége miatt sem lehetett szó másról, mint általános esz­mecseréről, amit politikailag szépítve „tour de horizont"-nak neveznek. Nixon európai körútjának sok állomása van, túl sok probléma vár megvitatásra, s ezért már kezdetben hangoztatták, hogy jószolgálati küldetésről van A R EL C ISA Rí BONNI TÁVIRATA­IC II, ERŐSÍT N i X O N f ii szó, s az amerikai elnök többet akar hallani, mint mondani. Bonnban a kellőnél ls több al­kalma volt hallgatásra. Szerintem az a legfontosabb, hogy éppen a nyugatnémet fő­városban adta tudtul: az ameri­kai—szovjet kapcsolatokban a konfrontációt feladva el szeret­né kezdeni a tárgyalásokat. Ugyanakkor megismételte, hogy eleve tanácskozni fog a nyugat­európai szövetségesekkel. E szavai gyógyírként hatottak Bonnra, mely semmitől sem tart annyira, mint attól, hogy Washington és Moszkva minden lehetséges megállapodása Bonn rovására megy. Nem alaptalanok ezek az ag­godalmak, csupán logikus kö­vetkezményei az eddigi irreális nyugatnémet politikának. Bonn maga akarta eldönteni — s a múltban ez sikerült is" —, miről és hogyan tárgyaljon az Egye­sült Államok és a Szovjetunió. Nixon minden kétséget kizá­róan kifejtette Bonnban, hogy az amerikai—szovjet párbeszéd­ben nem hagyja megkötni ke­zét. Kiesinger és Brandt ezt ugyan megkísértelte azzal a ja­vaslattal, hogy az amerikai— szovjet tárgyalások csomagter­vébe vegyék be Németország egyesítése és Nyugat-Berlin kérdését. Nixon ezt nem fogad­ta el feltételül. Nixon nyugat-berlini útját Bonnban a nyugatnémet politi­ka támogatásának tartják. Né­ha ez protokolláris kérdés, de én Inkább azt állítom, hogy nem mint „a szövetségi köztár­sasághoz tartozó" városzrészt, hanem mint amerikai katonai igazgatás alatt álló várost kereste fel Nyugat-Berlint. Sza­vakkal mit sem lehet változtat­ni azon a tényen, hogy a repü­lőtéren elsőként az amerikai parancsnok üdvözölte az ameri­kai elnököt. ... és amerikai realitás Nixon még alelnök korából nagyon jól tudja, hogy a nagy­hatalmak felelőssége egészen más, mint a kis- és középálla­moké. Nixon kezében nagy ha­talom van, de ez a hatalom Nixont is uralja. Ez elől még a legerősebb amerikai elnök sem bújhat kl, ugyancsak nem tér­het ki a felelősség elől sem. Az európai civakodás vagy tá­mogatás csak részben fékezheti vagy támogathatja az amerikai politikát. Ettől eltekintve, az Egyesült Államoknak még min­dig gondot okoz a vietnami há­ború, s belpolitikai problémái sem oldódtak meg. A Nixon-lá­togatás hatása alatt a napok­ban sok nyugat-európai fővá­rosban, Bonnban is a nagy fel­buzdulás közepette megfeled­keznek erről. Másként nem is történhetett volna — Bonnban az NSZK és az Egyesült Államok kapcsola­tának kérdései nem kerültek napirendre. Megvitatásukat el­odázták, majd később és alsóbb szinten tárgyainak róluk. így aztán most nem hozták szóba az amerikai csapatok nyugat­németországi állomásozása költségeinek deviza-kiegyen Illé­séhez való nyugatnémet hozzá­járulást, a kereskedelmi és más kapcsolatokat. Valószínű az a feltevés, hogy Bonn messze­menő előzékenységet fog tanú­sítani Washingtonnal szemben azért, hogy bebizonyítsa: sokkal jobban megbízik az Egyesült Ál­lamokban most, mint a közel­múltban. Abban azonban nem vagyok biztos, vajon hosszúéle­tű-e a sokat hangoztatott biza­lom. Azt hiszem, ez inkább a bonni külpolitika lélektani fo­gása. Bonnban feszülten várták, hogy Nixon sürgetni fogja a szövetségi kormányt, írja már alá az atomsorompó-szerződést. Bonn tavaly még feltételezte, hogy Nixon elhatárolja magát a szerződéstől, s az NSZK-nak talán nem is kell majd aláír­nia. Am az amerikai elnök is­mételten hangoztatta azt az el­határozását, hogy mielőbb rati­fikálni kívánja az atomsorom­pó-szerződést, s kiengesztelésül megígérte Bonn-nak, hogy e kérdésben még amerikai—nyu­gatnémet „csúcskonzultáciőkat" tartanak. Az amerikai elnök bonni és általában nyugat-európai útja nagyszerű taktikai húzás. Elő­dei ugyanis szívesebben hívták Washingtonba a politikusokat. Nixon azt a benyomást keltette, hogy a távol-keleti háborús el­kötelezettség ével után az Egyesült Államok megint Eu­rópa iránt érdeklődik. Az ünne­pélyes látogatások és a „figyel­mes hallgatás" után azonban a mindennapok politikája fog kö­vetkezni. Majd csak ezek után lehet megítélni Nixon bonni és nyugat-európai útjának eredmé­nyeit. Csak az az egy valami bi­zonyos, hogy Nixon a saját po­zícióját erősítette meg ezzel a látogatásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom